Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

Vasárnap, 1985. augusztus 18. 5 szegedi ünnepi hetek A Szegedi Ünnepi Hetek pántlikás emblémája az lapunkban. Befejeződött a két hónapos eseménysorozat. Ma már levonják a lobogókat. bontani kezdik a D*-N téri diszletkonstrukciókat, a szervezők, szakemberek egy része hozzálát a mérlegkészítéshez, a másik része megkezdi a jövő esztendő terveinek kimunkálását. Tapasztalat, tanulság az idén is akadt idén utoljára jelent meg bőven. Hasznosítható, továbbgondolásra érdemes sikernek éppúav örülhettünk, mint ahogy bosszankodhattunk szervezetlenség, tévedés, vagy baki miatt. Az időjárás — néhány próbáté' eltekintve — kedvezett az eseményeknek, szinte kánikulai melegben zajlót, tak a nanfény városának kulturális programjai. Több százezren szerezhettek maradandó élményeket, gyűjthettek szép emlékeket. Á szarvassá vált fiak Táncszínházi ősbemutató a Dóm téren Háromszázezer néző az ünnepi heteken Gyorsmérleg — Adatok, észrevételek Az ünnepi hetek végére szokás szerint elkészül a gyorsmérleg, ahol tények, adatok reprezentálják a város nagy nyári vállalkozását. A művészeti teljesítmények értékelésére ezúttal nem tértünk ki Horváth Mihállyal, a fesztivál intézőbizottságának titkárával, a szabadtéri játékok igazgatójával, hanem elsősorban a statisztikát fogtuk vallatóra. 1. BESZÉLŐ ADATOK. Nagyjából az előzetes elképzelések. elvárások szerint alakult az idei program, melyet változatlanul nagv. országos érdeklődés övezett, de figyelemmel kísérték külföldről is. A szabadtéri játétkokon a korábbiaktól eltérően csak négy bemutatót tartottak, tizennégy előadásban. melyekre 74 ezer 500 néző váltott jegyet. A nézőtér kihasználtsága 85 százalékos volt, lényegesen jobb a tavalyinál, s az előadásokra kivetített átlagos nézőszám is ió félezerrel több. Kedvező fordulat, hogy az érdeklődés egyenletesebben oszlott meg a különböző produkciók között. A hagyományok szellemében alakultak a közművelődési és szórakoztató programok. A múzeum állandó kiállításai mellé frissen csatlakozott a Kass-gyűjtemény. A tíz időszaki kiállítást 60 ezren látták. Legtöbb vendéget a múzeum állandó kiállításain regisztráltak, a II. táblaképfestészeti biennálén pedig több mint hatezret. A dóm három orgonakoncertjén, a Muzsikáló udvar két estién, valamint az Omega együttes újszegedi fellépésén összesen 3 ezer 500-an vettek részt. A tudományos programok „klasszikusai", a pedagógiai és a művelődéselméleti nyári egyetemek mellé új rendelvényként társult a JATE közművelődési bizottságának rendezésében szervezett művészeti-pszichológiai napok — valamennyinek több mint ezer résztvevője volt. Ugyancsak sok látogatót vonzott az ifjúsági napok gazdag programsorozata, melyre a vártnál kevesebben érkeztek „szervezett formában", a háromnapos. több színhelyű. nonstop műsorokat, a karnevállal együtt 43 ezren látták, immár évtizede nemzetközi jellegű az egvébként húszéves múltra visszatekintő szakszervezeti néptáncfesztivál. ahol idén tíz nemzet 750 táncosa lépett színpadra, az újszegedi folklórbemutatókon, a szabadtéri gálaesteken. a városban tartott nemzeti napokon és a szomszédos vidékekre tett körutakon. A néptáncfesztivállal összefüggő folklórműsorokra 23 ezer néző váltott jegyet. A népszerű algyői búcsúról és a dorozsmai népzenei találkozóról húszezer érdeklődőt jelentettek. A közművelődési programok új színfoltjának ígérkező várudvari estéket, sajnos, nem lehetett a tervek szerint alakítani. hiszen közbeszólt az időjárás. több rendezvényt elmosott. Ami a sportot illeti: a 16 országos, illetve nemzetközi versenynek 40 ezer nézőié akadt. Kivált sokan keresték föl a nemzetközi motorcsónakversenyt és a vitorlázórepülők nemzeti bajnokságát — de színvonalasak voltak a labdajátékok különböző kupái is. Ha a tegnapi, ópusztaszeri eseményeket ideszámítjuk, összesen 300 ezer nézője volt a Szegedi Ünnepi Hetek rendezvénysorozatának, amely ad.'t természetesen nem egyezik az idegenforgaloméval, hiszen a sok átutazó vendég közül nem lehet tudni. ki, hány programon vett részt. 