Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

42 Vasárnap, 1985. augusztus 18. MAGAZIN Csanádi Imre Példázat Bömböl a cséplőgép, hördül nagyokat szakadatlan, méla komorsággal zengeti szörny-panaszát. Pesszeg a traktor, vas-nyelven, szilaj indulatában; pörlekedik, vicsorog: ő se maradjon alul. Így hangoskodnak, reggeltől estig, a gépek — hallod-e, ócska világ: mit tud a Fém, a Jövő! Túlharsogjuk az emberi szót! — ágálnak a gépek. Tátog az asztagról, torka-szakad, mutogat, lengő porködben kajabál a kévedobáló, s lám, a kötélvágó majd-alig érti szavát. Járok a kertek alatt; cséplés pora fojtogatósan nem mar; hallgat a nyár, berki*madár pityeg itt. Nem nagy a távolság, de a gépek hangja juházva zümmög a szérűkről, gógjük alél, szelídül. S hallik az Emberi Szó! Idehangzik, mit magyaráz fönn szomszéd vagy koma, mit mond a növő kazalon. Itt a szegény törekeslányok sikolyát-nevetését tisztán hallani, és győztesek énekeként. Agyaghadsereg a föld alatt A tudományos világot érthetően lázba hozta az a páratlan létlet, amelyre Kina Senhszi tartománya székhelyének. Hsziannak a közelében bukkantak véletlenül, kútásás közben. Víz helyett egv üreget találtak, s benne az emberiség történelmének egyik legfantasztikusabb régészeti leletét: harcosok, lovak és szekerek terrakottából készült életnagyságú szobrait. A lelet csupán egy kilométerre van Csin Su Huang-i („Az Első") császárnak (i. e. 259—210) a sírboltjától. ö volt az. aki az ország egyesítése végett leromboltatta a fejedelemségek között emelt falakat, az északon támadó hunok elleni védekezésül megépítette a Nagy Falat, megkezdte a Huanghót és a Jangcét összekötő Nagycsatorna építését, utakat és csatornákat építtetett, egységesítette az írást, a mértékeket és a naptárt. A falusiak bejelentése nyomán megindult ásatás közben egy 210 méter hosszú és 60 méter széles föld alatti üregnek a körvonalai bontakoztak ki. A feltárás első időszakában 1000 négyzetméteres területen-520 katonaszobor és huszonnégy — szintén életnagyságú — lószobor került elő. A szakértők szerint összesen mintegy 6000 agyagfigura rajlik az üregben. Az alakok jó állapotban van• nak, teljesen élethűek, arcukat, fejüket, derékszíjukat, bokavédőjüket. csizmájukat a legapróbb részletekig kidolgozták. A legmeglepőbb az. hogy mindegyik arc portrészerü, egyedi. Az egyik öreg katonát az összevont szemöldök és az összeszorított ajkak jellemzik, egy másiknak ívelt a szemöldöke, élénk a tekintete, egv harmadiknak göndörödő bajusza van, s úgy tekint a több mint kétezer évvel fiatalabb kutatóra, mint aki nem törődik a csatán reá leselkedő halállal. Eayik-másik figurába bevésték a készítő mester nevét. A modelleken és a földön bíborvörös, vörös, rózsaszínű, kék, sárga, zöld, narancs, fekete, barna, szürke és fehér festéknyomok arra mutatnak, hogy a szobrokat színezték. A vizsgálatok szerint a föld alatti agyaghadsereg üregét erős fagerendázat tartotta, de az egy nagy tűz nyomán beomlott. A r'-észek a téglalap alakú csarnok keleti végén kezdtek dolgozni. Feltártak öt lejtős lejáratot. Ezek vezettek abba a terembe. ahol elsőként olyan katonákra bukkantak, akik harci alakzatban, hármas sorokban keleti irányban állnak. Három katona — egy áz első sor közepén és egy-egy a két szélén — nyilván parancsnok volt. Ez az íjjpuskával. kézi íjjal és tegezzel, tehát könnyű fegyverekkel felszerelt csapat lehetett az előőrs, őket követte a derékhad, a szorosan felsorakozott gyalogság, amelynek sorait megszakították a négynéev lóval vontatott szekerek. A legtöbb gyalogos fegyvere lándzsa vagy alabárd. többeké valamilyen rövid nyelvű szúrószerszám. A harcosok egy részén katonaruha van. másokon páncél. A lovak füle elöreszegeződik. a sörényük göndör, a farkuk be van csavarva, talán hogy könnyebben tudjanak galoppozni. E harcosokat az északi és a déli oldalon kettős sorokban elrendezett, kifelé forduló oldalvéd vigyázta. Az oldalszárny katonáinak kezében ugyancsak fegyverek vannak. mint az előörsbeli katonákéban. Az üreg nyugati végén végzett p'róbafeltarás eredményeként a hátvéd nyugatra néző katonái kerültek elő. A hadrend szimmetrikus, jól szervezett elrendezése, a fegyverzet. a lovak, a szekerek mindmind a császár léeióinak erejét, fejlettségét tanúsítják. A jó állapotban levő bronzfegyverek — egyebek között nyílhegyek, török. amelyek ma is fényesek és élesek, — a sok ij.jpuska arra mutatnak, hogy ezek a fegyverek széles körben voltak elterjedve Csin-Si Huang-ti uralkodása idején. Az üregben találtak még vasból készült mezőgazdasági eszközöket, arany-, csont-, len-, selyem- és bőrtárgyakat is. A császár sírját még nem tárv ták fel. A történelmi adatok szerint a sírt jóval az uralkodó halála előtt kezdték építeni, s szinte bizonyos, hogv a terrakotta hadsereg elkészítése kapcsolatos volt Csin Sí Huang-ti temetésének előkészületeivel: sírmeLlékletnek szánták őket. A lelet helyén múzeumot építenek. Abban helyezik el a leleteket. s abban lelnek otthonra azok a régészek, akiknek még hosszú éveken át kemény munkát kell végezniük ahhoz, hogy teljesen feltárják a páratlan föld alatti agyaghadsereget. H. ZS. - • Gyilkos sakkjátszma Nehéz kinyitni az újságot, megnézni egy-egy TV-hiradót anélkül, hogy ne találkoznánk valamilyen terrorista cselekmény, bombatámadás vagy géprablás hírével. A jelenség nem új, gondoljunk csak a Vörös Brigádok akcióira, Aldo Moro elrablására és meggyilkolására, vagy a nyugatnémet Baader-Meinhof csoport tetteire. Túlzás nélkül megkockáztatható tehát a kijelentés, hogy manapság a nemzetközi politika szinte elmaradhatatlan, mindennapos kísérőjelenségévé vált az amit úgy nevezünk: terrorizmus. GÉPRABLÁSOK TÚSZDRÁMÁK. AZ idei nyár, a mögöttünk álló hetek különösen bővelkedtek szörnyítő eseményekben. Idézzünk fel hirtelenjében csupán kettőt, annak érzékeltetésére, hogy mennyire összefonódott a vak erőszak, a válogatás nélküli öldöklés a világ különböző válsággócaival. Emlékezetes például az az indiai terrorhullám, amellyel egyes szikh szélsőségesek az új-delhi kormányzat ellen fellépve azt igyekeztek bizonyítani, hogy erejük a Pandzsábban bevezetett rendkívüli állapot, a katonai ellenőrzés dacára töretlen: képesek összehangolt akciókra. Csakhogy a célpontok jelen esetben nem kormányhivatalok, vagy laktanyák voltak, hanem nyüzsgő forgalmú pályaudvarok, közlekedési csomópontok. A robbanószerkezeteket legtöbbször kis tranzisztoros rádióban rejtve helyezték el, s amikor a gyanútlan megtaláló bekapcsolta, bekövetkezett a detonáció. A másik, vitán felül világpolitikai léptékű eseménysor júniusban az amerikai TWA-légitársaság Athénból Rómába tartó járatának elrablása volt. A Boeing—727 több tucatnyi túszának elhúzódó kálváriája jól mutatta, milyen kibogozhatatlan problémaköteggé gubancolódott össze a terrorizmus és a diplomácia: az időnként önmagában is áttekinthetetlen libanoni krízis, a tágabb közel-keleti helyzet (hiszen a gépeltérítők követelése siita foglyok izraeli börtönökből való szabadon bocsátása volt) és a katonai fenyegetés, hogy csak az amerikai flottamozdulatokra és a sűrűn beígért megtorló intézkedésekre utaljunk. Aligha feledhető az Air India Jumbo-gépének tragédiája: az ír partok közelében robbanás végzett a repülő összes, 329 főnyi utasával. A többhetes keresés után robottengeralattjárók segítségével felszínre hozott „fekete dobozok" szinte biztossá teszik, hogy merénylet történt. A véres akció után alig néhány nappal bomba robbant a frankfurti repülőtéren, Tokióban, s a nyomozás szálai Kanadába és az USA-ba is elvezettek. VÁLTOZATLAN CÉLOK. Aligha lehet tehát tagadni: napjainkban ismét a nemzetközi terrorizmus felfelé ívelő ágában járunk, sőt, az elmúlt hónapokban a szakértők új jelenségekre is kénytelenek voltak felfigyelni. Kiterjedt egyrészt a terrorista akciók hatóköre, ma már a legtöbben „euró-terrorizmusról" beszélnek. Franciaországban, vagy Belgiumban éppúgy előfordulnak támadások, mint a hagyományos helyszínnek számító Olaszországban vagy az NSZK-ban. Másrészt egyre sűrűbben kerülnek a célpontok közé amerikai vagy