Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

Péntek, 1985. július 5. 2 Eltemették Károlyi Mihálynét Gyászolók sokaságának je­lenlétében, mély részvéttel adták meg a végtisztességet hétfőn Budapesten, a Mező Imre úti temetőben Károlyi Mihályné Andrássy Katinká­nak, az első Magyar Köztár­saság elnöke feleségének, aki 93 éves korában hunyt el Franciaországban. Végakaratának megfele­lően hamvait hazahozták. Urnája körül a temető dísz­ravatalozójában diszőrséget állt a magyar közélet szá­mos vezető személyisége. Ott voltak Andrássy Katinka Franciaországban és Angliá­ban élő leányai, továbbá más rokonai. Eljöttek szülő­helye, a Szabolcs-Szatmár megyei Tiszadob, valamint az egykori földosztás szín­helye: a Heves megyei Ká­polna község lakosságának és a Budapesten működő Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyvtár kollektívájának képviselői. A Francia Köztársaság buda­pesti nagykövetsége is kép­viseltette magát. A ravatalnál — amely előtt vörös bársonypárnán elhelyezték az elhunyt ma­gas kitüntetéseit — a Him­nusz elhangzása után Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke mondott gyászbeszé­det. — A tisztelet és a kegye­let mély érzései szólítottak bennünket ide. Károlyi Mi­hályné Andrássy Katinka ra­vatalához. Eljöttünk ide, hogy a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanács, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa és eRész népünk nevében fájdalommal és ke­gyelettel tisztelegjünk az el­hunyt földi maradványai előtt, s kifejezzük őszinte részvétünket a Károlyi csa­lád itt megjelent tagjainak. Eljöttünk ide, hogy And­rássy Katinka urnáját elkí­sérjük férje sírjához, hogy ott elhelyezve, harminc esz­tendő múltán ismét talál­kozhassanak egymással — most mar a közös sír örök­kévalóságában Az urnát — katonai zene­kar gyászzenéje közben — Károlyi Mihály és fia nyug­helyéhez, a Kossuth-mauzó­leum előterében levő dísz­sírhelyhez vitték, s elhe­lyezték a családi sírboltban. A gyászünnepség a Szózat­tal zárult. (MTI) Közéleti napló ÜDVÜZI/Ö TÁVIRATOK Losonezi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban Üdvözölte Jean-Baptiste Ba­gaza ezredest, a Burundi Köztársaság elnökét az or­szág nemzeti ünnepe alkal­mából. — Losonezi Pál táv­iratban fejezte kl jókívánsá­gait Juvénal Habyarlmana vezérőrnagynak, a Ruandai Köztársaság elnökének az ország nemzeti ünnepe al­kalmából. ELUTAZOTT DR. EEVA KUUSKOSKI-VIKATMAA Hétfőn elutazott Buda­pestről a dr. Eeva Kuuskos­ki-Vikatmaa finn szociális és' egészségügyi miniszter ve­zette delegáció, amely dr. Medve László egészségügyi miniszter meghívására tar­tózkodott országunkban. A finn vendégek megbeszélé­seket folytattak a két ország egészségügyi és orvostudo­mányi együttműködéséről. MONGOL PARTMUNKAS­KÜLDÖTTSEG LÁTOGATÁSA Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására jú­nius 24. és július 1. között hazánkban tartózkodott a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége B.DasJon­donnak, a Központi Bizott­ság osztályvezető-helyettesé­nek vezetésével. Magyaror­szági tartózkodása során a mongol küldöttség Bíró Jó­zseffel, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömeg­szervezetek osztályának al­osztályvezetőjével folytatott tárgyalásokat. A JEZSUITA RENDFONOK MAGYARORSZÁGON Lékai László bíboros ven­dégeként június Í7. és július 1. között látogatást tett ha­zánkban Peter-Hans Kol­venbach, a Jezsuita Rend generálisa. A rendi elöljá­rót elutazása előtt — hétfőn — fogadta Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. MAGYAR—OSZTRÁK TÁRGYALÁSOK A magyar—osztrák állam­határon hétfőn új közúti határátkelőhelyet nyitottak meg a Kópháza és Deutsch­kreutz között. A Soprontól 5 kilométerre létesített kor­szerű, nagy áteresztő képes­ségű, impozáns határátkelő 1 — amely éjjel-nappal nyit­va áll a nemzetközi sze­mély- és áruforgalom szá­mára — magyar beruházás­ban és osztrák kivitelezés­ben készült. Az átkelőhely jelentős mértékben teher­mentesíti a soproni határát­kelő