2. NÉHÁNY KÖRÜLMÉNYRŐL. Az idei szabadtéri játékokra, szokás szerint, már június elején elment a jegyek 90 százaléka, ám az eddigiektől eltérően több egyéni érdeklődő akadt. A tizennégyből tíz alkalommal kitehették a telt ház táblát: a János a vitéz hat, a néptáncgála két "1őadására illetve A szarvassá változott fiak mindkét estjére. Az sem lebecsülendő körülmény, hogy Mozart Varázsfuvoláiáf kilencezren látták, hiszen a műfajok iránti érdeklődést mindig csak önmagához lehetett mérni, s ez a kulturális missziónak tekinthető produkció annyi nézőt vonzott, mely 18-20 kőszínházi előadásnak felel meg. Kényszerűen alakult, hogy a hétvégeken ugyanazokat a produkciókat kellett műsorra tűzni, ami hátrányosan befolyásolhatta a látogatottsáeot. Szeretnének visszatérni a régi gyakorlathoz, hogv péntek-szombat-vasárnap legalább két ajánlat legyen, az ideutazók legalább két estét tölthessenek a téren. Sem a Varázsfuvolának, sem a János a vitéznek nem volt szerencséje a próbákkal — még jó, hogy előadásaikat megtarthatták, az esömosta főpróbák azonban kedvezőtlenül hatottak a produkciók színvonalára. A moszkvai VIT-en részt vevő magvar művészek miatt három rendezvénysorozat is egymásra csúszott az időben, az if júsági napok, a néptáncfesztivál, illetve a szabadtéri játékok nyitánya. Kevesebb bemutatót, és szükségszerűen előadást szerveztek a térre, ám a tapasztalatok azt mutatják, a többnek sem lett volna arányosan nagyobb nézőtábora. Csupán futó összehasonlításra: a tavalyi 18 előadást 85 ezren, az idei tizennégyet 75 ezren tekintették meg. Kimunkálásra váró. feladat — s az illetékesek ezen fáradoznak most —. miként alakulion a szabadtéri műsorszerkezete, iátéknaptára a közeli jövőben. A művészeti értékelést hamarosan elkészíti a Játékok igazgatósága, s a fesztivál intézőbizottsága mellett hivatalos állami és pártfórumok vitatják meg. N. I. A szarvassá vált fiak záróképe, középen Marké Iván Nagy László felvétele A két szarvas kristályagancsokkal, méltóságteljes ünnepélyességgel és szertartásos emelkedettséggel segíti át elsőszülött testvérét a fehér szarvasok éteri tisztaságú világába — koronázott mártír királynak. Az anya karjai között már csak a profán Pieta-sors teljesedhet be. Ismét megtörtént hát az átváltozás. Csoda a színpadon és a nézőtéren ... Ám a metamorfózis úgy korszerű, hogy nem tagadja meg az örökül kapott feldolgozásokat, de túllép azokon. Bartók Béla román kolindafeldolgozásában, a Cantata Profanában a kilenc fiút a „szolgalelkűség korából" a zeneköltő „az örök szabadság magányára űzi"; Juhász Ferenc eposza a „fényes szelek" idején a szülői ház, a faluközösség, s ezzel a visszatartó múlt magzatburkát töri fel, s küldi fiúönmagát egy megváltozott társadalom elképzelt ideája felé, ahol „szarvam minden hegye kettős-talpú vas-villanyoszlop, I szarvam minden ága magasfeszültségű áramvezeték ..." Ahogy Bartók és Juhász koruk szorításából sajtolták ki mondandójukat, úgy a Nóvák Ferenc—Markó Iván alkotópáros is a jelen státuszából szenvedi meg a szükséges átváltozást. Felfogásukban a szarvassá vált fiak táncban elmondott történetének több dimenziója lehetséges. Az értelmezési sikok közül autentikusnak tűnnek az alábbi felfogások: az egyes ember belső küzdelme önmaga megvalósításáért; egy zárt közösség erőfeszítései fennmaradásáért; egy társadalom félmúltjának önvizsgálatra való vállalkozása; de rekonstruálható ideológiánk küzdelmeként is. Az alkotók avatott módon vezetik a nézőt a katarzis magasztos élményéig, abba az állapotba, melybe csak a jelenlevő érzelem, esztétikum, világszemlélet magas művészi megfogalmazása esetén juthatunk. A szarvassá vált fiak táncra és zenére fogalmazott drámáját nehéz szavakra lefordítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a nemzedékváltás, generációs elszakadás kínjairól éppúgy szól, mint az ősi fészek megtartó erejéről, a zártláncú közösségek életalkotta törvényeiről, a megcsontosodott eszméknek való nekifeszülésröl, az avitt, dogmákká merevült eszmék utóvédharcairól, az elgépiesedő munka antihumánus voltáról, az őszinte emberi kapcsolatok kiüresedésének veszélyeiről, az etika perzsavásáráról, a hatalom élősködőiről, a demagógiai mételyéről, a tisztaság forradalmi vágyáról és a vakító fénycsóvák agressziójáról. Gombár Judit végletekig lecsupaszított, minden ízében kifejező és funkcionáló díszletének kulcsmotívuma a kapu. A titkok kapuja, mely remények-vágyak-hitek s egyszersmind a bezártság-rabság-kiúttalanság Janus-arcú szimbóluma. Üj minőség jelképe, az átváltozás, a metamorfózis küszöbe, melynek átlépése a vágyakat tapasztalattá köznapiasítja, s dezilluzionálja reményeinket. S ez a kapu vezet el az első rész faluközösségéből a második Városába, ez választja el, illetve köti össze Nóvák Ferenc folklórból építkező dramatikus játékát Markó Iván komplex táncszínházával. Különös, hogy az egymástól függetlenül született zenei részek és koreográfiák milyen szerves egységgé álltak össze. Ellentétüket, konszonanciává oldódó disszonanciájukat az alkotók szellemiségének, szigorúan kontrollált világszemléletének, sugárzó tehetségének kötőanyaga tartja egybe. Rossa László népzenénk ősi rétegeiből hívja elő szerenosés programzenéjének alapjait, s azokat a feldolgozás különféle szintjein szólaltatja meg. Van úgy, hogy eredeti módon szólal meg egy-egy dallam, máskor elindít egy régi futamot, s azt gondolja tovább, ismét máskor teljesen autentikus muzsikát komponál. S ebben a zenei szövetben kristálytisztán hangzik föl az elvágyódás hívó széki furulyadallama. Nóvák táncterveiben minden eddigi erénye benne sűrűsödik. A hűség és alázat egykori paraszttáncainkhoz, a táncházak szokásvilágához. De ezek puszta kopírozása nem elégíti ki, hiszen ö ízig-vérig színházi ember, akinek nem táncok egymásutániságát kell kijelölnie, hanem színházat, élő-eleven, dramaturgiailag kidolgozott előadást kell koreografálnia. Ehhez nagyszerűen találta meg a három fiú ellenpontjaiban az Anya, a legkisebbik fiú és a menyasszonyok alakjait. Alapvetően lirai fogantatású táncaiban elsősorban a szülőház zárt közösségének emberi kapcsolatai izgatják, annak is érzelmi oldala. A három fiú egy tipus három arcát tartja felénk, viszonyuk anyjukkal, kisöccsükkel. menyasszonyaikkal, fiúpajtásaikkal mindig pozitív érzelmi értékek hordozója. Ebben a részben a három fiú — Szögi Csaba, Román Sándor, Szilvási Károly — a mesebeli hármak tisztaságát, organikus együvétartozását, a hívó vágyak őszinte erejét táncolják el tökéletes harmóniában, nemes egyszerűséggel, anyanyelvi fokon, eszköztelenül, gyönyörűen/ A gyermeke elvesztésére született anya új felfogású szerepében Gerderits Irén tartózkodóan, ízlésesen, átélt hitelességgel, ihletetten és kifejező tánctechnikával ragad magával, különösen a reményvesztettség szólója lenyűgöző. A város című második rész zeneszerzője, Szabados György szuverén, semmihez nem hasonlítható, brutális effektekben, sokkoló elektronikus részletekben, valamint steril, éteri fejezetekben gazdag zenével kínált alapot Markó Ivánnak, aki újabb lépést tett a totális táncszínház megvalósítása felé. Ez a fajta balett nemigen hasonlítható semmilyen más táncfogalmazványhoz. Bár mindezeknek —• klasszikus balett, folklórkincs, pantomim, desszbalett — erénye és tanulsága benne pulzál A táncoló emberektől teljes odaadást, tökéletes technikát, testük fölötti totális biztonságot és kifejezési gazdagságot feltételez. Mert itt nem elég eltáncolni — akár tökéletesre csiszolt technikával — a koreográfiát, ez a fajta táncszínház alkotó együttműködést, teljes szellemi és fizikai odaadást kíván. Markó ötletei kifogyhatatlanok, stilizációi precízek, egyértelműek és szellemesek, a táncokon átsüt érzékeny embersége, átizzik személyiségének vonzása és kisugárzó ereje, munkájában bátor magabiztossággal alapvető identitásproblémáinkról szól. Míg az első rész alapvetően érzelmi fogantatású, addig Markó produkciója filozófia. Az érzelmi értékvesztés, a gondolati síkra terelődés, a társadalmi-emberi analízis, az önmagunk és tetteink számbavételének megtisztító próbáját sugalló attitűd már nem az egymáshoz való viszonyok vizsgálatában merül ki (hiszen a három fiú külön-külön járva útját vívja meg csatáját, s bukik el), hanem szerepét és funkcióját az alkotók önvizsgálatra késztető világlátása veszi át. A lehetséges hármasát — az idegen nagyváros zavarosa, értékfordító dzsungele, fizikai rettenete és érzelmi piaca, szellemi terrorja — mind zsákutca. A pusztulás mégsem pesszimizmus — hiszen aki ilyen pontosan számba tudja venni mindazt, ami emberségünknek és erre épülő társadalmunknak veszélyforrása, az hisz a változásban, a megtisztulásban, a hit és akarat erejében, a tehetség és ész új minőségű győzelmében. Ebből az aspektusból szemlélve teljesen világos, miért kénytelenek elszakadni, indivídumokké válni a fiúk, sorsuk és egyéni tragédiájuk miként példázza félmúltunk figyelmeztető tévedéseit. Az elsőszülött fiút (a megbetegedett, ám a második előadásra fölgyógyult és nagyszerű kvalitásokat megcsillantó Demcsák Ottó helyett) a premieren Markó Iván táncolta varázslatosan, mágikus személyiségével és egyedülálló tehetségével hitelt adva minden gesztusnak, mozdulatnak, pillantásnak. A tipusalkotás helyébe egyediesítő vonásokkal, a szakmai tudás legmagasabb fokán, szuggesztíven és átlényegülve táncolta a másik két fiú szerepét Kiss János és Zádorvölgyi László. A Lányt alakító Ladányi Andrea és a Demagóg karakterszerepében Szűcs Elemér rendkívüli stílusérzékkel és átérzőképességgel erősítette a kompozíció kohézióját. Az együttes munka mindkét részben példamutatóan fegyelmezett, rovpant gondosan kimunkált és nagyszerűen felépített. A két rész nem gondosra csiszolt illesztési pontokon találkozik. A kapcsolódások sebhelyek, forradáspontok, hegesedések. A pártás menyasszonyok táncára a „Rákóczi téri" táncparafrázis jobb sorsra érdemes, ösztönös, de remegve reménykedő lánya válaszol; az első rész szilaj botostáncának pandanja a második rész forradalmi képe. A szülőház befejező freskójának parasztmadonnájára pedig a zárókép profán Pietája rímel. A Szegedi Szabadtéri Játékok történetének ritka szép eseménye, meghatározó állomása volt A szarvassá vált fiak bemutatója. Reméljük, a jövő szezonban azok is láthatják, akik a mostani két előadásról lemaradtak. A mű azt is bizonyította, hogy a közönség nem mindig az olcsó szórakozásra vágyik. Minden olyan művészi élményre fogékony, amihez köze van, vagy köze lehet. Pedig ez a táncdrámn nem könnyen adja meg magát. Nem öncélú zene, nem önmagáért való tánc. Minden motívumnak jelentése van, minden mozdulat üzenethordozó, amit magunkban le kell fordítani. Nóvák Ferenc és Markó Iván népit modernnel ötvöző táncköltészete a nemzet sorsáról szól, a mi nyelvünkön, ennek a népnek. Ezért születhetett meg a katarzis, a gondolati és érzelmi azonosulás, mely többünket megrázott, megkönnyeztetett. Ez a legtöbb, amit színház ma tehet: beavat, társul, hiv és fogad, felemel, megtisztít. Tandi Lajos