Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

Csütörtök, 1985. július 4. 26 • Szovjetunió Befejeződött a Legfelsőbb Tanács ülésszaka A Moszkva (MTI) A legfőbb ügyész beszámolójának meg­hallgatásával szerdán délelőtt folytatta munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának kedden kezdődött ülésszaka. A munkában részt vesznek a Szovjet­unió párt- és állami vezetői, köztük Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének kedden megválasztott elnö­ke. Kedden más fontos személyi kérdések­ben is döntöttek az ülésszakon: a Szov­jetunió külügyminiszterévé választották meg Eduárd Scvardnadzét, az SZKP KB PB tagját, Mihail Gorbacsov pedig a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének tagja lett. Szerdán délutón befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két­napos ülésszaka. A legfelsőbb államhatalmi szerv két egyenjogú kamarája — a Szövetségi és Nemzetiségi Tanács — együttesen ülése­zett. Előbb határozatot fogadtak el a kör­nyezetvédelemről és a természeti erőfor­rások ésszerű felhasználásáról, majd ezt követően meghallgatták Alekszandr Re­kunkovnak, a Szovjetunió legfőbb ügyé­szének beszámolóját a közrend megszilár­dításáról, valamint az állampolgárok jo­gainak és törvényes érdekeinek védelmé­ről hozott törvények és rendelkezések vég­rehajtásával kapcsolatos ügyészi munká­ról. Utolsó napirendi pontként az üléssza­kon megerősítették azokat a rendeleteket, amelyeket a Legfelsőbb Tanács Elnöksége hozott a legutóbbi legfelsőbb tanácsi ülés­szak óta. Q Kubai KP kongresszusa: 1986 februárban @ Havanna (MTI) Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt KB elsé titkárának elnökletével ked­den Havannában ülést tar­tott a párt Központi Bizott­sága. Az ülésről 6zerdán hi­vatalos közleményt adtak ki. A Központi Bizottság át­tekintette a Kubai Kom­munista Párt III. kongresz­szusa előkészítésének mun­kálatait, és úgy döntött, a III. kongresszust jövő év február 4—7. között rende­zik meg, a korábbi 1985. decemberi időpont helyett. II béke-világkongresszus előkészületeiről 0 Budapest (MTI) Június 30. és július 2. kö­zött Koppenhágában tartot­ták a béke-világkongresz • szus előkészítő bizottságá­nak ülését, amelyen részt vett Sebestyén Nándorné. az Országos Béketanács el­nöke. Hazaérkezése után el­mondta, a tanácskozás részt­vevői hangsúivozták: a vi­lág jövőjéért aggódó béke­szerető embereket nagy nyugtalansággal tölti el, hogy az atomfegyverkezés eddig nem tapasztalt mó­don felgyorsult, s annak veszélye fenyeget, hogy ki­terjed a világűrre is. Az Tanácskozik a keresztyén békevilággyülés D I*rága (MTI) tasztrófa elkerülésére. Am ehhez minden érdekelt jó­A világ általános helyze- akaratóra és erőfeszítésére térol, a keresztyén békemoz- szükség van. gnlom feladatairól szóló be­számolóval folytatta tanács­kozását a prágai keresztyén békevilággyülés. A konferencia fó beszá­molójának számító doku­mentumot Paulos Mar Gre­gorius indiai metropolita ké­szítette és ismertette. Az erőszak egyre újabb és újabb formáiban jelentkezik. Tanúi lehetünk a különféle állami és egyéni terrorakci­óknak — mondta. Ezeket nem elég pusztán elítélni, kutatni kell az okokat is. Ami azt Jelenti, hogy a Ke­resztyén Békekonferenciának vizsgálni kell az összefüggé­seket a háború és a terroriz­mus, az igazságtalanság és az elnyomás között. Mind­azonáltal korunk legfonto­sabb feladata a nukleáris katasztrófa elhárítása — hangsúlyozta az indiai met­ropolita. És ebből a szem­pontból különleges jelentő­sége van az Egyesült Álla­mok kozmikus fegyverkezé­si tervei megakadályozásá­nak. A szerdai ülésen ismertet­ték Nyikola) Tyihonov szov­jet miniszterelnök levelét. Ami a