Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

8 Szerda, 1985. július 17. A DM 1985. évi idegenforgalmi melléklete Nevezetességek, látnivalók Kiő... kiő... — az ölyv hangján Szerencsét hoz a patkó Összkomfort az „ötösön" Ha az E 5-ösön közelitjük Szegedet, Balástya után nem sokkal, a jobb oldalon parasztkocsi fakcreke és egy hatalmas patkó figyelmeztet: lovasiskola. Lehetőség van itt lovagolni — szőrén vagy nyeregben ülni a lovat, sétakocsikázni, (télen lóhúzta szánon kirándulni), a hatalmas terepen főzőcskézni bográcsban (csak belevalót hozzon magával az utazó) sőt, focizni, tollasozni is nyílik alkalom. Magánosokat és csoportokat is fogadnak. A precíz kirándulók előre jelezhetik lovaglási igényüket, éspedig a 73-116-os (62-es körzetszám) telefonon. Ezt a készüléket a lovasiskolától egy kilométernyire, a sándorfalvi útkereszteződésnél, a Kisteleki Afész szerződéses kempingjében veszik fel. Kínálnak itt 30 négyszemélyes faházat (télen ezek fűthetők), 120 sátorhelyet, és tudnak fogadni 50 lakókocsis autót. Váltanak valutát, bérelhet a vendég teniszpályát, és igénybe veheti a telexet és a telefont is. Étkezés az alig 100 méterre levő Postakocsi csárdában. Jó tudni: a csárda alatt reggel 6 órától Pince-Grill üzemel (italkorlátozás nincs!), amely este 8-tól hajnali 4ig bár. Folytatva utunkat Szeged felé, bal oldalon egy dombon, szépen rendezett-gondozott temetőt találunk. Forduljunk a főbejárat irányába, majd a kapu előtt kanyarodjunk jobbra a „nadrágszíj" aszfaltútra, s ezen néhány száz métert autózva egy ízlésesen megépített, kúpos nádtstejű, nyitott pagodában pihenhetünk, és falatozhatunk. Abból, amit hoztunk magunkkal. Építettek ide egy 30— 40 nézelődő befogadására alkalmas kilátót, amelyről pompás rálátás nyílik a Vadvizországra, a védett Fehér-tó madarakkal, tocsogókkal tarkított csillogó víztükrére. Figyelem! Az E 5-ösön tábla nem jelzi ezt a kilátót! (Miért nem?) Tehát a dombtemetőnél balra! Megéri a kitérőt. Visszatérve az országútra, rövid idő után — szintén bal kéz felöl — a pusztában szembetűnik egy boltíves, fogadószerű épülő tanya. Mondom: fogadónak látszik, de erről semmi információt nem sikerült szerezni. Ez nem csupán a krónikás bal kezessége, . ugyanis, a közeli lakók sem tudtak felvilágosítani, az épülő ház pedig gazdátlan volt. Csupán egy komondor hempergett az udvaron. Iftérem: ha elkészül, netán a közt szolgálja, majd tájékoztatóval szolgálok. Amikor az úttal párhuzamosan, a budapesti vasútvonal mellett kocsikázunk, a Szegedi Állami Gazdaság csárdáját találjuk — szintén a bal oldalon. Ebben a nádjedeles Fehér-tói halászcsárdában délelőtt tíztől csie tízig (kivéve kedd) fogadják az éhezőket, szomjazókat. Kínálnak pontyot, harcsát, halfiiét amurból, halpaprikást és még sok minden mást, mi szem-szájnak ingere. Hamarosan Szegedre érünk. A város elölt, az Izabella-híd lábánál — ezúttal jobb oldalon — létesüli az elegáns, minden igényt kielégítő üdülőközpont, ötféle kategóriába sorolt szálláshelyből lehet itt válogatni. A legdrágább a 110 ágyas Napfény Szálló, majd a 400 ágyas Motel, ahol kérhető lakosztály, bungaló, szoba, továbbá bérelhető sátor is. Ha „kiválasztotta" a pénztárcánk a „neki" legmegfelelőbb alvóhelyet, dúskálhatunk a pihenőközpont szolgáltatásaiban: kölcsönözhető mindenféle kcmpingfelszerelés, használható a teniszpálya (három salakos, kettő betonos) és itt is kérhető lovaglás. Kapható túrakenu és -kajak, amelyeket kívánságra vízre szállítanak. Van szörf is, de még akad egy kis gond: a Tiszán tilos a „deszkázás", a Sziksós-tó kicsi. Egyetlen alkalmas viz kínálkozik, éspedig a Maty-éri evezős pálya, de azon — egyelőre — nem szabad a szörfözés. Remélhetőleg, az engedélyezési tárgyalások csak a bürokrácia valamely útvesztőjében akadtak el, s találnak mielőbb megoldást! A számtalan szolgáltatás közül meg kettőt említek meg: a kemoing területin r,:ini-ABC üzemel, ahol beszerezhetők az alapvető élelmiszerek, a másik nagyszerű, kezdeményezés pedig a horgásztúra. A Maroson és a Tiszán kijelölt helyekre motorcsónakkal szállítják a „pecásokat". Ezeken a területeken bográcsban megfőhet a zsákmány. Persze, biztosabb, ha az út előtt vásárolunk halat... I Szólni kell még a hírközlésről és a közlekedésről is. Telefon és telex áll itt is a vándor rendelkezésére, a világ bármely tájáról fogadhatnak üzeneteket. Az üdülőközpontból a 78-as autóbusszal, és az l-es villamossal utazhatunk Szeged belvárosába, ahol a látnivalók sokasága várja a vendégeket. Mondanám, tegyék próbára a szállóigét: Szegeden a vendcglalás-sziveslátás! De hát itt olvasóink többsége már itthon van ... Akácok bóbiskolnak az utak mentén, s a faluk felett gólyák örvény lenek. Az erdőben megszorul a meleg. A fenyők gyantát izzadnak, s az árvalányhaj a felhőknek integet. Csendes a júliusi erdő, csak egy ölyv köröz a Kék nyugalomban, s ezredszer kérdi: kiő... kiő...? Tudniillik, ez az ölyv hangja — de érthetjük mi is. Kio... kiő? — egy héja vágódik fel az akácos széléből, fehér tollpelyhek, s vércseppek maradtak az erdő zöld gyepén. Vadócgalamb húsát eszik a kis pelyhes héjafiókák. Mesélnek a ligetek, az erdők színes természeti villanásai, képei. A szegedi parkerdőkről szóló rövid leírást megtaláljuk a Parkerdők Magyarországon című könyv lapjain. Csak a legközelebbieket és legszebbeket említjük: az ásotthalmi Kiss Ferencemlékerdőt, a Back-kápolnai erdei pihenőt, a zsombói kiserdőt, a zákányszéki erdei pihenőt, az ópusztaszeri kiránduló erdőt. Mindegyik gyorsan megközelíthető autóbusszal, gépkocsival. Tessék belelapozni a könyvbe, s egy hét végén pereputtyostul felkerekedni, s letanyázni egy suttogó, mesélő, szelíd szegedi erdőben! Megéri, majd meg tetszik látni! Kanyargós kocsiutak, napsütötte gyalogösvények, virágos tisztások útvesztőin bandukolva, tisztelettel adózhatunk a szegedi erdészek őseinek, s a mai ültetőknek. Ezek a kisebb-nagyobb parkerdők, amelyeket jóformán csak a környékbeliek ismernek, s látogatnak, igen hangulatosak, érdemesek pihentető délelőtti vagy alkonyati ballagásra. Ag nem karcolja, kő nem üti lábunk, s a virágos, zöldelő homok nesztelen, mint egy alvó szőnyeg. Csak a forrás hiányzik, de a hirtelen előbukkanó kicsi esőkunyhó tövében szalonnasütőhely invitál! Kulacsot akkor hozzunk! Ópusztaszeri akácosok, micsoda fürtös virágözön, mézes illatfelhő vándorol itt virágzáskor! Bólogat itt nyárfa is, megtelepítik a tölgyest, itt-ott fenyőt ültettek a homokba, tarkítják az erdőt, s csak annyi fát vágnak, amennyi a gondozáshoz múlhatatlanul szükséges. Az öreg, vén tölgyek, zengő akácok, reszketeg nyárfák és sötétlő fenyők szelíd báját hinti Opusztaszer vidéke, Zsombó mezeje. Ásotthalom szelíd homokja. Kis nádas tó, sömlyékek kék vize —, tükre a játékos csipkebokornak. Petőfi szemével láthatjuk a „kis nyárfaerdőt", hol fészkel a visító vércse, gyermekektől nem háborgatottan (?). Mintha Dankó Pista húrjai muzsikálnának, amikor a „rözgő nyár" alatt feküdve, fölöttünk táncol a sok ezüstös levél, sárgarigó szól a Piros cserép, fehér fal, zöld mező — Szeged környéki trikolór Szilaj tekintetű héja lombjai közt — boldog nyárfalevél ... harmatos, zöldelő, sárguló levél. Jár az idő, s női az avar..., élő, szépséges múzeumok ezek a szegedi erdők. A szépségéről ugyan nem szoktak a tanárkollégák előadást tartani az iskolákban. Nem is „szabad" nekik, mert nincs benne a tantervekben. Talán egyszer lesz ilyen „tanösvény" is a szegedi erdőkben (például az ópusztaszeri skanzen környékén is jó lenne, tervüket már régen megálmodtam). Szépség és élővilág csak együtt jelentenek az ember számára tudást és „filozófiát". Levelek szimmetriái, pipacsos tisztások, báránypirosító lapuló virága, gyökerének pirosan festő tinktűrája, a tegnap meséje, a ma érdekessége! Asotthalmi ligetes, erdős táj — Árpád apánk idejéből örökül maradt kép. Otthona fűnek, fának, s orchideának, ösz hajú tudósának szelíd örömére. S Móra Ferenc csokorba gyűjtött kedves virágai; szépség és célszerűség, lét és nemlét örök harca, élő színpad a „szögedi erdő"! S aki előtanulmányra, vagy vezető kalauzra vágyik, vegye le a polcról (vagy a könyvtárból) Móra Ferenc Georgikonját, az ásotthalmi, szegedi erdős táj máig legszebb krónikáját. Olvashat benne a fák jelleméről, méhek, darazsak, s ezernyi élőlény életéről, s Kiss Ferenc munkásságáról. S a mai táj; piros cserepes, fehér falú tanyák ölelkeznek a zöld ligetekkel ..., a szögedi táj örök trikolórja ez! S azt ne feledjük: ha kirándulni indulunk a szegedi parkerdő fái alá, ne a városi élet kényelmét, szokásait vigyük magunkkal. Próbáljunk meg tiszta szívvel egy kicsit átélni —,* s nem átalakítani! —, befogadni a sömlyék közötti erdők suttogó szépségét, tudományát! Mert milyen ember lehet az, aki csak azért jár az erdőbe, mert hirtelen tűzön bográcsban rotyogtat, elsüti nagy hangon vicceit, s degeszre lakva siet el autójával... A pásztortűz kis parazsánál, halkan beszélgetve, gondolatok (igaz gondolatok) is születhetnek. Átadhatók. S „megtanulni" lehet az Ember és a Természet mai kapcsolatát! Kiő... kiő? — kiáltja még rnirdig felettünk az ölyv.... de meddig? Képes-e az ember megvédeni, s értőn alakítani a tanulás, pihenés élő múzeumát? s^abad-e egyáltalán a „jellemek" felől töprengenünk, nem olyan-e egy erdei kirándulás, amelyen csak az embert, a városlakót lehet nézni? Remélem nem! Fel hát! Kirándulni jól Szépség és „fele sem tudomány". Akácerdőn aranyszőttes naplemente, méhzsongást felváltó e6ti tücsökzene ... Fészkén ül, s szílajul néz a héja, jóllakottan lapulnak fiókái... Kirándulni élmény, különösen, ha a felszáHó füstben, a pásztortűznél a sárguló nyárfalevél fanyar illatát is érezzük ... Boldog nyárfalevél.. CSIZMAZIA GYÖRGY