Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

Szombat, 1985. július 20. MAGAZIN Őszintén a rákról A közelmúltban zajlott le Budapesten az Európai Rákkutató Intézetek Szervezetének ülése, huszonhét európai ország rákkutató és gyógyító intézetei vezetőinek részvételével. Fontos előkészítő ülés volt a budapesti, ugyanis Magyarország lesz a házigazdája a jövőre, 1986 augusztusában sorra kerülő világkongresszusnak, melyet négyévenként rendez meg a genfi központban székelő Nemzetközi Rákunió. A témájában és létszámában is (mintegy hétezer fő részvételére számítanak) hatalmas méretű kongresszust eddig minden alkalommal valamelyik nagy országban tartották. Volt már Moszkva a helyszín (1962-ben), a legutóbbi ülést pedig az USA Seattle nevű városában rendezteK. Ilyen kis országban, mint Magyarország, még nem került sor a Nemzetközi Rákunió Kongresszusára, s ez mindenképpen azt jelenti, hogy hazánk eredményei elismertek a rák kutatásában, gyógyításában, de talán mindenekelőtt a megelőzésben, a szűrések rendszerének kialakításában. Az előkészítő tanácskozás után —, s jó esztendővel a nagy kongresszus előtt — kerestük fel dr. Eckhardt Sándor professzort, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóját. — Ha a rákról beszélünk, mit tart olvasóink számára a legfontosabb mondanivalónak? — Nemcsak az olvasó számára, de az egész betegség elleni küzdelemben a legfontosabbnak a megelőzést tartom. A rákot sokan afféle intencsapásnak fogják fel, s az esetek kisebb hányadában valóban tehetetlenek vagyunk, de a nagyobb hányad megelőzhető lenne. A megelőzésben a legfontosabb a tiszta levegő. Itt szó van a légkör tisztaságáról is, az ipari szennyeződésről, a közlekedési eszközök okozta kipufogó gáz-szennyezésekről, de még ezeknél is közvetlenebb az egyén szerepe. Ma már világszerte bizonyított — erről a kongresszuson is sok szó esik majd —, hogy a rákbetegségek egyharmadáért — ez óriási szám — a dohányzás a felelős. Ez még nagyobb arányban bizonyítható a tüdő- és a gégerákoknál, és újabban kiderült, hogy a hólyagrákoknál is. És ide sorolnám a mértéktelen alkoholfogyasztást is. A különböző fekélybetegségek, gyulladások az emésztőcsatorna egész vonulatában gyakran az erős alkoholfogyasztás következményei. Az alkohol maró hatása sebeket, fekélyt idéz elő, és ezek a sebek, fekélyek hajlamosak az elrákosodásra. Különösen gyakori ez a gyomor, a máj, a vastagbél rákos betegségeinél. És itt említeném meg az egyéni higiénét, tisztaságot is. Sokkal gyakoribb a rákbetegség a szájüregben azoknál, akik nem tartották rendben fogazatukat, akik mit sem törődtek egy-egy kis belső makacs szájsebükkel. Ha ehhez még a tömény szesz irritáló hatása is hozzájárul, akkor még nagyobb a veszély. Ugyanez vonatkozik az általános testi higiénére, a végbél és környékének tisztán tartására, és nem utolsó sorban a szexuális higiénére, amelynek hiánya nemcsak nemibetegség, hanem daganatos betegséghez vezető gyulladások és fekélyek előidézője, kiváltója is lehet. — ön eddig nagyon fontos, az életmóddal összefüggő megelőzésről beszélt. Ismeretes egy másik mód: a szűrések. Ebben hol tartunk Magyarországon? — Bár mi minden fórumon az elóbbrelépésért harcolunk, és sok tekintetben elégedetlenek vagyunk az eddigi lehetőségekkel, mégis el kell ismerni, az utóbbi évtizedben jelentős haladás történt. Ezt nemzetközileg is elismerik. Nem véletlen, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete a magyar Országos Onkológiai Intézettel kötött szerződést a rákszűrések tapasztalatainak terjesztése érdekében. Mi is történt eddig valójában? Magyarországon 1973 óta van központi program szervezett szűrésre. Mi elsősorban a méhnyakrákszűrésekre koncentráltunk, nemcsak azért, mert ez okozta a legtöbb tragédiát, hanem mert ez valóban idejekorán felismerhető. Magyarországon jelenleg kétmilliónál több 20—65 éves nő él. Ezt a korosztályt tartjuk fontosnak méhnyakrákszúrés szempontjából. 1973-ban 44 ezer nő vett részt ilyen szűrésen, 1984ben több mint egymillió. Még fontosabb egy másik szám: 1973ban 70 olyan nőt találtak a szűrések alkalmával, akiknél még semmi tünet nem mutatkozott, ügynevezett rákmegelőző állapotban volt a méhnyakuk, vagy rákjuk egészen kezdeti szakaszban volt, tehát egyszerűen és tökéletesen gyógyíthattuk őket. Ezzel szemben tavaly már ezeregyszáz ilyen állapotban levő nőt sikerült felfedezni a szűrések alkalmával. Természetesen az lenne a jó, ha évente egyszer minden 20 és 65 év közötti nő elmenne rákszűrésre. — Mi a helyzet az emlőrákszűrésekkel? — Van, ahol a méhnyakrákszűrés alkalmával az orvos az emlőt is megtapintja, de ez nem elég. Én minden nőnek azt tanácsolnám, hogy naponta a mosakodásnál, de legalább havonta egvszer, alaposan tapintsa át a saját mellét, és ha bármilyen keményedést, kis csomót észlel, azonnal menjen orvoshoz. — Szűrésnél mindig a nőgyógyászati jellegű szűrésekre gondolunk. Lehet-e más rákbetegséget is kiszűrni? — A rákbetegségek mintegy 60 százaléka szűrhető. Csak néhány példát említenék. Ma már elértük, hogy legtöbb fogorvos nemcsak a beteg fogat kezeli, hanem amikor amúgyis belenéz a szájba, s ott rendellenességet lat, elküldi betegét az onkológiára. A belgyógyászokat arra oktatjuk, kérjük, hogy ha a beteg előttük levetkőzik, nézzék meg, nincs-e bőrrákra gyanús elváltozás a testén. De valójában szűrhető a gyomor- vagy a vastagbél rak is, amennyiben vérzik.A közelmúltban Magyarországon 70 ezer próbaszűrést végeztünk. Ez egyszerű székletvizsgálattal, laboratóriumban megoldható. Ha ugyanis akárcsak mikroszkopikus nagyságú vér van a székletben, az utalhat az emésztőcsatorna korai, tehát gyógyítható rákos állapotára. A hetvenezer szűrés során 600 olyan beteget találtunk, akinek mikroszkopikus vérzése volt. Közülük huszonhatnak volt tünetmentes, kicsiny' rákja, vagy olyan polipja, amiből rák fejlődik ki. Számos nem daganatos betegséget (fekély, gyulladás) is észleltünk. Ugyancsak szűrhető a végbéldaganat és a prosztatarák is. — Beszéljünk a gyógyításról is. Milyen eredményeket értünk el a rákbetegség gyógyításában? — Sajnos, nincs egyfajta rákbetegség. Ma már tudja az orvostudomány, hogy olyan csodaszer nem születhet, amivel minden rákbetegség megelőzhető vagy gyógyítható. Ennek ellenére nagyot léptünk előre azoknak a rákbetegségeknek a gyógyításában, ami a nem szűrhető negyven százalékba sorolható. S ezek közül néhány újdonságot megemlítek. Üj módszer a lézerterápia. A kisebb, könnyen hozzáférhető rákos daganatok gyógyításában szép eredményeink vannak a lézersugárzással. Még gégerákokat is tudunk ezzel kezelni, ha a hangszalagon helyezkedik el a daganat. Intézetünkben néhány hete működik egy lineáris gyorsító, amely egy számítógép segítségével adja meg a sugárzás optimális dózisát, amely úgy gyógyítja a beteg részt, hogy közben nem roncsolja körülötte az egészséges szöveteket. Húsz évvel ezelőtt minden gyerek meghalt, aki leukémiát — köznyelven vérrákot vagy csontvelörákot — kapott. Tíz évvel ezelőtt is még csak 20 százalék volt a gyógyultak aránya, ma már ötven százalékos gyógyulásról számolhatunk be, és remélhető, hogy ez az arány még magasabb lesz. — Befejezésül mondana néhány jellemző, átfogó számadatot? A rákbetegség gyógyítása szempontjából legfejlettebb országokban ma tíz rákbeteg közül hatot tudnak meggyógyítani. Mi, Magyarországon ötöt, és ez nem rossz arány. Évente 26—27 ezer halálos áldozata van Magyarországon a i ák betegségeknek. Ezt a számot kell tovább csökkentenünk megelőzéssel, szűréssel, gyógyítással. Ez a munkánk, a hivatásunk. S. M. Mátyás Ferenc A néptanító Pista, nem születtél grófnak, a tudásban mégis gróf vagy, Odahagytad a furulyát elhoztad a puszták dalát nekünk. Dal tudósa attól lettel; mély kutakba tekintettel. S az a kút nem más; a lélek, világunkat abba méred most is. Kisszálláson megszülettél, a nép tanítója lettél, borra], kaláccsal kínáltak, szállást szívükből csinállak néked. Most se vagy más, csak tanító, lelket jóra igazító. Nincsen két lelked, csak egy van, abban csodálatos mag van, s kinől. Kinőtlj diákjaid között, s így vagy te ma köztünk különb; szétszórod tudásod tovább, szépüljön velünk a világ újra. Ez jut eszembe terólad, pedig csak néptanító vagy Kell az ember embersége, taníts tovább emberségre minket. A Komintern VII. kongresszusa és Dél-magyarország AÁ tven évvel ezelőtt, 1935. július 25.—augusztus 20. között üléI 1 sezett a Komintern VII. kongresszusa, összesen 65 kom^^ munista párt küldöttei voltak jelen Moszkvában. Ma, amikor megnőtt a pártok száma, a párttagság létszáma pedig ennek sokszorosa, akadhat, aki nem érti meg, milyen jelentős erő volt ez akkoriban. A tőkés országok kommunista pártjai közül csak 22 — ebből 11 Európában — végezhette munkáját legálisan, vagy féllegálisan. Hazánkban is az illegalitás nehéz körülményei között harcolt az KMP. Ezért különösen nagy jelentőségű volt a Kominternnek a VII. kongresszuson elfogadott új politikai vonala, mert szerte Európában megerősítette a kommunisták állásait, megteremtette a fasizmus elleni nemzetközi front létrejöttének feltételeit. Meghirdették a népfrontpolitikát, amelynek lényege az volt: megállapították, hogy a fasizmust nem lehet legyőzni egyedül a munkásosztály erőfeszítéseivel, s ki kell terjeszteni a szövetségi politikát azokra a társadalmi csoportokra is, amelyek érdekeltek a fasizmus leverésében. A Komintern 1935-ben megtartott VII. kongresszusán elfogadott határozatok képezték fő irányát a dél-magyarországi illegális KMP újjászervezéséhez és a fasizmus elleni harc fokozásához. Itt, a mi vidékünkön is megértették, hogy a fasizmust legyőzni, csak a munkásság, és az őt támogató szegényparasztság összefogásával nem lehet, s ezért kimunkálták, hogy a munkásosztály vezetése alatt az antifasizmus zászlaja alá tömöríteni kell mindazokat a társadalmi osztályokat és rétegeket, amelyek érdekeltek a fasizmus és a háború elleni harcban. S

zegeden is megkezdődött a szervezőmunka a tömegek mozgósítására. 1935. december 8-án érkezett Pestről Szegedre a szervezési munka elvégzésére Hajdók Béla, mint az illegális KMP dél-magyarországi titkára. Hajdók Béla előbb Rajk Lászlóval, majd Apró Antallal és Kiss Károllyal állt kapcsolatban. Az instrukciókat Pesten, a Gellért-hegyen közvetlenül Rajk Lászlótól kapta, a vele lezajlott két illegális találkozón. Megszervezték a dél-magyarországi illegális párt végrehajtó bizottságát: Hajdók Béla, Krajkó András, Gyólai János, Kohn Ilona és Gladics József részvételével. A csoport erősen szervezkedett és komoly eredményeket mutatott fel, különösen a Hétvezért utcai Munkásotthonban, majd az ifjúság körében végzett szervező-agitációs munkájával. Pintér Károly szegedi detektívfelügyelő azonban nyomára jutott a szervezkedésnek. Így a nagy reményekkel kecsegtető, majdnem egy évig sikeresen működő dél-magyarországi csoport lebukott, vezetői és tagjai közül Hajdók Bélát 3 évi fegyházbüntetésre, Krajkó Andrást, ifj. Krajkó Józsefet, Kohn Ilonát és Hercz Pált hét hónapi fogházbüntetésre, Apró Antalt, Tajti Ferencet és Kohn Miksát hat hónapi fogházbüntetésre ítélték. Ismételten újra kellett kezdeni a szervezkedést, amelyben különösen Gladics József játszott jelentős szerepet. Tőle Ladvánszky József, majd id. Komócsin Mihály vette át a vezető szerepet. Ugyanis a mozgalmat főleg a szegedi építőmunkások, bőripari és más könnyűipari munkások szervezeteire támaszkodva lehetett tovább szervezni. Átmeneti megtorpanás után, 1940-re a szervezetek újra kiépültek, s így érkeztünk el 1941hez, a szovjetellenes háborúba való belépés időszakához. Addigra az illegális KMP kiemelkedő vezetői is — Kádár János. Apró Antal, Tamás Aladár, Kilián György, Kulich Gyula és mások — kiszabadultak a Szegedi Csillag börtönből. A szegedi illegális kommunisták pedig felhasználták az SZDP legális szervezeteit, hogy a Komintern útmutatásai alapján azokra ráépüljenek, sőt, a mozgalom eredményesebb irányítása érdekében vezető funkciók megszerzésére is törekedtek. A Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetének végrehajtó bizottságába beválasztották az illegális kommunista Ladvánszky Józsefet, a baloldaliak közül pedig Gyólai Istvánt, Farkas Istvánt, Kovács Józsefet és id. Komócsin Mihályt. E

zt követően a népfrontpolitika jegyében Kállai Gyula, Papdi György, Dáni János, Dénes Leó és Tombácz Imre vezetésével é6 mások részvételével szervezett szegedi antifasisztaestek. Mindez pregnáns bizonyítéka annak, hogy a Komintern által kijelölt új politikai vonal beérett és a fasizmus elleni küzdelem nálunk. Szegeden is fokozódott. DR. PERNEKI MIHÁLY ( i