Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

Kedd, 1985. április 9. 3 Tavaszi hajrá a földeken Szombaton reggel csodálatosan verőfényes napra ébredtünk, a természet munkára csalogatta az embert. Röszkén, a Kossuth Tsz irodáján Hankó János növénytermelési főágazat-vezető ügyeskedett a kávéfőzővel, töltögette a frissítő italt a benti evő dolgozóknak. Csak férfiakat láttam a közösben mindenfelé. A tennivalók, a talajlazítás és a vetés gépesített munkák, elsősorban a traktorosok és a műhelyben dolgozók helytállását kívánják. Kint az országhatár közelében hatalmas, sík táblák feketéllnek. Látszik rajtuk, hogy a napokban gépek járták. A dülőút végében Kecskeméti István, Zgdori Antal és Márki Szilveszter két vetőgépet állított be a lóbab vetéséhez. Csak anynyit kérdeztem tőlük: — Mit szólt otthon a feleség, hogy megszöktek a húsvéti nagytakarítás elöl? — Évődtek nagyon az asszonyok. Az enyém azt mondta, ha így folytatom, beadja a válópert. Napok óta alig látott otthon. Egyik hét összemosódik a másikkal. Meg kellene az ünnepre nyiratkoznom, nagyszombat nagyon megfelelt volna, de nincs most rá idő. Kár, hogy Röszkén vasárnap nincs borbély, akadna neki munkája. Nemcsak a suvickolás maradt az asszonyra, hanem a kerti munkák is. Ha csírás a paprikamag el kell azt vetni. Közben megérkezett Magyart László agronómus, akinek nem kis gond nyomta a lelkét: — El kellene még menni a főzni való tojásért is a szülőkhöz, anélkül haza nem állíthatok. Van itt munka elég! Sokan azt mondják erre, hogy ránk fér, a télen úgyis csak pihentünk. Csakhogy ez nem igaz, az előkészületek, a tervezés ugyanolyan munka, mint amikor kint vagyunk a határban, csak nem olyan látványos. Szép nagy fóliasátrakat jártak végig a növényvédósök hosszú slagjaikkal. Tizenkétezer négyzetméteren gyomirtózták a fűszerpaprika palántás ágyásait. Az ünnepek utánra már kibújnak a kis növénykék, és akkor már későn ienne a gramoxonozás. A folyamatos munkának köszönhetően a téeszben a talaj-előkészítés után 31 hektáron elvetették a vöröshagymát, 53 hektáron a helyrevetett paprikát, estig 80 hektáron a lóbab is a földbe került. Igaz, a deszkiek kölcsöngépe is segített, hogy vasárnapra ne maradjon a halaszthatatlan munkákból. Kedden visszasegítik nekik a paprikavetésben. A műhelyben dolgozók a kukoricavetésre készítették elő a gépeket, mert az ünnepek után 'esz a következő muunkamenet. 4C A dezzki Maros Tsz-ben bizonyára jól haladtak a munkákkal, ha még másokon is segítettek. Juhász Bélát, az elnököt egy terepjáró dzsippen pillantottam meg, épp az elvégzett munkát szemrevételezte: — Sokféle a tennivaló. Talaj-előkészítés, vegyszerezés, mütrágyaszórás, lucernafogasolás és fűmagvetés. A lóbabbal már pénteken végeztünk. Csak a paprikavetés maradt keddre. Nem volt hiábavaló a hétvégi és az éjjel-nappali munka, a kéthetes késésből 3—4 napos hátrány maradt. Most már 10—20 milliméter csapadék elkelne a vetésekre, de nem több, nehogy újra felázzon a talaj. Minyó József,. „ Behány József és Széli András a gépműhely udvarán egy talajiazító kombinátor javításával foglalatoskodtak. Közben figyelték az üzemi CB adását, hol és milyen gép romlott el, mit kell azonnal javítani. A műhelykocsi állandóan készenlétben áll. Negyvenöten dolgoztak a közösben a hét végi „szabadnapokon". Kószó Ferenc, a Rábatraktorral szorgalmasan rótta a fordulókat, vegyszerezte, lazította a paprika helyét. Több mint tíz éve dolgozik itt, ennek a gépnek három éve gazdája. Két kilométerrel odébb a nagyobbik Rábán épp az édesapja dolgozik. Nagy darab földet megművelnek ketten. — A műszak reggel fél héttől este hatig tart, akkor jön az éjjeli váltás. Ma nem, mert a húsvéttal egy kis pihenőt kaptunk. Két átdolgozott hét vége után jól fog esni a pihenés. A feleségem otthon van a két gyerekkel, a kisebbik februárban született. A takarításra is ő szakított időt. A rádolgozástól egy kicsit vastagabb lesz a borítékom, a túlórák és a hét végi, ünnepi pótlékok miatt. Megvan a helye, tavaly építkeztünk, egy szoba van még csak teljesen kész. A nagyobbik fiam alig várja már a hétfőt, együtt indulunk neki a húsvéti locsolásnak... (Képeinken: Kószó Ferenc Rába-traktorával, a deszki földeken; a röszkei határban indulás előtt beállítják a vetőgépeket.) Tóth Szeles István Telihay László, 48 éves. A Műegyetem gépészmérnöki karán végzett 195í)-ben. Dolgozott a JATE műszaki osztályvezetőjeként, a KSZV beruházási létesítményvezetőjeként, fejlesztési föosztályvezetőjeként, az Ikarus gyár főmérnökeként. 1984. január i. óta (tz Ikarus szegedi gyárának igazgatója. — Miskolcon születtem, édesanyám és az öcsém ma is ott lakik. — Hogy szokott meg Szegeden? — Egyedül kezdtem. Amikor megnősültem, a felesénem barátnői, ezek férjei lettek a társaságom. Máig összejárunk velük, ők is gépészmérnökök, a szakma is összeköt. Az egyetemen beruházási, szervezési, fejlesztési feladatokat végeztem. Akarva-akaratlan olyasmit is. ami túlmegy a gépészmérnöki szakmán. Megismertem az itteni építőket, szolgáltatókat. Máig jönnek .telefonok, s azokra az évekre hivatkozva kérnek, javasolnak valamit akkori partnereim. — Miért ment el az egyetemről? — Nyolc évig dolgoztam ott. Üj gazdasági igazgató került oda, aki átadta a beruházásokat a Mübernek. Ezzel elveszett az értelme a munkámnak. A Müber ugyan ajánlott egy 800 forintos mellékállást; ezért kijáró, adatszolgáltató munkát kellett volna végeznem olyan ügyekben, amelyeket azelőtt magam irányítottam. — Miért pont a KSZV-be ment? — Meghatározott ideig tarló munkára hívtak, beruházási létesítményvezetőnek. Akkor épült az úi szövődéi csarnok. Sikerrel fejeztük be a munkát, ezért kaptam az első Kiváló Dolgozó kitüntetést. Ettől még kereshettem volna másutt helyet magamnak. de szerencsém volt: egyesült a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat meg a Rostkikészítő Vállalat. Üj vezetők jöttek, új koncepcióval; a közös vállalat szervezési osztályvezetője lettem. Ez is nagvon jó iskola volt: a KSZV országos kapcsolatokkal rendelkezik, sok új szervezet akkor alakult a vállalaton belül. A hetvenes évek második felében jöttek a Raschel-gének, meghonosodott a fóliafonal-gyártás. Ugyanakkor látni lehetett már a hanyatlás jeleit is: az egyesült vállalatnak 11 ezer dolgozója volt. ez a létszám rohamosan fogyni kezdett. 1976-ban fejlesztési főosztályvezető lettem, jó volt a légkör, a kollégák is rendesek, ám látszott, hogy ebben az iparágban túl sok fejlesztésre már nem lesz mód. Visszafejlesztéssel. telepek eladásával foglalkoztunk. — Hogyan került az Ikarushoz? — Megijedtem, hiszen, ha fejleszteni nemigen lehet, sima gépészként, textiles területen aligha találnak nekem izgalmas munkát. Megint. szerencsém volt: Tombácz József, az Ikarus szegedi gyárának akkori főmérnöke elment a kábelgyárba igazgatónak. Hívtak a helyére. Ügy véltem, ez nekem való lehet. Tudtam, mit fejlődött a gyár, mióta az Ikarushoz került, tudtam azt is, hogy jó perspektívái vannak. — Hogyan fogadták? — Sokat tanultam Fogas Jánostól, akkori főnökömtől. Tanácsokat adott, de hagyott önállóan dönteni. Hetente kellett operatív értekezletet tartani, az első kettőre bejött velem, a harmad'kat már egyedül tartottam. — Mi változott az Ikarusban, mióta idekerült? — Amikor idejöttem, napi SCO ezer forint volt a termelési érték. Ma egymillió 300 ezer forint. 1978-ban másodmagammal voltam mérnök, ma tizenhármán vagyunk. Azóta megénült a hármas csarnok, a festő- és a felületkezelő műhely. — Mennyi ebben n maga szerepe? — Autóbusz-alkatrészeket, részegységeket gyártunk. Új ruhában a szépség boltja Háromhónapos kényszerszünet után a napokban újra kinyitolta üvegajtaját a szegedi Kárász utca egyik legnépszerűbb boltja, a Képcsarnok Vállalat Gulácsy Lajos Terme. A közel negyedév alatt korszerűsítették a boltot. Kicserélték a bútorzatot, felújították a villamossági rendszert és a szellőzőberendezést, új almenynyezetet helyeztek ek Nemes faboritást. új helyi világítást, önálló lámpabemutatót, szőnyeglapozót és grafikai bölcsőt helyeitek el. Az egész üzletre a visszafogott eleganciájú fa, a kecses sárgaréz, az áttetsző üveg és a pultokat borító plüss nyomja rá bélyegét. Az üzlethelyiség így áttekinthetőbbé teheti gazdag választékát. Most például az; érdeklődők olyan festőművészek aLkotásai közül válogathatnak, mint Csikós András, Schéner Mihály, Balogh Ervin, id. Benedek Jenő, Mácsai István, Vilhelm Károly. (A festmények vásárlói készpénzfizetés esetén 9 százalékos kedvezményt kapnak, akik részletre veszik a festményeket, 13 százalék befizetésével, kezelési költség nélkül vihetik haza az alkotásokat. Egyébként 500 forint felett 20 százalék befizetésével részletvásárlási kedvezményt ajánlanak.) Szobrászművészeink közül megvásárolhatók például R. Kiss Lenke, Kotsis Nagy Margit, Cziránsky Mária alkotásai. Bod Eva, Morvay Zsuzsa és Csonka Zsuzsa használati és díszkerámiái, modern vonalú kisbútorok, fa étkezőgarnitúrák, függönyök és faliképek, ötvöstárgyak és ékszerek. Az idei első kiállítás a Képcsarnok Gulácsy-termében április 25-én nyílik. Ekkor jelentkezik 25. önálló kiállításával a 60 éves Vjváry lMjos festőművész, akinek tárlatát Fábián Gyula szerkesztő nyitja majd meg. A Szegedi Ünnepi Hetek idején a hagyományokhoz híven iparművészeti bemutatót rendeznek. Július 6án nyílik három alkotó közös kiállítása, Szedleczky Rudolf, Leszi Mária és Szabó Verona bemutatója. Ugyancsak a nyár ünnepi évadán láthatják majd az érdeklődők a Szegedhez még ma is sok szállal kötődő szobrászművész, Tóth Sándor kisplasztikáit és érmeit. Az ősszel mutatkozik be a Képcsarnokban a nemrégiben Szegedre települt textiltervező iparművész Nánay Szilamér festményeivel, majd azéves programot Csömör Katalin festőművész alkotásaiból rendezett tárlat zárja. A Képcsarnok hálózatának egyik legszebb bemutatóterme lett a felújítás után a Gulácsy Lajosról elnevezett szegedi bolt. A megújulás bizonyára növeli népszerűségét. Nem mindegy, hogy ezek milyen minőségűek. Gépész vagyok, teljes energiával támogattam azt az plkepzelést, hogy az állandó minőséget nem a még jobb szakmunkások, nem a fegyelem szigorítása. hanem a jó célgépek, korszerű kiegészítő berendezések munkába állítása biztosítja. Ez ugyanis csökkenti az emberi szubjektivitást. — Tud bánni az emberekkel? A szervezés, mondtam már, 'jó iskola volt. Nem voltak problémáim az emberekkel. megszoktam az üzemi légkört. — Amikor Fogas János nyugdíjba ment, pályázatot hirdettek az igazgatói állásra. Számított rá, hogy megkapja? — Egy idő után igen. Teljesen magabiztos persze soha nem lehet az ember. Tudnia kell magáról, mik a gyengéi. Morfondíroztam is: miért pont most jött be ez a pályázati rendszer? Kockázatot is jelent: a főmérnököt meghatározatlan időre nevezik ki, az igazgatót öt évre. Különben is, műszaki ember vagyok, miért akarnék én vezető lenni? Másfelöl meg azt gondoltam: igazgatóként méa több lehetőségem lesz ennek a szemléletnek a jegyében dolgozni. — Előny, vagy hátrány belülről pályázni? — Is, is. Előny, hogy ismertem a terveket. A vállalat szája íze szerint tudtam pályázni, konkrét célokat jelöltem meg. Ennek ugyanakkor hátránya, hogy nagy uRrást nem fogadtak volna cl. Azt mondták volna: ha ennyire tudod, miért nem csináltad meg eddig? Az is hátrány, hogy ha nem sikerül, a szép szólamok ellenére bukott embernek tekintettek volna. — Főmérnököt viszont már maga választhatott. — Egészen pontosan: a nagyvállalatnál elfogadták az elképzeléseimet. Gépész legyen, nálam legalább tíz évvel fiatalabb, legyen vezetői gyakorlata, nyelvismerete! Nyolcan pályáztak, végül ketten maradtak. Az egyiknek az első kérdése az volt: mennyit fizetnek? Visszakérdeztünk: mit akar csinálni? Azt felelte, majd megmondom, ha ott leszek. A másik jelölt. Galambos Tamás mellett szólt az is, hogy a gumigyárból, jó hírű szegedi üzemből pályázott. Ügy gondoltuk, a szakemberek egyénisége valahogy tükrözi a szakmai iskolájukat. Ügy látszik. jó választás volt. — Mire volt elég az első tv? — Megvalósítottunk konkrét feladatokat: a válaszfalgyártást kellett meghonosítani Szegeden. Megtettük. Régebben gyakori volt a reklamáció a szegedi részegységekre. Jellemző, hogy a társgyárak többet rendelték, mint amennyire szükségük volt. hogy biztosan küldjünk eleget. Nos, megszűntek a reklamációk. Szervező céget alkalmaztunk, s pár hónap múlva mindenki láthatta, játszva tudjuk a felemelt darabszámokat is produkálni. Az anyagtakarékosságban, költségcsökkentésben azonban a lényeges lépések még hátra vannak. — Nem bánta meg, hogy a mély vízbe került? — Nem. Először is, nem úgy estem bele, hanem magamtól mentem. Másodszor: nem mindjárt nyakig, hanem fokozatosan merültem bele. S ami miatt valószínűleg később sem bánom meg: ez a mély víz nem állóvíz. Tanács István Elfogadták elképzeléseimet wahen