Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

r Szombat, 1985. augusztus 31. MAGAZIN w I dén immár tizennegyedik alkalommal ren­dezi meg szeptember 15—19. között a Ma­gyar írók Szövetsége, a Napjaink szerkesz­tősége és a Hazafias Népront Borsod-Abaúj­Zemplén Megyei Bizottsága a tokaji írótábort, most kivételesen Miskolcon. A megyében élő és elszármazott írók, költök mintegy félszázán, a hagyományoknak megfelelően Tokajban gyüle­keznek, majd Tiszaladányban a tokaji találkozók egyik megteremtőjének, Darvas Józsefnek az em­léktáblájánál helyeznek el koszorút. A tanácsko­zás másnap Miskolcon kezdődik, amikor a be­szélgetés tárgya az ifjúság és a társadalom sok­rétű viszonyának vizsgálata, az ifjúság szociali­zációjának elemzése. Ha ilyenkor ősszel évente az írótábor meg­rendezéséről kapunk hírt, érdemes felidézni, hogy milyen irodalmi és politikai gyökerei vannak en­nek a kétségtelenül eddig egyedülálló és sajátos művelődési fórumnak. T iszaladányban 1940 májusában Móricz Zsig­mond, Kovács Imre és Veres Péter a lá­dányi falunapon találkozott a taktaküzi parasztsággal. Az írók és a parasztok párbeszéde, az ország sorsáért való közös aggódás egyúttal hitvallás volt a nemzet, a magyar nép jobb, bé­késebb jövője mellett. 1942-ben a második író­paraszt találkozó megrendezése a fokozódó terror légkörében bátor magatartásnak, nyílt állásfogla­lásnak számított. A szervezők többek között meg­hívták Darvas Józsefet, Gulijás Pált, Sinka Ist­vánt, Veres Pétert. Aimkor 1960-ban az első lá­dányi találkozó huszadik évfordulóján a megje­lent írók a háború előtti feszült hangulatú be­szélgetésekre emlékeztek, Darvas József a/.t mondta: „Itt engem egy •embererdö védett, amikor bujkálnom kellett. Itt mindenki ismer, és én is ismerek mindenkit.". Majd néhány évvel később elsőként kezdeményezte, hogy Tokaj évente adjon helyet olyan találkozóknak, ahol az irodalom kép­viselői a helybéli parasztsággal, a témához értő szakemberek, társadalompolitikusok csoportjával megvitatják a közélet, a gazdaság- és-településpo­litika, a művelődéspolitika legaktuálisabb kérdése­it a megoldás keresésével, a jobbítás szándékával, így és ezért volt téma a munkásság megyei hely­zete és művelődésének körülményei, a szocialista életmód, a demokrácia és érvényesülése a szo­cialista közösségekben, a lakótelep és a szocialista életmód viszonya, a családpolitika feladatai a szocialista társadalomban. Az írólábori viták olyan társadalmi sorskérdéseket tűztek napirend­re, amelyek egyúttal a mapyar irodalmat is fog­lalkoztathatják, táplálhatják. Mi a teendőnk, a felelősségünk, hogyan él­jünk, cselekedjünk, mi módon lehetünk egy al­kotó közösségben nélkülözhetetlen társ, építő erő? E gondolatkör szellemében hittel és elszántsággal fogalmazták meg észrevételeiket írók, politikusok, tudósok a tanácskozásokon, annak szüneteiben, az esti beszélgetéseken vagy éppen az „irodalmi za­rándokutak" közben, amikor Hegyalja gazdasági, kulturális fejlődésével ismerkedtek. Az üzemi, a szövetkezeti, a családi látogatások, az irodalmi, történelmi emlékhelyek felkeresése mindenkor a táborozás szerves tartozéka volt. így lesz az idén is, amikor fiatal mezőgazdászokkal, műszakiakkal, egyetemi hallgatókkal együtt fűzik tovább a nap­közben felvetett gondolatokat. M ennyire tekinthető egy fiatalember érett ál­lampolgárnak iskolai tanulmányainak be­fejeztével, ismeri és képes-e gyakorolni jogait és kötelességeit? Az ifjúság szellemi arcu­latának alakításában milyen módozatai lehetnek a társadalmi beilleszkedésnek közösségbe, köz­életbe, az alkotó munka folyamatába? Szó lesz a fiatal értelmiségiek sajátos szerepéről, s ennek a szerepvállalásnak gondjairól, zavarairól. Korrefe­rátum vizsgálja majd az eszmények és példák hatását' az ifjúság szellemi és erkölcsi nevelésé­ben. Tapasztalati tények segítségével megismer­kedhetünk a falun élő, dolgozó fiatalok sajátos helyzetével, az elvándorlás jogos és indokolatlan körülményeivel. Az írótábor tanácskozásain nincsenek állás­foglalások, határozatok. Gondolataira, javaslataira viszont érdemes odafigyelni, azokat megszívlelni, esetleg megvalósítani. M. I. Barak László Védtelen Kormos István emlékének Télben tél van, nyár a nyárban, nem úgy, mint NORMANDIÁBAN. Mellemre ül a jámbor éjszaka, s csak bámul, kérődzik szüntelen. A falu bolondja szól: « Bolond vagyok. Bolond vagyok. Arcán a megszolgált ital lecsordul, a csapos röhög, mulat az ISTENADTA NÉP. Hogyan van ez, YORICK? A dadogás üvöltésbe torkoll? Az üvöltés dadogásba fullad? Miért van, hogy itt az erdők fölött nem szárnyalnak juhnyájak? A szélmalmok miért nem szállnak el? Hol veszhettek el játékaim? Nincs már, ki rám szól: „Vigyázz magadra, kicsi László!" Bezártam a kisfiút, a védtelent, s lettem szaván fogható védtelen. Kendi Mária Világvégi labdajáték Meseország kapujában három alma. Mind a három elgurulna, ha akarna. Kinyitnám én a nagykapu mindkét szárnyát. Felhussanna a-nagy kapu­madár, erdőn-mezőn szednék neki — piros — málnát, a tengerben fognék — pöttyös — márnát, feje alá tennék egy fű-, fejem alá egy tűpárnát. En vagyok a labi-labda. Autó kerekei között. Egy tank talpa alatt. A robbanás epicentrumában óvóhelyen. Politika­tudomány A Magyar Szocialista Munkás­párt politikai főiskolájának fo­lyóirata új címmel, megváltozott köntösben és a tartalmi megújulás törekvésével jelent meg. A Poli­tikatudomány ez évi első számá­nak szerkesztői jegyzetében azt irja, hogy „Az elmúlt évtized változását, a világgazdasági vál­ság és nyomában a nemzetközi helyzet kiéleződése, a helsinki folyamat megtorpanása, saját, belső fejlődésünk egyenetlensé­gei, helyenként ellentmondásai, a társadalmunk szerkezetében, a gazdasági és kulturális szférában — e kettő viszonyában — bekö­vetkezett elmozdulások az élet minden területén felerősitették a megújulás, a tisztázó viták, az értelmes és felelős kísérletek iránti igényt és készséget — moz­gósították a politikai gondolko­dás és cselekvés erőit." A folyó­irat a társadalomkutatás, a poli­tikai elemző munka eredményei­nek közlésével nem csupán a po­litikatudományi képzés színvo­nalának emeléséhez kíván hoz­zájárulni, hanem a politikai gya­korlat mind szélesebb társada­lomtudományok alapozásához is. A lapszám közli Kulcsár Kál­mán. akadémikusnak, az MTA főtitkárhelyettesének tanulmá­nyát Társadalmi megújulás — politika — tudomány (Gondola­tok az innováció problémáiról a magyar társadalmi gyakorlatban) címmel. Szoboszlai György a po­litikai döntések szerepéről ir a gazdaságirányításban; Tóth Ist­ván Lukács György 1945. és 48. közötti művelődéspolitikai néze­teit elemzi; Erényi Tibor a ko­rai magyar szociáldemokrácia szocializmusképét vizsgálja; Ben­kö Péter pedig a Nemzeti Pa­rasztpárt vezetőinek véleményét összegezi a szocializmus politikai rendszeréről 1947—48 fordulóján. Andruskó Károly: Zentai metszetek 4

Next

/
Thumbnails
Contents