Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

60 Szerda, 1985. július 31. Sóval és kenyérrel £ Moszkva (MTI) Orosz szokásoknak megfelelő­en sóval és kenyérrel fogad­ják, virágokkal köszöntik a vendéglátók a XII. Moszk­vai VIT-re folyamatosan ér­kező résztvevőket és vende­geket. A világ ifjúságának néhány nap múlva kezdődő nemzetközi találkozójára 150 országból, valamint a Szov­jetunió köztársaságaiból, 30 ezren érkeznek Moszkvá­ba. Péntekre várják a szov­jet fővárosba a magyar dele­gációt. Az idei Világifjúsági Ta­lálkozót a fasizmus és a ja­pán militarizmus felett ara­tott győzelem 40., a helsinki tanácskozás 10. évfordulója, valamint az ifjúság éve je­gyében tartják me Egyiptomi miniszter Pesten gatásra Budapestre érkezett Szavfat As-Sarif, az Egyipto­, rr. - mi Arab Köztársaság tájé­nak. a Minisztertanács Taje- koztatási államminisztere. A 0 Budapest (MTI) Bányász Rezső államtitkúr­koztatási Hivatala elnöké­nek meghívására kedden de­délutáni órákban a Parla­mentben megkezdődtek a hi­legáció élén hivatalos látó- vatnlos tárgyalások. Hazautazott Marjai József © Belgrád (MTI) Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese Macedóniában és Bosznia­Hercegovinában tolt hivata­los, baráti látogatása után kedden rövid munknlátogn­tá.srn Belgrádba érkezett. Jancz Zemljariccsal, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács alelnökével és a jugoszláv koimány több tagjával foly­tatott megbeszéléseket a két ország kapcsolatai, elsősor­ban a gazdasági együttmű­ködés fejlesztésével össze­függő feladatokról, valamint más, kölcsönös érdeklődésre szamot tartó nemzetközi po­litikai és gazdasápi kérdé­sekről. Megállapították, hogy a magyar—jugoszláv kapcsola­tok döntően a közösen meg­határozott célokkal össz­hangban fejlödnek. Hangsú­lyozták: meg k«U'gy ars í tani a mégleyfi, együttműködési megállapuljunk . .bővitáséra, valamint az. új lehetőségek egyeztetésére irányuló mun­kálatokat annak érdekében, hogy azok eredményei be­építhetők legyenek a két or­szág középtávú fejlesztési programjaiba, « e célból meghatározták a konkrét leendőket. Részletesen vizs­gálták a kölcsönös előnyö­ket biztosító szorosabb és minden területre kiterjedő energiagazdálkodási együtt­működés kialakításának fel­téleleit. Marjai Józsefet hosszabb baráti eszmecserére fogadta Mii ka Planine, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke. A miniszterelnök-helyettes kíséretének tagjai. Szabó Imre ipari minisztériumi ál­lamtitkár és Lörincze Pé­ter, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára jugoszláv partnereikkel külön megbe­széléseket is folytattak. A kormány elnökhelyette­sét elutazásakor a belgrádi repülőtéren Janez Zemlja­rlcs, a Szövefiégl " h bí'íö • j Tarjáé* • a le I rffö^1 -'pű­csúztatta Jelen volt Simon Pál, hazánk belgrádi nagy­követe. Tömeges letartóztatások C Johannesburg (Brüsszel'. (Reuter) Dél-Afrikában, mintegy 350 embert, köztük számos ellen­zéki vezetőt tartóztattak le szombat óta, amikor a pre­toriai kormány az ország te­rületének jelentős részén rendkívüli állapotot vezetett be. A dél-afrikai rendőrök hétfőn este további három embert lőttek agyon a ki­újult összecsapásokban. Ez­zel nyolcra emelkedett a rendkívüli állapot bevezeté­se óta a rendőri önkény fe­kete bőrű áldozatainak szá­ma. A tiltakozó megmozdu­lások leverésére a roham­rendőrséget és a katonai ala­kulatokat korlátlan hatalom­mal ruházták fel. A bizton­sági erők ennek megfelelően fegyvert használnak a tünte­tések elfojtására. A Közös Piac országainak külügyminiszterei hétfőn nyilatkozatban szólították fel a fajüldöző dél-afrikai kor­mányt. hogy vonja vissza a rendkívüli állapotot beveze­tő döntését, amely értékelé­sük szerint szélsőséges mó­don kiélezte a helyzetet az országban. A közös piaci ál­lamok gazdasági szankciók bevezetését helyezték kilá­tásba Pretoria ellen. Egy kínai Washingtonban Tíz nappal műtétje után a lábadozó Reagan elnök a Fe­hér Házban fontos látogatót fogadolt, Li Hszien-nien kí­nai elnök kanadai látogatása után kereste fel az Egyesült Államokat. A két elnök tár­gyalásai Reagan betegsége miatt nyilván inkább proto­kolárisak voltak, nem kerül­hették meg azonban u leg­fontosabb kérdéseket. Sok akadály gátolja a kí­nai—amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlődéséi — ál­lapította meg néhány nappal a kínai államin washingtoni látogatása elo" t's.mg Ven­csin, aki lílHU-tnl 111115 elejéig Kína. washingtoni nagyköve­te volt. Csüng egy kínai fo­lyóiratnak adott nyilatkoza­tában úgy vélekedett, hogy az amerikai politika korlátok közé szorítja a kínai expor­tot, gátolja a technológia át­adását és a hitelek folyósítá­sát Kínának. Washington késlelteti a nukleáris együtt­működési megállapodások aláírását. valamint a hajó­zásról és a légi közlekedésről szóló egyezmények nnegkőté-j Sét — mffntinttá Csírtig. 3™: " •J A nukleáris!egyűltmüKödé-j fi megállapodás tobb milli­árd dolláros megrendelést hozhatna az atomreaktorokat Semmiféle kompromisszumot 0 Párizs (MTI) A francia ellenzék válasz­tási győzelme esetén nem hajlandók semmiféle komp­romisszumot kölni Mitter­rand elnökkel, és igényt tart a francia politika valameny­nyi területének irányítására — jelentette ki Jacques Chi­rac, az RPR, a legnagyobb jobboldali párt elnöke a montocarlöi rádiónak adott nyilatkozatában. Mtltcrrand elnök ugyanis a közelmúltban több nyllatko­zutban is vázolta, hogyan képzelne el együttműködését egy jobboldali kormánnyal, amennyiben a jobboldali el­lenzék győzelmet aratna a jövő évi nemzetgyűlési vá­lasztásokon. Eszerint az el­nök átengedné a belpolitika és a gazdaságpolitika irányí­tását a jobboldali kormány­nak, de — az alkotmányra hivatkozva — bizonyos ellen­őrzési jogot akar gyakorolni a katonapolitika és a külpo­litika irányítása felett. Chirac az elnök nyilatko­zataira válaszolva hangsú­lyozta: nem lehel a kor­mányt megfosztani jogköre egy részétől. Ha a mai ellen­zek a választáson többsé­get szerez, nem képzelhető el, hogy ne irányítsa a kato­na- és a külpolitikát is. Chiracot az. interjú során megkérdezték: mi a vélemé­nye néhány ulvezérének ar­ról a javaslatáról, hogy Mi­hail Gorbacsov októberre tervezett párizsi látogatása­kor az ellenzék rendezzen tüntetést a látogatás ellen. Chirac azt válaszolta, hogy az ellenzéknek „megfelelő formában" ismertetnie kell álláspontját az. SZKP KB fő­titkárával, de határozottan ellenzi azt, hogy nyilvánosan tüntessenek a látogatás el­len. gyártó cégeknek, de az egyezmény aláírásának halo­gatása miatt az amerikai cé­gek valószínűleg már elesnek a két atomerőműbe szállítan­dó négy reaktor megrendelé­sétől. A Reagan elnök által tavaly Pekingben parafált nukleáris együttműködési megállapodást azért nem ír­ták alá, mert az amerikai kongresszus több biztosítékot kér Kintitól arra vonatkozó­lag, hogy nem adja át har­madik országnak a nukleá­ris technológiát. Sok az akadálya az Ameri­kába irányuló kínai export­nak is. A Reugan-kormány­zat ugyan a szabadkereske­delem hívének vallja magát, de az igen erős textil-lobby például igyekszik korlátozni a Kína egyik löntos kiviteli cikkét jelentő textiláruk be­vilelét. A gazdasági problémákon túlmenően alapvető politikai nézeteltérések is terhelik a kínai—amerikai viszonyt. A Tajvannal kapcsolatos vitá­isen kritikusan vélekedik „csil­.|»íj;lilúij>«'ú%" és a/A olyan próbálkozásnak minősíti, amellyel Washing­ton a világűr ellenőrzését akarja megszerezni. Peking már korábban felhívta a nemzetközi közvéleményt, hogy gyakoroljon nyomást a ..világűr militarizálásának" megakadályozása érdeké­ben. Árnyat borit a kínai el­nök amerikai tárgyalására, hogy Kína előzőleg lemond­la egv amerikai flottaegység sanghaji látogatását, miután Washington nem volt haj­landó garantálni hajóinak atomfegyver-mentességet. Rossz néven vették Peking­ben azt is, hogy az amerikai kongresszus bírálta a kínai családtervezési politikát. Mindezek a kérdések azon­ban nem gátolják a reálpoli­tikát folytató kínai vezetés­nek azt a törekvését, hogy az elnöki látogatás — különösen gazdasági téren — elősegítse a korszerűsítési program megvalósítását. Majd ezerötszáz kilométer hosszú a Keleti- vagy Balti­tengernek az NDK-hoz tar­tozó partja. A partvonul jó háromnegyede bodden, azuz a legjellegzetesebb keleti­tengeri partvidék: széles, la­pos, sekély vizű az öböl, amelyet a nyílt tengertől szigetek, turzások választa­nak el. illetve haff: lagú­naszerü, ugyancsuk sekély tengeröböl. Nem kevés, mintegv 141) kilométer hosz­sz.ü meredek tengerpart is tartozik a Nemet Demokra­tikus Köztársasághoz: ennek egy része megállapodott, el­lenáll a szélnek, viharok­nak. tengervizmozgásnak. nagyobbik fele azonban ak­tív, azaz omlásveszélyes, te­hát védelemre szorul. Mi­ként egyébként az egész 1479 kilométer hosszú balti­tengeri partvidék állandó fi­gyelmet, törődést követel az erre a célra alapított Parti Vízgazdálkodási Igazgatóság dolgozóitól. Az, ot esztendővel ezelőtt Helsinkiben a Balti-tenger környezetvédelméről aláirt megállapodás az ND(K-t is kötelezi a tengervíz, a part­Tengerpartvédelem vidék korszerű cs folyama­tos védelmére, karbantartá­sára, a tengeri hajózás és halászat előírásainak meg­tartására, nem utolsósorban pedig a rendkívül kedvelt keleti-tenger-parti üdülővi­dék okos, a természeti kör­nyezetet megőrző, kímélő fejlesztésére. Kora tavasztól kesö őszig minden ötödik NDK-állampolgár — 3,4 millió — ember megfordul azon a vidéken, rövidebb­hosszabb időt töltve ott a szabadságából. Örökzöld gondja a Parti Vízgazdálkodási Igazgatóság szakembereinek a szárazföl­det ostromló tenger vissza­szorítása. Évente átlagosan 25 centiméterrel „rövidíte­né" meg a Német Demok­ratikus Köztársaság felség­területét a Keleti-tenger, ha nem küzdenének az előre­nyomuló viz ellen, amely­nek kezdettől fogva állandó szövetségese az állandó szél. Bizonyos helyeken kilencven centimétert is lefaragna a tenger egy év alatt az egyéb­ként is keskeny szárazföld­ből. A Rügen-sziget egyes partszakaszain különösen nagy a veszély: két méter körülire becsülik a szakem­berek a tenger előrenyomu­lását. ha engednék. Hihetet­len erők dolgoznak a ter­mészet szolgálatában! Csu­pán az utóbbi három évti­zedben 1954-ben. 1968-ban. 1976-ban és 1983 februárjá­ban akkora viharok és nyo­mukban áradások keletkez­tek, amelyek még a kör­nyékbeli településeken, ipari létesítményekben is tetemes károkat okoztak, hatalmas partszakaszokat szakítottuk le és mostak bele a tenger­be. Bernd Rosenlöcher, a par­ti vízgazdálkodás igazgató­helyettese egy minapi nyi­latkozatában elmondta: 1949—65 között 48. az utá­na következő tizenhét év alatt további kétszázötven­millió márkát fordítottak az NDK tengerpartjainak vé­delmére. Hullámtörőket, vé­dőgátakat. töltéseket építet­tek a legveszélyeztetettebb, legostromlottabb szakaszo­kon. Sok helyütt bonyolult és nehéz munkát kell vé­gezniük az igazgatóság dol­gozóinak: a védművek egy része ugyanis a viz alatt van. Jóval könnyebb a part­védő erdősávok telepítőinek dolga. Nekik köszönhető a többi között, hogy a Wis­marhoz közeli Poel-sziget sem kopár többé: száz mé­ter széles erdősáv övezi partszegélyét. Fontos tudni, hogy az erózió elleni küz­delem a tenger melléki ál­lat- és madárvilág védelmét is szolgálja. Rosenlöcher igazgatóhelyettes érdekes­ségként azt is elmondta, hogy a környezet legszor­galmasabb önkénles védel­mezői a nudistustrandok törzsvendégei. Amellett, hogy pe'dáns rendet és tisztaságot­tartanak tanyáikon, fegyel­mezettek is: nem merész­kednek túl azokon a kerí­téseken. amelyek az egyelő­re még veszélyes partszaka­szokat azaz a tengerparton járók-üdulök biztonságát, életét védik. Kulcsár László hatvan éve A helyes nemzeti önisme­ret kialakításához szükséges arról is tudni, hogy a nagy­világban, s ezen belül a szomszédos államokban ho­gyan élnek, milyen törté­nelmi múltból jutottak je­lenlegi fejlettségi szintjükre. Ezek sorúban Ausztria kü­lönleges helyzetben van: míg a tömegtájékoztatás na­ponta számol be a Közel­Kelet eseményeiről, nyuga­ti szomszédunkról jóformán csak áremelések, kormány­válságok, választások ide­jén kapunk hírt. Pedig haj­danán szeretve-gyűlölve szo­ros volt a sógor-komaság, mígnem 1918 őszén fölbom­lott Közép-Európa nemzet­gyűjtő birodalma, az Oszt­rák—Magyar Monarchia. Mint tudjuk, az 56 milliós nagybirodalom darabokra hullását kővetően mind­egyik utódállam súlyos gaz­dasági gondokkal küszkö­dött, közülük is a legna­gyobbat Ausztria. A vi­szonylag fejlett ipar szén­igényét nem volt képes el­látni az ország, emellett az értékesítési piac beszűkülé­se is óriási nehézségeket okozott. A hat és fél milliós ország 1,6 milliós fővá­rosa a maga egymilliónyi al­kalmazotti rétegével sem volt az új helyzethez „mé­retezve". Az. országnak az 1918-at követö történelmét Kerekes Lajos Ausztria hatvan éve (1918—1978) című könyve dolgozza fel. A Gondolat Kiadó gondozta monográfia lapjain megelevednek a korszak eseményei, legna­gyobb politikusai: Kari Ren­ner, az első szociáldemok­rata miniszterelnök, a „bé­ke nyugtalan évoábep''/ nJqf vékenykedö jezsuita Ignaz Seipel, akit az osztrák ke­dély „Autrichelieu"-nek ne­vezett, a maga 151 centi­méteres magasságával a „Millimetternich" gúnyne­vet kiérdemlő Dollfuss, s természetesen a második vi­lágháborút követö időszak legjelentősebb alakja: Brú­nó Kreisky. A kisállami létbe kény­szerült Ausztriában eleinte két fő politikai erő küz­dött egymással: a keresz­tényszocialista jobboldal és a szociáldemokrácia. Ket­tejük éles szembenállását jelzi, hogy a szociáldemok­ratákkal szót érteni igyek­vő jobboldali Kunschakot pártbeli ellenlábasai Béla Kun-schaknak titulálták. A Seipel irányította kle­rikálfasiszta rendszerben hamarosan politikai nyil­vánosságot kapott a néme­tekkel való egyesülés gon­dolata. A harmincas éve­ket az ún. „besurranó Anschluss" jellemezte, s Golo Mann (Thomas Mann történész fia) teljes joggal állapította meg 1938-ban, hogy „az 1929 körüli időre a német—osztrák államhatá­rok gyakorlatilag már alig léteztek". A nagynémet eszmével föllépő több apró párt lényegileg közös po­litikai akuratával fölzárkó­zott a két nagy párt mel­lé. A demokrácia és a dikta­túra válaszútján álló or­szágban a gazdasági világ­válságra, a jelentős visz­szaesésre nagyon sokan azt válaszolták, hogy csak egy nagyobb gazdasági egység húzhatja ki a bajból Auszt­riát. A válság éveiben a szociáldemokrácia nem kí­vánt részt venni a kormány­koalícióban, mondván: nem játsszák el válaszlóik bi­zalmát. Igy Dollfuss, a „konkurrens fasizmus" gya­korlatát megvalósítani igyekvő kancellár politikai éleslátására bízatott az or­szág, de akkor már nem­zetiszocialista terror­osztagok nyílt harcba kezd­tek a baloldallal. A hatá­rozott, támadó taktikát igénylő időkben az Osztrák Szociáldemokrata Párt a vé­dekezést választotta, s ez a passzivitás a baloldal poli­tikai és fizikai likvidálásá­hoz vezetett. A németorszá­gi „hosszú kések éjszaká­ja" pedig olyan példát adott az osztrák náciknak, hogy még a Dollfuss elleni me­rénylettől sem riadtak visz­sza. A keresztényszocialisták által létrehozott „republi­kánusok nélküli köztársa­ság" nem állhatott a nagy­német terjeszkedés útjába. S az idő tájt, midőn In­nitzer érsek „Heil Hitler" aláírással látta el azon pásztorlevelét, amelyben há­láját fejezte ki a nemzeti­szocializmusnak az istente­len bolsevizmus leküzdésé­ért. Sigmund Freud — mi­után aláírattak vele egy nyilatkozatot, miszerint a Gestapo nem bántalmazta — egy nagy osztrák szellem keserű iróniájával azt mondta: „Kérem, én sem­mi rosszat nem fogok mon­dani, sőt, Angliában min­denkinek csak ajánlani fo­gom a Gestapót". A második világégésben 380 000 osztrák harcolt a Wermachtban. A háború — mint mindenütt Európában — Ausztriában is óriási ká­rokat okozott emberben, anyagban egyaránt. Auszt­ria 1945 tavaszán a világ éhínséggel fenyegetett te­rületei közé tartozott. A gazdasági helyzet remény­telenebb képet mutatott, mint az első világháború után. Ezért is csodálatra méltó az a jelentékeny fej­lődés, amit azóta, s különö­sen af 1.960-as, 70-es évek­ben élerC" Ausztria. Julius Raab egykori kancellár sza­vaival: „A németek a ma­guk gazdasági csodáját szor­galmuknak, ügyességüknek, szervezőképességüknek és optimizmusuknak köszönhe­tik. Ezzel szemben az oszt­rák csoda — valódi cso­da." A háborút követően a második köztársaság első kancellárja az a Kari Ren­ner lett, aki Ausztria ál­lamkancellárjaként az 1919­es Saint Germain-i béke aláírójaként szentesítette az Anschluss tilalmát. A Ren­ner utáni koalíciós kor­mány csekély erőeltolódással az 1966-ig fennálló erővi­szonyokat képviselte, mely­ben kifejeződött az Auszt­ria Szocialista Pártja és az Osztrák Néppárt, a szociál­demokraták és a keresztény­szocialista folytonosságot képviselők közötti egyen­súlyt. A nagyütemű fejlődést jól példázza, hogy az 1956-os szinthez képest 1975-ig 531 százalékra emelkedett a nemzeti jövedelem. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor el kell mondani, hogy az oszt­rák tulajdonviszonyok jó­val demokratikusabbak, mint a többi fejlett nyu­gat-európai tőkés országéi, mert a nehézipari üzemek, bankok, bányák, erőművek és a közlekedés államosítá­sa révén nem képes érvé­nyesülni a monopoltöke Két alapvető területen azon­ban sérthetetlen maradt a tőkések érdeke: a tulaj­donviszonyok és az érték­többlet folyamatossága szempontjából.* Kerekes e helyütt rövidem ismertetett könyve azért ér­demel fokozott figyelmet, mert Ausztriának az 1918-at követö éveiről — mo­nografikus igénnyel, gaz­dagon dokumentált elemzés­ből — alig olvashattunk el­eddig. Dlusztus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents