Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

7 Szerda, 1985. július 17. A DM 1985. évi idegenforgalmi melléklete Nevezetességek, látnivalók Az árpádhalmi tanyai elemi népiskola Kilátás a makói ha*ymásházból Szekerek, szánok a fészerben Az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­park bejárati épületének támpilléreit körformájú domborművek diszilik. Utalnak az ajándékozó Szeged város történetére, jellegzetességeire, de kettő művészi módon sűríti Ópusztaszer üzene­teit. Az egyik egymásra rakódó földrétegeket áb­rázol, mintegy közölve: az itteni föld mélye ösi titkokat öriz. A régészek ásói nyomán megeleve­nedik a múlt. Az egymásra rakódó földrétegei az egymást követő történelmi korokról tudósíta­nak. az előkerült leletek elődeink éleiét repre­zentálják. Ugyanakkor e földbe népünk sorsának jelzökarói verettek. Ópusztaszer jelkép: az or­szúgalapitás bölcsöhelye, a magyar államiság, a; új hazában való megtelepedés, az otthonteremtés szimbóluma. Es az 1945-ös földosztás, a „máso­dik hor.fogla'ás" jelzökaró.a is — mini az p bi­zonyos másik dombormű hirdeti. Ady Endre maró gúnnyal ostorozta a Pallaviciniek pusztaszeri va­dászatát, de tévedés lenne azt hinni, hogy Szert, annak névét, nemzetének történetét állította pel­lengérre. Juhász Gyula mindig is hitt az itt élö em­berekben, bizott egy becsületesebb, jobb Magyar­ország megszületésében, amikor versében így só­hajtott: „ó szeri puszta: szabad és örök / Gőgös fajomnak e jelképe te... / Bagoly huhog a bús rom rejtekén, / Ó szeri eskü: hadd idézlek én!" Az sem lehet véletlen, hogy az u'.óbbi évtizedek közéleti lírájának egyik kiválósága, Váci Mihály A szeri országgyűlésről több mint 300 esztendővel később írott adatok tudósítanak. Vajon mennyire tekinthetjük hiteles­nek Anonymus Gcstájának föl­jegyzéseit? Mennyire színezte a három évszázaddal azelőtti té­nyeket az Idő. a fantázia, a me­sélőkedv? Van-e módszer, amellyel az írott források előtti múltba is eljuthat a tudomány? A régészek mindenesetre Ö­pusztaszeren is vállalkoztak ar­ra, hogy vallomásra bírják a Ti­sza mentén hosszú évszázadokig háborítatlan földet, leássanak az egymásra rakódott rétegek mé­lyére, és a leletek mozaikjaiból következtessenek történelmünk nagy pillanataira. Ha ma valaki az Árpád-emlék­mű melletti dombról nézi Szer monostorának föltárt alaprajzát, és meglendíti fantáziáját, kiala­kulhat benne egy kép őseink életéről. S bár a monostor kö­veit széthordták, a föltárás len­dülete az elmúlt évszázadban hol nekilendüli, hol megtorpant, aa utóbbi évtizedek kutatásai bizo­nyították, hogy Szeren hét perió­dus előzte meg Anonymus ko­rát, s ez generációkra átszámít­va azt jelenti, hogy a legrégeb­bi templomrészlet az első ezred­forduló táján épülhetett. A kö­zelmúltban a monostor mellett elkezdődött a környező mezővá­ros településnyomainak feltárása is, az épületmaradványokon kívül jelentősek a sírleletek. A bennük talált érmek, övesatok. párták, díszek, textilmaradványok, mind­mind a korabeli életmódra utal­nak. Az egykori templom kapu­bélletének szobortöredékeit res­taurálták, kiegészítették, s román és koragótikus szobrászatunk szép darabjai ma e. monostor falánál köszöntik a látogatót. A környék történetének másik jelentős fejezete a Pallaviciniek uradalma, melynek okiratát 1803. január 3-án szignálták. A mint­egy 140 évig tartó birtoklás időszakának külön fejezete a millennium éve, amikor nagy hevülettel, hazafias, díszmagya­ros indulattal elhelyezték a ma nyolc oszlopon álló Árpád-em­Kelet felöl cimű költeményében is megidézi a tá­jat és históriáját. „Utam kétezer éve lelt út: ,' — szolgák, rabszolgák, vad nomád / pásztorok, keresztesek, hajdúk, / kurucok hólepte nyomán , jövök, — honnan a pór hadaknak / élén — min­dig Kelet felöl! — / jött a Szabadság! — s for­radalmak / rügye volt minden zárt ököl / / Itt nézek szét, lóról leszállva: / — legelőnek jó lesz e táj? / Itt kezdődött nehéz próbája: / — hazá­nak milyen lenne már?! / Az első sátorfa helyére i itt verték az első karót, / s indultak ezer ével késve / a földet és hont foglalók..." Egymásra rakódó földrétegek, egymásra tor­lódó történelem, népünk évezredeinek állomása­it kijelölő karók; Ópusztaszer, Nemzeti Történeti Emlékpark. „Az emlékpark létrehozása nagy adósság törlesztése, és ez országos adósság. De azt is látnunk kell, hogy a kijelölt feladatok között bőven akad táj- és helyi jellegű, amelynek meg­oldása elsősorban a mi feladatunk. Nekünk, he­lyieknek, mint a terület gazdáinak és tulajdono­sának, nyilván többet kell tenni, nagyobb áldoza­tot kell vállalnunk, mint távolabbi országrészek lakosságának." — olvashattuk egy ismertető fü­zetben. De vajon milyen is az ópusztaszeri látványos­ság? Mit nyújt a természet szerelmeseinek, a ré­gészet, a történelem, a néprajz iránt érdeklődők­nek, mit kínál a pihenni, szórakozni vágyóknak? Az emlékpark bejárati épülete lékmü alapkövét, és megkezdő­dött az úgynevezett „szobori búcsú" hagyománya. Az új dá­tum 1944 ősze, amikor a szov­jet csapatok erre a földre ér­keztek. A következő esztendő ta­vaszán elfogadták a földrefor­mot, és március végén, ünnepi külsőségek közöli, a felszabadí­tott területek egyik legnagyobb birtokán, a Pallavicini-urada­lamban kezdték el a földosztást, amit „második honfoglalásként" említ legújabb kori történel­münk. * A dél-alföldi Tisza-vidék ritka és csodás természeti adottságai, históriai emlékei jóvoltából rég­óta foglalkoztatta az ország dol­gában gondolkodókat, hogy az eddgieknél jobban és tartalma­sabban ki lehetne használni a rejtett lehetőségeket, és a ter­vekben kibontakozó környezetet ismeretterjesztésre, történelmi tudatformálásra, idegenforgalmi célokra. A Szegedtől majdnem Csongrádig terjedő Pusztaszer— Fehér-tói Tájvédelmi Körzet a Tisza vonalát, követve kiváló adottságokat kinál e koncepció megvalósítására. S bár a mil­lennium óta az Árpád-emlékmű környéke népszerű búcsújáró hely volt, a lehetőségeket nem yolt nehéz bővíteni. Társadal­munk megtalálta azokat a kap­csolódási pontokat, amelyek se­gíthetik a történelmi tisztánlá­tást, a szocialista tudat gazdagí­tását, népünk önismeretét és ön­becsülését. Erdei Ferenc, a Ma­gyar Tudományos Akadémia egy­kori főtitkárának kezdeményezé­sére született á döntés az or­szágos emlékpark létesítésére. Különösen az utóbbi esztendők­ben szemmel látható a gondosan és szelektíven támogatott gon­doskodás, a tervszerű fejlesztés. * Az érkezőket szegedi kapu fogadja. A honfoglalók jurtáinak formáját, idézi Kiss István épí­tész beton-, fa- és üveg fogadó­épülete. A félköríves falat Tóth Valéria több mint hetven négy­zetméteres bronz domborműve díszíti. Az alkotást az avató Tóth Dezső miniszterhelyettes az emberiségnek tett nemzeti vallo­másnak nevezte. A szobrász ró­lunk szól, tematikailag és stilá­risan is kapcsolódva a hely szelleméhez. A részletek két hangsúlyos jelenetet fognak köz­re, az egyik az aralóünnep, a másik az új kenyér ünnepe. A frissen szántott barázdák között szél fútta ruhákban fiatalok hoz­zák a föld és a munka ajándé­kát, az újsüttetű, friss kenyeret, az „életet". Köszöntő és búcsúzó e dombormű, az Isten hozott! üdvözlése és a Viszontlátásra! intése. A bejárati épülettől két út ve­zet. Szinte jelképesen, az egyik a múltba, a másik a jelenbe in­vitál. Az előbbi a millenniumi Arpád-emlékművet célozza meg, mely mögött ott-a szeri monos­tor föltárt alaprajza, mellette a múltból üzeneteket hozó szob­rok. A másik oldalon, ahol egy­kor a Tisza kanyargott, már látható a Feszty-körképet is be­fogadó monumentális múzeumi épület kúpos tömbje. Nóvák Ist­vánnak, a Csomiterv építész-ter­vezőjének elképzelése alapján létesült körcsarnok ad majd he­lyet a 118 méter hosszú, 15 mé­ter magas Feszty-műnek, a Ma­gyarok bejövetelének, melyet a szegedi múzeum munkatársai restaurálnak. Több kiállítás is látható majd itt: bemutatják az ásatások leletanyagát, a magyar historizmus legjelentősebb kép­zőművészeti alkotásait, az ag­rártörténet dokumentumait. Az épület tetejéről, a körkilátóból, nagyszerű panoráma tarul majd a látogatók elé, a környező al­földi tájra. A másik kapukijárat a közel­jövőben elkészülő felszabadulási és földosztási emlékműhöz vezet, mely előtt alakítják ki a nép­gyűlések terét. Kiss Sándor szob­rászművész és Vadász György építész pályadíjnyertes műve egy hatalmas harangtorony, mely jelképiségével, méretével, messze hangzó zúgásával méltón hirdeti majd történelmünk progresszivi­tásának folytonosságát, a haladó Az Árpád-emlékmű cs a gótikus szobrok hagyományok beépülését min­dennapjainkba. A monostort és a népgyűlések terét köti össze a népi épület­együttes és a mezőgazdasági gépgyűjtemény. A skanzen épü­leteit a megye városai ajándé­kozták az emlékparknak. Már látható a teljes hitelességgel felépített és eredeti tárgyakkal berendezett szegedi és szentesi tanya, a csongrádi halászház, a makói hagymás porta, az ár­pádhalmi tanyai elemi népisko­la, a vásárhelyi olvasókör, a ko­vács- és szíjgyártó műhely, a kocsimúzeum. A mezőgazdasági gépgyűjtemény a monumentális gőzekétől a legendás körmös traktoron, a szegedi járásbán egykor pöfögő kisvasút szerelvé­nyén át az első vegyvédelmi re­pülőgépig bemutatja az immár muzeális értékű masinákat. * Darutollas büszke Árpád vezér közel száz esztendeje jelzi a millenniumi oszlopcsarnok csú­csán, hogy 896-ban a Verecke fe­lől érkező nomád magyarok, hon­foglaló őseink itt ejtették sze­rét, ezen a pusztán az ország­alapításnak. E táj földjére „Ár­pád vére győzelemben csorga", ez az a hely, ahol „a vezér és nemesei elrendezték az ország minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy mi­képpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy mikép­pen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszers­mind ott a vezér vele jött ne­meseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságuk­kal együtt. Azt a helyet, ahol mindent elrendeztek, a magya­rok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, r.icrt ott ejtették meg szerét az ország egész dol­gának." Anonymus Gestájának sorai romantikus legendává te­rebélyesedtek az évszázadok so­rán, de a honalapítás, a nem­zetté válás bölcsőhelye tudatunk­ban máig Ópusztaszer. Századok­nak kellett eltelnie, míg újabb jelképes karót verhettek a pusz­taszeri földbe. 1945. március 29­én országos ünnepség keretében itt kezdték el c földosztást, mér­ték a határt, jogos tulajdonosá­rak adták ősi jussát, a földet. Ez is honfoglalás volt, mégpedig igazi, mert igazságos. Nem vé­letlen, hogy hazánknak ezt a természeti szépségekben gazdag és históriai sorsfordulókat őrző helyét Nemzeti Történeti Emlék­parkká nyilvánították, ahol a gyarapodó látnivalók, a mind gazdagabb emlékanyag mellett a legnagyobb ünnep augusztus 20-a, államalapításunk, alkotmá­nyunk és új kenyerünk jelképes ünnepe. TANDI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents