Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

f— Szerda, 1985. szeptember 4. 3 Vitaminkockák exportra Jó termés pritaminpaprikából Ki gondolná, pedig így van: a narancsnál és a cit­romnál is vitamindúsabb a pirosra érett pritaminpapri­ka: minden száz grammjá­ban háromszáz milligramm C-vitamin van. Amíg koráb­ban Szentes és környéke: Szegvár, Mindszent, Tömör­kény, Csanytelek volt a „hazája", ma már megyénk homokföldjein is előszere­tettel termesztik, főleg ha öntözni is tudják. Az idén a szatymazi Finn—Magyar Barátság Té­esz ültetett a legnagyobb te­rületen, a háztájival együtt több mint száz hektáron pa­radicsompaprikát. A gazda­ság vezetői szerint jó ter­més ígérkezik, de ehhez még hosszú ideig tartó ked­vező időjárás, fagymentes őszi hetek kellenek. A szatymazi téesz a Sze­gedi Konzervgyárral kötött megállapodást félkész ter­mék átadására. Két olyan gépsoruk van, amellyel a paprika csumáját a mag­gal együtt eltávolítják és a termést negyedelve fel­szeletelik. Saját berende­zéseikkel napi három mű­szakban, összesen hatvan­hetven tonna nyers árut dolgoznak fel, megkönnyítve az ipari üzem munkáját. A pirosra érett pritaminpapri­kát a szegedi, a bokrokon maradt zöld terméseket pe­dig a Nagyatádi Konzerv­gyárnak adják majd el. A Csongrád Megyei Zöl­dért Vállalat a napokban kezdte meg a paradicsom­paprika felvásárlását, ex­portra való előkészítését. Részben előhűtött nyers árut szállítanak tőkéspiaci or­szágokba, részben pedig szá­rítmányt, mintegy ezer ton­nát. A paprika húsából tíz­szer tíz milliméteres „vita­minkockákat" készítenek a szegedi szárítóüzemben, fő­leg NSZK-beli cégek meg­rendelésére. A legkelendőbb mezőgaz­dasági áruk közé tartozik a pritaminpaprika, ami ért­hető, hiszen csak a napfény­ben bővelkedő, hosszú nya­rú országokban terem meg, s belőle a legkülönbözőbb ételízesítő konzerveket gyárthat az ipar. Volán-forgalom Több utas, kevesebb áru A Volán Vállalatok Köz­pontjának összesítése szerint a Volán-vállalatoknál az első félévben a személy­szállítás a tavalyinál ked­vezőbben alakult: a vállala­tok buszai összesen 932 mil­lió utast szállítottak, 4 száza­lékkal többet, mint az elő­ző év első felében. Ezen belül különösen a helyi já­ratok igénybevétele emelke­dett, annak ellenére, hogy a viteldíj magasabb lett. Fi­gyelemre méltó, hogy a tari­faemelés hatására jelentő­sen csökkent a teljesárú jeggyel utazók, s megugrott n bérletesek aránya. Tanu­ló- és nyugdíjasbérletét pl. egynegyedével többen váltottákvrhint tavaly ilyén­kor. A távolsági és a hely­közi járatokon nem válto­zott számottevően az utas­szám, ám a helyi járatokon 7 százalékos növekedés fi­gyelhető meg. A növekvő igények kielégítésére gyak­ran sűrítették a járatokat, ennek ellenére előfordult — főként a csúcsforgalmi időszakban —. hogy zsú­foltak voltak az autóbuszok. A fuvarozási igények csökkenése következtében az áruszállítási teljesítmé­nyek hat százalékkal ala­csonyabbak voltak. mint tavaly ilyenkor. A vállalatok 16 és félezer tehergépkocsi­ja összesen 80 millió tonná­nyi árut szállított; ez a mennyiség az összes köz­úton fuvarozott áru mintegy egyharmadát teszi ki. Visz­szaesés az első negyedév­ben volt, a második negyed­évben már a tavalyihoz ha­sonlóan alakultak a teljesít­mények. Folytatódott a két év óta tapasztalható kedve 7.ő fellendülés a nemzetközi árufuvarozásban. A Volán­teherautók több mint 220 ezer tonnányi árut vitt: külföldre, illetve hoztak Magyarországra, 13 százalék­kal többet. mint tavaly ilyenkor. Az év hátralevő részében várhatóan további 2—3 szá­zalékkal növekedtek a sze­mélyszállítás teljesítmé­nyei, az árufuvarozásban azonban az elmaradásnak valószínűleg csak a töredé két sikerül lefaragni. Emiatt a vállalati eredményék' sem érik el a tervezett szintet. (MTI) OTP-szolgáltatások, -újdonságok Nyílt Rókuson egy új OTP-fiók. S az átadás előtt már panaszos levelet küld­tek szerkesztőségünkbe, melyben előre tudják — nyilván a takarékpénztár szórólapjából —, hogy nem lesz jó, ugyanis az átutalási betétszámlát intézik Róku­son. Érkeztek kifogások a megyei pénzintézethez is a nyitás után. Megtudtam a Takaréktár utcai fióknál: a rókusi hi­vatalt azért létesítették, mert ott több tízezer lakos otthonához közel intézheti pénzügyeit, s ugyanakkor csökken a zsúfoltság a me­gyei igazgatóságon. Jól tud­ják az ügyfelek, hogy itt hét pénztár igyekszik kielégíte­ni az igényeket, de a gyak­ran napi kétezres forgalom miatt hatalmas a sorban ál­lás. Egyszerűen képtelenség volt biztosítani a színvona­las ügyintézést. Szóltak azért is, mert csak 5 ezer forintot lehet felvenni az átutalási betétszámláról ha­vonta egy alkalommal a többi szegedi fiókoknál. Amennyiben ennél nagyobb összeget kér az ügyfél azt a rókusi számlavezető fióknál kaphatja meg. Panaszként hangzott el, hogy a nyugdíjasoknak tá­vol esik az új fiók. Nehéz ezt eldönteni, kinek meny­nyit kell utazni. Csupán tá­jékoztatásul: trolival — be­leszámolva az ügyintézést is — talán fél óra a pénzügyi bürokrácia. Tovább menve: a nyugdíj Rókuson kívül ezután is felvehető minden hónap 22-étől a Takaréktár utcai OTP-fióknál is, amennyiben bemutatják a személyi igazolványt és a legutolsó számlakivonatot. Tanácsolható a bérátuta­lási szerződés megkötése, amely azt jelenti, hogy az aktív dolgozók — miután át­utalási betétszámlát nyitot­tak — kérhetik az említett szerződés alapján vállalatu­kat, intézményüket, hogy a fizetésük azon részét, amely fedezi a havonta szükséges kiadásokat, utalja át a be­tétszámlára. Célszerű több pénzt is tartalékolni az át­utalási betétszámlán, hiszen évente, havi átlagban négy százalékot kamatozik a be­tét. Újdonságról is tájékoztat­tak a megyei igazgatóságon, éspedig arról, hogy január elsejétől lehetőség nyílik olyan betét létesítésére, amelyben, ha 2 évre kötik le a pénzösszeget, akkor 6 százalék, ha három évre, úgy 8 százalék a kamat. Ebben a formában az éves kamat kivehető, de nem föl­tétlen praktikus, hiszen ha a kamatot a betétben hagy­ják, az OTP kamatos kama­tot fizet. Példának álljon itt: 10 -ezer forint három­éves lekötéssel a harmadik év végén tizenkettőezer­ötszázkilencvenhét forintra gyarapodik. A nyitva tartásról: senki­nek sem kell szabadságát áldozni OTP-ügyintézésre, mert a Takaréktár utcában szerdánként délután 5-ig tartanak nyitva, amikor is minden üzletágban fogadják az ügyfeleket. A Mérey ut­cai fiók viszont az év vala­mennyi szombatján három­negyed 8-tól 11 óráig csök­kentett üzletági forgalmat lát el. Lehet ilyenkor beté­tet befizetni, illetve pénzt kivenni, csekket fizetni, va­lutát vásárolni, avagy infor­máció miatt felkeresni az OTP munkatársait. A. S. A szénhidrogén­bányászairól A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége kedden ül'est tartott az Országos Kőolaj­ás Gázioari Tröszt székhá­zában. Zsengellér Istvánnak, a tröszt vezérigazgatójának és Kóczi Józsefnek. a szak­szervezet trösztbizottsági titkárának beszámolója alap­ján áttekintették a szénhid­rogén-bányászok eredmé­nyeit, gondjait, az iparág helyzetét és feladatait. A testület megállapította, hogy a jelenlegi tervidőszakban eredményes munkát végez­tek a szénhidrogén-bányá­szok: eddig minden évben valamelyest túlteljesítették kőolajtermelési előirány­zatot; s a többlet az idén várhatóval együtt — tehát öt év alatt — meghaladja a hatvanezer tonnát. Az or­szág energiagazdálkodási programjának megfelelően ennél is nagyobb mérték­ben növelték a földgáz ter­melését. s így az ötéves tervidőszak alatt az elő­irányzottnál várhatóan 1,7 milliárd köbméterrel több földgázt adnak. Az ülésen felszólalt Czip­per Gyula ipari miniszter­helyettes is. Hangsúlyozta, hogy a szénhidrogén-bá­nyászok ez év eleji rendkí­vüli hidegben jelentős erő­feszítésekkel negyedév alatt az egész éves terv 30 százalékát teljesítették, s ezzel a ténylegesen bekövet­kezettnél jóval nagyobb energiakorlatozástól kímél­ték meg az országot. Sike­resen teljesítették a földgáz­programot is. és a jelenlegi tervidőszakban 166 telepü­lést kapcsoltak be a gázel­látásba. A miniszterhelyet­tes rámutatott: az idén és a következő ötéves tervben Is nagy szükség van arra, hogy az ország tüzelőanyag­és energiaigényét minél na­gyobb arányban fedezze a hazai termelés. Utalt arra, hogy fokozottabb erőfeszíté­sek szükségesek ahhoz is, hogy a következő ötéves tervben ne csökkenjen a kő­olaj és földgáz termelése. Az ülésen sok szó esett arról, hogy az újabb szén­hidrogén-lelőhelyek felkuta­tásán túl meg kell gyorsíta­ni a megismert új olaj- és földgázkészletek kiaknázá­sát, termelésbe állítását szolgáló beruházások előké­szítését, kivitelezését is. Nem kevésbé fontos feladat a sok helyen elöregedett be­rendezések pótlása. amit egyúttal célszerű összekötni a termelés korszerűsítésé vei is. A megnövekedett mű­szaki feladatok sikeres meg­oldása érdekében támogatja a testület a szakmai tovább­képzés fejlesztését, s azt a javaslatot is. hogv Hajdú­szoboszlón létrehozzak az ina rág oktatási és rehabi­litációs központját. (MTI) A fák megmaradásának törvénye A nagy átmérőjű acélbetétes tömlőkből eddig csak harminc méter hosszúságúa­kat gyártottak a Taurus szegedi gyárában. Most újabb berendezést szerelnek föl, s ezután 200 méter hosszúságú tömlőket is készítenek. Ennek igen nagy előnye van a szárazföldi és tengeri olajbányászatban Amikor még iskolába jár­tam, azt tanultuk, hogy az anyag nem vész el, csak át­alakul. Hatalmas fölismeré­se volt ez a tudománynak. Kicsit később meg azt tanul­tuk, az energia se vész el, csak átalakul az is. Igaz, az átalakulásnak olyan követ­kezményei is lehetnek, mini a Japán két városára ledo­bott atombomba esetében volt kénytelen megtanulni az akkori, és talán az összes azutáni világ. Másfelé vitt közben az utam, azt se tud­tam eddig, hogy ezt a két fi­zikai törvényt egybehegesz­tették, és lett belőle az anyag- és energiamegmara­dás törvénye, mert a kettő rugója ugyanaz. Megtanul­tam viszont egy sor mást, például a kádérmegmaradás törvényét. Ügy szólt, egyszer­egyszer szól ma is, hogy ká­der nem vész el, csak helyét változtatja. Ha valaki fölött végleg beborult az ég itt, át­tették oda, és élhetett to­vább, ugyanúgy, mint régen. Azért mondom, hogy egy­szer-egyszer ma is így szól a törvény, mert a hivatalos po­litika hivatalosan is kinyi­latkoztatta azóta, hogy nem védi meg elhitványodott em­bereit, de kézen-közön meg­maradnak néha. És most hal­lom a rádióban, Kapusi Ró­zsa riportjában, hogy Debre­cenben megszületett a fák megmaradásának a törvénye is. Én fordítom át az igen kedvelt riporternő mondani­valóját így, de talán nem sér­tem meg vele. Arról beszél rokonszenves lelkesedésében, Debrecenben született egy olyan házi hasz­nálatú rendelet, hogy aki rongálja környezetét, az fi­zet is érte — elvileg így van ez az egész országban —, de itt kötelesek ezt a pénzt kü­lön kezelni, és virágokat ül­tetni, parkokat telepíteni ér­tük. Kivágnak egy fát? Eny­nyi az ára. És ültetnek ne­lyette másik fákat. Cifra találmány az ember agya, ha megszorítják, azon­nal elkezd jól forogni. Egész fasorok maradtak meg ott, ahol a korábbi gyakorlat sze­rint gyalult volna a vonalzó, mert a modernnek mondott építészetnek legfőbb ellensé­ge a fa. Sokkal egyszerűbb tarra vágott terepien fölhúz­ni a házakat, mint a fákat kerülgetni. Vegyük • csak elő Mocsár Gábor debreceni hatalmas sóhajtását, a Délibábjaim vá­rosát, és mindjárt észfrevesz­szük, mennyire új valamiről van szó. Ö még a nagyhírű Nagyerdő céltudatos elpusz­tításáról beszél. Addig rak­ták bele a gyógyszergyárat, az üdülőket, meg "a nagyho­zamú kutakat, hogy fa alig maradt benne, a talajvíz szintje viszont vészesen ment lefelé. Akik ezt a sok me­rényletet elkövették a Nagy­erdő ellen, azok föltehetően a kádermegmaradás törvénye értelmében élhették világu­kat. Tegyük vissza a könyvet, a rádió érdemeit csöppet nem csökkentheti egy régebbi kó­ros gyakorlat. És örüljünk, hogy végre van különbejára­lú törvényük rá. Azt is mond­ja, hogy a különlegesnek szá­mító mocsári fát mekkora igyekezettel — honvédségi segédlettel is — vitték át há­borítatlan új helyére. Debre­cenben mostanában, mintha szeretnék a fákat. Az én eszem azonnal haza ugrik, és fölidéződik bennem Laci bácsi mindig nyugodt, de akkor irtózatos haragra átfordult hangja. Amikor megnyesték a Stefániát, hogy a partfalat meg tudják erősí­teni, volt ott két párjanin­csen hársfa is. Ha legalább szóltak volna, hogy átolthas­suk időben! — ezt panaszol­ta szegény. Két veszedelmet élt át akkoriban a szép park: az árvizet, és az árvíz ellen szóló korszerűsítést. Fölpanaszoltam egyszer a park tervezővel beszélgetve, hogy sokkal több fa szerepel a tervekben, mint a valóság­ban. Egyik felelete az volt, hogy erejüket próbálgató su­hancok teszik