Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-19 / 168. szám

r­Péntek, 1985. július 19. Az MSZMP KB titkárainak látogatásai Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Kozponti Bizottság tit­kára csütörtökön Bács-Kis­kunba látogatott. Kecskemé­ten, a megyei pártbizottság székházában Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára fogadta és tájékoz­tatta Bács-Kiskun politikai, gazdasági életéről. Óvári Miklós ezután Kecs­keméttel ismerkedett. A vá­rosházán Bodóczky László, a városi pártbizottság első tit­kára köszöntötte, majd Me­ző Mihály tanácselnök szá­molt be a gyorsan népesedő megyeszékhely fejlődéséről, gondjairól. A vendég a vá­rosnéző séta során felkereste a gépipari és automatizálási műszaki főiskolát, a nemzet­közi zománcművészeti alko­tótelepet; innen az épülő Széchenyi városi szabadidő­parkba kalauzolták. óvári Miklós útja ezt kö­vetően Kiskörösre vezetett, ahol a pártbizottság székhá­zában lvanics Lajos, a párt­bizottság első titkára fogad­ta és tájékoztatta a megye legfiatalabb városának fej­lődéséről. A KB titkára ez­után a helyi Kossuth Szak­szövetkezet munkájával is­merkedett, délután pedig a városi pártbizottság tanács­termében rendezett aktíva­ülésen tájékoztatót tartott az időszerű bel- és külpoli­tikai kérdésekről. Befejezé­sül felkereste Petőfi Sándor szülőházát, amelynek kert­jében megtekintette a ha­marosan megnyíló szobor­parkot. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön Heves Me­gyébe látogatott. Egerben a megyei pártbizottság szék­házában Barta Alajos me­gyei első titkár fogadta és tájékoztatta az országrész politikai, gazdasági és kul­turális helyzetéről. A Központi Bizottság tit­kára délelőtt Sírokra uta­zott; itt a fémcsomagoló­eszközök gyártásának hazai bázisát, a Mátiavidéki Fém­műveket kereste fel. Délután Egerben felkeres­te a Népújság szerkesztősé­gét, ezu'tán Heves megye part-, állami és gazdasági vezetőinek aktivaértekezle­tén időszerű bel- és külpoli­tikai kérdésekről tartott tá­jékoztatót. * Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön Veszprém­be látogatott. A vendéget az MSZMP székházában Gyu­ricza László, a megyei párt­bizottság első titkára tájé­koztatta a megye társadalmi és gazdasági életéről. A Központi Bizottság tit­kára ezután a Veszprémi Vegyipari Egyetemet kereste fel; itt Heil Bálint rektor tartott tájékoztatót az egye­tem oktató-kutató munká­járól, a fejlesztési tervekről, majd megtekintette az in­tézmény számitógép-központ­ját és üzemcsarnokát. Pál Lénárd ezután az Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pont munkájával ismerke­dett meg, erről Geinzwein Ferenc főigazgató tájékoz­tatta. A program a baláca­pusztai római kori villa-gaz­daság ásatásainak megtekin­tésévei és a Veszprémi Aka­démiai Bizottság székházá­ban a tudományos élet kép­viselőivel folytatott konzul­tációval ért véget. (MTI) RAF-nyugtalanság Forgalmasabb út menti fa­latozókban, szinte valameny­nyi benzinkútnál ott a hir­detmény: mennyi jutalom jár annak, aki a felsorolt személyek nyomára vezeti a rendőrséget. A fényképek alatt nevek, igaziak, vagy feltételezettek, és csaknem mindig zárójelben a meg­jegyzés: valószínűleg a Vö­rös Hadsetpg" Frakció (RAF) tagja. A "Véreseit személyek listája rltkátV'Változik, ' ftfr­a hirek között fel is bukkan pgy-ogy beszámoló X vagy Y letartóztatásáról, jó eset­ben annyi fűzhető hozzá, hogy a „nagyobb halakkal" szoros kapcsolatban áll, vagy állhat az illető. Igaz, mostanában nem rio­gatják a nyugatnémet pol­gárt szalagbetüs elmek a RAF újabb merényleteivel, emberrablásaival — leg­alábbis a pokolgépes rob­bantások mögött a RAF je­lenléte nem mutatható ki. Ami, bármennyire is fur­csán hangzik, valamelvrn megnyugtató. A jeges rémü­let ugyanis leginkább e szervezet működéséhez kap­csolódik az NSZK-ban. A közvélemény nehezen felejt, s emlékezni vari bőven mi­re: Hanns-Martin Schleyer, az iparmágnás elrablása és meggyilkolása csak a leglát­ványosabb volt akcióik kö­zül. A valóság azonban messze nem megnyugtató, legalább­is ez derül ki abból, aho­gyan Kurt Rebmunn, szövet­ségi főügyész Ítéli meg a helyzetet. A szervezet él és működik, készülődik és erő­södik — legfeljebb annyival tartanak előrébb a hatósá­gok, hogy ma már többet tudnak szerkezeti felépíté­séről, működési elveiről. Rebmann feltételezése sze­rint a RAF jelenleg négy szinten tevékenykedik. Az úgynevezett kemény "mag a legszűkebb kór. Ez a szer­vétet katonai ' kommandója, teljes illegalitásban él, s mintegy 20 személy tartoz­hat hozzá. Valamennyien ál­néven, hamis papírokkal él­nek. s tekintélyes mennyisé­gű fegyverrel rendelkeznek. A következő szinthez azok tartoznak, akik ugyan szin­tén foghatóak fegyveres ak­ciókra, de többségük nem kényszerül illegalitásba, mi­vel nevüket még nem sike­rült kapcsolatba hozni a valójában általuk végrehaj­tott robbantásokkal, betö­résekkel. Ugyancsak széles a har­madik szint. Rebmann ide­tartozóknak számítja mind­azokat a Vörös Hadsereg Frakció-tagokat, akik vizs­gálati fogságban vannak, vagy már kiszabott bünte­tésüket töltik, és akik to­vabbra is el vannak köte­lezve a szervezetnek. A negyedik kategória az a legális hátország, ami nél­kül az egész szervezet nem­igen tudna működni. Csu­pa minden gyanún felül ál­ló állampolgár, akikről sen­ki nem sejti, hogy valójá­ban minden eszközzel tá­mogatják a terroristákat. Kérdés, ide számíthatóak-e azok. akik önhibájukon kí­vül válnak ilyen hátország­gá. Elsősorban arról van szó, hogy gyanútlan fő­bérlők adják ki , szobáikat álnéven bejelentkező terro­ristáknak — ahogyan erre ^lig néhány hete egy frank­furti letartóztatás során fény derült. V. Bazovszkij kitüntetése ^ Budapest (MTI) $ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vlagyimir Eazovszkijnak, a Szovjet­unió budapesti nagyköveté­nek Magyarországról való végleges elutazása alkalmá­ból a magyar—szovjet ba­rátság elmélyítésében, párt­jaink, országaink együttmű­ködésének fejlesztésében szerzett kimagasló érdemei­ért a Béke és Barátság Ér­demrendet adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke nyújtotta át csütörtökön az Országház­ban. Reagan lábadozóban £ Washington (AP) Ronald Reagan amerikai elnök egészségi állapota to­vább javul. Orvosai szerdán már megszüntették intravé­nás táplálását, s főleg fo­lyadékokból álló diétára fogták. Bush alelnök szerdán elő­ször tett látogatást az elnök betegágyánál. 45 perces be­szélgetésükön nemzetközi­és belpolitikai kérdések ke­rüllek szóba. Bush szavai szerint az elnök állapota javul, s tökéletesen követi a főbb politikai eseménye­ket. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője elmondta, hogy az elnök emésztő rend­szere ismét normálisan kezd működni, s ezért vált le­hetővé az intravénás táplá­lás megszűntetése. * Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban kívánt mielőbbi felgyógyu­lást Ronald Reagannek. Környezetvédők Csütörtökön elutazott Bu­dapestről Jim MacNeill, az ENSZ környezetvédelmi és fejlesztési különbizottságá­énak főtitkára. A kanadai környezetvédelmi szakem­ber Láng Istvánnak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkárának meghívására tett látogatást hazánkban, s tárgyalásokat folytatott környezetvédelmi és gazda­sági kérdésekkel foglalkozó .magyar szakemberekkel a különbizottság munkáját érintő témákban. Jim MacNeill elutazása előtt az MTI munkatársának adott nyilatkozatában be­szélt az 1984 őszén az ENSZ közgyűlése által életre hívott környezetvédelmi világbi­zottság céljairól. Elmondta: feladatuk, hogy 1987 őszéig kidolgozzák és az ENSZ köz­gyűlése elé terjesszék a Föld globális környezetvédelmi stratégiáját az ezredforduló­ig és az azt követő időszak­ra. Emellett ajánlásokat ké­szítenek a nemzetközi együttműködés hatékonysá­gának további növelésére, s keresik azokat a lehetősége­ket is, amelyekkel gyarapít­hatnák az emberek ismere­teit a bolygónkat fenyegető ökológiai problémákról. A környezetvédelmi kü­lönbizottság főtitkára szólt arról, hogy a 22 ország — közöttük a Szovjetunió, Ma­gyarország, Jugoszlávia és Kína — szaktekintélyeit tö­mörítő testület a jövő év közepéig úgynevezett tény­feltáró tevékenységet foly­tat, hogy azután kidolgozza előterjesztését. Jelenleg több munkacsoport vizsgálja az energiafelhasználás, az élel­miszer-biztosítás, valamint az ipari tevékenység és a környezet összefüggéseit, ma­gyar szakemberek bevoná­sával. A nemzetközi gazda­sági kapcsolatokkal foglal­kozó munkacsoport a keres­kedelemnek. a gazdaság fej­lődésének az. emberi kör­nyezetre gyakorolt hatását tanulmányozza. Elemzik töb­bek között a népesedési problémákat, az ipari fejlő­déssel kapcsolatosan a kő­olajszármazékoknak, az üzemanyag elégetéséből szár­mazó savas esőknek, a mér­gező, veszélyes hulladékok­nak és melléktermékeknek a környezetre gyakorolt hatá­sát, különös tekintettel e ter­mékek országok közötti szál­lítására. A mezőgazdaság intenzí­vebbé tételének követelmé­nyéről és a környezet kap­csolatáról elmondta: a mo­dern mezőgazdaság az ipari­lag fejlett országokban — beleértve Magyarországot is — egyre növekvő mértékben igényli a növényvédő szere­ket, műtrágyákat, vegyi anyagokat, valamint az energiahordozók felhaszná­lását. Ezzel viszont súlyosan károsíthatja a talajt, illetve a talajvizeket. Szükség van tehát az ökológiai egyensúly megóvása mellett a környe­zeti alap, a talaj védelmére is. A szakemberek foglalkoz­nak a nemzetközi kereske­delem és a környezetvéde­lem összefüggéseivel is: a környezetvédelmi költségek megnövelik egyes országok­ban a termékek árait. S az^­zal, hogy e költségeketa ter­melök beépítik az áraikba, a fejlelt országok általában a kevésbé fejlettekre háríthat­ják át a környezetvédelmi kiadásokat. A környezetvé­delmi bizottság az egyensúly helyreállítása érdekében ja­vaslatot fog kidolgozni e kérdésben mondotta. Végezetül hangsúlyozta: az emberi környezet védelmé­vel kapcsolatos problémák megoldásához ma mór az országok szoros együttmű­ködésére van szükség. En­nek ,összehangolásához . is hozzá kíván járulni az ENSZ különbizottsága EureEsa-konferencia * Párizs (MTI) 17 európai ország (a Kö­zös Piac tagállamai, vala­mint Ausztria, Finnország, Norvégia, Portugália, Spa­nyolország, Svájc és Svéd­ország) képviselői Párizsban tartott tanácskozásukon tá­mogatásukról biztosították a magas szintű technológiai együttműködésre irányuló Eureka-tervet, s elhatároz­ták, hogy legkésőbb novem­ber 15-ig Bonnban újabb ér­tekezletet tartanak. Az.on dön­tenek végleg a megindítan­dó kutatási programokról, s finanszírozásukról, valamint a szervezeti keretekről. A bonni konferencia előtt tobb szakértői csoport vá­logatja majd ki a megindiJ tandó kutatási programokat, s további tárgyalásokat folytatnak a finanszírozás kényes kérdéseiről. Nem alakult ki azonban egységes vélemény a szervezeti kér­désekben sem, ezekről is Bonnban fognak véglegesen dönteni. A francia sajtó csütörtökön hangsúlyozta: a párizsi kon­ferencia legfontosabb ered­ménye az, hogy a 17 kor­mány zöld fényt adott az Eureka-terv megvalósításá­hoz. A technológiai Euró­pa mozdonya sinre került — írta a Les Echos. A Le Quutidien de Paris szerint azonban csak a jövő mutat­ja meg, vajon az Eureka­program ténylegesen döntő lökést ad-e a technológiai fejlődésnek, vagy csak poli­tikai blöffnek fog bizonyul­A jövő gazdaságpolitikájá­nak kialakítása szempontjá­ból mindenütt meghatározó fontosságúak az árprognózi­sok, annak becslése, hogy bi­zonyos áron beszerezhető olaj, szén vagy vasérc fel­használásával mekkorra üte­mű ipari fejlődés, gazdasági növekedés érhető el a jövő­ben. Az elmúlt évtized két­szeri nyersanyag- és olajár­robbanása megmutatta, hogy a váratlan árfejlemények mi­lyen mély recessziót okoz­hatnak ?. tőkés világban, il­letve milyen éles megvilágí­tásba helyezik a szocialista országok gazdasági alkal­mazkodóképességének fo­gyatékosságait. A hetvenes évek elején gyökeresen átrendeződtek a nyersanyagok és feldolgozó­ipari termékek árai, szélesre nyílt az „árolló": az évtized elején másfélszer gyorsabban emelkedtek az úgynevezett primér termékcsoportok árai. Az 1979. évi újabb olajárrob­banáskor — egyik évről a másikra 170 százalékra emel­kedett a fekete arany ára — ugyanaz, csak tompítottan is­métlődött meg. Az árolló mozgása Hazánk az elmúlt évtized­ben részben ezeknek az át­rendeződéseknek a hatására szenvedett el a külkereske­delemben 20 százalékos ár­veszteséget, vagyis ennyivel több terméket kényszerült a drágább import ellensúlyo­zására exportálni. A közgaz­dasági elmélet szerint, ha drágábbak más árucsopor­tokhoz viszonyítva az anyag­jellegű termékek, „javul a cserearányuk", akkor ennek megfelelően gyengül a fel­dolgozás jövedelmezősége. Kifizetődőbbé válnak azok a befektetések, amelyeket az elsődleges, kitermelő szekto­rokban eszközölnek, vagyis e képlet szerint visszaesnek a feldolgozóipari beruházások. Késztermékek és nyersanyagárak Persze csak elméleti „töké­letes szabadpiacot" feltéte­lezve játszódnak le így az események, következik be előbb-utóbb automatikusan a fordulat. Az anyagjellegű termékek kínálata a fejlesz­tések révén idővel bővül, az arak így ismét eltolódnak a késztermékek javára. Közgazdászok kimutatták, hogy az elmúlt száz évben többször is lejátszódott ez az átrendeződési folyamat: így az első világháború után az anyagok felé tolódtak el az árarányok, és ez történt a második világháborút köve­tően is. A kitermelői „boom" 1951-ben tetőződött, ettől kezdve megint a feldolgozó­ipari árak emelkedtek gyor­sabban. A hetvenes években kezdődött harmadik átrende­zési folyamat most is tart, — a nyersanyagok jelenlegi ke­resettsége annak jele, hogy az alapanyaggyártó ágazatok még nem futottak föl olyan mértékben, hogy az letörte volna az árakat — állítják a kutatók —, akik tartózkod­nak attól, hogy megjósolják, visszaszerzi-e és mikor a fel­dolgozóipar vezető szerepét. Nyertesek és kárvallottak A feldolgozóipari termékek alighanem általában már nem nyerik vissza korábbi árelőnyüket. A hagyományos, viszonylag kevés szellemi tö­két megtestesítő, a feldolgo­zottsági fok alacsonyabb szintjén álló textilipari, ko­hászati termékek semmi esetre sem. Ami pedig a tu­dásigényes, nagy hozzáadott értéket megtestesítő, jelen­tős kutatási, fejlesztési mun­ka eredményeként gyártott termékeket illeti, ezek hely­zetét a viharos árváltozási folyamatok eddig sem érin­tették, előállítóik jövedelme­zősége, árnyeresége tartósan kedvező volt a hetvenes években is. Néhány vezető tőkés or­szág, és számos, az ipari fej­lődés élvonalában álló válla­lat példája azt jelzi, hogy a gazdasági felzárkózás útja csak az igényesebb termékek piacán való helytállás lehel — különösen olyan ország esetében, mint a miénk, ahol főként a szeliemi kapacitá­sok kihasználásában rejlenek óriási tartalékok. A nyersanyagpiaci átren­deződés csak néhány, olajjal, vagy egy-egy keresett ás­ványkinccsel rendelkező fej­lődő országnak kedvezett, az országok többsége kárvallott­ja volt az „olló" szétnyílásá­nak. Jellemző, hogy a hetve­nes években számos fejlődő ország is a késztermék-keres­kedelem súlyának növelésé­ben kereste az előrelépés út­ját. Sikerrel járt például Bra­zília, amely kivitelében az 1970. évi 20 százalékról a je­lenlegi 60 százalékra futtatta fel e. késztermékek részará­nyát. Az újonnan iparosodolt országok is kétszeresére, mintegy 8 százalékra növel­ték a jelzett időszakban részarányukat a nemzetközi iparcikkforgalomban — igaz, főképp csak a hagyományos­nak számító fogyasztási ja­vak, vagy a vezető tőkés or­szágoktól átvett beruházási javak piacán növelték sú­lyukat. A nyersanyagárak átren­deződésének világméretű költségeit a legkevésbé a csendes-óceáni térség orszá­gai érezték meg: Japán, az Egyesült Államok, egyes dél­kelet ázsiai országok gyorsan kezdték háttérbe szorítani a fogyasztásban és a termelés­ben az energia- és anyagigé­nyes termékeket, és álltak át a töke- és munkaigényes gyártmányokra. Csökken­tették a fajlagos olajfogyasz­tást, jelentős erőfeszítéseket tettek az alternatív energia­források, anyagok felkutatá­A csúcstechnológia előretörése fi legfejlettebb tőkés or­szágok az árrobbanás követ­keztében 1974-ben még 8 milliárd dolláros fizetési mérleghiányt halmoztak föl, 1978-ra ezt már ledolgozták, 30 milliárd dolláros többle­tet értek el az említett mód­szerekkel. Hasonlóan megy végbe most is az átállás, amelyet természetesen sülyos feszültségek, nagyarányú munkanélküliség és szúmos korlátozó intézkedés kísér. A magas feldolgozottsúgú fokú, azon belül is a piacon keresett, élenjáró gyártmá­nyok értékesítésével ellensú­lyozták az árváltozások vesz­teségeit. Nagyfokú csere­arányromlást a fejlődő világ országai és egyes szocialista országok szenvedtek el, s fő­képp nem az árarány módo­sulása, hanem az alkalmaz­kodási folyamat elhúzódása, lassúsága következtében. Vé­gül is nem a nyersanyagok és az energiahordozók drá­gulása fokozta elsősorban gaz­dasági gondjaikat, azok ki­élezték e. gazdálkodás gyenge pontjait: a merev áruszerke­zetet, e. piuci igényekre nem tekintő választékot, a fogya­tékos minőséget. Ezen or­szágcsoport tekintélyes ár­vesztesége részben abból adó­dott, hogy nem tudtak fel­dolgozott ipari termékeikkel versenytársaikhoz hasonló­an kedvező árakat elérni. Marton János

Next

/
Thumbnails
Contents