többi közt megálla­pítja: a Szovjetunió kész bármilyen javaslatról tár­gyalni, amely a béke ügyét szolgálja. Sajnos azonban a szocialista országok számos i Ütv.inya eddig nem talált ' 1 ló \ i.vszliángra az L. .i-b.tii is NATO-szövet­ségeseinél. A Szovjetunió meggyőződése azonban, hogy a világhelyzet minden bo­nyolultsága ellenére is van lehetőség a nukleáris ka­ENSZ közgyűlése 1986-ot a béke évévé nyilvánította, s 1986 októberére Koppenhá­gába összehívták a béke­világkongresszust. Az ülés résztvevői úgy határoztak: a nemzetközi előkészítő bizottság ez év decemberében találkozik Koppenhágában, hogy vég­legesítse a béke-világkong­resszus programját. A magyar békemozgalom arra törekszik, hogy ered­ményesen hozzájáruljon a béke erőinek világméretű összefogásához. Az előké­szítés során csakúgy, mint a béke-világkongresszuson segíteni kívánja az őszinte, nyílt párbeszédet, a biza­lom erősítését, a népek kö­zötti megértést. Ez év ok tóber 24—30. között hazánk­ban is leszerelési hetet szer veznek. Ennek nvitó ren­dezvényén emlékeznek meg az ENSZ megalakulásának 40. évfordulójáról, és közzé­teszik a békeév, valamint a béke-világkongresszus elő­készítésének programját. November 19—20.: Szovjet-amerikai csúcstalálkozó 0 Moszkva (MTI) A Szovjetunió és az Egye­sült Államok között létrejött megállapodás alapján Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára és Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke ez év november 19—20-án találkozik Genfben. A hírt hivatalosan egy időben je­lentették be Moszkvában és Washingtonban. A bejelentést ismertetve Vlagyimir Lomejko, a szov­jet külügyminisztérium saj­tóosztályának vezetője szer­dán újságírók előtt rámuta­tott arra, hogy a legfelsőbb szintű találkozónak nagy fontosságot tulajdonítanak mindkét fővárosban. A Szovjetunióban ugyan­csak szerdán jelentették be, hogy októberben Mihail Gor­bacsov Franciaországba lá­togat. Kitüntetés © Varsó (MTI) ötven lengyel tábornok­nak és főtisztnek nyújtott át magas kitüntetést dr. Bi­ezó György, hazánk varsói nagykövete. A lengyel nép­hadsereg vezető beosztású parancsnokainak Oláh Ist­ván vezérezredes, honvé­delmi miniszter adományoz­ta a Fegyverbarátságért Ér­demérem arany, ezüst és bronz fokozatát. A kitünte­tettek között volt Tadeusz Tuczapski vezérezredes. Jó­zef Baryla vezérezredes. Eu­aeniusz Molczyk vezérezre­des, Mieczyslaw Obiedzins­kí vezérezredes, Zbigniew Nowak vezérezredes és An­iont Jasinski vezérezredes, a nemzetvédelmi miniszter helyettesei. A kitüntetéseket a Varsói Szerződés szervezete har­mincadik évfordulója alkal­mából. a magyar és a len­gyel néphadsereg közötti együttműködés, a fegyver­barátság elmélyítéséért, erő­sítéséért végzett tevékeny­ság elismeréseként adomá­nyozták. Az egyiptomi külügyminiszter megbeszélései @ Budapest (MTI) Várkonyi Péter külügy­miniszter meghívására júli­us 1. és 3. között hivatalos látogatást tett hazánkban Ahmed Eszmat Abdel-Me­gid. az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminiszte­re. Az egyiptomi diplomácia vezetőjét fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Trautmann Rezkö, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Óvári Miklós, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Ahmed Eszmat Abdel­Megid tárgyalást folytatott Várkonyi Péterrel, és talál­kozott Váncsa Jenő mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterrel. A magyar vezetőkkel foly­tatott szívélyes. Ó6zinte lég­körű megbeszéléseken véle­ményt cseréltek a nemzet­közi helyzet időszerű kér­déseiről. Kifejezték orszá­gaik szándékát, hogy a jö­vőben is tevékenyen hozzá­járulnak a világ békéjének és biztonságának megszilár­dításához. a