Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

2 Szerda, 1985. április 10. l A Szovjetunió felfüggeszti a középhatótávolságú rakéták telepítését Mihail Gorbacsov nyilatkozata 100 éves a Csillag börtön (1.) Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára folytatott a Pravda szerkesztőjével. KÉRDÉS: Lapunk sok. levelet kap a szovjet emberektől, cs külföldről egyaránt. Ezek nemzetközi kérdésekkel foglalkoznak. Hogyan jellemezné a nemzetközi helyzetet? VÁLASZ: Számomra érthető az emberek megnövekedelt érdeklődése a nemzetközi kérdések iránt. A széles néptömegek valamennyi kontinensen igyekeznek tevékenyen befolyást gyakorolni a mai világ sorsára. Ez nem véletlen. A világ tele van politikai, gazdasági és társadalmi problémákkal. Reálisan létezik két egymással ellentétes társadalmi rendszer: a szocializmus és a kapitalizmus. A nemzetközi színtéren aktívan tevékenykedik több tucatnyi új állam, amelynek saját történelmük, hagyományaik és érdekeik vannak. Ez is realitás. Nagy szükség van a nemzetközi együttműködésre a párbeszéd megteremtésében, az olyan ésszerű döntések kimunkálásában, amelyek csökkentenék a világban kialakult feszültséget, segítenék a fegyverkezési hajsza útjainak eltorlaszolását. Ebben minden államnak részt kell vennie, mind a nagyoknak, mind a kicsiknek. Érthető, hogy különleges szerep hárul a nukleáris hatalmakra, és mindenekelőtt a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra. KÉRDÉS: A világban sok minden függ össze a szovjet—amerikai kapcsolatok állapotával. Az ön véleménye szerint mutatkoznak-c lehetőségek c kapcsolatok javítására? VÁLASZ: A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolata a nemzetközi politika alapvetően fontos tényezője. Ám mi korántsem csupán ezeknek a kapcsolatoknak a prizmáján keresztül szemléljük a világot. Tudatában vagyunk annak, mekkora a többi ország súlya a nemzetközi kapcsolatokban, s ezt figyelembe vesszük, amikor a világban kialakult általános helyzetet értékeljük. Hogy mutatkoznak-e lehetőségek a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására? Erre a kérdésre nincs egyszerű válasz. Van ami alapot ad a reménykedésre, ám a korábbiakhoz hasonlóan nem kevés, sőt, sok olyan tényező van, amely aggodalomra ad okot. Genfben új szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek a nukleáris és úrfegyverzetről. Ez kedvező tény. Az Egyesült Államokkal közösen meghatároztuk e tárgyalások tárgyát és céljait, amelyeket röviden így foglalhatnánk össze: ne kezdődjön fegyverkezési hajsza a világűrben, szűnjön meg az a Földön, megkezdeni a nukleáris fegyverek radikális csökkentését azzal a végső céllal, hogy teljesen felszámolják azokat. Most realizálni kell a megállapodásban foglaltakat. A tárgyalások fontosak. Erről mindenekelőtt azért szólok, mert most dől el, milyen irányban fejlődnek tovább a szovjet—amerikai kapcsolatok, és általában, hogyan alakul a világ sorsa. A választási lehetőség a következő: vagy fegyverkezési hajsza minden területen, a háborús veszély növekedése, vagy pedig az általános biztonság erősödése és tartósabb béke mindenki számára. Vannak bizonyos mozgások a szovjet—amerikai kapcsolatok más területein is, ám ezek igen csekélyek. Egészében véve a kapcsolatok továbbra is feszültek. A konfrontáció nem kapcsolataink születési hibája. Ez sokkal inkább a normálistól eltérő jelenség. Nem kell elkerülhetetlenül fennmaradnia. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulását nemcsak alapvetően szükségesnek, de lehetségesnek is tartjuk. Természetesen a kölcsönösség nélkül ez nem megy. KÉRDÉS: Nagy az érdeklődés az iránt, lehctségcs-c az ön találkozója az Egyesült Államok elnökével. Milyenek ennek az esélyei? VÁLASZ: Egy ilyen találkozó kérdése felvetődött a Reagan-elnökkel folytatott levélváltásunkban. Elmondhatom, hogy mindkét részről kedvezően viszonyultunk a találkozó létrejöttének gondolatához. Megtartásának idejét és helyszínét további egyeztetések során fogjuk meghatározni. Szélesebb értelemben a levélváltás során szó esett arról, hogyan találhatnánk meg a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának, azok stabilabbá és konstruktívabbá tételének közös útjait. KÉRDÉS: Az ön által elmondottakból kiderül, hogy sok irányú tevékenységet kell folytatni. Mindazonáltal, ön miben látja a jelentős változást előidéző legfontosabb eszközt? VÁLASZ: Az jntenzív kölcsönös erőfeszítésekben. És valóban sok trányú erőfeszítésekben. Kedvező hatással lenne a szovjet—amerikai és a nemzetközi kapcsolatokra annak kölcsönös felismerése, hogy együttműködés szükséges a világban kialakult konfliktushelyzetek megoldásához. Nem keveset lehetne tenni a szovjet— amerikai kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében is, mindkét fél hasznára. KÉRDÉS: Mindezzel együtt az, amit ön alapvető eszköznek nevezett, a biztonsággal van összefüggésben. Milyen konkrét dologgal lehetne e területen kezdeni? VÁLASZ: Ha már leültünk a tárgyalóasztalhoz azzal a céllal, hogy megállapodjunk a fegyverzetek csökkentéséről, akkor . legalábbis nem kell azokat növelni. Ezért azt javasoljuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a tárgyalások teljes időtartamára hirdessen moratóriumot a csapást mérő kozmikus fegyverzetek kidolgozására, beleértve a tudományos kísérleti munkálatokat, e fegyverzetek kipróbálására és fejlesztésére, mindkét ország fagyassza be hadászati támadófegyvereit. Egyidejűleg be kell szüntetni a közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítését, és ezzel összhangban a mi válaszintézkedéseinket. Az amerikai vezetők azt mondják, hogy a fegyverzetek radikális csökkentése mellett vannak. Ha ez így van, akkor logikus, hogy először megállítsuk a fegyverkezési hajszát, és azonnal hozzálássunk a csökkentéshez. Mi a becsületes párbeszéd hívei vagyunk. Készek vagyunk ismét jelét adni jóakaratunknak. És a mai naptól a Szovjetunió — szeretném hangsúlyozni — moratóriumot hirdet közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére, leállítja Európában egyéb válaszintézkedéseinek megvalósítását. A moratórium hatálya ez év novemberéig tart. Hogy ezt követően milyen döntést fogunk hozni, az attól függ, követi-e az Egyesült Államok a példánkat: leállítja, avagy sem saját közepes hatótávolságú rakétáinak telepítését Európában. összefoglalva, a következőket mondhatom: a szovjet —amerikai kapcsolatok javítására, és az általános nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vannak lehetőségek. Ezeket a lehetőségeket nem szabad elszalasztani. Át kell vinni azokat a konkrét politika, a gyakorlati döntések síkjálologháztól a kerületi börtönig L- + « * RIFC I „ tltt így nézett ki a Csillag a múlt század végén Próbálkozzunk egy kísérlettel: én azt mondom, Szeged, s majd kiderül, hogy az idegen hányadikként sorolja fel a nevezetességek között a Csillag börtönt. A válaszokat sajnos nem hallhatjuk, de alighanem az „élmezőnyben" végezne ez az intézmény, hiszen a „Csillag"-ról valamit, valamikor mindenki hallott, legalábbis az ország határain belül. De azért hadd kezdjem ezt a cikksorozatot egy pontos információval: épp most 100 éves a „Csillag" ' — az ország egyik legnagyobb börtöne. Ennél kerekebb már nem is lehetne az évforduló ahhoz, hogy belelapozzunk történetébe, megnézzük, miiven volt. s milyen ma az élet a „Csillag" falai mögött. Egy kis börtöntörfénelem Kezdjük valami olyannal, amit valószínűleg majd mindenki tud: a, börtön, mint intézmény, sem örök kategória. Az ókorban, a középkorbán sokkal egyszerűbben figyelmeztették az államok polgárait a törvények betartására — kivégzés, csonkítás, testi fenyítés járt a bűnökért. A börtönbüntetést, mint büntetési nemet a magyar feudális büntetőjog sem ismerte. Szabadságvesztésről először egy 1723-as törvény rendelkezik, de csak a XVIII. század második felétől terjedt el. Az első magyar börtön egyébként magánkezdeményezésre létesült, mégpedig Szcmpcen. Hivatalos címe: „Császári és királyi fenyítő- és dologház". Az intezet alapítása után nyolc évvel előbb Tallósra, majd újabb öt évi működés után 1785-ben Szegedre került.. Vagyis Szeged a börtönbüntetés ősi városa hazánkban? Egy tény: a „Csillag" felépítéséről nem történelmi hagyományok nélkül döntöttek. Érdekességként még valamit a „Csillag" elődjének méreteiről — a szegedi vár Tisza felé eső részében elhelyezett „javítóházban" 1831ff Magányos" önfö (Folytatás az 1. oldalról.) mel is össze kell kapcsolnia a szegedi Belvároshoz közel fekvő gyárnak. Tervek Az öntödében nincsenek vállalati gazdasági munkaközösségek. A korábbi vezetés álláspontja szerint a gépeket a rendes munkaidőben kell jól kihasználni. Ellentmondásosnak tartották, hogy amikor béreket visszafogják. a költségek terhére jelentős összeg áramolhat ki. A jövőben sern tervezik végéemek alapítását. A belső anyagi ösztönzést szeretnék úgy alakítani, hogy a munkaidőben juthassanak dolgozóik tisztességes jövedelemhez. Növelik a mozgóberek arányút. A tartósan alacsony teljesítményekért a csökkenő fizetés sem elképzelhetetlen. Bár nincs végéem n gyárban, ez nem jelenti azt, hogy a másutt mükodö ilyen kis termelűesoportok tapasztalatait nem hasznosítják. Kísérleti jelleggel az egvik kisebb részlegnél a kollektíva osztja el a mozgóbéreket, ők a rosszul dolgozókat el is tanácsolhatják maguk közül. A kemény télbon itt is sor került gúzkorlútozásrá, sőt, egy hétre egy üzemegység leállítására is. A jó néhány hátráltató tényező ellenére teljesíthetőnek látszik a<z erre az évre tervezett 2,8 százalékos árbevétel-növekedés. és a célul kjüzött 25 millió forintos nyereség. Bőlc István HÚSVÉTI BÉKEMOZGALOM Az NSZK-ban. NagyBritanniában, Franciaországban több százezren vettek reszt a hagyományos húsvéti békeakció rendezvényein: az emberek békemeneteken, csillagmeneteken, tömeggyűléseken, különféle egyéni akciókon, kerékpáros és motorbiciklis túrákon, sőt, egy rajnai béke-hajókiránduláson ti 1 —. takoztnk a nyugat-európai rakétatelepítések és a világűr militarizálása ellen. NEMZETI GYÁSZ JUGOSZLAVIABAN Hétfőn félárbocra engedték a nemzeti lobogókat Jugoszláviában annak a 35 épitőmunkásnak az emlékére, akik Szarajevó közelében vízbe fulladtak, amikor autóbuszuk egy hegyi tóba zuhant. A különleges mentőalakulatok eddig 26 holttestet találtak; kilenc ember még mindig az eltűntek listáján van. A busz 10 méterre süllyedt a vízfelszín alá, és ott a négy kerekén állt meg. Nyolc ember túlélte a katasztrófát. AMERIKAI KÉPVISELŐK I.ATOGATASÁ Az amerikai kongresszus képviselőházának küldöttsége hétfőn látogatást tett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában. A delegáció vasárnap érkezett Thomas O'Neillnek, a képviselőház elnökének vezetésével hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. bc-n már csak három rab volt. De az is tény, hogy kö+ zel fél évszázadon át ez volt Magyarországon az egyetlen olyan országos intézet, ahová a hosszabb időre elítélteket zárhatták. Most ugorjunk egy kicsit az időben — egészen az 1878-as büntető törvénykönyvig (jogászok ismertebb nevén Csemegi-kódexként emlegetik), amely a büntetési rendszer átalakításáért is sokat tett. A halálbüntetés korlátozása, a testi és becstelenítő büntetések teljes megszüntetése, a szabadságvesztés bevezetése mellett foglalt állást. A büntető törvénykönyv elfogadását nagyszabású börtönépítési program követte. Soproni Fegyház. Budapesti Országos Gyűjtőfogház, és... Elnézést a kicsit hosszúra nyúlt történelemleckéért, de máris elérkeztünk 1883 tavaszához. Szeged épp hogy fölocsúdott az árvíz után, még alig száradt meg a vakolat az új, belvárosi paloták faán, máris országra szóló híres (hírhedt?), építkezésbe fogtak az akkori Mars téren. Hírhedt? Hát bizony, egv börtön építésének — bármennyire is fontos a léte — nem szoktak örvendezni. Hát még, ha akkora börtön alapjait ásták a munkások, mint a leendő „Csillag,'-é. Mert valamit elöljáróban máris el kell mondani. Azóta sem épült hazánkban ennél nagyobb ilyen létesítmény, s így ma Szeged mögé szorul a váci, a márianosztrai, a sopronkőhidai börtön. Avalás újév napján íme a legszárazabb tény: „az 1881. évi LVIII. törvénycikk alapján építtessék börtön Szeged városában." Az ok: az árvíz után a vár épületében levő börtönt lebontották. A törvény szelleme hamar kézzelfogható valósággá vált: Wagner Gyula építész tervei alapján 1883 tavaszán kezdődött az építkezés, és 1884 őszén már el is készült az éDület. A börtönt rendeltetésének 1835. január 1-én adták át. Az előbb azt írtam: épület. Pontosabban azonbart így a fogalmazás: épületek. A „Csillag" ugyanis két önálló részből áll. Az egyik a i főépület, amelynek homlokzata régen a Mars, ma a Marx térre néz. Ehhez tartozik két szárnyépület, amelyben eredetileg a szegedi királyi büntető törvényszék és a királyi ügyészség kapott helyet. A másik rész, az úgynevezett „Csillag-épület" amely négy utca által határolt terület közepén emelkedik. Építése után ez szolgált ,az elítéltek elhelyezésére, s ide kerültek az irodahelyiségek, a különböző műhelyek és a börtönkórház is. Tehát a Csillag-épület. Ennek a jellegzetes alaprajzú építménynek köszönheti a börtön, hogy a hivatalos neve: „Szegedi Kerületi Börtön és Államfogház", már pár évvel az építés után elkopott, pontosabban soha nem is tudott megragadni a köztudatban. De haladjunk tovább a korral! Az új Csillag — amely egyébként építésekor Európa egyik legmodernebb börtönének számított! — is alakult az évek során. 1906-ban a szegedi királyi törvényszék az újonnan fölépített törvényszéki épületbe költözött, s helyére a börtönigazgatóság irodái és a kórház került. Ugyanekkor alakították át az emeleten levő, s addig főtárgyalási terem céljára szolgáló, nagy befogadóképességű helyiséget, amely a börtön római katolikus kápolnája lett. Ebédet a legjobb vendéglőből Mondjuk úgy: ez a forma. S hogy milyen volt a tartalom? Mint már leírtam, a „Csillag"' börtönként és államfogházként működött. Most már csak arról kell szólni: milyen is volt az élet a századfordulón egy ilyen intézményben? A börtönbe azpk kerültek, akik hat hónapnál hosszabb s tíz évnél rövidebb büntetést kaptak. A „Csillag"-ban 500 rabot tudtak elhelyezni, akiket — idézet az akkori büntetésvégrehajtási törvényből — „Viszonyaiknak megfelelő munkára" — kötelezhették. A börtönön kívül például csak beleegyezésükkel és csak közmunkára vihették ki őket. A börtönéletből mindenki számára ismert „séta" időtartama két óra volt — persze nem mindenki számára. Akik ugyanis vétettek a szigorú börtönrendszabályok ellen, azok hamar megtanulhatták, mit jelent a leláncolás vagy a lábbilincs, ami akkoriban törvény által elfogadott fenyítési forma volt. Ennyit a börtönről. S hogy mi az államfogház? Erről azért is érdemes szólni, mert ma már ilyen nincs. Nos az államfogház — amelyet külön épületben, a mai Zöld Sándor utcában helyeztek el — kedvezményezett büntetési forma volt, bizonyos politikai és „más. erkölcsileg menthető cselekmény" esetén. Ezeket a bizonyos cselekményeket természetesen inkább csak az uralkodó osztály tagjai követhették el. Gondoljunk itt a párbajra, a felségsértésre. Az államfogházban munkakényszer nem volt, a rab saját ruháját és ágyneműjét használhatta, önmaga gondoskodhatott élelmezéséről. Akár a váras legjobb étterméből hozathatta az ebédet. Jókai Mór vagy Gárdonyi Géza — ők ugyanis laktak itt „erkölcsileg menthető" okok miatt — minden bizonnyal meg is tették. Természetesen a házirend, a fegyelem sem börtönhöz méltó itt. s tulajdonképpen semmilyen börtönrendszer nem érvényesült. A büntetést csupán a személyes szabadsúg elvonása jelentette. Bátyi Zoltán (Folytatjuk.)