Délmagyarország, 1985. május (75. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam, 121. szám 1985. május 25., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2,20 forint Megyei választási nagygyűlés Az MSZMP Csongrád Megyei és SZPged Városi Bizottsága, a Hazafias Népfront Csongrád Megyei és Szeged Városi Bizottsága, a Csongrád Megyei és aSzeged Megyei Városi Tanács, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa, a KISZ Csongrád Megyei és Szeged Városi Bizottsága megyei választási nagygyűlést rendezett tegnap Szegeden. a Sportcsarnokban. A nagygyűlés elnöksegében helyet foglaltak a megyei és a városi párt- és állami, valamint társadalmi szervek vezetői, az üzemek, intézmények, termelőszövetkezetek dolgozói, a fegyveres erők és az egyházak képviselői. A választási nagygyűlés elnöke Molnár Sándor, a HNF megyei titkára külön is köszöntötte Gyenes Andrást, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnökét, Apró Antalt, a Központi Bizottság tagját a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökét, dr. Cserháti Istvánt, a Központi Bizottság tagját, a SZOTE rektorát, Győri Imrét, a KEB tagját, az Országos Közművelődési Tanács elnökét, Szabó Sándort, a megyei pártbizottság első titkárát, Straub F. Brúnó akadémikust, az MTA alelnökét, a népfront országos listájának képviselőjelöltjét, és dr. Székely Sándort, a szegedi városi pártbizottság eisö titkárát. Ünnepi beszédet Gyenes András mondott. Az ünnepi nagygyűlésen többen mondtak véleményt; Straub F. Brúnó akadémikus, Kulcsárné dr. Kiss Piroska, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának titkára, Szabó G. László, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Pávó Imre, a Szegedi Orvostudományi Egyetem KISZ-bizottságának titkára. Az első választók nevében Harman Andrea, a Vásárhelyi Lenin Tsz dolgozója szólt. * Tegnap Szegeden, a megyei pártbizottság epületében Gyenes András találkozott Szabó Sándorral, valamint dr. Petrik Istvánnal, a megyei tanács elnökének általános helyettesével és megbeszélést folytattak a politikai munka időszerű kérdéseiről. Gyenes András beszéde Hazánk belpolitikai életének fontos eseményére készülünk: • a népképviseleti testületek újraválasztására — kezdte beszédét Gyenes András, majd utalt arra, hogy ennek az eseménynek különös jelentőséget ad, hogy az idén ünnépeltük jhazánk felszabadulásának 40. évfordulóját, és sor került a párt XIII. kongresszusára, amelyen nagy hangsúlyt kapott a nemzeti egység, a szövetségi politika erősítése, a szocialista demokrácia további kibontakoztatása. Mint mondotta: a jubileumi esztendőben azért kell újra és újra visszapillantani a felszabadulás óta eltelt négy évtizedre, hogy ebből erőt merítsünk a jövőért vívott harchoz. Szólnunk kell a múltról azért is, mert a ma élő fiataloknak — de még a középkorúaknak is — már történelem az 1944—45-ös esztendő, s a mai magyar felnőtt társadalom fele kisgyerekként élte át az 1956-os ellenforradalmat. Ezért kötelességünk igazi, hiteles, hűséges elemzést adni az átélt történelemről. A 40 év alatt népünk hatalmas utat járt be. Alapvetően megváltozott az ország helyzete, a nép élete. Számomra különösen jó érzés, hogy 40 év múltán itt. Szegeden szólhatok arról a •történelmi múltról, amit együtt bejártunk. Büszke vagyok arra, hogy az én szűkebb pátriám, Szeged, szinte elsőként mozdult a háborús bénultságból. Itt alakult meg a Magyar Nemzett Függetlenségi Front, amelynek hatására a felszabadított területeken gyors ütemben alakultak meg a nemzeti bizottságok, üzemi bizottságok és más népképviseleti testülelek, és bárki — velem együtt — jogos elégedettséggel mondhatja, hogy az eltelt 40 év Szeged és a megye életében is a páratlan fejlődés idószáka volt. Az országos fejlődéssel párhuzamosan változott a megye és Szeged város arculata. Az egykor csekély iparral rendelkező agrárterület napjainkra jól gépesített mezőgazdaságot és nagy teljesítőképességű ipart mondhat! magáénak. Szeged nemcsak e vidéknek, hanem az egész országnak egyik kiemelkedő szellemi és kulturális centruma. Egyeteme, színházi élete híres, tudományos-művészeti hatásának kisugárzása hazánk határain is túlterjed. Ha visszatekintünk a megtett útra, azt mondhatjuk: jó úton jártunk, még akkor is, ha ez korántsem volt sima és buktatók nélküli. Fejlődésünk nein volt töretlen. A gondok, nehézségek ellenére is azt valljuk: utunkat az eredmények határozzák meg és a sikerek jellemzik. Hazánkban olyan erő munkál, amely képes a nehézségeken is átvezetni az országot. Ez az erő: a párt. Mi a forrása a párt erejének? Mindenekelőtt az, hogy a munkásosztály, a dolgozó tömegek, a nép pártja. A párt létének értelme: a nép szolgálata. A nép teremteti itt mindig új életet mindenfajta pusztítás után. A nép emelt virágzó városokat, falvakat a pusztaságok helyén. A nép védte a hazát az ellenség ellen, még olyankor is. amikor neki csak a nyomor és a megaláztatás jutott Hűség a néphez, bizalom azok iránt, akik építik a szocializmust és akiknek épül a szocializmus. Ez a mi pártunk politikai eredményeinek fő forrása. A népképviseleti testületek megválasztásának küszöbén állunk. Egykoron, a régi Magyarországon úgy zajlottak le a választások, hogy a képviselőjelöltek és a mellettük korteskedők mindent megígértek a választópolgároknak, sokszor olyat is, amiről jól tudták, nem fogják megvalósítani. Mi nem ígérgetünk! Megtanultuk: csak az valósulhat rneg, aminek fedezetét közős akarattal, együttes crófeiszítéssel megteremtjük. A helyi és onszágos célok elérése egyaránt múlik a választópolgárokon, a képviselőkön, a tanácstagokon. A nép érdekeit csak azok képesek jól képviselni, akik mindennek tudatában vannak, akik a helyi érdekeket egyeztetni tudják az ország érdekeivel és lehetőségeivel. Azt a szocialista felfogást valljuk, hogy eredményeink foprása további gyarapodásunk. és a jól végzett, a felelősségteljes munka. Ez ma az egész társadalom elsőrendű ügye. Életszínvonal-politikánk, szociális, művelődési, oktatáspolitikai és minden más — a pártkongresszuson elhatározott — célunkat csak akkor tudjuk elérni, ha munkánk hatékonyságát állandóan javítjuk, ha a magasabb minőségi követelményeknek minden tekintetben megfelelünk. A munka azonban nemcsak az anyagi létünk forrása, hanem szocialista erkölcsiségünk alapja is. Emberré bennünket a munka tett, és továbbra is a munka adja a teljes emberi élet értékét számunkra. E város falai között írta egykoron Juhász Gyula: „...itt nem boldogul más. csak aki alkot, aki munkás!" Azt hiszem, a költő is érzékelteti, hogy a munka nemcsak szép, felemelő, de nehéz, gyakran fárasztó kötelesség, mégis végezni kell. mert létezni nélküle nem lehet. Sorsunk további alakulása tehát attól függ, hogy mennyire tudiuk erősíteni a közgondolkodásban a munka becsületét. És azt. hogy a társadalom számára végzett hasznosabb, értékesebb tevékenvség elismerése jusson kifejezésre a jövedelmek elosztásában is. Ezután beszélt arról a káros szemléletről és gyakorlatról, amit egyenlősdiként szoktunk emlegetni. Majd így folytatta: — A jó munka és annak megbecsülése érdeke mindenkinek. Vannak, akiket aggodalommal tölt el, ha a jövedelmek jelentős differenciálódását . tapasztalják. Meg kell érteni valamenynyiünknek: ha a több jövedelem munkából fakad, nem ellentétes szocialista elveinkkel. A hasznos és szükséges többletmunkát meg kell fizetni. Aki jobb, értékesebb munkát végez, keressen többet, mint az, aki kevésbé iparkodik. Ez a szocialista igazságosság. Ezt kell támogatnunk, -erősítenünk, hogy mindenütt érvényre jusson. A becsületes embereket jogosan aggasztja, hogy valaki ügyeskedésből, spekulációból gazdagodik. Igaz, néha az ilyen jelenségek gyakoriságát és méreteit eltúlozzák. De az is igaz, hogy nem minden ügyeskedő bukik bele erkölcstelen ügyleteibe megesik, hogy csak sokára derül fény üzelmeire és arra, hogy tisztességtelen úton szerezte vagyonát. Az ilyen esetek a legnagyobb kárt erkölcsi tekintetben okozzák, mert megrendítik azt a szocialista erkölcsi meggyőződést, hogy igazi megbecsülést csak tisztességes munkával lehet kivívni. Álláspontunk — az enpek ellentmondó, . kirívó példák dacára is az —, hogy a szocialista felfogástól nem téríthetnek el bennünket, azt kell erősíteni. Fontos dolog, hogy több figyelmet fordítsunk azokra a