Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

75. évfolyam, 177. szám 1985. július 30., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A mi Európánk K

ülönös és jelképes döntést hoztak nemrég egy nyugati tanácskozáson: az európai kultúra fővárosává emelték Athént. Ezután egyik képviselőjük nálunk járt, és megjegyezte: adott alkalommal akár Budapesttel is megtörténhet ez. Valóban, miért ne érhetné Budapestet ez a megtiszteltetés? S voltaképpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma csaknem három évezred óta termő művészi csodáival? Vagy Shakespeare drámáinak szülőhelye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gorkij Moszkvája? Beethoven és Mozart Bécsé? Bármelyikük lehet, mindannyiukat annak érezzük, és valamennyien együtt azok is. Európa egységes, a miénk, akárhonnan, bármely metropolisából nézzük. Az évezredek nagyon sok és mindenféle-fajta szállal kötötték össze az itt élő népeket: az északról délre tartó borostyánúttal, a délről északra vezető sószállítóutakkal éppen úgy, mint a mesterlegények vándorlásaival. Többet vagy kevesebbet, de minden nép adott a másiknak, és kapott is tőle. A magyar felvilágosodás emberei vigyázó szemüket Párizsra vetették, a költő, Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar szabadságharcra gondol. Tüstént hallani azonban az ellentmondást: szép, szép, de (a múltbéli háborúkról most bővebben nem szólva) földrészünk ma két félre oszlik, két társadalmi rendszerű államcsoportra, szövetségekre, melyeket nézetkülönbségek, érdekellentétek választanak el! Valóban így van. De hát akkor lehet-e a földrajzi fogalmon túl Európáról, összetartozásról, erős szálakról, a közös hagyományok ápolásáról, az együttes jövő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetet valóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozottan fogalmazni, különösen most, hogy éppen ezért gyűlnek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harmincöt országának külügyminiszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak lehetséges a közös európai iövőépítés. hanem elengedhetetlenül szükséges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalapja van. Más lett a földrész nyugati fele, mint a két világháború között volt, a keleti részen pedig hétmérföldes léptekkel haladt a társadalmi fejlődék, új határok húzódnak, új eszmék vették át az uralmat, új erők formálódtak. Van különbség. De vajon ez megakadályozza-e, hogy kereskedjünk egymással, akár még vállalatokat is alapítsunk a másik országában? Nem lehet-e fölemelni a sorompókat turisták milliói, a népi, ha úgy tetszik, a kempingező diplomácia képviselői előtt? Vagy lehetetlenné teszi-e társadalmi rendszerbeli különbség zenekarok és művészek, színházak és tudósok látogatásait, eszmecseréit? Vagy akár — lépjünk csak rá a legkényesebb terepre — megfigyelők hívását egymás hadgyakorlataira. Mindez nem illúzió, a múlt évtized bőségesen nyújtotta ennek bizonyítékát: az enyhülés korszakát; s ennek csúcspontja éppen az az esemény volt, amelynek tizedik évfordulóját most a külügyminiszterek Helsinkiben megünneplik. A nagy háború után kivérezve, a hidegháborút követően földrészünk a hetvenes évek közepén fellélegzett, és történelmében először tudatosan, tervszerűen, közösen, minden kockázatot ismerve, és a múlt valamennyi jó hagyományát összefoglalva, megfogalmazott egy nagy együttműködési békeművet, amelyet azóta születési helyéről így neveznek: helsinki záróokmány. Európa a hetvenes években megismerte az enyhülés ízét, és nem akar többé lemondani róla. De abban is van igazság, hogy ez a múlt évtized a feszültségeknek, az érdekellentéteknek, az új veszélyeknek is számos jelével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban ringatózni. Azoknak lenne hát mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróokmányt szép (ha nem éppen félrevezető) próbálkozásnak, hiú reményeket ébresztő iratnak nevezik? Semmiképpen. A szocialista országok ragaszkodnak az együttműködés szelleméhez, és Nyugaton is vallják tömegek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él. N

