Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-16 / 165. szám

Szerda, 1985. július 10. 3 Jövőképről A jövőben a fejlesztésre szánt pénzeszközök közel fe­lével a helyi tanácsok ren­delkeznek. A megyei tanács céltámogatással segíti a be­ruházásokat. Valamennyi ta­nácsnál a jelenlegi két kü­lönféle helyett egységes pénz­alap lesz. Ezzel párhuzamo­san lehetővé válik a jelen­legi felhasználási kötöttsé­gek döntő többségének meg­szüntetése. Így a helyi ta­nácsok, természetesen el­sőbbséget adva a melevő in­tézmények zavartalan mű­ködésének, szabadon dönt­hetnek pénzeszközeiknek, működési, fenntartási és fej­lesztési célokra történő meg­osztásáról. A változások eredményeképp növekszik a helyi tanácsok rendelkezési jogosultsága és felelőssége bevételeik felhasználásában. A tervezésben, a tervek megvalósításában az ész­szerű gazdálkodásban az ed­digieknél is nagyobb hang­súlyt kap saját döntéseik következménye. Kisteleken és vonzáskör­zetében, Bakson, Balástyán, Csengelén, Öpusztaszeren és Pusztaszeren megszülettek az elképzelések a következő évek szükséges beruházásai­ról. A tervezetet a tanácsok, illetve az Egység Áfész ve­zetői állították össze a la­kosság véleményének mesz­szemenő figyelembe vételé­vel. Ez a tervezet szerepelt nemrégiben pártfórumon, a Kisteleki Városi Jogú Nagy­község pártbizottsága előtt, amely megvitatta az elmúlt félév gazdasági építőmunká­jának tapasztalatait is. Karakas László látogatása Tegnap, hétfőn Szegedre látogatott Karakas László, az MSZMP KB osztályveze­tője. A megyei pártbizott­ságon Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság első tit­kára fogadta. A megbeszé­lésen részt vett Papdi Jó­zsef a megyei tanács elnö­ke és Bartha László, a me­gyei pártbizottság gazda­ságpolitikai titkára. Karakas László látogatást tett a szegedi és a csong­rádi városi pártbizottságon is. Ütjára elkísérte Noszek Imre, a megyei pártbizott­ság pártgazdasági és ügyke­zelési osztályvezetője. Kissori évtizedek (5.) Téeszcsé, 1960 „Mindenütt volt pár hangadó. Azokat leste a többi nép, hogy mit csi­nálnak. Hozzájuk mentek a fejesek is agitálni. Mikor aztán elterjedt, hogy ezek aláírták, aláírt rögtön a többi is." — Minket már megregu­láztak azelőtt, nem vacillál­tam, aláirtam mindjárt el­sőre — mondja Bíró Jó­zsefné, aki azelőtt négy év­vel jött haza Ebespusztáról. — Mivel érveltek az agi­tátorok. — Hogy a megye többi részén már mindenütt téesz van. — És a szövetkezés elő­nyeiről nem beszéltek? — Uhrin Györgyné . tanítónő­nek szól a kérdés, aki fia­talasszonyként maga is járt Kissorra agitálni. Később aztán jó két évtizeden át ott is tanított a tanyái is­kolában. — Én többnyire csak hall­gató voltam. Vasárnap ösz­szegyültünk, ponyvás teher­autón kivittek a tanyák kö­zé. Hárman mentünk egy tanyába, többnyire úgy, hogy egy KISZ-es, egy párt­tag, meg egy olyan, aki is­merős volt arrafelé. Én a tanácselnökkel mentem. 0 vitte a szót. Mi sem nagyon tudtuk, mivel kéne érvelni, azt mondta az elnök: nézd mán komám, úgyis rnög Köll ennek lönni. Mondogattuk, hogy jobb lesz, majd kiala­kul. Az emberek azzal ér­veltek: nem lehet itt tago­sitani, olyan változatos a föld. Azt mondták erre, azért terem itt a föld csak hat mázsa rozsot, mert nem tudják megtrágyázni. Nem volt jó emlékük az embe­reknek az 52-es téeszről, ne­kem elmesélték később, hogy féltek, visszajön az a vi­lág, amikor literre mérték tíz forintért a krumplit. Meg szégyen, nem szégyen, a téesztől lopták a tököt, azt főzték maguknak. Demus Lászlót vasutasként Törmörkénybe küldték ki téeszt szervezni A Pallavi­Dinnyevonat, 1955 cini uradalomban azelőtt volt már egy téesz. — Rossz híre lehetett, mert elbujkáltak elölünk az emberek, úgy kellett össze­szedni őket. Mindenütt volt pár hangadó, azokat leste a többi nép, hogy mit csi­nálnak. Hozzájuk mentek a fejesek is agitálni. Mikor