teher- és személyfor­galmát, valamint Sopron vá­rosát az átmenő forgalom alól. Ily módon lehetőség nyílik arra. hogy meggyor­suljon az Ausztriába és más nyugati országokba irányuló turista- és áruforgalom. Az ünnepélyes megnyitás alkal­mából megjeleni küldöttsé­geket magyar részről Heté­nyi István pénzügyminiszter, osztrák részről Franz Vra­nitzky pénzügyminiszter ve­zette. Az ünnepélyes aktust követően — a két pénzügy­minisztérium közötti hagyo­mányos együttműködés ke­retében — hivatalos magyar —osztrák pénzügyiminszteri találkozóra került sor a ha­társzakaszon. Szovjet vezető testületek üdvözlő távirata 0 Moszkva (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége üdvözlő táviratot intézett Losonezi Pálhoz abból az alkalom­ból, hogy újraválasztották az Elnöki Tanács elnökévé. A Szovjetunió Miniszter­tanácsa táviratban fejezte ki jókívánságait Lázár György­nek, a Minisztertanács el­nökévé történt újbóli meg­választása alkalmából. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma táviratban üd­vözölte Várkonyi Pétert, külügyminiszterré történt újraválasztása alkalmából, SZKP KB plénuma 0 Moszkva (MTI) Hétfőn Moszkvában meg­tartották az SZKP Központi Bizottságának teljes ülését. Az ülésen áttekintették a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa kedden kezdődő ülés­szakának napirendjét. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára mondott beszédet. A plénum hangsúlyozta: kitartóan törekedni kell a népi küldöttek tanácsi te­vékenységének korszerűsí­tésére, s arra, hogy a szov­jet társadalom politikai rendszerének minden egyes eleme pontosan lássa el feladatát. Tovább kell nö­velni a párt vezető szerepét, s erősíteni kell befolyását az állami-, a gazdálkodási és társadalmi-kulturális te­vékenység minden szintjén. Az SZKP Központi Bizott­sága szervezeti kérdésekben is döntött. A plénum Jóváhagyta Gri­gorij Romanov kérését, hogy mentsék fel politikai bizott­sági tagjának és az SZKP KB titkárának funkciója alól, mivel egészségi állapo­tára való tekintettel nyug­díjba vonul. A központi bizottság az SZKP KB Politikai Bizott­sága tagjainak sorába emel­te Eduárd Sevardnadzet, aki addig póttag volt, s az SZKP Központi Bizottsága titkáraivá választotta Borisz Jelcint és Lev Zajkovot. Felhívás a fegyverkezés beszüntetésére (Folytatás az 1. oldalról.) hosszú távú programokat a világ gyermekeinek egész­ségügyi eliatására, hiszen évente 4 millió gyermek hal meg olyan fertőző be­tegségekben, amelyeket im­munizálással könnyen meg lehetne előzni. A kongresszus résztvevői Javier Perez de Cuellárhoz, az Egyesült Nemzetek Szer­vezete főtitkárához is leve­let intéztek, hangsúlyozva, hogy nagyra értékelik az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének a leszerelésért és a nukleáris háború megelőzé­se érdekében tett erőfeszí­téseit. Az üzenet így foly­tatódik: „Mint orvosok, meg vagyunk győződve ar­ról, hogy az ENSZ célkitű­zése, mely szerint a Föld minden lakójának biztosíta­ni kívánja az egészséges életet és a személyiség fej­lődését, mindaddig nem va­lósítható meg, amíg a világ országainak kormányai vissza nem fordítják a fegy­verkezési folyamatot, és fel nem hagynak a fegyverke­zési versennyel. Az emberi­ség erőforrásait a fegyver­kezés helyett egészségügyi célokra és más társadalmi szükségletek kielégítésére kell fordítani. Közös érde­künket szolgálja az ENSZ szerepének további erősíté­se, amely fontos eszköze lehet a béke és a biztonság megszilárdításának, a nem­zetközi együttműködés fej­lesztésének." A dokumentum leszögezi, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni aZ ENSZ azon határozatait. amelyek a nukleáris katasztrófa fenye­getésének megszüntetésére, a fegyverkezési hajsza csök­kentésére. az űrfegyverke­zés megakadályozására és a nukleáris fegyverzetek megsemmisítésére vonatkoz­nak. Végül szorgalmazza, hogy az ENSZ hozzon meg­felelő intézkedéseket, ame­lyekkel a világ népeit job­ban bevonhatják a nukleá­ris veszély elleni