yilvánvalóan nem elég, ha ez jelszó marad, s mögötte, mellette az események mennek a maguk — olykor vészterhes — útján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna, mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne Földünkön a rakétaerdő, ha új vegyifegyver-raktárak települnének itt és ott — mivé lennének a szép hagyományok, tartanának-e az összekötő szálak? Európának tehát valóban nem révedeznie kell, hanem cselekednie. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny feltartóztatásával. Nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris őrület megállítása. Csak ez vezethet vissza az enyhüléshez — ezért ostromolják javaslatok sorával és kitartóan a szocialista országok a nyugati partnereket. Amit Európa egyszer már meg tudott tenni — 1975 augusztus elsején — azt, ha változott, bizonyos szempontból talán nehezebb körülmények között, folytatnia kell. Van jó szándék, és van remény, ezt mutatja a harmincöt külügyminiszter ma kezdődő emlékező találkozója Helsinkiben. S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden tanulsága. Learatták a búzát Csongrád megyében Felgyorsultak a járulékos munkák — Öntözés teljes erővel A Csongrád Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának jelentése szerint tegnap, hétfőn megyeszerte befejeződött a 78 ezer hektárnyi búza aratása. A gazdaságok 16 munkanap alatt vitték malmokba, magtárakba a kenyérnekvalót. A legkorábban a hódmezővásárhelyi és a Makó környéki téeszek végeztek a nagy nyári munkával, és utoljára a szentesiek, ahol a nyár eleji zivatarok többször okoztak kényszerpihenőt. Végül a környékbeli gazdaságok segítségével idejében befejezték a búza vágását a szentesiek is. Általában jellemző volt az idei betakarításra a kooperáció, a jószomszédi együttműködés, amelynek legfőbb eredménye, hogy a helyenként hirtelen beért kalászosokat is késedelem nélkül takaríthatták be. A gépek legjobb kihasználása mellett arra is törekedtek a gazdaságok, hogy lehetőleg még „lábon" kiszikkadjon a gabona, hogy minél kevesebb terményt kelljen mesterségesen szárítani. Ezáltal jelentős mértékben csökkenthették a ráfordítási költségeket. Egy mázsa gabona mesterséges szárítása ugyanis mintegy harminc forintba kerül. A tavalyi rekord hozamot nem éri ugyan el az idei termésátlag, de nem sokkal marad el attól. Kiemelkedő, hektáronként 6 tonnát meghaladó, vagy azt megközelítő hozamot könyvelhet el a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag, a Hódmezővásárhelyi Marx, a Makói Kossuth és az Eperjesi Ifjú Gárda Tsz. Egyelőre még nem térhet minden kombájn pihenőre, mert a 8 ezer hektárnyi rozsnak 40 százalékát kell még levágni, ás a tavaszi árpa egy része ugyancsak arató-cséplő berendezésekre vár. Ehhez azonban nincs szükség nagy gépi apparátusra. Megyénk gazdaságainak erejéből arra is tellett, hogy más megyékbe küldjenek segítségül aratóbrigádokat: kombájnokat és szállító járműveket. Csengelén, az Aranyhomok Tsz-ben már a rozsot is learatták. Ez nem csekélység, ebben a homoki gazdaságban ugyanis több mint 800 hektáron termesztettek idén rozsot. A jelenleg soron levő feladatok az úgynevezett járulékos munkák, a tarlószántás, a szalmabetakaritás ütemének gyorsítása. Eddig a learatott terület hatvan százalékáról összegyűjtötték és elszállították a bálákba kötött szalmát, ugyanakkor a felszabadult tarlók ötven százalékán megforgatták a talajt. Nem kevésbé fontos teendő a rekkenő kánikulában az öntözés jó megszervezése. Ahol lehetőség van rá. ott folyamatosan, éjjel-nappal dolgoznak az esőztető berendezések. Elsősorban ? konyhakerti zöldségféléket és a másodnövényeket árasztják el mesterséges csapadékkal. Az új szovjet nagykövet átadta megbízólevelét L osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fogadta Borisz Ivanovics Sztukalint, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásán jelen volt Roska István külügyminiszter-helyettes. n legjobban a gyógyszeripar növelte termelését A vegyipar első féléve — A vegyipar az év első felében változatlan áron számítva 2,6 százalékkal növelte termelését. 6 valamelyest elmaradt az előirányzottól. Az iparág vállalatainál most 1,8 százalékkal többen dolgoznak, mint a múlt év hasonló időszakáges gyógyszerekből nem volt hiány a patikákban és kórházakban, bár néhány medicinából most is előfordultak késedelmes szállítások. Az építkezések tavaszi kezdetének elhúzódása, a magánerőből megvalósítandó családi házak számának csókban, miközben az iparban kenése miatt az év első felében a korábbiaknál kisebb volt az érdeklődés egyes műanyag építési termékek iránt, így az évek óta töretlenül fejlődő műanyagfeldolgozó ipar most nem tudta tervének időarányos részét teljesíteni. A nem rubel elszámolású Vállalatai folyóáron, dollárban számítva 4,6 százalékkal növelték konvertibilis kivitelüket, ami ugyan elmarad az előirányzottól, összességében csökkent a létszám. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés az ipari átlagot némileg meghaladóan nőtt. A legnagyobb mértékben — csaknem 11 százalékkal — a gyógyszeripar növelte termelését, s 1984 első felé- exporteredményekben a vegy. hez viszonyítva emelkedett a ipar az eisó hat hónapban kőolajfeldolgozó-, valamint a az ágazatok élére került. háztartási — és kozmetikai iparban előállított termékek mennyisége is. A vegyipar többi alágazatának termplése 0,3—3 százalékkal alatta maradt a múlt év hasonló időszakában elért teljesítményeknek. Legnagyobb az elmaradás — az előző évhez képest csaknem 7 százalékos — a műtrágya — és növényvédőszer-iparban. A mezőgazdasági kemikáliákat gyártó vállalatok a második negyedévben • nagy erőfeszítéseket tettek a termelés fokozására, az elmaradások megszüntetésére, de nem tudták teljes egészében behozni az energiakorlátozások miatti év eleji jelentős termeléscsökkenést. Az értékesítés átprogramozásával azonban sikerült összességében biztosítani a gazdaságok. szövetkezetek ellátását műtrágyával és növényvédő szerekkel. A múlt évi központi intézkedések és a vállalati erőfeszítések eredményeként az idén alapvető és lényede így is mintegy 363 millió dollár értékű vegyipari termék talált gazdára januárjúnius hónapokban a tőkés országokban. A vegyipar rubel elszámolású kivitelének növekedése megközelítette az előirányzottat, a múlt év hasonló időszakához kéDest folyóáron 9,2 százalékkal bővítette exportját a szocialista országokba, s értéke meghatódta a 400 millió rubelt. Főként a magyar gyógyszerek és műanyagtermékek iránt nőtt a szocialista partnerek érdeklődése., Az év hátralevő időszakában a vegyipar vállalatai további erőfeszítéseket 'esznek az elmaradások pótlására az éves tervek teljesítésére, 6 változatlanul fontos célkitűzésük az export bővítése. (MTI) Várkonyi Péter Helsinkiben Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn, tegnap az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya- aláírásának 10. évfordulója alkalmából rendezendő találkozóra Helsinkibe utazott. Várkonyi Pétert Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagykövivője búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. Várkonyi Péter megérkezett Helsinkibe. Finn kollégája Paavo Váyrinen fogadta. Hétfőn a kora esti órákban Várkonyi Péter külügyminiszter, a Szovjetunió helsinki nagykövetségén megbeszélést folytatolt Eduárd Sevardnadze, szovjet vetségének ideiglenes ügy- külügyminiszterrel. Kényelmesebbek lesznek a cipők Társadalmi zsűri közreműködése A Pécsett rendezett cipő- termelő bőr- és cipőgyárak ipari szakvásáron, amelyen csaknem háromnegyed réaz 1986. tavaszi és nyári szét, 5,5—'3 millió pár lábbekollekciót mutatta be az üt gyártanak. Kedvező a ipar, minden ötödik cipőmo- felvonultatott modellek öszdell felelt meg csupán an- SZetétele: fele gyermekcipő, nak a kívánalomnak, hogy további harminc százaléka tetszetős és kényelmes is „a^ és húsz százaléka férfilegyen. Egy társadalmi zsű- lábbeli. Jó jel az is, hogy a ri vizsgálta meg és bírálta korábbinál szélesebb a terel a kiállított 1324 pár cl- mékskála. Az már bizonyos, hogy az 1986 tavaszára és nyarára szánt cipők kényelmesebbek, viselhetőbbek lesznek, mint a mostaniak, így például eltűnik a túlságosan keskenyre szabott cipőfej, és az óriási tűsarok. A női lábbeliket elegánsabbra, a férfiakét sportosabbra tervezték. A sokat kritizált gyermek- és bébicipők a korábbinál jobb alapanyagból, tetszetősebb és alkalmasabb kivitelben készültek, s talán tartósabbak is lesznek. Ami a színeket illeti, a női cipőknél — a klasszikus fehér és fekete mellett — a piros, kék, sárga és zöld, a férficipőknél pedig a barna, szürke és fekete lesz a divatos. pót, s ezeknek alig több mint egyötödéről — pontosan kétszáznyolcvankettőről — alakult ki az a vélemény, hogy követi a divat új irányzatait és jól alkalmazkodik a láb anatómiai felépítéséhez. Ezek a cipők jogosulttá válnak a D plusz E (divatos és egészséges) jelű embléma viselésére. A szakvásár hétfőn átalakult cipőbörzévé: két héten át a kereskedők és a gyártók tárgyalnak egymással, s konkrét üzletkötésekre is sor kerül. Most dől el •ehát. hogy milyen cipőben járunk jövőre. A börzén 24 állami és szövetkezeti vállalat vesz részt, ezek alkotják a belkereskedelem számára