Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

4 Szombat, 1985. augusztus 31. • • Ötven sor Megállít az utcán népművelő barátom, ömlik belőle a panasz. Fenyegetőzik — maga sem hiszi persze —, únja az egészet, ott hagy csapot-papot. Segédmunkát végez, hoppmesteri teendőket lát cl, a faluban már sokan bolondnak nézik. Borsózik a háta a hétvégi lakodalmaktól, a tányérok, kanalak leltározásától, a halotti toroktól, és keserűen nyeli a kudarcokat: az oly nagy nehezen összehozott kiállításra csak a szomszéd teremben gyűlésezőket tudta átterelni, az egyik amatőr társulat nagyszerű előadásán alig voltak tucatnyian. Sóhajt egy nagyot: mi tesz veted kultúra ? Persze nemcsak vidéki művelődési házak egyre szorítóbb gondja az a különös társadalmi jelenség, hogy míg az egyik oldalon az államnak kevesebb jut kultúrára, művészekre, művelődésre, ezek támogatására, mecénálására, egyre többeknek gömbölyödik a pénztárcája, de ebből alig-alig költenek könyvre, lemezre, színházra, képre. Tényleg, mi lesz veled kultúra? A városi művelődési házban idő előtt le kellett bontani egy népszerű kiállítást, mert az csak viszi a pénzt, a judótanfolyam pedig hozza, ám nem tűri a „festett környezetet". Statisztikák bizonyítják, hogy bármennyire is dotálják még mindig a komolyzenei lemezeket, a színházjegyeket,. igazán csak a slágeregyütteseknek és szórakoztató produkcióknak van keletje. A könyvárak emelkedése mögött is az igazi érték vészit, mert a bestsellerek újságpapíron és puha kötésben is elkelnek, akár százasért is. Mondom a szabadtéri szcenikusának, hogy szerintem milyen olcsó lehetett az eR.vik produkció díszlete. Furcsán felnevetett, majd sorolta az alumíniumlemezek fantasztikus összegét, az évenként emelkedő faanyag-, textil-, festék- és szögárakat, a munkadíjakat. A költségvetés pedig nem változik. A példák hosszan sorolhatók, s miközben ezzel mindannyian tisztában vagyunk, hiszen jószerével naponta belebotiunk, olyan okos evidenciákat, magától értetődő igazságokat mondunk úton-útfélen, hogy: a legolcsóbb beruházás a tudat formálása, a kultúra, a tudás gyarapítása, a szellemi befektetes. Csakhogy ezek mind csak szavak. Hiába próbálkozunk az anyagiak okos koncentrálásával, még egyetlen évben sem sikerült megvalósítani Szegeden azt a különben magától értetődő kívánalmat, hogy például az ünnepi hetek szétszórt kiállításának legyen egyetlen szerény, jól szerkesztett és precíz katalógusa; hogy keressük a kultúra propagálásának és népszerűsítésének újszerű és olcsó módjait; hogy a művészeti ágak egybekapcsolásával szerény anyagiakkal is létrehozhatók vonzó és emlékezetes műsorok. Nem hiszem, hogy csupán a fedetlen kebleknek, a kollektív rémületnek. az idegborzoló kriminek lenne helye a kultúra feliratú falak között. Csakhogy ez a könynyebbTK megoldás, az egyszerűbb mód. Néhány napja a televízióban egy szocio-film épp ezeken a gondokon kesergett csakúgy, mint a rádió egyik műsorában a balástyai művelődési ház igazgatója vagy egyik pályatársam központi lapunk hasábjain. Mert szép statisztikai adat a betétállomány növekedésének mutatója, az egy fóré jutó megtakarított pénz (nem is szólva az otthon őrzött forintokról!), látványos képe a jólétnek a temetői kivagyiság, vagy egy-egy peremkerület családi házsora. Szomorú, hogy egyre inkább csak annak van értéke