Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

Hétfő, 1985. július 1, 3 Vasárnapi borsóműszak Folyamatos szállítás és feldolgozás—Megkezdődött az export Az idei első vasárnapi műszakot a Szegedi Kon­zervgyárban tegnap tartot­ták. Végre — a kedvezőre fordult időjárás jóvoltából — megindult a zöldborsó­áradat. Vasárnap a kora reggeli óráktól folyamatosan érkezett billenő platós ko­csikon a kicsépelt zöldborsó az orosházi Béke, a puszta­földvári Lenin Tsz-ből és az Orosházi Állami Gazdaság­ból. A jármüvek percek alatt ürítették át a gyűjtő aknába hasznos terhüket és indultak vissza a következő szállítmányokért. x Annyi áru érkezett be va­sárnap a földekről, hogy mind a négy gyártó vonalat üzembe helyezték. Munka­erőben sem volt hiány, mert az irodai dolgozók közül' is sokan a gépek mellé álltak segíteni. Érthető az igyeke­zet, mert megkésett az idény, s az igazi nagy szezon most érkezett el. Ilyenkor nem lehet várakozni, az azonnali feldolgozás garan­cia a minőség megóvására. Most a korai fajtákat ta­karítják be a gazdaságok, amelyekkel — mint régi partnerekkel — jó együtt­működést alakított ki agyár. A fajtákat, illetve fi vetési időt úgy választották meg a gazdaságok, hogy szaka­szosan érjen be a borsó és folyamatos legyen a szállí­tás. Így egész idényben friss, zsenge borsószemek kerül­nek az üvegekbe, a dobo­zokba. Naponta mintegy 40 vagon készárut állítanak elő­Szakemberek megítélése szerint jó az idei termés, az eddig átvett áru kifogás­talan minőségű. Az elkövet­kező hetek időjárásától függ, hogyan zárul az idény. Nem kívánatos sem túl sok csa­padék, sem kánikulai forró­ság. A feldolgozással egyide­jűleg kezdték meg a kiszál­lítást, az exportot, hogy el­kerüljék a felesleges rak­tározást. A legtöbb borsó­konzervet szovjet megren­delésre szállítják. Tanár úrf gyapjúval Régtől fogva meg-megfor­dul Gönczi néni tanyájában a városi tanár úr. Mindig megkérdezi, hát az egész­ség hogy áll, és mindig azt a feleletet kapja, hogy en­nél fiatalabbak már úgyse leszünk, kár panaszkodnunk rá. Azért jár hozzá legin­kább a tanár úr, mert még mindig hiszi, sőt, egyre job­ban hiszi, hogy a kapirgáló tanyai lyúknak sokkal jobb a tojása. A sárgája sárgább, és a héja is kellemesebb* nézésű. Egyszer-másszor mintha nagyobbak is lenné­nek, mint ketreces társaik napi termése, és az se utol­só szempont, hogy tanyán mindig olcsóbb a tojás, mint a p'acon. Tudván tud­ja azt is, ha tojást vesz, csirke meg biztosan nincsen benne, és ideje se volt a zápulás útját járni. Azt mondja a tanár úr, két árva birkája is van Gönczi néninek. Ahogy jön a tavasz, illetve még talán nem is jön, csak csoszog a kertek alatt, minden évben meg kell nyírni a birkát. Csakhogy Gönczi néni mesz­sze lakik a várostól, fölpa­naszolja tehát, hogy azok a békebeli idők voltak a jók, amikor a gyapjús ember nem átallotta végigjárni a tanyá­kat, sorba kérdezvén őket, mennyit adott idén a birka. Hol vannak már azok a ré­gi szép idők! Aki el akarja adni a gyapjút, jöjjön be Szegedre, és itt adja el. Mi­vel a tanár úr úgyis Szege­den lakik, és . kocsival jár, semmi az neki, ha beteszi a csomagtartóba a két árva birka gyapját. Szegeden pe­dig kiteszi. Ütba esik neki, ott jön el az átvevő mellett. A tanár úr ugyan elkezdi rühellni a dolgot, mint Jó­nás a prófétaságot, de a ta­nyai tudományokban any­nyira azért járatos, hogy tudja, ilyen kérésre nem szabad azt mondani, hogy nem. Ahogy a szomszéd el­hozza a postát, a másik szomszéd pedig a kenyeret, a sót, a tejet és a paprikát, akkor is, ha a karja sza­kad le közben, nincs mese, föl kell csapnia neki is gyapjas tanárnak. Három papírzsák birkaszőrt gyömö­szöl be a kocsija hátuljába. Jön befelé, beugrik az át­vevőkhöz. Hej, tanár úr, ennyi naivsággal hogyan le­het valaki tanár? Gyapjú­átvétel szerdán van, jöjjön tehát szerdán. De a szemé­lyi igazolványát otthon ne felejtse, mert Gönczi néni ide, Gönczi néni oda, annak a számát föl kell írni a pa­pirosra. Megy vissza még egyszer, istentelen hosszú a sor. Vakargatja a füle tövét, mert neki még ma szigor­latoztatnia kell. Visszaugrik, néhány gyereket levizsgáz­tat, megint megy gyapjút nézni. Még hosszabb a sor. Senkivel le nem állna pö­rölni, és szívességet se akar kérni, hogy engedjék előre, megy inkább újra szigorla­toztatni, és megkéri munka­társát, érdeklődné meg te­lefonon, mit kezdhet a há­rom zsákkal. Azt mondják a telefonban, izgalomra semmi ok, mostanában nem déli egy óráig tartanak nyitva, hanem tovább is. Most van a szezonja. Továbbra is vakargatja a füle tövét a tanár úr, és úgy vizsgáztat. Fél három­kor marad szusszanásnyi ideje, megint viszi a más gyapját, Most látja, még azok is ott vannak, akiket reggel látott életében elő­ször. Most tudta meg igazán, hogy három zsák birkagyap­jú mellé birkatürelem is kell. Hallott már lépcsőze­tes munkakezdésről, hogy vi­szonylag kényelmesen utaz­hasson mindenki, mert ná­lunk legfőbb érték még min­dig az ember, és nem a gyapjú, hogy a fene ette volna meg. Föl-fölpislanta­nak a ló mögül a többi gyapjúsok, vagy a volán mellett rántják föl a fejü­ket, akik kocsival jöttek, de az utóbbiaknak sokkal rosz­szabb most, mert a lovat rá lehet szoktatni, hogy lépjen előbbre, ha a sor engedi, de a kocsi nem lép előre ma­gától. Elég gyorsan forog a ta­nár úr esze kereke, kikét­szerkettőzi hamar, hogy ő a sor végét ki nem várja, en­nélfogva be se áll. Vissza­viszi inkább holnap a há­rom zsákot Gönczi néninek, és megmondja neki, szé­gyen, nem szégyen, de ide egy tanár nem elég, ha kü­lönben koldusa az időnek. Vagy tartsa hosszú szőrön a birkáit, hátha új divatot tud elindítani velük, vagy kér­jen meg olyan valakit, aki ráér hosszú sorban nagyo­kat aludni. A csupasz bir­kát ugyan még nem találták ki, de a zökkenőmentes át­vételről annyit beszélünk mostanában, kirojtolódzik a szánk széle tőle. Olyasmi is megfordul a fejében, talán nem is megtermelni nehéz a gyapjút, a paradicsomot vagy a paprikát, hanem át­adni. Horváth Dezső Kenyérgyári tudósítás Nagyobb mintabolt, friss áru Sokak ellenére tartották Mélyépítő Vállalat a gene­fenn a döntést, hogy a Sze- rálkivitelezó. A Csongrád gedi Sütőipari Vállalat új Megyei Agrober Kirendelt­kenyérgyára a Gáz utca és ség a lebonyolító. Beruhá­a Makkosházi körút között zó a városi tanács tervosz­épüljön föl. Dr. Felföldi tálya, mi leszünk az üze­Károlynét, a sütőipari vál- meltetők. Hálóterv alapján, lalat főmérnökét arról kér- folyamatos vezetői koordi­deztük, hol tart az építke- náció mellett halad az épít­zés, mikor bizonyosodhat kezés. 