NATO-létesítmények, irodák, raktárak vagy üzemanyag-vezetékek. Végül újdonság az is, hogy a „felszabadító sejtek", „harcoló kommandók", s más hangzatos nevű csoportok nemcsak a kormányzati, vagy a katonai gárdára csapnak le, hanem elkövetnek merényleteket olyan gazdasági vezetők ellen is, akik csak közvetve vannak kapcsolatban a fegyvergyártási és -kiviteli tevékenységgel. Alapvető céljaik persze nem változtak. Nem kisebb személyiség, mint Alberto Moravia, a világhírű olasz író nyilatkozta nemrég az Itália-szerte megélénkült erőszakcselekmények kapcsán: „A gyilkosság pánikot, politikai zűrzavart szül. Éppen ez a terroristák célja. Rezzenetlenül folytatnak egy sakkjátszmát, ahol a gyalogok — áldozatok'". Mások inkább a különbségeket hangsúlyozzák az új terrorhullám értékelésekor. „Ha azonosítani akarjuk a nyolcvanas évek brigádtagjait, ez csaknem lehetetlen, csupán gyér ismereteink vannak róluk. Jelentősen megfiatalodtak a soraik, kevesebb a politizálás, több a szélsőség" — vázolta a helyzetet például a L' Espresso című hetilap. Megint mások kiemelik az ideológiai eltéréseket ist- a politikai felkészültség, a munkásosztályhoz fűződő kapcsolatok hiányát, s mindemellett az egyre szerteágazóbb nemzetközi kötelékrendszert, amely az akciók tervezésében és kivitelezésében is nyomon követhető, s amely alaposan megnehezíti a bűnüldözők dolgát. FELELŐSSÉG (NEM) VÁLLALOK. Hogy a hatóságok feladata milyen bonyolult, azt mi sem mutatja jobban, minthogy legtöbbször (hacsak nem világosan motivált cselekményről van szó) még annak megállapítása is gondot okoz. hogy egyáltalán ki n felelős az adott akcióért. Többnyire bombarobbantásoknál fordul elő ilyen helyzet: a rendőrség sokszor kénytelen-kelletlen arra vár, hogy a háttérben maradó tettesek maguk forduljanak legalább egy újsághoz, vagy juttassanak el üzenetet valamelyik hírügynökséghez, amelyben jelzik: ki és miért követte el a merényletet. Néha persze az ilyen „felelősségvállalás" — az idézőjel indokolt, hisz voltaképp éppen annak nem vállalásáról van szó — sem jelent különösebb segítséget. Az említett frankfurti repülőtéri robbanás ügyében például nem kevesebb, mint harminc (!) telefonáló vagy levélíró jelentkezett. Mindannyian azt állították, hogy ők helyezték el egy csomagban a három utas életét kioltó pokolgépes szerkezetet. (A sebesültek szama 57 volt.) Az önjelölt tettesek között volt a Vörös Hadsereg Frakció, de érkezett levél szélsőjobboldali csoporttól is „Heil Hitler!" aláírással, magáénak tulajdonította a cselekményt egy korábban ismeretlen „Arab Forradalmi Szervezet", s egy másik, „Az örmény Igazság Kommandó" nevet, viselő szervezet is. Ugyanilyen nehézséget okoz, hogy számos esetben a helyszín (különösen egy-egy forgalmas nagyáruház, pályaudvar, vagy légitársasági iroda) olyan, hogy ott gyakorlatilag bárki megfordulhat, az ellenőrzés és szemmeltartás szinte lehetetlen, így egyszerűen nincs nyom, amin el lehetne indulni. Hói van hát a megoldás? Mit tehetnek a gyakran sötétben tapogatódzó bűnüldözők? Egyáltalán meg lehet-e akadályozni a terrorizmust? Nos, a hozzáértők a legutóbbi géprablások és túszszedések időszakában jónéhány célkitűzést megfogalmaztak, amelyek valószínűleg hozzájárulhatnak a kegyetlen merényletek esélyének csökkentéséhez. Néhány javaslat: szigorúbb rendet a biztonságosnak nem bizonyuló repülőtereken; fokozni az ellenőrzést és hatékonyabb óvintézkedéseket tenni a valószínűsíthető terrorista célpontoknál; javítani a nemzetközi rendőrségi együttműködést es így tovább. Kérdéses persze, hogy ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel csakugyan hatékony gátat lehet-e emelni a terrorista hullám elé. Valószínűleg inkább azoknak a szakértőknek van igazuk, akik újból és újból figyelmeztetnek: a terrorizmus nem ok, hanem okozat, az azt kiváltó mozgatórugók megszüntetése, a mélyben meghúzódó társadalmi problémák megoldása nélkül aligha remélhető felszámolása. Vagyis félő, hogy a gyilkos sakkjátszma folytatódik — tovább szedve ártatlan áldozatait. SZEGŐ GÁBOR