leszerelés ügyé­hez, és a nemzetközi együtt­működés erősítéséhez. A tárgyalásokon nagy figyel­met szenteltek a közel-ke­leti térségnek. A válság rendezéséhez vezető út elté­rő megítélése ellenére egyetértettek abban, hogy a közel-keleti béke mielőbbi helyreállítása egyaránt szol­gálná a nemzetközi bizton­ság és a térség népeinek érdekeit. Az egyiptomi külügymi­niszter és magyar tárgyaló­partnerei áttekintették a Magyar Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztár­saság kapcsolatait, és meg­elégedéssel állapították meg, hogy azok az utóbbi időben kedvezően fejlödnek, s további lehetőségek van­nak szélesítésükre, elsősor­ban a gazdasági együttmű­ködés területén. Ahmed Eszmat Abdel­Megid hivatalos egyiptomi látogatásra hívta meg Vár­konyi Pétert, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. Közéleti napló INDIAI KOMMUNISTA VEZETŐ BUDAPESTEN Óvári Miklós, az MSZMP zánkban. A szívélyes, elv­Politikai Bizottságának tag- társi légkörű beszélgetés só­ja, a Központi Bizottság tit- rán kölcsönösen tájékoztat­kára szerdán fogadta Nara- ták egymást pártjuk, orszá­jana Krisnant, az Indiai guk helyzetéről, az előttük Kommunista Párt Országos .álló feladatokról. Megerösi­Tanácsa titkárát, a végre- .tették a két párt szándékát hajtó bizottság tagját, aki a pártközi kapcsolatok to­üdülésen tartózkodik ha- vábbi fejlesztésére. MEGBIZÓLEVEL-ATADAS Trautmann Rezső, az El- zott nagykövetét, aki átadta nöki Tanács helyettes elnö- megbízólevelét. A megbízó­ke szerdán fogadta Donald levél átadásán jelen volt James Walkert, Üj-Zéland Nagy Gábor külügyminisz­rendkivüli és rneghatalma- ter-helyettes. HORVÁTH ISTVÁN LÁTOGATÁSA A hazánk területén zajló Duna—85 gyakorlaton részt vevő magyar, szovjet, cseh­szlovák csapatok és törzsek feladataikat sikeresen telje­sítik. A csapatok tevékeny­ségét szerdán megtekintette Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és Oláh István vezér­ezredes, honvédelmi minisz­ter. A Patyomkin-felkelés magyar szemmel 4. Hullámverés — napjainkig Nem ült el a Patyomkin hullámverése egy­két esztendő alatt. A következő években-évtize­dekben is fel-felbukkan neve és híre a magyar sajtóban. 1912-ben az orosz északi flottából ér­kező nyugtalanság hírei kapcsán az Elet című folyóirat közöl Vörös hajó címmel glosszát. Itt olvassuk: „A Knyáz Patyomkin-ból egy időre legenda lett, s már-már azt lehetett hinni vol­na, hogy örökre legenda is marad. S most jön a hír róla, hogy a Knyáz Patyomkin lelke él, s az Északi-tenger vizein bukkan fel, titokzatosan, félelmetesen és legyőzhetetlenül... A fegyve­res vizi várak tornyal mögött, az árbockosarak magasságában, s a hajófenék mélységeiben a Knyáz Patyomkin lelke bujdosik, s a cár nem érzi magát biztonságban többé a dreadnought­szigeteken sem." (Szeptember 11.). 1918-ban a cattarói matrózfölkelés, a mostari és trebinyei zendülések immár hazai — oszt­rák-magyar — vizeken idézik föl a legendás páncélos emlékét. Bizonyára ezek hatására szü­letik Dormándi László kisregénye, a Patyomkin lázadói, melyet az év nyarán több lap is közöl. A húszas évek közepén Eizenstein világhírű filmje új minőségben támasztja föl és emeli át a halhatatlanságba az odesszai fölkelést. A film híre hamarosan eljut hazánkba is, hiszen pél­dául az Ausztriába vagy a weimari Németor­szágba kijutó magyar írók, művészek ott sza­badon megtekinthetik. A Kollarits-cég meg is szerzi a filmet, ám a cenzúrabizottság megtilt­ja előadását. Hogy mennyire félt a Horthy­rendszer u filmben tükröződő forradalmi szel­lemtől, jól mutatja a betiltás indokolása: '„So­ha semmi körülmények között nem engedheti meg rendezett intézményekkel bíró állam, hogy egy