1983 végén kezdtük, be, a lakók aggodalma vagy 85 végére készen lesz T­az építtetők ígéretei voltak azt hiszem, hazai viszony­jogosak. — Az épület szerkezete kész, a belső szerelés van — latban ez nagyon jónak szá­Hazai viszonylatban folyamatban. A technoló- igen... Laikus szemmel giai, épületgépészeti beren- azonban ez a két év is sok­dezések szerelése került sor- nak látszik. ra. A jövő hónapban kerül- _ Az épület Mező-panel­nek helyükre a leglátvá- bol készül. Ez lesz a har­nyosabb elemek, a lisztsilók, madik sütőüzem az ország­— Ügy hallom, csúszik az ban ezzel a könnyűszerke­átadás, nem készül el táridőre a kenyérgyár. ha- zetes építési móddal. A szerkezetépítéshez elég len­— Mi erről nem tudunk, ne fél év, a belső munkák Jelenleg biztosnak látszik, húzódnak el. hogy ez év végére túl le­szünk a próbaüzemen, de­cember 31-ére átadják a beruházás első ámely 15 tonna — Munkaerőhiány, anyag­problémák? — Ahogy mondja. Sajnos, ütemét, ma ez így megy. Mi a két­kenyér éves átfutási időnek is örü­gyártását teszi lehetővé. A lünk. Ha elkészül ez a sütö­VII. ötéves tervidőszakban üzem. biztonságosabb lesz a pedig elkészül a péksüte- város kenyérellátása. Lehe­ményt nagv tömegben^.tővé válik, hogy több jó gyártó üzemrész is. •ilminősÉgű kenyeret állít­— Ki a felelős az épít- sunk elő. kezésért? — Lesze végre jó kifli — A Szegedi Magas- és Szegeden? Autótulajdonosnak lenni jó. Az ember gondol egyet, és hipp-hopp, ott terem, ahol akar. Csak beleül az autójába, indít, hipp ... Autótulajdonosnak lenni szörnyű. Hopp nincs, mert ez a dög egy lépést sem tesz már megint. Pedig va­sárnap van, és itt áll az út közepén, az olaj elfolyt, a hűtővíz forr. az autós vér­nyomása kétszáz. Mit tesz az ember ilyen­kor? Sárga angyalért megy... Tegnap Sánta László volt az autóklub ügyeletese. Ne­hez volt a beszélgetés, két helyszínelés között bent szerelt, de percenként jött valaki újabb beteg jármű­vel. —• Egyedül van? — Segélyszolgálatos sze­relőként teljesen. Ez bor­zasztó tulajdonképpen, hi­szen ilyenkor, nyáron ren­geteg munka van. Az egész megyében ez az egyetlen hely, ahol ügyeletet tarta­nak! Ha nekem ki kell n ennem valahová, mond­juk a roszkei határátkelő­höz, az legalább két óra, addig itt bent is áll a mun­ka, meg hát máshova is hiába kellenék. Ráadásul az ember, ha autóstúrára megy, nem mindig szokott magával vinni mondjuk hengerfejtömítést. Filléres vacak, de ha itt bent nincs, nekem otthon nincs, akkor muszáj itt aludnia a turis­tának ... — Mióta dolgozik itt? — Már hat éve de csak másodállásban. Főállásban garázsmester vagyok az SZKV-nál. De "1961 óta eb­ben a szakmában dolgozom. Itt főleg hét végeken, va­sárnap vagyok, de ha kel­lek, hétköznap is. — Mtfc a jó angyal is­mérvei? Foglalkozása: angyal Autósok megmentője Piros autó, sárga angyal — Nézze, sárga angyal­nak lenni, ez rang. Az elő­deink. vívták ki. De nekünk meg is kell tartani! Udva­riasnak kell lenni, és nem árt valamilyen nyelven be­szélni egy kicsit. Ismerni kell minden autótípust, hi­szen nemcsak Skodák, Tra­bantok hibásodhatnak meg vasárnaponként! A múltkor is kihívtak egy Mitsubishit javítani. Ugyan rendszere­sen olvasok szakirodalmat, a motorját ennek is isme­rem. de bizony a motor­háztetőt nem tudtam volna egyedül felnyitni. — És a fiatalok, az után­pótlás? — Nemcsak az ő hibájuk, de nem lehetünk velük elé­gedettek. Nincs univerzális képzés, ingadozó tehát a szaktudásuk is. Persze, ki­vétel itt is van, de ha már az oktatás nem tökéletes, legalább az idősebbekre kéne jobban odafigyelniük. — Saját autója van? — Igen. Még nincs két­hetes ... — Az autótulajdonosokról mi a véleménye? — Hát... Kicsit többet kéne törődniük a kocsijuk­kal. Apró hiba miatt beke­rülő autókról sokszor olyan, közlekedésbiztonsági szem­pontból kifogásolható dol­gok derülnek ki, amiket pe­dig rendszeres karbantartás­sal meg lehetne előzni. Pél­dául egyszerű