tényezőkre, amelyekkel kedvezően befolyásolható a társadalom értékrendszere, az egyének életcélja, életmódja, életvitele. Miközben nem tagadjuk, sőt fontosnak tartjuk, hogy az emberek azon iparkodnak, hogy anyagi helyzetük javuljon, azt is hangsúlyozottan valljuk: az ember törekvései, vágyai és céljai nem merülhetnek ki csak az anyagi értékek birtoklásában. Vannak olyan értékek is, amelyek ugyan pénzben nem fejezhetők ki. nélkülük azonban sivár és emberleien lenne az életünk. Az érzelmek harmóniája, a család, a kisebb és nagyobb közösség összetartó ereje, a munkahelyi légkör, a megbecsülés és a tisztelet mind olyan érték, amely teljessé, tartalmassá teszi az emberi A nagygyűlés elnöksége életet. Ezek elfogadtatása, érvényesülése érdekében is többet kell cselekedni. Amellett, hogy jobban akarunk élni, arra is ügyelnünk kellene, hogy egymással többet törődjünk. Gondjaink tehát nemcsak abban rejlenek, hogy ma még életünk anyagi, tárgyi tényezői hiányosak, kevés a pénz, hanem abban is, hogy gyakran kevés az emberség, a jó szó, az igazságos, tiszteletre méltó magatartás. Sok múlik azon, hogy a munkahelyen, az iskolában és a családban milyen felfogás uralkodik. Ha a munkahelyen a vezetők, az iskolában a pedagógusok, a családban a szülők jó példával járnak elöl, nagyobb esélye van annak, hogy a pozitív magatartás válik erőteljesebbé, s ez követésre talál. A jónak, a követendőnek, az erkölcsileg tisztességesnek, a becsületes életnek a középpontba állítása nem üres moralizálás. A szónok ezután arról szólt, hoev a szocialista társadalom erkölcsi normái elsősorban a nevelés, a példaadás útján terjednek cserősödnek, ezért a vezetők magatartását, munkáját az emberek széles körének figyelme kiséri. Pártunk ezért fordít megkülönböztetett figyelmet — hangsúlyozta —, hogy vezető, irányító munkakörökbe olyan emberek kerüljenek, akik feladatuk ellátásához rendelkeznek a szükséges ismeretekkel és képességekkel, értik, képviselik és végrehajtják a párt politikáját, a szocialista erkölcs pormái szerint élnek és dolgoznak. A családot mi úgy tekintjük, mint a szocialista társadalom semmivel sem pótolható sejtjét A család nevelő, az egyén erkölcsét és jellemét formáló ereje elkíséri az embert egész életén keresztül. Hazánkban rend és törvényesség van. A szocialista törvényesség belpolitikánknak alapvető és szilárd eleme. Hazánkban minden állampolgár a törvények védelme alatt áll, azonban aki megszegi a törvényt, azt felelősségre vonják. Ártatlanul tehát senkit sem lehet elmarasztalni, de aki vét a törvényeink ellen, az nem kerülheti el a megérdemelt büntetést. Országunk lakosságának nagy többsége tiszteli a törvényt, fegyelmezetten teljesíti kötelességét, megfelelően él a jogaival, a törvényeket tisztességgel betartja. Ugyanakkor kedvezőtlenül érinti a közerkölcsök és közállapotokat, hogy akadnak, akik az állampolgári fegyelmet lazítják, a törvényeket megsértik és a szocialista együttélés szabályait felrúgják, a becsületes emberek nyugalmát megzavarják, embertársaikat és a közösséget megkárosítják. Jogosan váltanak ki ellenérzést az olyan morálisan káros megnyilvánulások is, mint az elvtelen kapcsolatok, a köztulajdon pazarlása, a hatalommal való viszszaélés, a korrupció különböző formái, a protekciózás és azok a jelenségek, amelyek mérgezik közéletünket. A törvénysértések és viszszásságok ellen egyaránt küzdeni kell: a rend, a fegyelem követelményének következetes betartásával, az ellenőrzéssel és a feíelősségrevonással. Fellépésünk annál eredményesebb lesz, minél kevésbé tűrik a rend, a fegyelem megbontását a munkahelyi közösségek, az iskola és a szülői ház. Gyenes András beszédében utalt arra, hogy az utóbbi öt évben nagy próbatételt állt ki hazánk és népünk. A nép helytállt, jól vizsgázott: tetlrekészségének, szorgalmának és alkotóképessége révén úrrá tudót lenni a nehézséggken. Beszédét a következő gondolatokkal fejezte be. — A magyar nép június 8-án a nagy és közös céloki ra: a békére, a munkára, a szocialista társadalom építésére adja le szavazatait. A béke és a szocialista építés ügye elválaszthatatlan egymástól. Alkotni, gyarapod(Folytatás a 3. oldalon.)