küzdelem­be. Ligyija Novak, a szovjet egészségügyi dolgozók szak­szervezetének elnöke beje­lentette, hogy a kongresszus keretében 20 ország egész­ségügyi dolgozóinak képvi­seletében összeült szekció minden tagja egyhangúlag támogatja e dokumentumo­kat. Az együttműködés szé­lesítése érdekében az egész­ségügyi dolgozók nemzetkö­zi bizottságot alnkftottak. Ezután a mozgalom ame­rikai és szovjet társelnöké­nek záróbeszéde hangzott el. A konferencia záróülését követően a mozgalom veze­tő tisztségviselői sajtótájé­koztatón összegezték a négy­napos tanácskozássorozat ta­pasztalatait. Elmondották: a kongresszus sikeres munkát végzett, az előadók lénye­ges kérdésekre irányították rá a figyelmet, a felszólalá­sokban az együttműködés, az összetartozás fontosságát fogalmazták meg a résztve­vők. A jövőben nemcsak szavakra, hanem akciókra, cselekvésre van szükség — tették hozzá. Az orvosok nemzetközi mozgalma min­dent megtesz a leszerelési kampány támogatására, s felszólít arra: az űrkutatási eredményeket az élet minő­ségének javítására, a gyó­gyítómunka eredményesebbé tételér?, s ne a világűr mi­]itarolására használják fel. Kiemelték: a budapesti konferencián újabb megerő­sítést kapott a 135 ezer or­vost tömörítő szövetség kül­detése. a nukleáris háború­val való szembenállás elő­mozdítása. A konferencia hozzájárult ahhoz, hogy a küldöttségek saját hazájuk­ban felelősséggel beszélhes­senek egy atomháború ve­szélyességéről. (MTI) Ili AiVS .» • - . RAOIOTELEX LE DUAN MEGBESZÉLÉSEI Befejeződött a Le Duan vezette vietnami párt- és kormányküldöttség hivatalos szovjetunióbei programja. A nagy Kreml-palota György­termében hétfőn ünnepélyes keretek között búcsúzott a VKP KB főtitkárától és kí­séretének tagjaitól Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára, és több más szov­jet vezető. A vietnami párt­és kormányküldöttség csü­törtökön érkezett a szovjet fővárosba hivatalos baráti látogatásra. A TÜSZOK FRANKFURTBAN Hétfőn hajnalban, helyi idő szerint néhány perccel fél hat előtt megérkezett Frankfurtba a vasárnap Bejrútban szabadon enge­dett harminckilenc amerikai túszt szállító amerikai ka­tonai gép. A repülőgép a szíriai fővárosból érkezett a frankfurti Rajna-Main ame­rikai támaszpontra a TWA amerikai légitársaság tizen­hét nappal ezelőtt eltérített Athén—Róma járatának utasaival. A volt túszokat a wiesbadeni amerikai ka­tonai kórházba szállították, ahol alapos orvosi vizsgálat­nak vetik alá őket. KITERJESZTIK A BOMBÁZÁST Az iraki fegyveres erők főparancsnoksága vasárnap este közölte, hogy kéthetes szünet után felújítja az iráni városok bombázását. A bag­dadi katonai szóvivő szerint a támadások „addig folyta­tódnak, amíg nem jön létre igazságos béke Szaddam Húszéin iraki elnök június 14-én kifejtett elvei alap­ján". Akkor az iraki állam­fő az „iráni néphez intézett üzenetében" kifejtette, hogy Bagdad a „városok háború­ját" két hétre egyoldalúan felfüggeszti, „lehetőséget ad­va ezzel az iráni vezetésnek, hogy elgondolkodjon a bé­kéről". Á Patyomkin-felkelés magyar szemmel 2. Kiss József, Ady Endre, Gyóni Géza Már az első júliusi napokban több vers jele­nik meg a Hajóról a magyar lapokban. Ezek azonban jobbára csupán rímes vezércikkek: eredeti képek, saját ritmusvilág és főként belső lírai izzás híján joggal merültek el az újságok papírtengerében. Az öreg Kiss József Knyáz Potemkinje lesz a méltó visszacsengés, melyet az orosz forradalom kezdetének, a pétervári Véres Vasárnapnak az első évfordulóján közölt a költő. Ezt követően számos lap átveszi, munkás- és diákösszejöve­teleken (sőt a költő munkásságának 40. évfor­dulóján a Vígszínházban is) szavalják, s a mű­vészi formán át egy nemzet fogadja lelkébe a fekete hajót, a lázadó hajót, a szabadsághajót, az örök szent hajót. Kevésbé közismert, milyen figyelemmel ki­sérte az odesszai Hajót Ady Endre — és meny­nyit írt róla. Néhány évvel ezelőtt az egyik odesszai irodalomtörténész kolléga az orosz nyelvű Ady-kötetet lapozgatva — az 1905-ös dátum láttán — a Vörös szekér a tengerent a Patyomkln Ihlette versnek vélte. S ez aligha le­het véletlen. Igaz, a költemény születése egy fél évvel megelőzi az odesszai eseményeket, ám — Király István meghatározása szerint — a „feltételes forradalom" versei közül való, s a lángész előreérző, próféciaszerű látomásának te­kinthetjük: ,.