olyan történelmi epizódnak, ahol katonák tisztjeik és esküjök ellen lázadtak, a fegyelmet és kötelességüket megszegték, feljebbvalóikat megölték stb„ akármiféle kendőzött romantika címén apoteózist állítsanak és a legnagyobb állampolgári bűnöket... példás megtorlás nél­kül és rokonszenves beállításban vigyék a nagy­közönség elé." Ha hazai bemutatását el is gáncsolták, leg­alább közvetett kép mégis kialakulhatott róla a közönségben. A Nyugat kritikusa szerint (Berlinben látta, 1926-ban) a filmben „az egyé­ni és tömegbeli sorsközösség gondolata, az el­nyomatás és hősiesség, a gyász és ujjongó test­vériesülés motívumai elemi erővel, monumentá­lis tömörséggel érvényesült". Kassák Lajos és Molnár Ferenc Bécsben látták a filmet, és ter­jedelmes, meleg hangú kritikában ismertették. Figyelemre méltó már történelmileg is, amit Kassák írt: „Kiss József Potemfcin-je (akkor) a diákság és a munkásság egyesületeiben a mű­kedvelő esték ünnepi programszámait jelentette. Magáról a vers témájáról azonban az előadó és hallgatósága is alig tudtak többet a költő rí­mek közé fogott lelkes szólamainál. A matróz­lázadás világraszóló ténye csak mint romanti­kus lendület jutott el a tömegek érzésvilágába és így is maradt meg benne, tárgytalanul és történelmi adatok nélkül." ( Korunk, 1926. augusztus—szeptember.) Igazán tárgyszerűen, megbízható adatokkal csak a fölszabadulás után került be a széles tö­megek tudatába a Patyomkin tragikumában is diadalmas tette. A lexikonokban szócikkek tár­gyalják, könyvek jelennek meg róla, az iskolá­sok a tankönyveikben tanulnak róla. A felnőtt dolgozók pedig a politikai szemináriumok kere­tében ismerkednek meg a fölkelés indítékaival, menetével és bukása okaival. Hogy mennyire közismert lesz immár mindez, azt a maga mód­ján érzékelteti Darvas Szilárdnak az a közked­velt humoreszkje is, melynek címe szállóigévé vált: A Patyomkinnál fogok jelentkezni... A 60-as évektől tömegessé váló turizmus ré­vén pedig egyre többen eljutnak az egykori események színhelyére, a gyönyörű fekete-ten­ger! városba is, s egyszerre ismekednek a „va­lódi" meg a filmbéli páncélos történetével, lát­ják a hősök monumentális emlékművét, róják a nevezetes Patyomkin-lépcsőt. Odesszát járt íróink tolla magyar szemmel is poetizálja a nagy emlék és látvány egységét. Illés Endre, aki a harmincas évek elején Pá­rizsban látta először Eizenstein alkotását, a vá­rosból hazatérve irta néhány éve: „Az 1905-ös forradalom lényegére, a cári birodalom nagy, el­ső roppanására ez a döbbenetes hatású film eszméltetett rá... Hatalmas kiáltás ez a film, itt, az odesszai lépcsőkön érzem megint. Torkot szorító, szívet elakasztó, óriás tabló." Rónai Mi­hály Andrást is a hajó és a film közös emléke ragadta meg: a Patyomkin filmből a lépcső ... nem maradt szempár szárazon. Nekem — rója bármennyi szép nő — Kiss József verse jár azon. A testvérvárosból érkezett költő, Polner Zol­tán számára is együttesen jelenik meg vízió­ként az élet és a művészet teremtette élmény újraélése: Az elszabadult gyerekkocsi nekirohan a tengernek, végigfut a habokon, belecsapódik a nap vörös korongjába. ... A tündöklő tenger még emlékszik a napra, s a tengerre is emlékszik a vér. Harag és szenvedély lobogott itt a köveken, hogy elnémítsa a jajt, letörölje a könnyeket. Az újszegedi Odessza-emlékkövön pedig, a varos címerében, a forradalom ötágú csillaga és a négy szálú horgony között ott a páncélos (Tóth Sándor müve) bronzba öntve: ezrek látják na­ponta, amint elsietnek előtte munkába, gyer­mekeiket sétáltatják vagy a délutáni verőfény­ben a környező padokon beszélgetnek. Fenyvesi István (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents