Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

2 Csütörtök, 1985. július 18. Cemal Büyükbas tárgyalásai C Budapest (MTI) Marjai József miniszterel­nök-helyettes a meghívására Budapesten tartózkodó Ce­mal Büyükbas török állam­miniszterrel folytatott tár­gyalásokat. A két ország közötti gaz­dasági, kereskedelmi kapcso­'atok helyzetének áttekintése során különös hangsúlyt ka­pott a magyar vállalatok fészvételi lehetősége a török energiatermelő, -átvételi és -elosztó beruházásokban, a járműipari és a kikötői fej­lesztésekben, az egészség­ügyi hálózat korszerűsítésé­ben, a török mezőgazdasági és élelmiszeripari infrastruk­turális beruházásokban. A gazdasági kapcsolatok kölcsönös bővítéséhez elen­gedhetetlennek tartják, hogy R két ország vállalatai köl­csönösen jobban megismer­jék egymás szállítóképessé­gét és az eddigieknél széle­sebb körben vizsgálják az ipari együttműködés lehető­ségeit, valamint a harmadik piaci együttműködést. Ehhez mindkét kormány támogatást nyújt. A magyar exportkínálat és az ipari együttműködési le­hetőségek megismerésére Ce­mal Büyökbas meglátogatta a Magyar Kábelmüveket, az albertirsai 750 kilovoltos transzformátorállomást, a Jászberényi Hűtőgépgyár egy­művi hűtőtorony gyártó egy­ségét, és látogatást tett az Ikarus budapesti gyárában. Gyakorlatilag Bush Washington (Reuter) Noha az összes washingto­ni hivatalos közlemények és nyilatkozatok aláhúzzák, hogy Reagan elnök felépülé­se zavartalan, s a rákos da­ganat eltávolítása után ed­dig semmiféle szövődmény nem jelentkezett, George Bush, az Egyesült Államok alelnöke kedd óta gyakorla­tilag átvette az államügyek irányítását Washingtonban. Az elnököt a kórházban rendszeresen csak felesége látogatja, s a fehér házi hi­vatalos személyiségek közül csupán Donald Regan sze­mélyzeti főnök tartózkodott nála 25 percig. Bush alelnök úgy vélte, hogy a szigorú dié­tára utalt, s mozgásában egyelőre korlátozott elnöknél teendő látogatás most csak zavarná a gyógyulást. Bár a hivatalos orvosi je­lentések a derűlátást igye­keznek erősíteni, nemhiva­talos keretek között a Fehér Ház kedden azt is tudtul ad­ta, hogy az elnök felépülése R pillanatnyi elképzelések szerint 6—8 hetet fog igény­bevenni, s előre láthatóan Reagan a későbbiekben -is „könnyített munkarendben" fog dolgozni. A Fehér Ház bizalmas saj­tótájékoztatón kénytelen volt válaszolni azokra a vádakra is, hogy az elnök orvosai túl­ságosan kcsőn fedezték fel a bélrákot, miután egy kisebb műtétet már 14 hónappal ez­előtt végezlek rajta, s fel kel­lett volna figyelniük a daga­natképződés veszélyeire. Er­re a vádra azt a választ ad­j;'k. hogy a. vastagbélrák ál­talában rejtett, s Reagannél nz elváltozást „a szokásosnál korábban" fedezték fel. Genfi kérdőjelek (r. Washington (AP) A Fehér Ház kedden „csa­lód.alsugal" juttatta kifeje­zésre a nukleáris és ürfegy­verzettcl foglalkozó genfi leszerelési tárgyalások hely­zete miatt. Larry Speakes, az amerikai elnök hivatalos 'szóvivője nyilatkozatában kijelentette, hogy a genfi tárgyalások második for­dulója amerikai értékelés szerint amiatt nem hozott eredményt, mert a Szovjet- • unió „beásta magát" Genf­ben. vagyis nem volt haj­landó változtatni kezdettől képviselt álláspontján. Mint. ismeretes. szovjet részről egyebek kózt azt ki­fogásolják, hogy az Egye­sült Államok a külügymi­niszterek előzetes megálla­podása ellenére ragaszkodik az űrfegyverkezés előkészü­leteinek folytatásához. Mint Viktor Karpov szovjet fő­delegátus a genfi második fordulót értékelő keddi nyi­latkozatában aláhúzta, a tárgyalásokon nem volt ha­ladás, s „ez a másik fél hi­bájából van így". A TASZSZ hírügynökség a „következe­tesen negatív jellegű" ame­rikai tárgyalási magatartás­ra hívta fel a figyelmet. Kampelman és a genfi tárgyalásokon részt vevő két másik amerikai tárgyaló csoport vezetője szerdán Washingtonba érkezik, s még ezen a héten jelentést tesz Reagan elnöknek, vagy — az elnök egészségi állapotá­tól függően — Shultz kül­ügyminiszternek. Az UPI hírügynökség gen­fi tudósítója szerint a tár­gyalások jelenlegi terméket­lensége -dacára mindkét fél némi bizakodással várja a szeptember 19-én kezdődő harmadik fordulót. Több mint űrrepülés Washington (AP) A szovjet—amerikai közös űrrepülés tizedik évforduló­ja alkalmából kedden Was­hingtonban ünnepséget ren­deztek az amerikai tudomá­nyos akadémia székházában. A megemlékezésen részt vett a Szojuz—Apolló programot űrhajósa: Alekszej Leonov, ValeriJ Kubászov, Thomas Stafford, Donald Slayton és Vance Brand. Frank Press, az amerikai tudományos akadémia elnöke nagyszerű tudományos és műszaki tel­jesítménynek nevezte a kö­zös űrrepülést. Az ünnepség után sajtó­értekezletet tartatlak. Tho­mas Stafford hangsúlyozta: az akkori összekapcsolás megmutatta, hogy a két or­szág együtt tud működni a nehéz, bonyolult feladatok megoldásában. Alekszej Leonov azt han­goztatta, hogy a tíz évvel ezelőtti, kimagasló űrkísér­let csak az enyhülés köze­pette mehetett végbe. A kozmosznak békésnek kell lennie, szögezte le nyo­matékkal Valerij Kubászov, majd hozzáfűzte: az ürfegy ver óriási tehertétel lenne az egész emberiség számá­ra, s ezt nem szabad meg engedni. A sajtóértekezleten részt vevő űrhajósok, tudósok és szakemberek egyetértettek abban, hogy összefogással további közös űrprogramok valósulhatnának meg. Szóba került, hogy a két ország együttműködése a század­fordulóra lehetővé tenné a Marsra történő utazást is. A közös programok végre hajtásához azonban feltétle nül szükség van az ameri kai—szovjet kapcsolatok ja­vítására — mondta Vance Brand Nők világkonferenciája Hozott eredményeket, de... 0 Nairobi (MTI) Az afrikai és ázsiai folklór és az egyre élesebbé váló po­litikai összecsapások jellem­zik a Nők világkonferenciá­ját, amely harmadik napja ülésezik Kenya fővárosában, Nairobiban. A konferencia­központ környékét valóság­gal elborítják a résztvevő ENSZ-tagállamok zászlói és r. „karibu"-szuahéli nyel­ven isten hozottat jelentő fei­iratok, az ülésteremben a ta­nácskozáson egyébként is óriási többségben levő har­madik világbeli asszonyok és lányok káprázatos népvise­letekben jelennek meg, s a szünetekben nem ritka a kö­zös tánc és ének. A plenáris üléseken, s főként a munka­bizottságokban azonban rendkívül éles politikai viták folynak különösen az arab és az izraeli, valamint a talpig csádorba burkolódzó iráni és az iraki küldöttek között. Az ENSZ-konferencia a 10 éve meghirdetett hármas jel­szó: „egyenlőség, fejlődés, béke" fényében vizsgálja, hogyan sikerült megvalósíta­ni a nők egyenjogúságát a különböző országokban. A napirendre felkerültek a fog­lalkoztatottság, az oktatás és az egészségügy kérdései is. A plenáris üléseken sorra jelentkeznek felszólalásra a jelenlevő több mint 140 kül­döttség vezetői, a nemzetkö­zi szervezetek, mint például az UNIDO, az UNICEF, a Béke-világtanács, az SZVSZ, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, a KGST, az Európa Tanács képviselői. Az eredetileg 15 percre korlátozott, de rendszerint hosszabbra nyúló beszámo­lókból az derül ki, hogy a Nők Évtizede, amelyet az ENSZ 1975-ben hirdetett meg, hozott ugyan eredmé­nyeket!, de a gazdasági vál­ság és a nemzetközi helyzet romlása, a fegyverkezési haj­sza lefékezte a jó szándékú intézkedések és törekvések lendületét. Letícia Sahani, a konferen­cia főtitkára keddi felszóla­lásában elmondotta, hogy napjainkig 72 állam írta alá a nők megkülönböztetésének minden formáját elítélő kon­venciót, jó néhány országban azonban nem sokat változtak a hagyományos magatartás­formák, és nem tartottak lé­pást R törvényhozással. A Nök Évtizede alatt a nemzet­közi közvélemény egyre job­ban tudatára ébredt, milyen jelentős szerepük van a nők­nek a béke? megőrzésében és R leszerelés követelésiben, el­sősorban a békemozgalmak­ban. A továbbiakban azt is tudatosítani kell, hogy a bé­ke fogalma egyben mindazon körülmények felszámolását is jelenti, amelyek eröszakot szülnek, romboláshoz vezet­nek a. családban, helyi, nem­zeti és nemzetközi szinten — mondotta. Letícia. Sahani, aki egyben az ENSZ-főtitkár egyik helyettese. Nagy érdeklődés előzte meg az amerikai küldöttség vezetőjének, Maureen Rea­gannek keddi felszólalását. Az elnök leányának, akinek magatartása, az ügyrendi kérdésekben folytatott „kö­télhúzása" majdhogynem meghiúsította a konferencia megnyitását, bizonyos fokig meg kellett hátrálnia. Ko­rábbi nyilatkozataiban ma­kacsul kitartott amellett, hogy politikáról pedig szó se essék, keddi felszólalásában azonban — kénytelen-kellet­len ráérezve a konferencia általános hangulatára — már azt fejtegette, hogy „nem kí­vánják megakadályozni poli­tikai nézetek kifejtését, csu­pán az általánosításokkal szemben fognak keményen fellépni". A KGST képviseletében szerdán felszólalt Kádár Bé­láné titkárhelyettes. A többi között elmondotta, hogy a szervezet a fejlődő országok vonatkozásában főleg a szak­emberképzésben nyújtott se­gítséggel támogatja a nők egyenjogúságának megvaló­sítását. Jelenleg 121 fejlődő ország 90 ezer szakemberét képezik a KGST támogatásá­val. Az ENSZ-konferenciával párhuzmosan, „Nőfórum '85" elnevezéssel megrendezett összejövetelen, amely a nem kormányszervezetek képvi­selőinek részvételével folyik, ugyancsak éles vitákat ho­zott ?. faji megkülönböztetés problémája elsősorban Dél­Afrikában és Namíbiában, valamint Irak és Irán kon­fliktusa. A szovjet és az amerikai nők azonban arról tárgyaltak a. nairobi egvetem kertjében felállított „Béke­sátorban", hogy szeptember­ben közös békedemonstráci­ót tartanak. „Győzni fo­gunk" énekelte a találkozo 500 résztvevője. Á három nagy megegyezett Truman. az Egyesült Ál­lamok elnöke szólt: „Ezen­nel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, amelyre remélhetőleg ha­marosan sor kerül." Sztálin, a Szovjetunió népbiztosai tanácsának elnöke: „Adja Isten." Attlee angol minisz­terelnök: „Szeretném kife­jezni reményemet, hogy ... itt kötött barátságunk tar­tós és sz.ilárd lesz." Mindez 1945 nyarán hangzott el a július 17-étől augusztus 2-áig tartó csúcstalálkozón Berlin mellett Potsdamban. Vajon sejtették-e már ak­kor ezek a vezetők, hogy a záróakkordként megfogal­mazott remények így nem válnak valóra, vagy még bíztak abban, hogy a szá­'ak. amelyek a Hitler el­leni közös háborúban kiáll­ta* minden szakítópróbát, továbbra is egymáshoz kö­zel tartják őket? Nem tud­ni. Mindenesetre itt, ezen a találkozón még sikerült együttes és történelmi sú­lyú döntéseket hozniuk. Igaz. ez a konferencia kétarcú volt. Egyrészt vilá­gosan megmutatkozott egv kemény küzdelem a háború utáni pozíciókért, másrészt tényleg lezárták a második világháborút, valóban új arcot adtak Európának. Az Egyesült Államok és Anglia e tárgyalóasztalnál minden lehetőt megpróbált hogy a Szovjetunió politikai és ka­tonai befolvása — vérrel kiharcolt történelmi külde­tése — minél szűkebb te­rületre korlátozódjék maid. ugyanakkor az elfoeadott dokumentumokban alapvé­tőé n érvényesültek azok a nemes. az. emberi haladást szolgá\ó. és az úi erőviszo­nyokat kifejező elvek és tö­rekvések amelyek a fasiz­mus elleni fegyveres küzde­lem éveiben alakultak ki. Mielőtt tovább mennénk, foglaljuk 'össze röviden, mit is öntött okmányba a há­rom hatalom a potsdami konferencián, nem egész negyedévvel az európai har­cok befejeződése után. El­határozták, hogy a hitleriz­mu.s irmagját is kiirtják, Németországot békés. de­mokratikus útra terelik, a békeszerződés megkötéséig (akkor még úgy látszott. hogy erre sor kerülhet), meghúzták Németország új keleti határait, kijelölték azokat a területeket, ame­lyek átkerülnek Lengyelor­szághoz, illetve a Szovjet­unióhoz; szükségesnek je­lentették ki a német ajkú lakosság áttelepítését ezek­ről a vidékekről, illetve Csehszlovákiából és Ma­gyarországról; szólt az ok­mány az ország átmeneti — amerikai, angoj, francia és szovjet — megszállásáról, négy ideiglenes övezet ki­alakításáról. Kijelentették végül, hogy békeszerződést kötnek Németország volt szövetségeseivel, Olaszor­szággal, Bulgáriával. Finn­országgal, Magyarországgal és Romániával. Négy évtized telt el az­óta. A nyugati könyvek, visszaemlékezések nagy többsége lebecsüléssel vagy •háborogva, keserűen vagy kétkedéssel írtak arról, ami Potsdamban történt. Ha véleményük lényegét néz­zük, kiderül hogy Német­ország és Európa „kettéosz­tását" hányják Potsdam szemére, azt, hogy nem egy polgári elképzelés szerinti, teljesen nyugati befolyás alatt álló Európa alakult ki. A konferencia résztvevői 40 esztendővel ezelőtt nem tudhatták, milyen lesz a jövő. de nem is ez a lényeg: Európa olyan lett. amilyen­né az úi erőviszonyok és a társadalmi haladás vastör­vényei tették. Valóióban nem a Potsdamban leírtak hozták a változást ezek már csak következményei, megfogalmazásai voltak an­nak. ami a második világ­háborúban és annak ered­ménveképpen történt: a szélsőséges irpbérializmus «<)l"ójs'csapást- kaoött.a szo­cializmus e'öre töri. Euróoa é . kettéosztása"' nom más, mint a két társadalmi rend­szer egyensúlyának kiala­kulása ez évtizedek alatt. Szólni kell azonban még esv tanulságról amelv nél-' kül ez a megemlékezés nem lehet telies. Bármilyen nagy érdekellentétek feszül­tek i* közöttük, a három nagv meg tudott egyezni, mégpedig nem is csekély kérdésekben. Ilyen együtt­működésre ma is nagy szük­ség lenne. Tatár Imre Ikrek tudománya Oswiecim városa Lengyel­országban a Beszkidek sűrű erdőkkel borított déli részén búvik meg. A ma 35 ezer lakosú kisváros Krakkótól 63, Katowicétől 27 kilómé, terre van. Barokk főtere és terei, a régi utcácskák a múlt ragyogását jelzik. Bé­késnek, idillinek látszik minden. A várostól másfél kilométerre vasúti sínek ágaznak el egy mellékvá­gányra. A hajdan árammal is telitett drótkerítés végte­lenségét egy „Arbeit machl frei" feliratú kapu szakítja meg. Mögötte épületek, ba­rakkok. A fasiszta halál­gyárak legrettegettebbike: Auswitz. A mai múzum és zarán­dokhely a fasizmus éveiben a halál nagyüzeme volt: na­ponta 12 000 embert pusztí­tottak el. Amikor a vonat befutott a láger pályaud­varára, a vagonokból kiván. sz.orgó embereket vidám in­dulókat játszó fogolyz.enekar fogadta. Ezután sorba áll­tak, majd egy gondosan vasalt egyenruhájú, tükör­fényes csizmát viselő SS tiszt elé kerültek, aki fehér kesztyűs kezével hol' jobbra, hol balra mutatott. Ez a mozdulat milliók életéről és haláláról döntött. Ez az. SS: Joseph Mengele volt. Működésének helyszíne, Auswitz, csak egy volt a számtalan láger közül. De (Buchenwald mellett) ez lett a legfontosabb, a leg­hirhedtebb. A halálgyárban az orvosi kísérletek a steri­lizálással és a tenyésztéssel foglalkoztak. Mengele túlsá­gosan lassúnak találta a Lebensborn telepek eredmé­nyeit, mert az SS-ek és a nők pároztatása lassú volt, és csak elvétve születtek ik­rek. A Doktor tudományos alapon akart ikreket tenyész. teni. hogv főleg a szőke, kék szemű fajta szaporodását gyorsítsa. Páciensei nők és gyerekek voltak. A még most is élőhalott nyomorékok ez­rei, fotók tanúskodnak a kísérlet „eredményeiről". Ez a Mengele-ügy tisztázot­tabb része. Nála gyűlöltebb alakja alig volt a náci biro­dalomnak. Még az öngyil­kossághoz sem volt bátorsá­ga. mint Himmlernek, Goeb­belsnek vagy Güringnek. Százezrek hóhéra, az orvos­nak álcázott gyilkos — élni akart... Hol? A fasiszták már a harmincas években kiépítet­ték — Latin-Amerikában élő kivándorolt németek se­gítségével — bázisaikat. Az egy tömbben telepedő honfi­társak a Reich bukása után is hűségesek maradtak a führerhez, ők bújtatták, rejtegették a náci főkolom­posokat. Eichmannt az iz­raeli titkosszolgálat Buenos Airesből vitte Jeruzsálem­be, hogy bíróság előtt felel­jen több százezer ember megöléséért. Pere reményt adott minden becsületes em­bernek, hogy a jog győze­delmeskedik, az igazságnak érvényt kell szerezni! Nem így történt. Mengele 1950-ig szülővárosában, Günzburg­ban élt, ezután a háborús bűnösök perei késztették ha­zája elhagyására. Családja, rokonai (ez később derült csak ki) végig kapcsolatban álltak vele, pénzzel is segí­tették — részben ennek köszönhető, hogy bujkálni tudott. Stroessner tábornok, Paraguay elnöke nem volt hálátlan. Annak ellenére, hogy 60 000 márka vérdijat tűztek ki fejére, a Procura­dor de la Nacion, a para­guay főügyész nem látott okot kiadatására. A Mengele kiadatását többször sürgető, az NSZK diplomáciai kép­viseletét elárasztó levelek­ben egykori fasiszták fenye­getőztek: ha Mengelének ba­ja esik, kiirtják az ország összes zsidóját. Ez az okok egyik lánc­szeme. A puccsok klasszikus hazájában, a demokráciának álcázott félfasiszta diktáto­rok uralma alatt a jog leg­fontosabb tétele a menedék, az üldözöttek befogadására. Amire bukott politikusnak, menekülő diktátornak bár­mikor szüksége lehet — ezért nem adnak ki senkit sem. A németbarát Para­guay mellett a szintén ka­tonai diktatúra Argentína, Chile és Brazília adott le­telepedési engedélyt Menge­lének. 1950-től legalább nyolc álnevet használt, több állampolgársága volt. Jósé Mengele végül az argen­tin—brazil—paraguayi ha­tár közelében egy farmon élt — egykori SS-ek vigyáz­tak rá. Felhagyott orvosi tevékenységével is. Életének legfontosabb eseménye a Führer születésnapjának megünneplése volt. A legutóbbi újsághírek talán már az igazságot tár­ják fel. Az azonosítást meg­nehezítette, hogy a „halál angyalá"-nak nevezett gyil­kosról utoljára 50 éves ko­rában készült fénykép — külsejéről csak találgattak. Ügy tűnik, a Brazíliában megtalált tetem az övé. Mengele 1961—79 között Braziljában is élt, valószínű itt halt meg. San Pauló mel­lett Embu városában. A leg­hűségesebb testőrei az oszt­rák Bosserts és a magyar származású Stamper házas­pár voltak, öt évre (!) ítélték őket — büntetésük letöltése után kiutasítják őket az or­szágból. Rozsnyai Jenő <

Next

/
Thumbnails
Contents