Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-19 / 168. szám

rPéntek, 1985. július 19. Diplomaátadás, tisztavató Diplomakiosztó és tiszt- kenykednek, tiszti előlépte- amelyek közül számos tűz-, avató ünnepséget tartottak csütörtökön a Belügyminisztérium művelődési házában. Az ünnepélyes eseményen — amelyen megjelent Péter János rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes — az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tűzvédelmi szakán idén végzett 25 hallgatónak adtak át diplomát. A Himnusz elhangzását és a belügyminiszter parancsának ismertetését követően azok, akik a iövőben hivatásos tűzoltóként tevétést kaptak. A tiszti fogadalomtétel, és a BM tűzoltóság országos parancsnokának parancsa után Bleszity János százados, a főiskola tűzvédelmi tanszékének vezetője ünnepi beszédében többek között emlékeztetett arra, hogy három esztendővel eze\őtt kezdődött meg a főiskolán a tűzvédelmi üzemmérnöki képzés. Napjainkban az ipar. s különösen a vegyipar mind korszerűbb technológiákat alkalmaz, és robbanásveszélyes. Mind ez egyre bonyolultabbá teszi a tűzoltókt munkáját; az emberek életének és testi épségének megóvása, a társadalmi és a személvi tulajdon védelme ma már csak magas színvonalon kiképzett tűzvédelmi szakemberekkel oldható meg. A hallgatói és oktatói kitüntetések, valamint jutalmak áladása után az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért vé"et. (MTI) Kissori évtizedek (8.) Magánvélemények, közerkölcsök mm 4 •w .il....->*•>"•••«'• fi, l «S»>'v:r» P-t^ilP i Ji V ÁMí ** ••• „Ma dolgozik, holnap, holnapután iszik." Szögi Mihályéknak rossz tapasztalatuk van a tömegkommunikációról. A hetvenes évek elején, amikor az ásotthalmi boszorkányüldözés országos port kavart, filmet forgattak a község tanyavilágáról. Hozzájuk is beállítottak a tévések, föl is vettek vagy negyedórás beszélgetést, de abból aztán eg" kocka sem került adásba. Nyilván a gombhoz akarták varrni a kabátot, s az elmaradottságot illusztrálni. Őket valószínűleg nem találták elég elmara-dottnak. inkább kihoztak egy hibbant öregasszonyt a szociális otthonból odaállították az omladozó tanyája elé, hogy hitelesebb legyen a boszorkányos sötétség. — A kissoriaknak erős az önérzetük — mondja Uhrin Györgyné pedagógus. — Akkor is elhatárolták magukat a boszorkánvügvtöl. azt mondták, Kissor az Kissor, nem Körösér. Megígértem a kissoriaknak: nem vezetnek előítéletek, az igazságot próbálom leírni róluk, ahogyan elmondják, és ahogyan látom, jót is. rosszat is. — Mennyi bánatot és rendetlenséget okoz az ital — sóhajt Bíró Józsefné. — Eszes embereket tönkretesz. Nincs ma már napszámos, aki van, az is csak itallap dolgozik. Húszforintos órabér, legalább egy liter bor. Inkább nem kérnek enni. Ma dolgozik, holnap, holnapután iszik. És mi van, ha elfogy a pénz? Voltak, akik elmentek a szomszédba, beütötték a pinceajtót, hogv borhoz jussanak. Mikor meg józanok, eszes, segítőkész emberek — csak ritkán van olyan. A tanácsnál is okoznak bajt, elvonókúrára nem akarnak menni, Aki odavolt, hazaérve ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Uhrin Györgyné meséli, sokan isznak mérget, főként növényvédő szert Ásotthalmon, s Kissor sem' kivetel. — Miért? Miféle el nem ért vágy. hiányérzet van az emberekben? — Nem vágy ez, én azt hiszem. Az ital. Egyre többet isznak az emberek. Megromlik a családi élet. Ilyen tanya is van... Ej nem válnak, de tönkremennek a kapcsolatok a családtagok között. A bor megterem minden tanya körül. Amikor valaki már nagyon belemerül, lesüllyed, úgy érzi, nincs kiút, akkor issza meg a mérget. Amikor egv tiszta pillanatában fölméri, mennyire elállatiasodott. Vagy öngyilkos lesz az, aki szenved az alkoholistától. Volt egy asszony, három gyerek maradt utána, amikor megmérgezte magát. Az ura újra nősült, de folytatta, ahol abbahagyta. Két évre rá a második asszony is megitta a mérget. — Régen végig nem mert volna menni egy lány bikiniben az úton — mondja Szögi .Mihályné. — Még ha véletlenül rányitottak volna olyan kis ruhában, akkor is lesült volna a bőr a képéről szégyelletében. Ez a világ megszűnt: ma bikiniben szedik a paradicsomot. — Nagyon megszólták régen a megesett lányokat — meséli Uhrin Györgyné. — Azt mondták, lány, hát hogy nem tud vigyázni. Volt, aki nem is mert hazajönni, odamaradt Szegeden. Ebben is változott a világ. Egy volt tanítványom negyedikes gimnazista korában maradt úgy. Acsarkodott az anyja, hogy menjen, amerre lát. ne is lássa többé. amiért ilven szégvent hozott rájuk, (jav beszélték le a többiek: nem szabad ezt ígv. Befogadták a lánvt is, a gyerekét is, férjhez ment azóta, ú°"r tudom, jó házasságban él. — Ha most volnék húszéves, talán én is azt mondanám. amit a mostani fiatalok — mondja Biró József. — De beteg öregember vagyok, és úgv látom, jobb volt, mikor tisztelték a kort a fiatalok. Járok a kórházba, nem hogv azt nem mondják. üljek le, olvan tolakodással vannak a buszon ezek a beiáró iskolások, majd föllökik az embert. Azt mondják, ők is fizettek a jegyért, nekik is annyi joguk van leülni, mint az öregnek. Hát ebben látom én a hibát: aki nem tiszteli a másikat, az azt sem várhatja el. hogy őt tiszteljék. Ezért van az a sok válás is. Semmi az manapság- ma összeházasodunk, holnap elválunk. Nem fegyelmezettek az emberek, nem néznek el egymásnak semmit. Nem tudnak lemondani a másik kedvéért semmiről. Hiába van feleségük. meglátnak egy másik fiatal nőt. akkor uccu, azzal. Bár van néha kivétel is. Mesélik, volt arra egy fiatalasszony, az mindenáron, válni akart a férjétől. Kijárt a katonákhoz, a figyelőhöz. Aztán, mikor már sokat próbált, meggondolta magát, hogy mégsem válik, a másik: sem különb egy szemmel sem. Tanács István (Folytatjuk.) Nyugdíjban, nyugtalanul Fehér abrosszal terített asztalok, halk cigányzene, ünnepélyes pillanatok. „Főnök, elmész, ez nem lehet igaz!" — mondja a csinos pénztárosnő, és egy puszit nyom Odry Lajos homlokára. A mindig vidám és fiatalos fiókigazgató meghatódik. De szomorúságot csak pillanatig lehet az arcán felfedezni. Aztán az élet ugyanolyan szilaj lánggal lobog tekintetében, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Húsz éve ismerem, akkor úgy mutatták be, az „örökifjú Ótlry". A két évtized alatt semmit nem változott, ma is fiatalos, de az elmúlt héten, 63 éves korában nyugdíjba ment. Az OTP Csongrád Megyei Igazgatóságán ő a korelnök, hiszen 42 esztendővel ezelőtt lépett be az OTP elődjének, a SzegedCsongrád Takarékpénztárnak kapuján, és több mint egy emberöltőn keresztül hűséges maradt a szakmához. Négy évtizedig senki nem dolgozott a megyében az OTP-nél. Perjési László igazgató megkülönböztetett hangsúllyal köszönte meg ezt a hűséget. Tőle jutalmat, elődjétől. a korábbi igazgatótól, Török Lászlótól — aki nyugdíjas éveiben festegetni kezdett — egy szép képet kapott emlékbe. A búcsú perceiben közösen pörgetjük vissza az élet végtelen mutatóját.. . — Az elmúlt négy évtized történetéből mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Ügy megyek nyugdíjba, hogy elmondhatom, boldog, elégedett ember vagyok, munkámban mindig örcmet leltem, munkámat mindig elismerték, számos kitüntetést is kaptam, s lehet, hogy furcsán hangzik, de nem volt egy kellemetlen percem sem a szakmában. A szamárlétra alsó fokán kezdtem, voltam gyakornok, számfejtő, ellenőr, munkaügyes, revizor és 25 éven keresztül az OTP Aradi vértanúk téri fiókjának igazgatója. — Beosztottként vagy, mint vezetőnek volt könnyebb a dolga? — Főnöknek i'.ehezebb. A felelősség mindig nyomasztóbb, mint bármilyen feladat megoldása. Ezt nem panaszként mondom, mert kitűnő munkatársakkal dolgoztam együtt. Kötetnyi irodalma van a vezetés tudományának, engem azonban leginkább az vezérelt, amit édesapám mondott, amikor sorkatonaként a frontra mentem. Bizarr dolog a frontot és a főnökséget együtt emlegetni, de akkor édesapám úgy búcsúzott tőlem, lehet, hogy többet nem látjuk egymást, azonban egyet tanulj meg egész életre, mindig ember lesyél és emberségesen viselkedjél. Bölcs szavai még ma is a fülemben csengenek. Akin tudtam, mindig segítettem, és munkatársaimmal a legteljesebb bizalom légkörében működtünk együtt. — Az ön szakmájában alapvető dolog a bizalom, mondana példát, milyen következményei lehetnek, ha ez hiányzik? — Szerencsére nincs olyan sztorim, amivel a negatív eseteket sorolhatnám. Az OTP tisztelt ügyfelei talán csak a banktitokról tudnak, amelyet a takarékpénztár minden dolgozójának meg kell őriznie. A belső ügy-' menetről keveset sejtenek. Pedig szinte mindegyik kolléga kezén naponta százezer forintok mennek keresztül. Én a forgószínpad elve alapján szerveztem meg a munkát. Ez a szisztéma még több bizalmat kíván. Mindenki váltva mindent csinált. Természetesen arra is kellett ügyelni, hogy például a takarítónő ne legyen unokatestvére valamelyik bérelszámolónak. Ez is alaptörvény, a bizalomnak ilyen kötelező külső formái léteznek. — Elnőiesedett ez a szakma, milyen munkaerő a gyengébb nem? — Szorgalmasabbak, mint a férfiak, igaz, magánéletükben sokkal több a gond, hiszen a gyermeknevelés súlya nagyrészt az ö vállaikat nyomja. De rugalmas munkaszervezéssel minden probléma megoldható. — Az Aradi vértanúk téri fiók akkor is teljesítette a tervet, amikor a többi 70-80 százalékosan hozta az eredményt. Mi a titka a jó üzletnek? — Többek között, hogy hol található az intézmény. Az Aradi téri, a város legforgalmasabb pontján fekszik. Azonkívül a hivatali szobám ajtaja mindig és mindenki előtt nyitva volt. Olyan nem történt meg, hogy ne intéztük volna el az ügyét. — Egy kívülállónak az ön szakmája rideg, hivatali foglalkozás. És ön csodálattal beszél mnkájáról. — Azért volt szép feladat az egyém, mert emberekkel kellett foglalkozni. Nemcsak gyermekeimet neveltem arra, hogy szeressék az embereket, hanem munkatársaim körében is ezt a szellemet honosítottam meg. Azt hiszem, sikerrel, s akkor már nem volt hiábavaló a négy évtizedes munkám. Mert nincs nagyobb boldogság a földön a szeretetnél. A búcsúztatás utáni első napon.. Ödry Lajossal a korzón találkoziam. Émlitettem, biztos nem fog., ,unatkozni, hisz hallottam arról, egy tucat helyre hívják pénzügyi tanácsadónak. Nem szólt semmit, órájára nézett. Aztán megjegyezte: „ilyenkor már bent szoktam lenni". Majd egy percre csend telepedett közénk. Megtörve a kínos hallgatást, egy viccet mondott, nagyot nevettünk, de tekintete nem tudta előttem eltitkolni, milyen nyugdíjasnak lenni — nyugtalanul. Halász Miklós Schmidt Andrea íelvéteie Űj cukrászda és fagylaltozó hivatalos átadására került sor tegnap, csütörtökön délután a Klauzál tér 8. alatt. A 250 négyzetméter alapterületű vendéglátóhelyet a Virág cukrászdával szemben alakították ki. A HungarHotels legújabb egysége a világhírű szomszéd testvére. Bájos neve: Kis Virág. A reprezentatív helyiséget a Csomiterv kollektívája tervezte. (Építész Rohács László, belső építész Szekeres Mihály). A kivitelezést a Csomiép végezte. A szép cukrászdát Lapis András szobrászművész, Szentágotai Dezső iparművész, Halmágyi Sándor üvegtechnikus munkája tette dekoratívvá. A míves előtetőt Selmeczi Ernő lakatos készítette. A Déltex volt raktárának átalakítása négy és fél millió forintba került. A hivatalos átadáson Gyökössy Gyula, a HungarHotels vezérigazgatója köszönte meg a közreműködök munkáját. A hangulatos üzletet a nagyközönség a műszaki próbaüzem után látogathatja Láttam, hogy... ...mindazoknak, akiknek ezekben a napokban egyetlen házi feladatuk van, & ez pedig a város rendjéért minden lehetségest megtenni, szóval ők komolyan veszik a megbízatást. Gondolnák-e például olvasóink, hogyha a Dóm téren befejezik a díszletek festését, hypósultrás vízzel és kefékkel fogják felsúrolni a nézők taposta aszfaltot? Vagy, hogy már megszervezték azt a csapatot, amelyik a főprólják és előadások estéin az Aradi vértanúk terén a villamossínek zárt pályáját körforgalmi úttestté alakítja — néhány tiltó tábla letakarásával? Láttam pedig a serénykedésnek más, máris kézzelfogható eredményeit tegnap délelőtt, amikor a városgondnokság, az útfelügyelet, a tanács építési és közlekedési osztálya, meg a városgazdálkodási vállalat illetékeseinek társaságában a tanácselnök helyettese. Csonka István elment „szemlézni", hol is van még szükség sürgős beavatkozásra. Észrevették persze az eddigi erőfeszítések hatását is. Azt, hogy a szemétgyűjtő autók személyzete a Belvárosban a kapualjak alá rejti a kiürült kukákat, hogy a főútvonalakat kisérő zöldsávok füvét vagy már lenyírták, vagy épp most kaszálják. Igaz, kissé gyűrötten, de mar helyükre kerültek a dekorációs zászlók is — majd kivasalódnak a legközelebbi esőben ... Apropó, eső. Jó szolgálatot tett a csütörtök hajnali zivatar — tisztára mosta a várost. Nem örült persze mindenki ennek: a Roosevelt téri szökőkút medencéjét tegnap festették volna, de a vizes beton „közbeszólt". No, majd a jövő héten! Aki egyébként járt arrafelé, láthatta: szép formájú, barnára pácolt, fehér lábú új padok vizsgáznak a városlakók előtt: remélhetőleg megnyerik a tetszésünket, s vigyázunk is épségükre. Nem olcsók ugyanis, 7—8 ezer forintba jön darabja ... Mint ahogy nem olcsók a mostanihoz hasonló tisztasági akciók sem. Mielőtt a nyílt utcán kiürítjük hát autónk csikktartóját, sorsára hagyjuk a leejtett üveg cserepeit, ugyan, gondoljunk arra, hogy az utcaseprők s munkagépeik meghatározott program szerint járják a város útjait s hogv mindennek ára van! P. K. j