nálunk, ami pénzzel lefedezhető. A kultúrának pedig nagyobbik fele kilóg ez. alól. S ez a nagyobbik fél van veszélyben. Tandi Lajos Tanácsi bizottságok 'A hatékonyabb tanácsi munka érdekében Szegeden a már korábban megválasztott ügyrendi és Számvizsgáló Bizottság mellett különböző profilú bizottságokat hoztak létre. Városfejlesztési , es Jjíű" szafct Bizottság: elnök Hörömpő József. Tagjai: Bors László, Czuth Béla, Deák Ferenc, Márta István, Tóth Pördi Jánosné és Tóth József né tanácstagok, Gy'imesi József, Halmosi Károly, Horváth Gyula, Hugyák István és Maár Márton póttanácstagok, valamint Sebők Imre. Termelési és Ellátási Bizottság-. elnök Benedek Tibor. Tagjai: Balogh Mihály, Csorba Mihály, Mészáros Tiborné, Palkó Péter, Tóth Imre, Tóth László és Volenszki Imréné tanácstagok, Bozsó József, Kertész Farkas József, Pálfi István és Róvó István póttanácstagok, valamint Farkas Árpád. Művelődési és Ifjúságpolitikai Bizottság: elnök Török László. Tagjai: Czékus Lászlóné, Halász Miklós, Király Levente, Kocsis Attiláné, Marschalek Gyula, Szakácsné Molnár Mária és Tóth Antal tanácstagok, Csányi Zoltán, Dóró Istvánné és Tápai Gyuláné póttanácstagok, valamint Illés Tóth István és Muncz Károly. Faészséaiigyi és Szociálpolitikai Bizottság: elnöik Tényl Mária. Tagjai: Bánfalvi Géza, Bóka Imre, Kálmánné Nagypál Katalin, Link Mihály, Papp Istvánná és Szilágyi János tanácstagok, Daru József, Leiéné Gonda Irén és Savanya Miklós póttanácstagok, valamint Farkasinszky Teréz, Salgő László és Szíjj Ilona. Jogi és Igazgatási Bizottság: elnök Tóth Károly. Tagjai: Greguss Zoltán, Kántor Géza, Kertai György, Kovács Tamás és Zámbó Tibor tanácstagok, Mucsi István és Vigh Jenöné póttanácstagok, valamint Kószó István és Motika Dezső. Oldódó feszültségek Új iskola Balástyán A közel négyezer lakosú Balastyan meg mindig sokan élnek a tanyan. A belterület évről évre gyarapodik ugyan, de így is csak ezerkottőszázan laknak itt. Amig évekkel ezelőtt működött u kilenc tanyai iskola, a faluban is elfértek a gyerekek a négy tantermes iskolában. Jó ideje megszűntek a tanyai iskolák, de helyettük egészen napjainkig nem épült új. Egy szerencse volt, hogy régebben bőkezűbben építkeztek, az iskola fogalma nem szűkült le a tanteremre, így az úttörőszobában, a szertárban, a kémiai előadóteremben, a tornaterem vegében is elfért egy-egy tanulócsoport. S amint Frányó János igazgatótól megtudtam, elfér ezután is. Az új iskola nem ezek helyett, a szükségmegoldások miatt született. Érjük be annyival, hogy legalább a művelődési házban és a Megyei Leánynevelő Intézetben nem lesznek általános iskolások. Az elsősök maradnak az iskola szomszédságában levő hajdani gyümölcscsomagoló épületben. Ne gondoljunk rosszra, az épület kinéz úgy, mint egy tanyai iskola. tágas és jól fűthető. S most lássuk a tegnap, péntek délutáni ünnepélyes tanévnyitón átadott új, négy tantermes, két napközi csoportos iskolát. Természetesen a napközis termeket is osztályként használják. Tizenhatmillió forintba került, és másfél év alatt építette fel a Csomiép. Igaz, az utóbbi hetekben fergeteges hajrában. Az átadás előtt két nappal még bábeli zűrzavar fogadott. A negyven épitőmunkás mellett már ott serénykedtek a tanárok és a szülők. Alighogy elvitték a törmelékhalmot, malteros ládát, nyomban ragyogott a helye. Közben otthon varrták a függönyüket. Kint az udvaron a falu három téeszének gépkocsijai hordtak a törmeléket, tolólappal egyengették a talajt. Alighogy egy tanterem megtisztult, már hordták is az. eddig a környező garázsokban, színekben tárolt félmilliót érő új padokat, asztalokat. Rácz Ferenc tanácselnök szerint akad itt az ünnepélyes átadás utánra is feladat bőven. A fűtési idényre el kell készülnie a központi fűtéshez szükséges kazánháznak. Ebédelni átjárnak a napközisek a leánynevelőbe, ahol az ebédlőtér mar kicsi. A következő években a mostani három csoportot még kettővel bővítik. Konyha és ebédlő nélkül ez nehezen fog menni. A fejlődés itt sem megy egyik napról a másikra. T. Sz. I. Jubileum Jubileumi ünnepségsorozat köszönti idén a hazai műszaki felsőoktatás kezdetének 250. évfordulóját: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem jogelődje, a Selmecbányái Bányászati Akadémia éppen két és fél évszázada kezdte meg működését. •A jubileumi tanévbea számos tudományos és kulturális rendezvénnyel emlékezik meg az évfordulóról az egyetem. A központi ünnepség szeptember 2—3-án lesz: ennek során ünnepélyes tanévnyitóra, díszdoktorok avatására, egyetemtörténeti kiállítás megnyitására és komoly zenei hangversenyre kerül sor. Szeptember 3-án emlékülést tartanak, amelyen előadások hangzanak el a magyar ipar és a magyar műszaki felsőoktatás 250 éves fejlődéséről, a Nehézipari Műszaki Egyetem alapításáról és kiépítéséről, a szakmérrívirin-Ai m<i'tiáró! és a nemzetközi kapcsolatokról. Ilz universilas szelleme Csákány Béla, a JATE új rektora a vezetői presztízsről, az oktatás reformjairól és az egyetem erkölcsi erejéről „Ötvenhárom éves vagyok. Ránézésre fiatal rektornak tartanak, de az első kinevezéseket tekintve elődeim valamennyien fiatalabbak voltak. Így én »öreg« rektornak számítok. A Tiszántúlról 34 éve kerültem Szegedre, ennek az egyetemnek neveltje vagyok. Szakterületem az algebra, a műveletek általános logikai elméletével foglalkozom. Hosszabb időt dolgoztam kutatóként a Szovjetunióban és Kanadában. Két egyetemista korú gyermekem van — nem ezen falak között." — Napjainkban hazánkban nincs túl nagy presztízse a vezetőknek Gyakorta bírálják őket. hogy képtelenek alkalmazkodni a társadalom által felvtett kérdésekhez, nem dolgoznak elég racionálisan, kicsi a hatékonyságuk, nem is beszélve az anyagiakról. Am óriási a felelősség, a vezetők személvére h"ruló 'eladat, teher. Miért vállalta el ilyen körülmények között ménis a JATE rektori teendőinek ellátását? — Ezt a kérdést a közelmúltban nekem szegezték az egyetem fiataljai is. Készültem rá. s volt egy tömör válaszom: ugyanazért, amiért 1957-ben elvállaltam a JATE KISZ-titkári posztját, s amiirt 1982-ben a pártbizottság titkárának tisztét. Valaki meg is jegyezte, hogy a rektorság sem tart örökké, még szakszervezeti funkcionárius is lehetek. Az is érdekes, hogy fiatal diplomásként, mint rektori titkár, ennek a szobának egyik székét koptattam. majd a hetvenes évek elején voltam rektorhelyettes is. Végül is szakmai és társadalmi tevékenységem nagv részét e falak között végeztem. — Mit jelent ma első számú vezetőnek lenni egy ilyen jelentős oktató és tudományos intézmény élén? Közismert tény. hogy pénzt igencsak nehéz kapni, ..csinálni" pedig alig van módunk. A költségvetési ellátmányból egvre kínosabb megoldani az egyetemre háruló feladatokat. Rá kellett hát döbbennünk, hogy nem nyers erőkifejtésre, sziszifuszi küzdelemre, vagy sajnálkozó várakozásra van szükség. hanem a nálunk fölhalmozódó nagy mennyiségű szürkeállomány célirányos koncentrálására. Ráadásul, az egyetemeken az észbeli képességekről mindenkinek papírja van. hiszen nálam okosabb az akadémikus, a tudományok doktora >lyan okos. mint én. tán a Kandidátus sem kevésbé. Tehát nem lehet az egyetemi vezetőknek rnás alapfeladata. minthopv a társadalom által elvárt célkitűzéshez — szocialista szakemberképzés, az értelmiség utánpótlásának nevelése — az anyagi feltételeket minél magasabb szinten biztosítani. (Mert a csökkenés veszélye egvre szorítóbb!) Megkerestük hát a főhatóságok vezetőit. s vizsgáljuk ohnak a lehetőségét, hogy az egyetemi tudományos és kutató helyek biológiai, kémiai, fizikai tanszékek, kibernetikai laboratórium, stb. — milyen feladatokat vállalhatnának a központi kutatásokból, hogyan tudnánk mi. az egyetem egységes egészként kapcsolódni ehhez az átfogó országos munkához. Eljutottunk arra a fokra, amikor a túlságos széttagoltság és specializáció hátráltatja munkánkat, erőfeszítéseket kell tenni az integrálásra. Abból következően, hogy anyagi eszközeink fogyatékosak — összetennénk a kezünket, ha a boldog hetvenes évek körülményei között dolgozhatnánk! —. igen nagy jelentősége van annak, hogy ami rendelkezésünkre áll. azt próbáljuk meg igazságosan, főként pedig lehetőség szerint teljes nyíltsággal elosztani a karok, részlegek, kutatóhelyek. korosztályok között. Hogy miként lehet ezt nyílttá és hatékonnyá tenni? Véleményem szerint változtatni kell az egyetemi irányító tevékenység régi hagyományain. Az egyetemi tanács évente hatszor ülésezik és kardinális kérdésekben dönt. Rövid rektorságom alatt — még ei sem kezdődött az egyetemi tanév! — naponta legalább harminc olyan esemény történik. amiről nekem tudnom kell. Ilyen esetben vagy régi ismereteimre hagyatkozva döntök (de hát ez képtelenség, hiszen a változásokat alig-alig lehet követni), vagy rendszeres és folyamatos kontaktust igyekszem teremteni a karok vezetőivel, az egvetemi né<"'szög irányitóival és kö-'vetlen munkatársaimmal. Csak ez utóbbi lehet a járható út. — Elődje, Kristó Gyula, a hasonló alkalommal készült beszélgetés során azt mondta. ő „bölcsész mezben" szeretne rektor lenni. Csákány Béla magára húzta a TTK-s mezt? — Azt hiszem, az én mezem matematikus mez. Hiszem. hogy nem is rossz! Jó régen úgv volt, hogy a rektoFok évente váltották egymást a talárban. így mindenkire sor került. s mindenki megszerezhette e különös hatalom gyakorlasa során a tanszéke számára legszükségesebb eszközöket. kiharcolta az előnyöket. Csakhogy a matematikusnak alig van szüksé'a paniron, ceruzán, no és elmélyült gondolkodásra szánható jdön kívül valamire. Az is vita tárgvát képezhetné, hogy a matematika vajon természettudomány-e egyáltalán? — Nemrégiben az universitas szellemének visszaállításáról, az egyetem rangjának visszaszerzéséről jróít. Mit ért ön az universitas szellemében? — A korábbi évszázadokban gyakorlati hatalommal nem rendelkező egyetemek sok esetben jelentős erkölcsi erőt képviseltek, és a társadalmak fejlődésében komoly szerepet játszottak. Manapság ettől igencsak messze kerültünk. Részint mindennapivá