Ö jön: az új vezér? Milyen vörös iromba szárnya. Uj Hajnalnak a pírja, lángja Vagy vér ez, újra vér?" Az 1905-ös forradalom a legkezdetektől: a pé­tervári véres események és Gorkij bebörtön­zése, majd a páncélos fölkelése — Adynak mind sok-sok megnyilatkozását váltja ki. (összes pró­zai műveinek vonatkozó kötetében több mint félszáz cikke szól — egészben vagy utalásaiban — Oroszországról.) Közvetlenül a páncélos lázadására július 8-tól kezdve reagál Budapesti Napló-beli glosszáiban és hfrfejeiben. E napon Ultimátum címmel cé­loz a Csuzimánál elszenvedett súlyos orosz ten­geri veszteségre, ám gondolatsora messze elve­zet a kiindulóponttól: „A cár szeretne kezet csókolni Togónak, mert Csuzimánál segített a leszerelésben, s most mégis kevesebb lázadó ha­jótól kell tartania a cárnak. Az üzemben levő História, mely mindennap új ajándékot gyárt a ma élő emberiségnek, ilyet talán még nem is produkált. Róma cézárjai a föllázadt légiók el­len megnyerhették a népet. A mai cézárok a nép ellen tartják a hadsereget, s íme a hadse­reg is — nép.... A népek maguknak akarnak élni. Egymás között szeretetben, szabadságban, jómódban, kultúrában. Es nincsen ma már En hadseregem. Én haditengerészetem. Mintha a néphadsereg félig elkészült volna magától. A fölforgatóktól védekezni nem lehet." Ugyanezen a napon, egy másik glosszájában is előtűnik a Patyomkin neve, s a konklúzió­szerű megfigyelés: „Ügy Inganak a trónok, mintha meredekhez állított hintaszékek volná­nak." Keserű irónia szüli a hajó lefegyverzése és Constanza kikötőjében való megadása hírére írott glosszáját, A leszerelt köztársaságot (jú­lius 11). „Ha Odesszához közelebb van Fiume vagy Trieszt? ... Gondolatnak is rettenetes. Be­evez szegény Patyomkin. És hétszázötven akasz­tófa várja a parton. A nemzetközi udvariasság­nak mi vagyunk a finom művészei. Mi persze hogy kiadtuk volna a véres lázadókat. De sőt megspóroltuk volna a szegény orosz kincstárnak a szállítás díját. Magunk csináltuk volna meg az ekzekuciót." Az utolsó mondatok többes szám első személye — mindenki érezte — éppen nem azonosulást jelentett, hanem a monarchia elnyo­mó apparátusának elítélését. A poéták című hirfejben (1906. január 25.) Kiss József versére reagál. Nincsen igaza, ami­kor „nyögdécselésnek" érzi. Mégis idézhetjük az idevonatkozó részt, hiszen az túlmutat a konkrét apropón, s ily módon Ady egykori, nö­vekvő forradalmi indulatairól tanúskodik. „Ke­restetik a poéta, ki nem Knyaz Patyomkint ír, hanem új, magyar szabadságdalt. Nem nyögdé­csel, de harsog ... Minden fölindulás, minden forradalom rríegkapja a maga poétáit." Két hónappal később, amikor kivégzik a sze­vasztopoli Ocsakov cirkálón kitört fölkelés ve­zetőjét, Ady közvetlen összefüggést lát az odesz­szai eseményekkel: „A Patyomkin megint hí­reket küld a világnak. Smidt hadnagy kivégez­tetése megint lázadóba hozta a híres hajót. Amennyi erély van a cári hatalomban, segít a Patyomkin baján. Elsüllyesztik a fatális és ve­szedelmes hajót. Így aztán nem lesz több lá­zadás. Patyomkint Patyomkin-módra kell le­győzni: ez a cári rendszer." (Március 23.). Utolsó ismert ilyen utalása 1906. május 3-ról való: Lázadó hajók a címe. „A Knyáz Patyomkin óta — írja — forradalom dúl a vizén. A tenger kóbor, úszó nagyvárosai megvadultak. Csaknem minden héten jön egy ilyen hír... Es minden­ki lázadó ma." Szenvedélyesen reagál a constanzai lefegyver­zésre az ekkor mindössze 21 éves Gyóni Géza is: „Bárha a Patyomkint lefegyvereztétek, Nem lehet felette igaz örvendéstek. Felköttettek tizet, ezer kél nyomába, Gyönge azok ellen a kozáki gárda." Fenyvesi István (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents