Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

2 Csütörtök, 1985. július 18. Cemal Büyükbas tárgyalásai C Budapest (MTI) Marjai József miniszterelnök-helyettes a meghívására Budapesten tartózkodó Cemal Büyükbas török államminiszterrel folytatott tárgyalásokat. A két ország közötti gazdasági, kereskedelmi kapcso'atok helyzetének áttekintése során különös hangsúlyt kapott a magyar vállalatok fészvételi lehetősége a török energiatermelő, -átvételi és -elosztó beruházásokban, a járműipari és a kikötői fejlesztésekben, az egészségügyi hálózat korszerűsítésében, a török mezőgazdasági és élelmiszeripari infrastrukturális beruházásokban. A gazdasági kapcsolatok kölcsönös bővítéséhez elengedhetetlennek tartják, hogy R két ország vállalatai kölcsönösen jobban megismerjék egymás szállítóképességét és az eddigieknél szélesebb körben vizsgálják az ipari együttműködés lehetőségeit, valamint a harmadik piaci együttműködést. Ehhez mindkét kormány támogatást nyújt. A magyar exportkínálat és az ipari együttműködési lehetőségek megismerésére Cemal Büyökbas meglátogatta a Magyar Kábelmüveket, az albertirsai 750 kilovoltos transzformátorállomást, a Jászberényi Hűtőgépgyár egyművi hűtőtorony gyártó egységét, és látogatást tett az Ikarus budapesti gyárában. Gyakorlatilag Bush Washington (Reuter) Noha az összes washingtoni hivatalos közlemények és nyilatkozatok aláhúzzák, hogy Reagan elnök felépülése zavartalan, s a rákos daganat eltávolítása után eddig semmiféle szövődmény nem jelentkezett, George Bush, az Egyesült Államok alelnöke kedd óta gyakorlatilag átvette az államügyek irányítását Washingtonban. Az elnököt a kórházban rendszeresen csak felesége látogatja, s a fehér házi hivatalos személyiségek közül csupán Donald Regan személyzeti főnök tartózkodott nála 25 percig. Bush alelnök úgy vélte, hogy a szigorú diétára utalt, s mozgásában egyelőre korlátozott elnöknél teendő látogatás most csak zavarná a gyógyulást. Bár a hivatalos orvosi jelentések a derűlátást igyekeznek erősíteni, nemhivatalos keretek között a Fehér Ház kedden azt is tudtul adta, hogy az elnök felépülése R pillanatnyi elképzelések szerint 6—8 hetet fog igénybevenni, s előre láthatóan Reagan a későbbiekben -is „könnyített munkarendben" fog dolgozni. A Fehér Ház bizalmas sajtótájékoztatón kénytelen volt válaszolni azokra a vádakra is, hogy az elnök orvosai túlságosan kcsőn fedezték fel a bélrákot, miután egy kisebb műtétet már 14 hónappal ezelőtt végezlek rajta, s fel kellett volna figyelniük a daganatképződés veszélyeire. Erre a vádra azt a választ adj;'k. hogy a. vastagbélrák általában rejtett, s Reagannél nz elváltozást „a szokásosnál korábban" fedezték fel. Genfi kérdőjelek (r. Washington (AP) A Fehér Ház kedden „csalód.alsugal" juttatta kifejezésre a nukleáris és ürfegyverzettcl foglalkozó genfi leszerelési tárgyalások helyzete miatt. Larry Speakes, az amerikai elnök hivatalos 'szóvivője nyilatkozatában kijelentette, hogy a genfi tárgyalások második fordulója amerikai értékelés szerint amiatt nem hozott eredményt, mert a Szovjet- • unió „beásta magát" Genfben. vagyis nem volt hajlandó változtatni kezdettől képviselt álláspontján. Mint. ismeretes. szovjet részről egyebek kózt azt kifogásolják, hogy az Egyesült Államok a külügyminiszterek előzetes megállapodása ellenére ragaszkodik az űrfegyverkezés előkészületeinek folytatásához. Mint Viktor Karpov szovjet fődelegátus a genfi második fordulót értékelő keddi nyilatkozatában aláhúzta, a tárgyalásokon nem volt haladás, s „ez a másik fél hibájából van így". A TASZSZ hírügynökség a „következetesen negatív jellegű" amerikai tárgyalási magatartásra hívta fel a figyelmet. Kampelman és a genfi tárgyalásokon részt vevő két másik amerikai tárgyaló csoport vezetője szerdán Washingtonba érkezik, s még ezen a héten jelentést tesz Reagan elnöknek, vagy — az elnök egészségi állapotától függően — Shultz külügyminiszternek. Az UPI hírügynökség genfi tudósítója szerint a tárgyalások jelenlegi terméketlensége -dacára mindkét fél némi bizakodással várja a szeptember 19-én kezdődő harmadik fordulót. Több mint űrrepülés Washington (AP) A szovjet—amerikai közös űrrepülés tizedik évfordulója alkalmából kedden Washingtonban ünnepséget rendeztek az amerikai tudományos akadémia székházában. A megemlékezésen részt vett a Szojuz—Apolló programot űrhajósa: Alekszej Leonov, ValeriJ Kubászov, Thomas Stafford, Donald Slayton és Vance Brand. Frank Press, az amerikai tudományos akadémia elnöke nagyszerű tudományos és műszaki teljesítménynek nevezte a közös űrrepülést. Az ünnepség után sajtóértekezletet tartatlak. Thomas Stafford hangsúlyozta: az akkori összekapcsolás megmutatta, hogy a két ország együtt tud működni a nehéz, bonyolult feladatok megoldásában. Alekszej Leonov azt hangoztatta, hogy a tíz évvel ezelőtti, kimagasló űrkísérlet csak az enyhülés közepette mehetett végbe. A kozmosznak békésnek kell lennie, szögezte le nyomatékkal Valerij Kubászov, majd hozzáfűzte: az ürfegy ver óriási tehertétel lenne az egész emberiség számára, s ezt nem szabad meg engedni. A sajtóértekezleten részt vevő űrhajósok, tudósok és szakemberek egyetértettek abban, hogy összefogással további közös űrprogramok valósulhatnának meg. Szóba került, hogy a két ország együttműködése a századfordulóra lehetővé tenné a Marsra történő utazást is. A közös programok végre hajtásához azonban feltétle nül szükség van az ameri kai—szovjet kapcsolatok javítására — mondta Vance Brand Nők világkonferenciája Hozott eredményeket, de... 0 Nairobi (MTI) Az afrikai és ázsiai folklór és az egyre élesebbé váló politikai összecsapások jellemzik a Nők világkonferenciáját, amely harmadik napja ülésezik Kenya fővárosában, Nairobiban. A konferenciaközpont környékét valósággal elborítják a résztvevő ENSZ-tagállamok zászlói és r. „karibu"-szuahéli nyelven isten hozottat jelentő feiiratok, az ülésteremben a tanácskozáson egyébként is óriási többségben levő harmadik világbeli asszonyok és lányok káprázatos népviseletekben jelennek meg, s a szünetekben nem ritka a közös tánc és ének. A plenáris üléseken, s főként a munkabizottságokban azonban rendkívül éles politikai viták folynak különösen az arab és az izraeli, valamint a talpig csádorba burkolódzó iráni és az iraki küldöttek között. Az ENSZ-konferencia a 10 éve meghirdetett hármas jelszó: „egyenlőség, fejlődés, béke" fényében vizsgálja, hogyan sikerült megvalósítani a nők egyenjogúságát a különböző országokban. A napirendre felkerültek a foglalkoztatottság, az oktatás és az egészségügy kérdései is. A plenáris üléseken sorra jelentkeznek felszólalásra a jelenlevő több mint 140 küldöttség vezetői, a nemzetközi szervezetek, mint például az UNIDO, az UNICEF, a Béke-világtanács, az SZVSZ, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, a KGST, az Európa Tanács képviselői. Az eredetileg 15 percre korlátozott, de rendszerint hosszabbra nyúló beszámolókból az derül ki, hogy a Nők Évtizede, amelyet az ENSZ 1975-ben hirdetett meg, hozott ugyan eredményeket!, de a gazdasági válság és a nemzetközi helyzet romlása, a fegyverkezési hajsza lefékezte a jó szándékú intézkedések és törekvések lendületét. Letícia Sahani, a konferencia főtitkára keddi felszólalásában elmondotta, hogy napjainkig 72 állam írta alá a nők megkülönböztetésének minden formáját elítélő konvenciót, jó néhány országban azonban nem sokat változtak a hagyományos magatartásformák, és nem tartottak lépást R törvényhozással. A Nök Évtizede alatt a nemzetközi közvélemény egyre jobban tudatára ébredt, milyen jelentős szerepük van a nőknek a béke? megőrzésében és R leszerelés követelésiben, elsősorban a békemozgalmakban. A továbbiakban azt is tudatosítani kell, hogy a béke fogalma egyben mindazon körülmények felszámolását is jelenti, amelyek eröszakot szülnek, romboláshoz vezetnek a. családban, helyi, nemzeti és nemzetközi szinten — mondotta. Letícia. Sahani, aki egyben az ENSZ-főtitkár egyik helyettese. Nagy érdeklődés előzte meg az amerikai küldöttség vezetőjének, Maureen Reagannek keddi felszólalását. Az elnök leányának, akinek magatartása, az ügyrendi kérdésekben folytatott „kötélhúzása" majdhogynem meghiúsította a konferencia megnyitását, bizonyos fokig meg kellett hátrálnia. Korábbi nyilatkozataiban makacsul kitartott amellett, hogy politikáról pedig szó se essék, keddi felszólalásában azonban — kénytelen-kelletlen ráérezve a konferencia általános hangulatára — már azt fejtegette, hogy „nem kívánják megakadályozni politikai nézetek kifejtését, csupán az általánosításokkal szemben fognak keményen fellépni". A KGST képviseletében szerdán felszólalt Kádár Béláné titkárhelyettes. A többi között elmondotta, hogy a szervezet a fejlődő országok vonatkozásában főleg a szakemberképzésben nyújtott segítséggel támogatja a nők egyenjogúságának megvalósítását. Jelenleg 121 fejlődő ország 90 ezer szakemberét képezik a KGST támogatásával. Az ENSZ-konferenciával párhuzmosan, „Nőfórum '85" elnevezéssel megrendezett összejövetelen, amely a nem kormányszervezetek képviselőinek részvételével folyik, ugyancsak éles vitákat hozott ?. faji megkülönböztetés problémája elsősorban DélAfrikában és Namíbiában, valamint Irak és Irán konfliktusa. A szovjet és az amerikai nők azonban arról tárgyaltak a. nairobi egvetem kertjében felállított „Békesátorban", hogy szeptemberben közös békedemonstrációt tartanak. „Győzni fogunk" énekelte a találkozo 500 résztvevője. Á három nagy megegyezett Truman. az Egyesült Államok elnöke szólt: „Ezennel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül." Sztálin, a Szovjetunió népbiztosai tanácsának elnöke: „Adja Isten." Attlee angol miniszterelnök: „Szeretném kifejezni reményemet, hogy ... itt kötött barátságunk tartós és sz.ilárd lesz." Mindez 1945 nyarán hangzott el a július 17-étől augusztus 2-áig tartó csúcstalálkozón Berlin mellett Potsdamban. Vajon sejtették-e már akkor ezek a vezetők, hogy a záróakkordként megfogalmazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak abban, hogy a szá'ak. amelyek a Hitler elleni közös háborúban kiállta* minden szakítópróbát, továbbra is egymáshoz közel tartják őket? Nem tudni. Mindenesetre itt, ezen a találkozón még sikerült együttes és történelmi súlyú döntéseket hozniuk. Igaz. ez a konferencia kétarcú volt. Egyrészt világosan megmutatkozott egv kemény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világháborút, valóban új arcot adtak Európának. Az Egyesült Államok és Anglia e tárgyalóasztalnál minden lehetőt megpróbált hogy a Szovjetunió politikai és katonai befolvása — vérrel kiharcolt történelmi küldetése — minél szűkebb területre korlátozódjék maid. ugyanakkor az elfoeadott dokumentumokban alapvétőé n érvényesültek azok a nemes. az. emberi haladást szolgá\ó. és az úi erőviszonyokat kifejező elvek és törekvések amelyek a fasizmus elleni fegyveres küzdelem éveiben alakultak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk 'össze röviden, mit is öntött okmányba a három hatalom a potsdami konferencián, nem egész negyedévvel az európai harcok befejeződése után. Elhatározták, hogy a hitlerizmu.s irmagját is kiirtják, Németországot békés. demokratikus útra terelik, a békeszerződés megkötéséig (akkor még úgy látszott. hogy erre sor kerülhet), meghúzták Németország új keleti határait, kijelölték azokat a területeket, amelyek átkerülnek Lengyelországhoz, illetve a Szovjetunióhoz; szükségesnek jelentették ki a német ajkú lakosság áttelepítését ezekről a vidékekről, illetve Csehszlovákiából és Magyarországról; szólt az okmány az ország átmeneti — amerikai, angoj, francia és szovjet — megszállásáról, négy ideiglenes övezet kialakításáról. Kijelentették végül, hogy békeszerződést kötnek Németország volt szövetségeseivel, Olaszországgal, Bulgáriával. Finnországgal, Magyarországgal és Romániával. Négy évtized telt el azóta. A nyugati könyvek, visszaemlékezések nagy többsége lebecsüléssel vagy •háborogva, keserűen vagy kétkedéssel írtak arról, ami Potsdamban történt. Ha véleményük lényegét nézzük, kiderül hogy Németország és Európa „kettéosztását" hányják Potsdam szemére, azt, hogy nem egy polgári elképzelés szerinti, teljesen nyugati befolyás alatt álló Európa alakult ki. A konferencia résztvevői 40 esztendővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő. de nem is ez a lényeg: Európa olyan lett. amilyenné az úi erőviszonyok és a társadalmi haladás vastörvényei tették. Valóióban nem a Potsdamban leírtak hozták a változást ezek már csak következményei, megfogalmazásai voltak annak. ami a második világháborúban és annak eredménveképpen történt: a szélsőséges irpbérializmus «<)l"ójs'csapást- kaoött.a szocializmus e'öre töri. Euróoa é . kettéosztása"' nom más, mint a két társadalmi rendszer egyensúlyának kialakulása ez évtizedek alatt. Szólni kell azonban még esv tanulságról amelv nél-' kül ez a megemlékezés nem lehet telies. Bármilyen nagy érdekellentétek feszültek i* közöttük, a három nagv meg tudott egyezni, mégpedig nem is csekély kérdésekben. Ilyen együttműködésre ma is nagy szükség lenne. Tatár Imre Ikrek tudománya Oswiecim városa Lengyelországban a Beszkidek sűrű erdőkkel borított déli részén búvik meg. A ma 35 ezer lakosú kisváros Krakkótól 63, Katowicétől 27 kilómé, terre van. Barokk főtere és terei, a régi utcácskák a múlt ragyogását jelzik. Békésnek, idillinek látszik minden. A várostól másfél kilométerre vasúti sínek ágaznak el egy mellékvágányra. A hajdan árammal is telitett drótkerítés végtelenségét egy „Arbeit machl frei" feliratú kapu szakítja meg. Mögötte épületek, barakkok. A fasiszta halálgyárak legrettegettebbike: Auswitz. A mai múzum és zarándokhely a fasizmus éveiben a halál nagyüzeme volt: naponta 12 000 embert pusztítottak el. Amikor a vonat befutott a láger pályaudvarára, a vagonokból kiván. sz.orgó embereket vidám indulókat játszó fogolyz.enekar fogadta. Ezután sorba álltak, majd egy gondosan vasalt egyenruhájú, tükörfényes csizmát viselő SS tiszt elé kerültek, aki fehér kesztyűs kezével hol' jobbra, hol balra mutatott. Ez a mozdulat milliók életéről és haláláról döntött. Ez az. SS: Joseph Mengele volt. Működésének helyszíne, Auswitz, csak egy volt a számtalan láger közül. De (Buchenwald mellett) ez lett a legfontosabb, a leghirhedtebb. A halálgyárban az orvosi kísérletek a sterilizálással és a tenyésztéssel foglalkoztak. Mengele túlságosan lassúnak találta a Lebensborn telepek eredményeit, mert az SS-ek és a nők pároztatása lassú volt, és csak elvétve születtek ikrek. A Doktor tudományos alapon akart ikreket tenyész. teni. hogv főleg a szőke, kék szemű fajta szaporodását gyorsítsa. Páciensei nők és gyerekek voltak. A még most is élőhalott nyomorékok ezrei, fotók tanúskodnak a kísérlet „eredményeiről". Ez a Mengele-ügy tisztázottabb része. Nála gyűlöltebb alakja alig volt a náci birodalomnak. Még az öngyilkossághoz sem volt bátorsága. mint Himmlernek, Goebbelsnek vagy Güringnek. Százezrek hóhéra, az orvosnak álcázott gyilkos — élni akart... Hol? A fasiszták már a harmincas években kiépítették — Latin-Amerikában élő kivándorolt németek segítségével — bázisaikat. Az egy tömbben telepedő honfitársak a Reich bukása után is hűségesek maradtak a führerhez, ők bújtatták, rejtegették a náci főkolomposokat. Eichmannt az izraeli titkosszolgálat Buenos Airesből vitte Jeruzsálembe, hogy bíróság előtt feleljen több százezer ember megöléséért. Pere reményt adott minden becsületes embernek, hogy a jog győzedelmeskedik, az igazságnak érvényt kell szerezni! Nem így történt. Mengele 1950-ig szülővárosában, Günzburgban élt, ezután a háborús bűnösök perei késztették hazája elhagyására. Családja, rokonai (ez később derült csak ki) végig kapcsolatban álltak vele, pénzzel is segítették — részben ennek köszönhető, hogy bujkálni tudott. Stroessner tábornok, Paraguay elnöke nem volt hálátlan. Annak ellenére, hogy 60 000 márka vérdijat tűztek ki fejére, a Procurador de la Nacion, a paraguay főügyész nem látott okot kiadatására. A Mengele kiadatását többször sürgető, az NSZK diplomáciai képviseletét elárasztó levelekben egykori fasiszták fenyegetőztek: ha Mengelének baja esik, kiirtják az ország összes zsidóját. Ez az okok egyik láncszeme. A puccsok klasszikus hazájában, a demokráciának álcázott félfasiszta diktátorok uralma alatt a jog legfontosabb tétele a menedék, az üldözöttek befogadására. Amire bukott politikusnak, menekülő diktátornak bármikor szüksége lehet — ezért nem adnak ki senkit sem. A németbarát Paraguay mellett a szintén katonai diktatúra Argentína, Chile és Brazília adott letelepedési engedélyt Mengelének. 1950-től legalább nyolc álnevet használt, több állampolgársága volt. Jósé Mengele végül az argentin—brazil—paraguayi határ közelében egy farmon élt — egykori SS-ek vigyáztak rá. Felhagyott orvosi tevékenységével is. Életének legfontosabb eseménye a Führer születésnapjának megünneplése volt. A legutóbbi újsághírek talán már az igazságot tárják fel. Az azonosítást megnehezítette, hogy a „halál angyalá"-nak nevezett gyilkosról utoljára 50 éves korában készült fénykép — külsejéről csak találgattak. Ügy tűnik, a Brazíliában megtalált tetem az övé. Mengele 1961—79 között Braziljában is élt, valószínű itt halt meg. San Pauló mellett Embu városában. A leghűségesebb testőrei az osztrák Bosserts és a magyar származású Stamper házaspár voltak, öt évre (!) ítélték őket — büntetésük letöltése után kiutasítják őket az országból. Rozsnyai Jenő <