Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

75. évfolyam, 188. szám 1985. augusztus 12., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Mostani di P

éldául az ajándékozás. Mondják, doktor bácsi keresztlánya meglátott egy karkötőt és megkívánta, hát megkapta. Igaz, ötszámjegyű a kösöntyű, és a lányka még csak általánosba jár. de most lehet kapni, meg telik is rá. Különben is. elteszik későbbre, ez mindig érték lesz, még a lány nagymamakorában is. Fölháborítónak kell tartani a keresztapa tékozlását? El nevelik a gyereket, mert az illúziók világába taszítják, vitrinbe zárják? Veszekedésbe torkolló kérdések, melyekről mindenkinek lehet véleménye, sőt zivataros indulatoktól sötétedő állásfoglalása. Mellesleg meglepő, és miközben körömszakadtáig védjük álláspontunk igazát, elfeledjük — ha tudtuk egyáltalán —, hogy valójában nem is képviselhetnénk mást, mint amitmon, dunk, gyereknevelés ügyében. Következik ez mostani életkörülményeink és egykori gyermekkorunk közös tapasztalatából vágyaink és lehetőségeink konfliktusából. Gyermeknevelést illetően ezért mindent értö-érintett, nézeteinkről számot adni valamelyest az életünkről jelent számadást. A mostanában oly divatos értékválság látványosan érintette a gyermeknevelést, otthon és az iskolában egyaránt. Visszatérve a keresztapa ajándékozó kedvéhez: ebben a cselekedetben az is elgondolkodtató. milyen magától értetődő módon adja tovább az idősebb generáció társadalmi helyzetét a fiatalabbaknak. Mintha csak hajdani eleinket idézné, akik a nemesi származással lehettek igv. A kislány számára természetes lesz, hogy ő kérhet ilyet, neki joga, sőt reális lehetősége van erre. A gyermek játszi könnyedséggel tudomásul veszi, hogy neki bizony ez jár most. és a majdani jövőben is. Ha pedig nemezen a szinten folytathatja későbbi életét, akkor elégedetlen lesz, sőt, a hiány mértékétől függően, fölháborodott akár Így erősítjük a jövendő nemzedékben a délibábos magatartás magvait. A

hatvanas években még csak ízlelgetett-kóstolgatott utazási láz mostanra beérett, elhatalmasodott rajtunk. Ha valaki a Tisza-parti strandok hajdan homokos fövenyén tölti a nyarat bennszülött létére — legalábbis ciki. Bezzeg külországból hazajőve lehet áradozni, dühöngeni. de legfőképpen hasonlítgatni. Utazásunkból világlátásban gyarapodva, európaiságunkban erősödve kikerülni — minden rendben van, fáradozásunk eredményes volt. Am ha valamely érzékcsalódá.s folytán a négy égtájból hármat kifelejtünk az öszszevetésböl honi állapotainkkal — az önáltatás esete képződik. Mert hogy hol élünk, az nem nézőpontok függvénye, legfeljebb a hogyan élünk kérdésére lehet ily módon válaszolni. Tény. hogy az utóbbi kérdésre sincs egyszavas kijelentés. Erőteljesen tagozódott társadalommá lettünk; nem annyira céljainkat, inkább egyéni lehetőségeinket illetően. Beszélgetőtársunk eltűnődik azon, milyen érdekes is a lehetőségek, egyéni bizonyítási esélyek megoszlása mifelénk. Vannak, akik olyan pozíciót kapnak büntetésül, amilyenre mások — szakértelmük birtokában ugyan — egész életükben hiába ácsingóznak. És, és sürgetik tovább a folytatást. Hát, hogy milyen jámborul vesszük mi tudomásul — teszi hozzá beszélgetőtárs, eretnek mosollyal, de megegyezésre készen. Berend T. Jván akadémikus szerint mai társadalmi helyzetünkben nem az jelenti a fő veszélyt, további feszültségek parazsát, hogv nagyok a jövedelemkülönbségek, és ennek nyomán a tulajdonok is nagyságrendekkel térnek el. Inkább az okoz gondot, hogy ezek a jövedelemkülönbségek alig-alig kapcsolódnak teljesítmény-különbségekhez! Sokan dolgoznak olyan körülmények között, hogy lehetetlen számukra, növekvő teljesítmény esetén is, jelentős jövedelemtöbbletre szert tenni. Márpedig ez a helyzet lefogja a kezdeményezést könnyen tesz közönyössé munkában, életben is talám. Ám nem kevés azok száma sem, akikaiig tesznek többet, mint kevésbé sikeres, divatos foglalkozást űző társaik — mégis dől hozzájuk az arany. Akár szó szerint. És milyen esélyük van azoknak, akik megkísérelnek változtatni helyzetükön, igyekezve előbbre jutni? Nehéz kérdés. Mert sok függ a vállalkozó körülményéitől, környezete szándékaitól, személyisége érdekeitől, hibáitól. Reális helyzetfelmérés és tényleges önismeret nélkül eleve is túlságosan bizonytalan mindenféle nagy-kezdeményezés. Nézőként is idegborzoló, ahogy ezek híján, mintegy kézivezérléssel ügyeskednek honfitársaink kisebb-nagyobb életprogramjaik célbajuttatá. sáért. Megürül egy magas hivatal a közeljövőben, hallom hirét. Kérdem ottani ismerősömet, ki lesz a főnökötök? Biztos megint valami' hozzáértő, kapom a kesernyés kioktatást. No de honnan volt bátorsága az eddiginek szakismeret nélkül ellátni ezt a tisztet? És miből meríti erejét a következő? Netán, hogy olyan közegben fog munkálkodni, ahol nem is kell szakismeret? Még észrevennék, hogy csillogni akar, tüntetni a hozzáértésével ? K

ülönben is nyár van, ezek meg inkább őszi kérdések. Ilyenkor szépségkirálynöket választanak — akik divatot csinálnak —, és az efféle rosszmájú kérdezősködők csak ámulhatnak a hamvas ártatlanságokon. Az Anna-bál királynője például még a méreteit is a mamájától tudakolta a riporter faggatózására . . Tráser László mapi Sláger a görögdinnye — Újság, kenyérr tej — Pécsiek a piacon A vásárlást magam kezdtem. Elfelejtettünk szombaton kenyeret és tejet venni. Irány a Lila Akác étterembe, illetve az általuk megnyitott kis üzletecskébe, a presszó oldalán. Ügy látszik, • nemcsak mi vagyunk feledékenyek, előttem tízen állnak reggel nyolckor. Kenyeret és tejet kérnek. Ismerőstől kérdem, miért vasárnap? — Nem felejtettük el szombaton, csak félünk, hogy megsavanyodik. Ügy tudom, itt friss tejet árulnak. A Csillag téri „járdapiac" teljes nagyüzemet tart. Kiskertesek kínálják portékaikat. A paprika, paradicsom, káposzta, alma, körte, szőlő, sárgadinnye, mind szép és friss. Bizonyítja ezt az eladó és a vevő közti párbeszéd: — Ma reggel szedtem, aranyoskám. — Akkor kérek egy kilót. A víztoronynál levő újságosstandon egymást váltják a kuncsaftok. Vasárnapi Hirek és a vasárnapi Népsport a legkelendőbb. Ez érthető is, hiszen hazánkban csak ez a két lap, Illetve a Dunántúl déli részén a pécsi Vasárnapi Dunántúli Napló jelenik meg a hét utolsó napján. Tarjánvárosban minden űjságospavilon nyitva. Irány a Marx tér. Öriási tömeg, bőséges kínálat, jó, de közepes kereslet. Ez volna az igazi és ideális piaci viszony. Sláger a görögdinnye. A „Csillag Hotel" felőli oldalon hatalmas dinnyehegyek. Nézegetem az ópusztaszeri téesz csíkos héjú dinnyéit. Odakanyarodik egy piros szinű Lada. Szőke asszonyka ugrik ki a volán mellől. Az árus figyelmezteti: — Drága parkolás lesz, asszonyom. — Tudom, de ha gyorsad ad egy ötkilós dinnyét, akkor itt se vagyok. Az üzletnek semmi akadálya. Fizetés közben pereg a szó: v — Meglékeljem? — Ne, kicsurog a leve a kocsi ülésén. De biztosan érett? — Ami rossz volt, mind visszahozták. — Holnap Ópusztaszer felé megyek, majd visszaviszem, ha tök. — Hozza, a baksi úton balra találja a dinnyeföldet. Gurul a dinnye, fut a kocsi a tilos megállni tábla alól. Pécsi ismerősökkel találkozom a zöldségesstandok között. — Hát maguk? — Almapaprikát veszünk. — Pont a szegedi ipacon? — Tegnap jöttünk, megnéztük a „Jánost", s már indulunk is haza, de ilyen szép almapaprikát sehol az országban nem lehet kapni. Viszünk egy kosárral. — Mit szólnak az árakhoz? — örülnénk, ha Pécsett ilyen piac lenne, s ilyen árakkal. Gyönyörű virágokat árulnak több helyen is. A szép és napsütéses vasárnapon nyüzsög a Marx téri piac. A Belvárosban különjárató autóbuszok startolnak. A dunaújvárosiak csoportja Dankó Pista szobrát nézegeti. Valaki megjegyzi (valószínű, ismerő e „témában"): — Már megint hiányzik a hegedű violinkulcsa. Itt-ott nyitvatartó butikok, ajándéktárgyakat is kínáló dohányboltok színesitik a belvárosi hangulatot. A tejivó előtt sorban állnak. Szegedre látogató hazánkfiai reggeliznek, a lehető legolcsóbb megoldást választva. Egészségükre! Hiszen egy pohár tej... A mezőtúriak autóbuszánál demokratikus népszavazást tartanak: — Emelje föl a kezét az, aki arra szavaz, hogy menjünk az újszegedi strandra. — Több alternatívát kár is szavaztatni, szinte egyöntetű a strand melletti állásfoglalás. Vasárnap délelőtt. Vásárolunk, nézelődünk a szegedi utcákon és piacokon. Délutánra harmincegy fokot jósolt a meteorológia. Akkor irány a mezőtúriak után, a strandra ... Gazdagh István Kézművesek kiállítása Szegeden Lakásdiszek bemutatója a Tisza Szállóban Nem tekinthető rendhagyó esetnek, hogy a budapesti Kézműves Gazdasági Munkaközösség bemutatót tart Szegeden. Immár harmadik esetben rendezik meg kereskedelmi kiállításukat a Tisza Szálló első emeleti termében, a megnyitóra szerdán délután 2 órakor kerül sor. A munkaközösség képviselője, Orosz János elmondta, hogy tagjaik között ötvösök, keramikusok, grafikusok, formatervezők, fémművesek, textildíszitők dolgoznak: — Célunk megtalálni az utat az egyedi iparművészeti alkotások és az esztétikailag megfelelő, nagyobb darabszámú munkák között. Ez az út: a kézművesség, művészi fokon. Aligha vitás, hogy egyre fejlődő és színesedő lakáskultúránk megköveteli a lakásba kerülő tárgyaktól, hogy formailag és tartalmilag kifogástalanok legyenek, továbbá azt is, hogy koriszerű technológiával készüljenek. A budapesti munkaközösség rövid működése során megteremtette a lehetőségét mindkét feltételnek: kizárólag zsűrizett tárgyakat hoznak forgalomba, s a néhány fős ki's műhelyekben magasan képzett szakemberek garantálják a kézművesmunkák színvonalát. Mit láthatnak majd a szegedi bemutatón? — A budapesti bemutatótermünk teljes anyagát, mint(egy 350 különféle munkát — mondta Orosz János — Ötvösvázákat, dobozokat, tálakat, tükröket, készleteket, kelyheket, serlegeket, kerámiaedényeket, gyertyatartókat. ikebanatálakat, vágott és karcolt díszítésű és népi hagyományokon alapuló kaspókat, tálkákat, s még sok más egyebet. Érdeklődtünk a munkaközösség képviselőjénél, hogv a szegedi és a környékbeli kézművesek, iparművészek milyen kapcsolatban vannak a budapesti kollégáikkal. Elmondta Orosz János, hogy szíveken látják a szegedieket, minden szakmabelit várnak: ötvösöket, keramikusokat, díszműáru-készítőket, iparművészeket, belsőépítészeket, formatervezőket és másokat, az amatörök is bemutathatják munkáikat, majd a zsűri véleményt mond. Megtudtuk még, hogy a munkaközösség szegedi kiállítására meghívták a szomszédos Jugoszlávia kereskedelmi képviselőit, hiszen a gazdasági munkaközösség rendszeresen ott van a szabadkai Pannónia Vásáron is, s a határ menti kereskedelmi forgalomban megtalálhatjuk a kézművesek termékeit. A szegedi bemutató három napon át tart, szerdán, a megnyitó végén kisorsolnak a résztvevők között egy szép alkotást. A bemutatót csütörtökön reggel 8-tól délután 4-ig, pénteken reggel 8-tól jdélután 2-ig tartják nyitva. Hét végén: János volt a vitéz a szegedi Játékokon Nagy Líszló felvétele V i I