aztán elterjedt, hogy ezek aláírták, aláírt rögtön a többi is. Vasutasbundában voltunk, a földművesszövet­kezetnél szállásoltak el ben­nünket, ott is kosztoltunk, emlékszem, minden nap bablevest adtak. Erőszakos­kodásról nem tudok, de biztosan tartottak tőlünk az emberek. Azt suttogták a hátunk mögöt, ávósok ezek, csak be vannak öltöztetve vasutasnak ... — Gyenge itt a föld, a megyei vezetők okultak a korábbi tapasztalatokból, nem hármas, hanem egyes típusú téeszt alakítottak. Élőbb téeszcsének aztán szakszövetkezetnek hívták — meséli Szögi Mihály — Puhatolták, kit akarnak az emberek elnöknek. Fölme­rült az én nevem, mond­ták, ismernek már ötven­háromból. Kikérdezgettek, hogy tudtam megmenteni a lovakat, végül megválasz­tottak elnöknek. Kimeszel­tünk egy istállót, ott lett az iroda, később építettük meg a mait. Be akartam bizonyí­tani, hogy nem olyan utolsó ez a kissori nép, itt is le­het valamit csinálni. Az épitkezeshez én szereztem be az anyagot. Azzal tudják a legjobban becsapni az em­bert, így csak a munka árát tudták fölszámolni. Vettünk egy cséplőgépet, annak megmaradtak a ki­mutatásai. Amikor elnök lettem, 4000 mázsát csépel­tek, amikor 12 év múlva le­köszöntem, 6 ezret. Műtrá­gya volt már 52—53-ban is, látták a tagok, hogy a közös földön, ahol műtrágyáztunk, sokkal zöldebb a búza, ők is kipróbálták. A mi tele­pünkön is kipróbálták a legelső Wofatox szállítmá­nyokat. Levélben kértük Mohácsy Mátyást és Maiiga Pált, hogy kilós csomagolás­ban is hozzá lehessen jutni, hogy a házi kertekben is t.idjunk pajzstetű- és féreg­mentes gyümölcsöt termelni. A hatvanas években kezd­tek a kissoriak naradicso­mot termelni. Akkor már átvette a konzervgyár, még magot, növényvéd.ő szert, meg szaktanácsot is adott hozzá. Egvre nagyobbak lettek a paprikaföldek, ösz­szel hetekig fűzték az asz­azonyok a füszerpanriKai, minden tanya piroslott a füzérektől, ami a tetők alá nem fért, azt gerendaállvá­nyokra aggatva szikkasztot­ták. Akkor kezdődött az őszibarack diadalútja is. Mind többen telepitettek, egyre nagyobb ültetvények, fordultak termőre. A téesz­csé megszervezte helyben az átvételt. Mind több ser­tést tartottak, hízó bikát is sokan. Több lett a trágya, javultak a földek. — Sohasem féltem a mun­kától — mondja Biró Jó­zsef. — Volt eg" hold ba­rackosunk, a termést min­dig itt adtuk át. Volt sző­lőnk, a bort is a borforgal­minak adtuk el, ahogy a törvény szerint kellett. Ide vittük el a bikát, hízót min­dig. Szerettem dolgozni, de amiért megdolgoztam, sze­rettem megkapni, ami járt. Azokban az években már érdemes volt megint dol­gozni. — Hazajártam a vasúttól, éjszakai szolgálat után be­fogva vártak a lovak, gaz­dálkodtam — mond*a De­mus László. — 1969-ben meg­keresett Dobó Antal, akkor párttitkár, később elnök. Azt mondta: Laci, te félig úgy­is paraszt vagy, legvél egé­szen az. Alkalmazunk a té­eszben, mint mezőőrt és brigád vezetőt. 1969. október elsején álltam munkába, másnap délben nedig egy férfi munkacsaDatot haza­küldtem italozásért. Tanács István (Folytatjuk.) Mély vízben Még mindig a legfiatalabb Majd egy évvel ezelőtt mutattuk be olvasóinknak a szegedi iparvállalatok veze­tői közül a legfiatalabb igazgatót, Takács Miklóst. Még ma sincs az irányítók között olyan, aki kevesebb évet számlál az első szüle­tési anyakönyvi kivonata ki­állítása óta, mint a Pannó­nia Szőrmekikészítő, Kon­fekcionáló és Kereskedelmi Vállalat szegedi gyárának első embere. — Először egy rövid ér­tékelést kérnék a kinevezés óta eltelt időszakról! — Nehéz időszakban vet­tem át a gyárat. Vállala­tunk termékei iránt a keres­let a bonyolult gazdasági helyzet hatására és az élet­színvonal stagnálása miatt csökkent. Ma nincs pénze a vásárlók többségének bun­dára. Mielőtt beadtam a pályázatomat az itteni igaz­gatói állásra, úgy ismertem a gyárat, mint egy érdeklő­dő újságolvasó. Amikor a kiválasztást végző bizottság elbeszélgetett velem, alapos és a gondokat is feltáró tá­jékoztatást kaptam. Aztán olyan szakmunkás törzsgár­dát találtam itt, amelyre minden körülmények között lehet számítani, viszont a vezetés színvonala ... — Tavaly augusztusban tervei között elsö helyen em­iitette, hogy jó lenne, ha több fiatal szakember ke­rülne a Pannóniához. — Nagy eredmény, hogy most már fiatal főkönyve­lőnk van. Remek szakem­ber. A termelés élére is iga­zán hozzáértő mérnök ke­rült. A szegedi gyár mind­három felső gazdasági ve­zetőjének van egyetemi vagy főiskolai végzettsége. Az átlagéletkorunk pedig 35 év. — Mire biztosíték a fia­talság? — A lendületre. Bírjuk energiával a munkát. Ha vannak jó ötleteink, akkor sokat tudunk tenni a gyá­rért. A vállalati központ még értékes javaslatot nem do­bott vissza. — Napjainkban íöbb vál­lalatnál keresik az új szer­vezeti formát. Különösen a fővárosi központtól szeret­nének a gazdálkodó egysé­gek „távolabb kerülni". — A jelenlegi helyzetben a vertikális felépítésű Pan­nóniánál leányvállalat ala­pítására gondolni felelőt­lenség. Másfél év felkészü­lési időt kaptunk az önálló elszámolás bevezetésére. Ez kedvező lehetőség számunk­ra. Szabadabb kezet kapunk a központtól, de vigyáznak is majd ránk. A változás­nak várhatóan különösen a költséggazdálkodásban lesz igen nagy haszna, hiszen a takarékosságban a betanított munkástól az igazgatóig mindenki érdekelt. — Változott-e a gyárban a légkör, amióta ön az igaz­gató? — Véleményem szerint, igen. Bízom benne, hogy mások is így érzik. Ma már van olyan munkafegyelem itt is, mint bármely más magyar munkahelyen. A vezetőknek azelőtt jelenléti ívet nem kellett vezetni. Nehéz volt elfogadtatni az irányítókkal a „szigorításo­kat". Nagyon sok négyszem­közti beszélgetéssel tudtam elfogadtatni magam. Egy év kellett ahhoz, hogy olyan garda alakuljon ki, amelyik a jó irányba és együtt mun­kálkodik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. — A munkásokkal köny­nyebben megtaláltuk a kö­zös hangot, ök várták az újat. Olyan emberre vártak, aki komolyan veszi az ő vé­leményüket. A dolgozók kü­lönösen a helyi problémá­kat rendkívül jól érzik. Ha korrektül tájékoztatjuk a munkásokat a gondokról is, mellénk állnak a megoldás keresésében is. Jó, hogy az utóbbi időben egyre több brigád és más kisebb tár­saság hív baráti beszélgeté­sekre. Ez már talán jelent valamit. — Ez kétségtelenül a nép­szerűség jele. Azonban nem egy kérdésben az igazgató­nak hatalmi szóval kell döntenie. Hogyan lehet a „barátságot" és a „hatalmat" összeegyeztetni? — Szigorúan következetes­nek kell lenni. Csak több vélemény meghallgatása után lehet döntést hozni. Ugyanakkor mindig nyitva kell lennie az igazgató ajta­jának. Szeretik az emberek, ha gyakran megjelenek a munkapadok között. Én is igyekszem minél többször menni a műhelyekbe. Dol­gozóink sokszor megállíta­nak hivatalos ügyeikkel, magánproblémájukkal. A legtöbb információt a gyár­ban mindig az ilyen séták során kaptam. Egyébként, szerintem a vezetőknek nem népszerűnek kell lenni, ha­nem igazságosnak. Ha vala­ki csak népszerű akar ma­radni, előbb-utóbb a dönté­seiben igazságtalan lesz. Ha igazságos akar lenni, akkor legalább a többség körében igazságos is lesz. Az embe­reket meg lehet változtatni. Még a 45 éveseket is, csak meg kell keresni számukra azt a feladatot, amit szeret­nek. Takács Miklós beszélgeté­sünk alatt egyik cigarettá­ról a másikra gyújt. — Többet dohányzik, mint az elözö munkahelyén? — Igen. Határozottan. — Erzi-e, hogy jobban fi­gyelnek önre, mint amikor még nem volt elsőszámú ve­zető? — Innen még a magatar­tás és a vélemény is kinyi­latkoztatásnak hat. Amíg az­előtt magánbeszélgetéseken elmondhattam akár a sarkí­tott magánvéleményem, ezt ma a gyárkapun belül nem mindig tehetem meg. A ve­zető nemcsak gazdasági, ha­nem politikai kategória is. Nem hittem volna, hogy egy vezető ennyire tudja a kol­lektíva hangulatát befolyá­solni. Például az áremelé­seknél hajlamosak vagyunk azt hinni, hdgy a sajtó, a rádió és a tévé magyarázta elegendő, sőt sok is. Nem így van! A dolgozókamiért­jeikre a munkahelyükön akarják megkapni a választ. — Mik a tervei a követ­kező egy évre? — Nagyon sok minden. Elsősorban a minőség javí­tása miatt technológiai vál­toztatásokat szeretnénk be­vezetni. Áttértünk a minő­ség szerinti bérezésre min­den olyan területen, ahol csak lehet. Korszerűsítjük a szervezeti felépítésünket. Előbbre akarunk lépni a termelés szervezésében. Fo­lyamatosabbá kívánjuk ten­ni a munkával való ellátást. A kollektíva összekovácsolá­sával is még elég sok teen­dő van. — Távolabbi elképzelések? — Az önelszámoltatás be­vezetésekor már túl leszek az ötéves megbízatásom fe­lén. Legalább egy év amíg ezt az új formát megszok­juk. Nagyon függünk a piactól. Ma már kimozdul­tunk a mélypontról. Opti­misták lehetünk. Egy-két év rtiúlva várható a fellendülés ágazatunkban. Amikor az első öt évem letelik itt, ta­lán már megint sorbaállnak a vevőink. B. I. Bioenergia hasznosítása Taurus vállalkozás Flexiko néven műszaki fejlesztő leányvállalatot ho­zott létre a Taurus Gumi­ipari Vállalat, termékeinek komplett rendszerben való alkalmazására. Az alig néhány hónapja működő leányvállalat máris ielctós sikereket ért el a különféle természetes ener­giaforrások kiaknázásában. A Taurus gumitartályaiból, tárolóiból és vezetékeiből kialakítottak egy olvan rendszert, amely alkalmas a bioenergia hasznosítására. Az állattartó telepeken ke­letkező alomtrágyából er­jesztés útián nyert gázokat fűtésre lehet felhasználni, míg a visszamaradt, s a fer­tőző anyagoktól megtisztí­tott, maeas tápértékű masz­sza kiválóan alkalmas a talajerő pótlására. A bioenergia hasznosítá­sának újabb lehetőségeit is keresik a Flexiko szakem­berei. Azon dolgoznak ho"v az eddigi fűtésre elégetett biogázt miképpen lehetne — áramfejlesztő berendezés közbeiktatásával — a villa­mosenergia-termelés szolgá­latába állítani. Több termelőszövetkezet­től is érkezett már meg­rendelés a Taurusnál ké­szített napkollektorokra. A leginkább nagy méretű ,;u­mimatrachoz hasonló ter­mékkel egyaránt megoldha­tó a levegő és a víz fel­melegítése. Ezeket a kollek­torokat a gazdaságok álta­lában a termény szárításá­hoz vásárolják, de több he­lyen fűtésre is hasznosítják ily módon a nap energiáját. A Taurus napkollektorai­ból — a Flexiko által — felépített rendszerrel meg­olható az uszodák vizéneiC melegítése. A műszaki fejlesztő le­ányvállalat a geotermikus energia hasznosításával is foglalkozik. Bükfürdőn, a Danubius Szálloda és Ven­déglátóipari Vállalat gyógy­szállójában a Flexiko ter­vei alapján, a Taurus ter­mékeinek felhasználásával olr!iák maid meg a közeit hőforrásból az uszoda me­dencédnek feltöltését,, il­letve a szálló fűtését és me­leg vízzel való ellátását. Takarékos kályhák A fóliasátrak, üvegházak, az állattartó épületek, vala­mint műhelyek, hétvégi há­zak fűtésére is alkalmas energiatakarékos léghevitő csőkályhák több típusát fej­lesztették ki az Agárdi Me­zőgazdasági Kombinát Zichy­úifa^ui szárító-karbantar.­tó részlegénél. A berendezés. egyszerű felépítésű, anyagtakarékos megoldással készül. Falát a tűzteret körülvevő behajlí­tott acélcsövek kéDezik. s mivel nincs samotth^'i-.o könnyen szállítható, moz­gatható. Típustól függően többféle teljesítményre is képes. A készülék olaj, vagy szén helyett papír- és fahulladék, növénymarad­ványok tüzelésére alkalmas. A szakemberek öt típusití fejlesztették ki. Rövidesen megkezdik a sorozatgyártá­sukat. Az agárdi kályhák feltehetően népszerűek lesz­nek, hiszen nemigen van forgalomban hasonló, kife­jezetten a kertészkedőknek j szánt fűtőberendezés.

Next

/
Thumbnails
Contents