vált az ismeretek szétaprózódása, a tudományos kutatás specializációja, és egymás mellett — nem közösségként — élnek és dolgoznak a tudományos eredményeket magas szinten produkáló és átadó oktatók. Ez megfosztja az egyetemet attól az erkölcsi tökétől. amellyel rendelkezhetne, hogy tudniillik az emberiség évezredes örökségét élő tapasztalatként őrzi. megújító lendítőerőként továbbadja, és mint tudományegyetem, kompetens a társadatomban felmerülő kérdések válaszainak megfogalmazására. Ha egységes egészként léphetnénk föl. nagyobb hatásfokkal és hitelt érdemlőbben mondhatnánk véleményt egvre bonyolultabb világunkról. Ez mindenképpen emelné az universitas társadalmi presztízsét, erősíthetné vonzerejét és kisugárzó hatását. Ennek az integrációnak volt kiváló képviselője a nemrégiben elhunyt Petri Gábor professzor, aki azon munkálkodott, hogy a két szegedi egyetem egységes egészként fejtse ki hatását a réffió művelődési, kulturális és tudományos életében. — Társadalmunk utóbbi másfél évtizedes kulcsszava a reform. De ugyancsak megmegújuló reformtörekvések jelzik egész oktatási rendszerünket. és az egyetemek terepeit is. — Mióta egyetemi oktató vagyok, folyamatosan reformok bűvöletében élünk. De vagy az előkészítés. vagy a bevezetés stádiumában, az még alig fordult elő. hogy a megreformált oktatás nyugodt mederben folyt volna. Meggyőződésem. hogy ez nem az oktatásügy furcsasága, hanem természetes jelenség. A huszadik század második felében az oktatási anyag „felezési ideje" folyamatosan csökken. Az ismeretanyag megújítása időről időre szükséges. de jámbor óhaj arra gondolni, hogy minden egyes oktató a maga szakterületén évente megújítja tudását és átadandó ismeretanyagát. Ezért szükségesek tehát a felülről kezdeményezett reformok. Ezeket én — velem, született optimizmusom diktálja — helyén valónak és lontosnak tartom. A folyamat kétirányú. Részint az oktatási irányok, a választható szakok struktúrájának bővítése, megújulása. Ez a ..gazdagodó szellemi étlap" kínálja most a tolmácsképzést vagy a számítástechnika szakos tanárok fölkészítését. A megújulási tendencia a tantárgyakban is észrevehető. A mai tematika egyszerűen nem hasonlítható össze a két évtizeddel ezelőtti anyaggal — a korszerűsödés a képzés minden területén tetten érhető. A formák ugyan nem változtak, de megítélésem szerint ez nem is olyan nagv dolog. Sajnos, az oktatástechnika rrzenálja — épp a szűkös anyagiak miatt — nálunk csak vágyálom. E téren lassú fejlődést garantálhatunk, minőségi változást nem. Viszont a korhoz jobban alkalmazkodik az elsajátítandó anyag szerkezete és tartalma. Ez tendencia — a reformfolya-. mat folytatódik. A szabályozó keretek — oktatási törvény, egyetemi oktatási-, nevelési-, tanulmányi és vizsgaszabályzat — mindig módosulnak s bár ez szükséges. nem ez az egyetem fő feladata. Legfontosabb, hogy minden egyes, oktató teljes tudását adja át a hallgatóknak és összes szellemi kapacitását latba vetve végezze tudományos kutató munkáját. (Még akkor is az előbbi a döntő, ha a kutatás elismertsége nagyobb, teljesítménye jobban mérhető.) És nem mondhatunk le az általunk felnőttnek tekintett hallgatók személyiségének formálásáról sem, ennek véleményem szerint egyetlen igazán hatásos módja, ha az oktató saját magatartásával ad példát, jellemével nevel. T. L. 4 i