tönkre őket, a másik viszont az, hogy való­ban elspórolnak egy csomó fát. Csavárosán fogalmazva: ki se ültetik, nehogy kitör­deljék azokat is. Biztos, hogy ez már a panelváros lelki be­tegségeire utal, de van egy jó orvosság ellene: még több helyen kéne meghagynunk a régieket. Azokat, amelyekre akár fölmászni is lehet, de letörni bivalyerövel se. Azóta figyelem a mi ut­cánkba kiültetett vadgeszte­nyefákat, amióta kint van­nak. Szikadt szárazságban ültették ide mindet, nagy hantok közé, csoda, hogy megmaradtak. A csodi azóta is tart, mert olyan keskeny perem közé rakták őket, hogy a garázsokból kitolató autók fara mindenképpen eléri őket. Amikor a házak épül­tek, autónk már volt — kü­lönben minek a garázs? —, csak a centit kellett volna elővenni valakinek. Minden lanak állandóan sebes a tör­zse alja. Pedig egyre erősöd­nek, föltehetően egyre jobban „visszanyomják" a kocsik fa­rát. Ha legalább észrevenné valaki, és egy sor téglát rak­na le betonba, már az is or­vosság lehetne. Van persze a lakók részé­ről megnyilvánuló igyekezet is. (Remélem, elég hivatal­ízűen sikerült mondanom.) A kalodába szorult ember fog egy kapát, és elkezdi gondoz­ni a háza előtti zöld öveze­tet. Többségük be is keríti, ne ugrándozzanak benne a gyerekek. Újszegeden láttam, tanárember fogta egyik nap a söprüt-lapátot, és minden buszmegállóban összeszedte az ott tornyosodó csikkeket, másnap pedig locsolótömlőt fogott, és végiglocsolta a ház­táji parkokat. A lakók ter­mészetesen hálásak érte, be­választották újra a városi ta­nácsba. Ez meg azért jut eszembe, mert sokadik ri­portjának színhelyéről olyan példát is hoz a rádió főmun­katársa, hogy nem parkbak­terokat foglalkoztat a város, hanem kiadja a parkgondo­zást is családi művelésre. Gondozd, és vigyázz is rá! Az újszegedi tanácstag­tanár senkire rá nem szólhat, mert természetéből fakad a szelíd szavú csöndesség, de biztosra veszem, sokan vál­lalnának tisztes fizetésért ilyen munkát, és el is végez­nék, nem úgy, mint a tömb­házmesterek az évszámra ro­hadó. iszonyatos bűzt árasztó kukák időszakosnak se mond­ható mosását. Aki netán ar­ra adja a fejét, hogy sétálni indul, jól teszi, ha legalább az orrát otthon hagyja. Er­ről jut megint eszembe, hogy a szomszédban inkább átvit­ték a szeméttárolót az utca túlsó oldalára, és észveszej­tő mutatványokkal viszik át a vödör szemetet a hatalmas kocsiforgalmon, de azt ők se tudták elérni, hogy legalább hetenként egyszer — vagy évenkint egyszer! — valaki is kimossa. Igazuk van a ház­mestereknek, ebbe a büdös­ségbe még senki nem fulladt bele. Azt azért mondjuk ki, hogy időközben fölállitódott a szemét megmaradásának a torvénye is. Horváth Dezső Hazánkba érkezett Pablo Gomez Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására kedden Magyarországra ér­kezett a Mexikói Egyesült Szocialista Párt küldöttsége Pablo Gomeznek, a párt fő­titkárának vezetésével. A küldöttség tagja Jose Wol­demberg, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Cuauthe­moc Sandoval, a Központi Bizottság tagja. A delegáci­ót a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, a Közp>onti Bizottság titkára fogadta. 4

Next

/
Thumbnails
Contents