Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

Szombat, 1985. június 8. ML DM N A barátság útján A negyvenéves MSZBT előtörténetéről Tudod-e, hogy mik voltak a barátság útjának első kövei?" — kérdezte tőlem egy közelmúltban itt járt szovjet katonaveterán. Látva habozásom, s fiatal korom, segítségemre sietett, s ö maga mondta meg a választ: „Azok a katonakonyhák, (gulyáságyúk), amelyek élelmet adtak az éhező magyar lakossagnak. Hát ezek voltak az első építőkövek.'' S akkor — és később is — az „első kövek" mellé továbbiak kerültek. A segítőkészség, a baráti kéznyújtás példái. E példák nyomán gyökeresen más kép rajzolódott ki a szovjet emberekről, mint amit az ellcnfoiradalmi rendszer dühödt szovjetéi lcnességgel átitatott rágalmazó propagandája terjesztett. A néptömegek rokonszenvének megakadályozása, a félelem, s a szocializmus ügyével való szembeállítás törekvése diktálta azokat a keptelen rágalmakat, amelyekkel a hivatalos körök a Szovjetuniót elárasztották.. „A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországba, hanem mint a magyar nép felszabaditója fl német-fasiszta iga alól." — hangzott a korabeli felhívás egy mondata, s ez nem maradt csupán jelszó, derez határozta meg alapvetően a szovjet hadsereg katonáinak magatartását is. . A városunkban megjelenő szovjet csapatok képe gyökereser. eltért a háborús propaganda rémalakjától: „Menetelő orosz katonák dala tölti meg az utcákat, elfeledtetve velünk a propaganda vészharangjának kongatasait. Ámulva nézzük a városon átvonuló, legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt orosz hadseregeket. A „V. 1" csodafegyver itatása alatt álló félrevezetett kevesek is megszűntek csodálkozni a szovjet teljesítményein. (Szegedi Népakart, 1944. október 21.) A Szovjetunió gazdasági, társadalmi, tudományos és művészeti életének igaz bemutatásáért sokat tettek a felszabadulás előtt a kommunisták, a baloldali erők. A felszabadulást követően az illegalitásból kilépő kommunista párt rögtön folytatja e tevékenységét, tudatosan, sokoldalúan építve a két ország közötti barátságot. Ennek igénye fogalmazódik meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjává lett 1944. november 30-i MKPprogramban, amely az előbbi dokumentumban a magyar külpolitika egyik céljaként rögzíti: „a szoros barátságot a hatalmas Szovjetunióval, a népek szabadságának és függetlenségének védelmezőjével." Városunkban a legálissá vált kommunista párt újult erővel kezdeményező, s az új lehetőségekkel élő, igen aktív felvilágosító és mozgósító munkát fejt ki a fasiszta Németországgal való szembefordulás, a Vörös Hadsereg támogatása, valamint a Szovjetunió megismertetése érdekében. Cikkek, előadások, gyűlések, a sebesült katonák meglátogatása, az alsóvárosi és újszegedi melegedők, teázók létrehozása — megannyi formái és eredményei a munkának. November 7-ét hatalmas tömeg ün•ncpli először szabadon, s tízezres nepfelvonulás tüntet az orosz— magyar barátság mellett 1945 februárjában, a Vörös Hadsereg napján. Nélkülözhetetlen szerepe volt e célok megvalósításában a Szegedi Népakaratnak, a párt helyi csoportja közvetlen a felszabadulás után megjelent orgánumának, amely a politikai felvilágosító tevékenységgel együtt, az első számtól megkülönböztetett figyelmet szentelt az orosz és szovjet zeneművészet értékei bemutatásának. A város újjáéledő életének új, sajátos színfoltjai lesznek a kirakatokban megjelenő Szikra kiadású szovjet politikai és szépirodalmi művek, a Szegeden nyomtatott „liliputi" magyar— orosz zsebszótár,, az orosz nyelv oktatását vállalók hirdetései, a mozikban játszott szovjet filmek — a Szivárvány, A kerületi párttitkár, Kutuzov stb. —, a szovjet katona- és szórakoztató művészek hangversenyei stb. A november 19-én meginduló Délmagyarország nagyon sok cikket közöl magyar és szovjet szerzőktől a Szovjetunió gazdasági, társadalmi berendezkedéséről, tudományos és kulturális életéről. A felülről és az alulról jövő kezdeményezések nyomán országos szinten megindult a szervezés egy szovjet—magyar barátság ápolását célul kitűző szervezet létrehozásáért. A szervezeti alapok is adottak voltak, hiszen ez idő tájt működtek már szovjet barátság társaságok. Szegeden 1945. május 6-án jött létre a „Szovjetbarátok Szegedi Társasága". A Társaság díszelnökéül SzentGyörgyi Albertet, elnökéül dr. Baló Józsefet választották, az öttagú választmány tagjai pedig Szirmai- István, Dénes Leó, Sik Sándor, dr. Berkesi László és Papdi György lettek. A társaság a kultúrkapcsolatok széles kiépítését tűzte ki célul, s Dénes Leó polgármester javaslata alapján a Szovjetbarátok Budapesti Társaságával, a moszkvai tudományos körökkel való kapcsolat felvételét, „az orosz kultúrát ismertető előadások" megrendezését határozta el. Tulajdonképpen e társasággal (vagy másutt egyesülettel) kezdődik városunkban, megyénkben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság története, a kibontakozó mozgalom így kerül szervezett keretek közé. E keretek természetszerűleg ekkor még nem teljesen kimunkáltak, amit például az elnevezés több változata is tükröz. • 1945. június 9-én Budapesten, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság létrehozásával, jelentős lépés történik a kapcsolatok fejlesztésében. A társaság alapvető tennivalóját a tudományos, irodalmi és művészeti kapcsolatok létrehozásában, megszilárdításában és elmélyítésében jelöli meg, de ezzel együtt azt is rögzítette: „Munkánkat azzal a tudatos szándékkal kezdjük cl, hogy túlmcgyiink az egyszerű felvilágosítás határain. Tudjuk, hogy a kölcsönös megismerés kölcsönös szeretetté, szoros, termékeny baratsággá fog nőni. E barátsag nclkiÍL hazánk sorsának jobbra fordulása nem képzelhető cl" A társaság díszelnökévé Szent-Györgyi Albertet, elnökévé pedig ZiláluJ Lajost választották. E ténynek tudható be, hogy a Szovjetbarátok Szegedi Társasága az augusztus 6-i, Zilahy Lajos és Nadányi Zoltán-előadás, majd az augusztus 16-i, az első nagy szabású orosz—magyar matiné alkalmából már a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság nevet használja. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság budapesti megalakulása új lendületet ad a helyi társaság munkájának, amely szeptember 26-án alakult át Szovjet—Magyar Művelődési Társaság elnevezéssel az MSZMT szegedi szervezetévé. Az újjászervezés során az elnök dr. Bartucz Lajos, az alelnökök pedig Vörös József és dr. Purjesz Bela lettek. Az alakutó ülésen mint legközelebbi tennivalót, orosz nyelvtanfolyam indítását határozták el. Az országszerte mind aktívabbá váló tevékenység nyomán 1946-ban, az első kongresszus idején a szervezetnek mintegy 500 ezer tagja volt. 1948-tól mint demokratikus tömegszervezet Magyar Szovjet Társaság néven működött. Az' 1956-os ellenforradalom után, 1957 nyarán a szervezet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság néven alakult újjá. 197Írtől létrejön az új, a kollektív tagsági forma. Városunkban jelenleg 27 tagcsoport tevékenykedik, gyárak, üzemek, vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaság, oktatási, kutató- é& egészségügyi intézmények kollektívái. Az MSZBT önállóan, közvetlenül az MSZMP irányításával végzi munkáját. Tevékenységének alapfunkcióit tovább bővítették a nemzetközi élet folyamatainak, s annak a hazai társadalmi-politikai, gazdasági, tudományos és kulturális fejlődésnek az aktuális tennivalói, amelyhez döntően járult hozzá a két nép, a két ország és pártjaik szoros barátsága, sokoldalú együttműködése. Napjainkban tovább épül, szélesedik a barátság útja, amelynek alapjait a forradalmi erök kapcsolatai hozták létre, a szovjethatalomért harcoló mintegy százezer magyar és a Tanácsköztársaságért fegyvert ragadó orosz, ukrán és más nemzetiségű önfeláldozó internacionalisták. Sokoldalú baráti együttműködésünk eredményes fejlődését rögzítette az MSZMP XIII. kongresszusa, és egyben azt is, hogy „a Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista épitőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza'. Elsőrangú nemzeti érdekünkként és az MSZBT tennivalóit meghatározóként jelölte meg a macvar—szovjet barátság további erősítését, a két) ország és a két nép együttműködésének gazdagítását. KORMÁNYOS ANDRÁS Fi'.tó; prn!fMrittt tppnitlltleh' A v; c , A ;> O M V. >;: S T A PÁST KÖZPONT: (.APJA í Iv-lut A,a 2 pm>fS * (>.Sfi-?6r«+í vftit Megalakult a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság vm* H.+í Z'-Éz^Ay : l Y'r: '.} :<: tt AU<\U íjtfc<<r ifííttCfU^ A* Züit&v l««£>»•• i>M'-# A iU'íV^iVrf . fe**y az. ötAft fff*«*<lk4»>if KMi 6lf-itr4-Xi*Yi XXáÜit n a</<í<t* htm&fi ÍV*<"tlA kOi-J'fkpr<**ye-4t kfirsZ/i ífctr« .rt&v<.4*3 s >:•;.: :;• ;-:>»: •.;><;4>»/i K-:->:íf•••<>:•>, ?<Í4, .Vví>< ivóink <»* >>>•: jftáT t*ó* :ii>< *»t<# !< l'Wi : >.->;>.V':>i ff y.í:í>>- isi : !if'tf<f#HP**' K'f* : fó/ÍPP'!*>*>>'< <t ;:>:•••• >' ti&t'Zft* . ifíi» •MÍ^H.'fi ev tí\ tt i\t>i>i»i'>*%"<• k <% <••<**i. ii<i$U'+»m. iHfr* kifiin }#Í0Í tuk? in\ íiiHükatí-iiif-- mPfi if; 1 (••<••*• Rt*:A >-(íjl#}»«M»í ÁA A %%<•-'*•:*#**•>:• t.P << mérg* ámHípzí A <••:< « -AtmAt Mipf'i ifípw iótfóM A $4ífff--$Alt*Í>>P»t VAÍ<*<<<fV <i <*•*•*•> * ÜHri Ww>% > <*.<•>'A j' k. k # >'•> :••> • Mogataku!) Szegeden a Szovjef-Magyar Művelődési Társaság Gttgtb, Ij+pi+mbw ST| A Siovjettt»gv«r Müvei(S-líti Tirutia aí+röáu Wlíiítt fi érikor tMnr> rttidrs. Kvlgárwester etBöVVíóvc! efSU*rii« llí»t tirtett, Aí elík/irüí úió.ten »!»«tek mS'öüSioV. alii- * tiivoM'íü fcf|al»kirU áro»r.t)iráf fir.vasíg í::;>js: fclul, Ai tdVié.tlZ útH kfmoeüotlu ) Srovjrt V«((vir NuvetMíii Tírsusií ttagilikwiüiát. inaid Yt/rm Miset feiilvpiti is riékőiiiié tíitífllüáií áttst ja ViSOÍ! Uselikif oértorít A névsort ir *tí* *tr<igi<fU H rnor» érícénOiníB »!«ók ír Bartin-r f.ijo* eereittai úuütr ieü, itiiBöiiJk iiedijj V'dfdi íftiiéí elvJÁr» tt dr Parjni Héti vgvciami tauír. ICliKír Jlrrru (,tu eietirt, tiirlipiré, f

íaitíroi Csíkit Jeti5, ellenőr dr, I rtlyi Jeníné Lenivel Vilma I itnkivíi ilrariiju ráiisttniínvt í« i!»ki!oH .vr ttnrkeilrt invikl.á kniunüntli, h<5«v Mrúlbeífil ilvfn iirtkürü ijftji :« lem >• egjejfttMaei ÍJ aiipitítagok iőíúl * eaek a l*L>«éle»«hl» kérten ineelodüják * tiítoboriírt. A foTibbiikban Iterry Céjn eivürs «téierjr«r>elle ta élteit.'lelnek, hogy i líOvjet-Mlgvnr Uúv»!á<:Wvi Tir»a'»iit< trore nyelvfinfoleemoí »ktr fadilenl Í

t egjetrmreel kirílive, Ennct cMaeléín! iVoronkaff Trotil városi orc-jí tyl Hagyomány és újdonság V

alamikor a hatvanas évek közepén, kigyulladt az orosházi művelődési ház, leégett: üszkös, fekete romhalmaz maradt csak a helyén. Ki tudja, mikor, ki tudja, minek épült. Ott állt a' város főutcáján, volt egy nagyterme, színpaddal, ahol én voltam Boka a Pál utcai fiúkban, ahol A. A., a híres-nevezetes hajósi művelődési há^ mai igazgatója volt a két űr szolgája Goldoni darabjában; ahol egy író-olvasó találkozón P. P.-t hallottam Szobotka Tibort megvédeni 1959-ben; ahol a Ilajdú-együliest hallgattam, J amelyre senki sem emlékszik ma már. Az orosházi művelődési ház a hatvanas évek közepén kigyulladt egy éjszaka, és porig égett. Orosháza, a Viharsarok egyik nevezetes városa árván maradt. Talán ez. volt a szerencséje. Mert azért egy harmincötezres város nem lehet művelődési ház nélkül. Egy ötvennyolcas dokumentum azt írta, hogy a művelődési otthonok hálózatát „elsősorban társadalmi erőforrások igénybevételével'• kell fokozatosan teljessé tenni. Nos, a társadalmi erőforrások Orosházán sem emellek volna új művelődési házat. Csak a tűz segített. Elég szomorú, de így van. Az az ötvennyolcas dokumentum óhajtotta: „El kell érni, hogy a művelődési otthonok... hivatásuknak megfelelően valóban művelődési otthonokká váljanak, amelyek művelődési lehetőséget, társas szórakozást és kulturált pihenést biztosítanak a dolgozók különböző rétegcinek. Munkájukban biztosítsák a$ egykori munkásotthonok, olvasókörök jó és fohjtatható hagyományait." Az MSZMP eme régi határozata többek között az énekkarok, a tánccsoportok, a színjátszó csoportok munkájának a jobbá tételét kívánta — rájuk hivatkozott. Amíg az orosházi művelődési ház le nem égett, énekkar, színjátsz.ó csoport működött benne, azaz megfelelt a régi hagyományoknak, ám a tűzvész egy kicsit jelképesen is rombolt: valami újnak kellett bekövetkeznie. A könyvtár az ötvenes évek elejétől fogva egy „nagypolgári" családi házban élt — bezsúfolva, megnyomorítva. A régi fagerendás művelődési ház helyére betont emeltek, de a tanácsi könyvtúr akkor sem kapott benne helyet. Egy szakszervezeti könyvtár létesült benne. A tanácsi tovább vándorolt. A járások megszüntetése hozta a megoldást: a könyvtár a régi járási tanács épületében helyezkedett cl. Mikor? 19!!4-bcn. Ekkor kezdhette el új, autonóm életét, a tágast, amit addig szűkösen, zsúfoltan élhetett csupán. Megnyomorítva, bizonytalanul. A

Könyvtáros, a könyvtárosok szűk kis szakmai folyóirata olykor-olykor etkesoregle, hogy „a legnagyobb magyar falu" könyvtára hogy teng, de a „társadalmi erőforrások igénybevétele" schogysem akaródzott létrejönni. Végül a járások eltörlése hozta a megoldást. Igen-igen valószínű, hogy az orosházi példa nem egyedül, való. Sőt az is valószínű, hogy az 1953-as MSZMP-határozat is máskép- v pen képzelte közművelődésünk akkori jelenét, s jövőjét. Tudniillik, akkor még igencsak a hagyományos közművelődési — sőt népművelési — formákat tudtuk magunknak elképzelni: énekkarok, tánccsoportok, színjátszók. Az orosházi művelődési ház leégtével a régi formák is elüszkösödtek. a közművelődés hagyományos intézményei, formái tevékenységüket megújítva, az eddiginél hatékonyabban lássák el feladataikat" — hangzott el az 1974-es közművelődés-politikai tanácskozáson. «S ez a jelszó, ez a benső jelmondat azóta is érvényben van. A népművelést akkor változtattuk közművelődéssé, amely egy újabb lépcsőfordulót jelentett a kultúra demokratizálódásában. M

ost pedig a legújabb fejlemény: a művelődési házak új gazr dálkodási rendje, amelynek az a lényeger hogy érdekeltté teszi őket a jobb, a hatékonyabb programok kialakításában. Megtartják a régi, a jól bevált formákat, de frissekkel is előrukkolnak. Az orosházi művelődési ház szomszédságában egy olyan eszpresszó van, ahol egyszerre három videómúsor megy egész nap. Nem egyedül az országban. Vetélytársa a művelődési háznak? Dehogy. Gazdagabb nála? Nem hiszem. Minden látszat ellenére a ház a módosabb. Könyvtárával, klubjaival, közösségeivel, s íöleg, még mindig, változatlanul ambiciózus népművelőivel. GYŐRI LÁSZLÓ