Délmagyarország, 1985. június (75. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

49 Szombat, 1985. június 15.» „Fogas" kérdések Aki válaszol: Dr. Mari Albert Egy esztendeje, hogy a SZOTE fogászati és szájsebészeti klinikájának igazgatói széket a nyugdíjba vonuló dr. Tóth Károly professzor átadta utódjának, dr. Mari Albert adjunktusnak. Sokan úgy vélekedtek erről az „őrségváltásról": ritkaságszámba megy manapság az efféle gyors, üstökösszerű karrier, vajon nem túl korán érte-e a fiatal orvost ez a megtiszteltetés. Lassan 12 hónap távlatából vajon hogyan itéli meg mindezt maga Mari professzor, milyen tervekkel vág neki — mint klinikaigazgató — az előtte álló évéknek, erre igyekeztem választ kapni beszélgetésünkkor. — Rögtön végzés után, 1967ben kerültem a fogklinikára, s azóta csaknem végigjártam itt a ranglétra fokozatait. Csaknem, mondom, mert egyet, a docensi éveket kihagytam, „azokat a szép docensi éveket", amikor viszonylag nagyobb önállósággal, de nagyobb felelősség nélkül élhet az ember a tudománynak,, a gyógyításnak. — Tudományos pályafutása szempontjából mit jelent ez a hirtelen jött igazgató-professzori cím? — Mondhatom, nem volt öröm ez a gyors előrelépés. Tény, hogy saját szakmai elképzeléseimet az elmúlt évben félre kellett tennem egy kicsit. A betegellátásban nem lehet szünetet tartani, a gyógyító munkát tehát törés nélkül folytattam, és közben szüntelenül figyeltem. Ezeket a hónapokat arra szenteltem, hogy a klinikán fölmerülő minden apró kérdéssel személyesen is foglalkozzam. A fiatalságnak dzonban kétségtelenül előnye, hogy intézetvezetőként hosszú távra tervezhetek. A következő esztendőtől kezdve remélem, nagyobbat meríthetek a tudomány üstjéből is. Tisztában vagyok azzal, hogy intenzív munkával tudok ezen a téren is talpon maradni. — De ne feledkezzünk meg az oktatásról sem .,. — ... annál is inkább, beszéljünk róla, mert nagyon szeretem az oktató munkát. Ebben is töretlen 'a folyamatosság. Tudnia kell, hogy ez a klinika szerkezetében, feladataiban eltér a többitől: egy kar funkcióit latja el. Huszonhét oktató 147 órát tart hetente: összesen kilenc szakterület 12 tantárgyát hallgatják itt a medikusok. Túlzás nélkül állithatom, hogy a szegedi fogorvosképzés az ország élvonalában áll. Ez azt is jelenti, hogy a személyi föltételek adottak ahhoz, hogy fogorvosi karrá alakuljunk. — Ügy tudom, illetékes helyen napirenden van ez a téma. A fogorvosi kar léte azt jelentené, hogy lehetőség nyílna a hallgatók számának növelésére is? —- Ez indokolt is lenne. Hazánk — a fogorvosellátottság tekintetében — ugyanis jelenleg a 18. helyen áll Európában. Nálunk csaknem 4000 lako6 fogaiért felelős egy fogorvos, mig a Szovjetunióban 2400, Bulgáriában 2100, az NDK-ban 2000 emberre jut egy fogorvos. — A 25 esztendős szegedi fogorvosképzés hány szakembert adott az országnak? — Ha az idén végzőket is ideszámítom, akkor 437-et. Körülbelül minden második fogorvos itt marad Dél-Magyarországon. — A kapcsolat további fönntartása, az elmélet és a gyakorlat egysége szempontjából, gondolom, ez nem lényegtelen. — Évenként találkoznak itt a volt hallgatók, ilyenkor szimultán előadásokon, poszterek segítségével továbbképezhetik magukat, s jó szolgálatot tesz a közvetlen tapasztalatcsere az oktatókutató szakembereknek is. — Milyen fö kutatási témákkal foglalkoznak a klinika orvosai? — Fő profilunk a fogszuvasodás megelőzése. A sófluorozással kapcsolatos kísérleteket Tóth professzor 1980-ban befejezte, bebizonyította a módszer használhatóságát. A Kompack Vállalat kísérletei után most a Vegyterv az üzemi technológia kidolgozásán fáradozik, így várható, hogy a kereskedelemben is megjelenik a fluorozott só. Most azt vizsgáljuk, hogy a só fluorozását az egyéni módszerek — szájhigiéné, helyes táplálkozási szokások kialakítása, helyileg alkalmazott fiuorkészítmények — milyen kombinációja egészíti ki a leghatásosabban. Ehhez a témakörhöz tartozik az élelmiszerek fluoridtartalmának vizsgálata is. — Bárkiben fölmerülhet a gondolat: a fogorvosok önmaguk ellen dolgoznak. Ha sikerül megelőzni a fogszuvasodást, nem lesz többé szükség fogorvosokra? — Sajnos, ha nem a lyuk miatt veszítjük el a fogainkat, akkor — orvos nélkül — a fogágybetegségek miatt. Fölmérést készítettünk a lakosság fogágyának állapotáról, vizsgáltuk kialakulásának okait, kidolgoztunk különböző kezelési módszereket. De hogy még hosszú ideig szükség lesz a munkánkra, bizonyítja, hogy az utóbbi időben az állkapocsízületi megbetegedésekre terelődött a szakemberek figyelme, a klinika munkatársaié is. Vizsgáljuk a szájüregi daganatokat: kezelésükre Szegeden alkalmaztuk először a kíméletes, hatásos, fagyasztásos módszert, amely sikeres beavatkozás rákmegelőző állapotok gyógyítására is. Fej- és nyakdaganatok rekonstrukciós sebészetével, rehabilitációs módszerek kidolgozásával is foglalkoznak a klinika orvosai. Merthogy elvük: nemcsak a puszta életet kell megmenteniük, hanem megfelelő minőségű életet is akarnak biztosítani a betegeknek. — A legújabb kutatási téma? — A vérszérum egyes alkotóelemei és a fogszuvasodás közti összefüggéseket próbáljuk fölfedezni. — A megyei és regionális feladatokat ellátó klinika gyakorló orvosaként mi a véleménye az itt élő emberek fogazatáról? — Meglepő, hogy például a cigány lakosság fogazata milyen ép. Nem genetikai okok miatt, hanem azért, mert nem esznek sok cukorkát, hosszú ideig szoptatnak, rostdús ételekkel táplálkoznak. A zárt közösségben, gyermekotthonban huzamosabb — 2—3 évig — élő kisgyerek foga is egészségesebb, mint az odahaza, a nap bármely szakában ellenőrzés nélkül „nassolgató" kortársaiké. Ezek a példák is bizonyítják a tudatos, tömegméretű megelőzés lehetőségét és szükségességét. — De elegendő-e a sikerhez egyedül a fogorvos minden erőfeszítése? — Nem, de ezt ma már tudják magasabb fórumokon is. Miniszteri utasításra a Csongrád megyei tanács is létrehozta az úgynevezett prevenciós bizottságot, amelynek egészségügyi és művelődési szakemberek egyaránt tagjai. Feladatuk, hogy védőnők, orvosok, óvónők, tanárok bevonásával minden gyermekre kiterjedő megelőzési programot dolgozzanak ki. Az oktatás, nevelés, szoktatás, a fluoros megelőzés mellett természetesen továbbra is fontos a rendszeres, színvonalas gyermekfogászati ellátás. — Ezért hát oly nagy a felelőssége a szakembereket szárnyra bocsátó klinikának ... — ... és ezért érzem én magam is a felelősség súlyát, hiszen gazdag örökséget: jól szervezett, elismert intézetet vettem át. Munkatársaim bizalma, segítőkészsége, kiváló szakismerete a záloga annak, hogy a korábban lerakott alapokon fejlődjék tovább itt Szegeden a betegellátás é6 a fogorvosképzés. CHIKÁN ÁGNES A kulturáltság haszna M

időn a kultúráról van szó, sokan úgy gondolják: a szocializmus egyik célja és feladata a kultúra fejlesztése, amely tehát politikai cél. A kulturálódásra fordított pénz azonban inkább elvesz a gazdaságtól — mondják — s olyan többletjuttatásnak tekinthető, melyet a szocializmus talán a gazdasági érdekkel szemben vállal. Lenin 1918 és 1923 között többször beszélt és írt arról, hogy a szocializmus legnagyobb ellensége nem egyszerűen az elmaradottság, hanem a kulturálatlanság. Lenin felismerte, hogy a munka és a kultúra, a kultúráról vallott felfogás és a munka módszere igen szorosan összefüggenek egymással, s ebből következően a kulturális színvonal meghatározza az élet minden területét, kihat mindegyikre. Nem véletlen tehát, hogy az MSZMP XIII. kongresszusának határozata igen nagy hangsúlyt helyez a kultúra fejlődésére több vonatkozásban is. A kereskedelmi munka kulturáltságáról éppúgy szó esik mint a kulturális értékek jobb megismerésének szükségességéről, s a szűkebb értelemben vett kulturális feladatok megoldásáról. S a gazdasági építő munkáról szólva szükségesnek tartja a határozat leszögezni: „Javítani kell a munka szervezettségét, fegyelmét, kulturáltságát .. ." A marxizmus és általában az emberi társadalom döntő tényezőjének, meghatározó elemének tekinti a munka és a munkafolyamatok fejlődését. Ha azonban a kultúra szerepét a munkafolyamatokban és általában a társadalmi élet egészében akarjuk látni, akkor tudnunk kell, hogy munka és munka között következményeiben, kihatásában igen nagy különbség van. A paraszti munka elsősorban az ember fizikai erejét vette igénybe. Az önálló paraszti gazdálkodás igen komolyan fejlesztette az emberek gazdasági, ökonómiai érzékét, maga a munkafolyamat azonban lényegében közönyös volt aziránt, hogy közben a munkafolyamatot végző ember mire gondol. Ez a munkafajta nem kötötte le az emberi figyelmet, az idegrendszert és gondolkodást. Egészen másképp áll a helyzet a kézműves munka esetében. Itt a fizikai erők lekötése a paraszti munkához képest csekély. Ugyanakkor leköti az ember idegrendszerét, teljes figyelmet követel, nem tűri a gondolatok elkalandozását, s tudatosítja az emberben azt is, hogy minden munkafolyamat vertikálisan összefügg egymással. Ha valaki szántás közben egy területet kihagy, nyilvánvalóan károsodik, de egész munkája nem .semmisül meg/Ha viszont valaki a legegyszerűbb gépezet eg/etlén " csavarját kifelejti, az egész szerkezet használhatatlanná'válik. A technológiai folyamatok betartása manapság sokszor mint a munkamorál kérdése vetődik fel. Történelmileg a kézműipari munka teremtette meg ezt a fajta munkamorált, s a munkamorálon kívül természetessé tette a munkára való összpontosítást, a munka összefüggés rendázerének legalábbis részleges átlátását. Ilyen módon a munkához való egész hozzáállás, a munkához kapcsolódó infrastruktúra teljességgel új és fejlődésképes elemeit teremtette meg. Nálunk — s ezt tudatosítanunk kell — az er fajta kézműipari hagyomány legfeljebb térben és időben szétszórtan volt meg. S éppen történelmi hiánya eredményezi azt, hogy a modern munka minőségi követelményeinek megértése és elsajátítása korántsem természetes. Ennek a történelmi folyamatnak megléte vagy hiánya veti fel a kultúra gazdasági hasznának problémáját is. Lenin panasza a régi Oroszország kulturálatlanságáról már magában rejtette annak a nehézségnek a felismerését is, amely szükségképpen létrejön a szocializmus fejlettebb fokán. Mindaddig, amíg az extenzív eszközök növelhetik a termelést, addig a kultúra valóban nem minden tekintetben gazdasági kérdés. Abban a pillanatban azonban, amikor a világgazdaság, valamint saját gazdasági fejlődésünk rákényszerít az intenzív növekedésre, hirtelen döntővé válik a kultúra. S

így van ez az életmód kérdésében is. Addig, amíg nincs a kereskedelemben választék, nem merül fel a kulturált kiszolgálás kérdése. Ha az embereknek egyáltalán nincs szabad ideje, akkor nem merül fel a szabadidő kulturált eltöltésének kérdése. S ugyanígy érthető, hogy a lakáskultúra, a környezetkultúra kérdése napjainkban kezd nálunk aktuálissá válni. Senki se gondolja azt, hogy a kulturálódási folyamat gyors eredménnyel jár, hogy például ha ma belsőépítészek, lakberendezők, ipari formatervezők nagy nyilvánosságot kapnak, akkor Magyarországon a lakáskultúra kérdése éveken belül gyökeresen megváltozik. Ha ez a folyamat ma megindul, akkor jó esetben a mai gyerekek otthonaiban két-három évtized múlva mutatkozik meg az igazi eredmény. S a gazdaságban is több évtizedes és lankadatlan munkára van szükség ahhoz, hogy a kultúra tényleges mélységében termelőerővé váljon. Persze, el kell ismernünk, hogy ennek az útnak nagyon sok területen nem a kezdetén vagyunk, de tudatosítanunk kell, hogy nem is a végén. Mert nem a kultúra szokványos számadatok alapján történő megítélése a lényeges itt, hanem az, hogy mennyire válik a kultúra valóban hatásossá. Nem az a kérdés tehát, hogy hány könyvet olvasnak el az emberek, hanem sokkal inkább az, hogy menynyire alaposan olvassák. S ha ennél a példánál tartunk, az alapos olvasásból következhet az, hogy érzékenyebbek leszünk az emberi problémákra, a másik ember gondjait, örömeit jobban érzékeljük, az emberi viszonyok ezáltal válhatnak tartalmilag humánusabbá. Mert az igazi kultúra lényege: megtanít figyelni. Figyelni egymásra, figyelni a bennünket körülvevő valóság minden részletére. A kultúra ott kezdődik, hogy például egy tavaszi tájban észreveszünk valamit, ami nem közönséges, nem mindennapi, hogy feltűnik, az előző héten még kopár fa virágba borult. Az egész kulturális nevelődésnek az a tartalma, hogy megtanít felfigyelni azokra a jelenségekre, melyek mindennapiak, ügyet sem vetünk rájuk, mert a pillanatnyi munkánkhoz, érdeklődésünkhöz nem tartoznak szorosan, más szóval nem „használhatjuk" fel őket. A kultúra szerepe tehát mindig is abban állt, hogy az ember gondolkodásmódját olyan irányban fejlessze tovább, .ami az ideg, a gondolatrendszer nagyobb lekötését és nagyobb pontosságát igényli. Azt mondhatnánk, hogy itt leljük meg a közös vonásokat a tudományban, a technikában és a művészetben. Az egész kultúra törtéhete azt mutatja, hogy az emberiség fejlődése abba az irányba haladt, hogy minél több terhet levegyen az emberi fizikumról, de ugyanakkor minél több lehetőséget, és egyúttal kötelességet halmozzon az emberi észre. A

kultúra kérdésének középpontba állítása tehát nagyon összetett probléma. A kultúra a szocializmus számára politikai cél is, de a gazdaság szempontjából sem elveszettek azok az összegek, melyeket a szocialista állam a kultúra fejlesztésére fordít, noha megtérülésük nem, vagy csak nehezen mérhető. S a fejlődésben már elérkeztünk arra a fokra, ahol az emberi kapcsolatokban, a szocialista demokrácia érvényesülésében is olyan differenciált gondolkodásra, viselkedésre és nem utolsósorban felelősségre kell alapoznunk, amely kultúra nélkül elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan. További fejlődésünk záloga tehát a kultúra fejlődése a legszélesebb értelemben. HERMANN ISTVÁN BARCZÁNFALVI KERENG*RAJZAI