indexhibával behoznak kocsit, átnézem, kikérdezem a tulajdonost, és rájövök, hogy nem jó a fék, a kormányösszekötő, és hat éve nem volt olajcseré­je, a motorja pedig vasta­gon sáros. Pedig nemcsak a saját életéért, biztonságáért lenne fontos, hogy odafi­gyeljen, hanem a többi au­tós miatt is! Az autót sze­retni kell — meghálálja ... — Ha behozom az autó­mat azzal, hogy két napja vittem innen el. és már nem megy. mondjuk szi­dom a körmét a szerelők­nek, mit tesz? — Semmiképpen nem se­gítek magának az ócsárlás­ban. Hiszen lehet, hogy olyan hibája lett közben, amit a kolléga tényleg.nem vehetett észre. De ha eset­leg ő nem figyel eléggé, ak­kor sem rendíthetem meg a megrendelő bizalmát a teljes autóklubban azzal, hogy megmorgom a mási­kat! Szóval egyszerűen megpróbálom megjavítani. Jelszavam: szakszerű szere­lés, javítás — biztonság, kényelem. Miközben Sánta László elugrott Sziksóstóra egy el­akadt autóért, behoztak két Skodát, és bejelentettek egy valahol beragadt Tra­bantot. Beszélgetéssel, sze­reléssel nem voltam ott egy egész órát... Regős Éva — Ha majd elkészül a második ütemben a péksü­teményt gyártó üzemrész. — Apropó: mitől olyan rossz ma a szegedi kifli? — Ízlés kérdése. hogy rossz-e. A hagyományos ké­zi sütésűhöz képest talán rossz. Tudomásul kell ven­ni, hogy ehhez már nincs munkaerő, a gépek munká­ja pedig másmilyen termé­ket produkál. — Ha már elkalandoz­tunk a beruházástól: mikor lesz elegendő a különleges kenyerekből? És mikor nem kell száraz kenyeret vásá­rolnunk a boltokban? — Már ma is tobb mint 50 százalék a minőségi ke­nyér aránya a termelésünk­ben. Ha elkészül az új üzem. maradéktalanul • ki­elégítjük az igényeket. Más a helyzet a friss kenyérrel. Sok városban kialakult egy olyan rendszer, hogy reg­gel a friss péksüteményt teritik, s délelőtt kilenc órától kezdik kiszállítani a friss kenyeret. Ebben ben-., ne lennénk mi is, és a sze­gedi kereskedők is. A vá­sárlók, különösen a nyug­dijasok igénylik, hogy már nyitástól legyen friss ke­nyér az üzletekben. Próbá­lunk lépéseket tenni, város­részek szerint differenciál­tan szállítani. — A boltokban szegényes a péksütemények választé­ka. — Részben rajtunk, rész­ben a kereskedőkön múlik. A jó szándék megvan: áru­bemutatókon. kóstolókon kí­náljuk az árut. — A Gáz utcai lakók ag- • godalommal szemlélik, hogy a már elkészült kémények alacsonyabban vannak, mint az ablakaik. Nem fogja be­vinni a szél az égéstermé­ket? — Erről a tervezőt kéne megkérdeznie. Nem hiszem, hogy olyat tervezett, ami ellenkezne az előírásokkal. A kenyérből sem áramlik ki több égéstermék, mint a lakótelepi hőközpontokból, de azokra nem panaszkodik senki. A kémények egyéb­ként meghosszabbíthatók, ha a szükség úgy kívánja. — És a zaj? — Ügy hiszem, még csökkentjük is a körút za­ját. Itt, a Tavasz utcában közelebb van a lakóházhoz az üzem, mégsincs panasz. Reméljük, a gyár mellett megnyíló mintabolt kárpó­tolja a lakókat: nem az égésterméket, hanem a friss sütemény illatát fogják érez­ni. — A Tavasz utcában is van mintaboltja a vállalat­nak. Kicsi és zsúfolt üzlet, igaz, hogy friss a kenyér, csak ayözze kivárni az em­ber, míg sorrakerül. Mak­kosházán viszont semmilyen üzlet nincs a közelben, vár­hatóan igen nagy forgalma lesz a mintaboltjuknak. Ott is állandó lesz a sorállás? — Tanultunk az itteni mintabolt gyakorlatából: az új üzlet lényegesen nagvobb és tágasabb lesz. állandóan friss áruval, széles válasz­tékkal. Tanács István

Next

/
Thumbnails
Contents