Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

Ml DM 36 Csütörtök, 1985. április 4. . ;; /• „...remélhetőleg tetszik majd a nézőknek..." Szekeres Mihály rajza az előcsarnokról Sokat járt színházba. Nővére, sógora is színes/, lévén bejáratos volt Thália otthonába. Olt született-e meg benne az. elhatározás, hogy ö pedig díszítőfestő lesz? Ezt sem lehetne csodálni, hiszen egy-egy színházépület igazi csemege a díszítőfestés mestereinek. Nos, hogy ihonnan eredeztethető-e a vágy, azt ma már nehéz lenne kibogozni. Mindenesetre tény, hogy az. iparművészeti gimnáziumba felvették ugyan, de butormüves szakra. „Azután jnár belsőépítész akartam lenni, a műbútorasztalost vizsgámat azért mégis letettem." A csepeli fiú, hogy ne kelljen naponta órákat utazni a Zugligetbe, felvételét kérte a •kollégiumba. Akkor még előfordultak ilyen csodák: helybeli létére felvették. „Többé-kevésbé önellátó lettem. Kaptam hát az alkalmon, hogy az egyik szegedi tervező vállalat tanulmányi szerződést ajánlott föl." Így került Szegedre. Első munkája — „nagy szerencse az ilyen" — a Kígyó utcai Technika Ház-a belső tereinek fólöltöztetése volt. „Persze, jártam színházba is. Nézőként ismertem a házat — elégaé vegyes cmlékek-clmények fűznek hozzá. Ma is riaszt még a kép, amely a nézőt a földszinti ruhatárban fogadta. Vagy a lépcsőházakban, amelyek közül egyik-másik sehova sem vezetett. A színészklubot ts említhetném." Ekkor még persz.c nem sejtette Szekeres Mihály. a CSOMITERV belsőépítésze. hogv_ majd épp ö lesz., akinek a Szegedi Nemzeti Színház új (rekonstrukciós) belső ruházatát meg kell terveznie. Kényszerre persze senki ne gondoljon. a feladat örömtelinek, bizonyult: „mindig izgatott, milyen lehet egy színésznek életteret tervezni". A nagyszínház, bezárása, 1978 áprilisa utón megkezdődtek nz ilyenkor szokásos műszaki fölmérések, hiszen a tervezői munka nélkülözhetetlen előfeltétele az állapotfeltáró vizsgálódás. „Őrzök néhány felvételt — megdöbbenti) élmény volt mindenki számára, aki közreműködött az épület föltérképezésében, hogy milyen szörnyű állapotok konzerválódtak évtizedeken át. Mást ne mondjak: a tűzoltók ott tanulmányozták. hogy mit cs hogyan nem (lett volna) szabad üzemeltetni." A tervezés legfontosabb és sikeresen érvényesített szempontja az volt. hogy az. épület őrizze meg eredeti stílusát, az. úgynevezett közönségforgalmi részeken, a nézőtéren, előcsarnokban, társalgóban, de az üzemi szárnyakon teremte-senek meg a legoptimálisabb feltételek ahhoz.. hogy a színházi műhelymunka zavartalan legyen. S hogy miképp sikerült e kettős elvet érvényesíteni először csak a tervezői asztalnál, s lassanként mar a valóságban is. hiszen a rekonstrukció a vége felé tart? A lépcsőházi zegzugok eltüntetésével, a közlekedöutpk áttekinthetővé tételével, a büfé, a ruhatár. a dohányzó, a társalgó új, s elegáns helyének megkeresésével, de úgy, hogy a sajátos Fellner—Helmer-féle hangulat ne csorbuljon, a fehér-arany-mélyvörös színhatás végigkísérje a nézőt az clőfi:niioktó| a •/.'-•ölIvéig. „A gén változtatnunk kellett — remélhelölca tetszik majd a nézőknek a nagyobb kényelem." Milyen szerencse, hogy a műtoútorasztalosság mesterfogásait kitanulta Szekeres Mihály: az. új karszékeket majd az ő tervei alapján készítik el a Faipari és Kiállításkivitelező Vállalatnál. „Persze mire az ember kiválasztja á vállalat anyagkollekciójából az elképzelésének legjobban megfelelő velúrbársonyt, s még talán abban a színben is, amire vágyott, sok tárgyalásra, utazásra, telefon- és telexüzenetre. levelezgetésre kell időt szánnia." És ez csak a szék meg a kárpitja!... Hol van még a textiltapéta, a páholyajtók, a képző- és iparművészeti alkotósok egész, sora. a padló- és falburkolatok. a világítótestek ezernyi gondja? No meg a leendő lakók, a színházi dolgozók kívánságlistája! „Ez az, amitől nem szabad sajnálni az időt," Ahhoz, hogy az üzemi szárnyak két szintjén mindennek és mindenkinek meglegyen a maga helye, sorra beszélni kellett az. énekkari, zenekari, baleltkari próbatermek leendő használóival. Csak az. tudja megmondani, hogy kell egy fodrászmühelyt, sminkszobát berendezni, akiknek van ebben gyakorlati tapasztalata. Csak a színészöltöztető tud hiteles választ adni az olyan kérdésekre, hogy hol legyen a cipők s hol a kalapok helye. „Nos, ilyen konzultációk után határoztam cl, hngu konténerkocsit is tervezek, amelyre majd a jelmeztárban összekészítik a színész valamennyi ruháját, kellékét, s a liftből közvetlenül az öltözőbe tolhatják a kocsit." A példák hosszan sorolhatók az. egyedi tervezésű szabás/asztaltól az igazgatói iroda „kirakófaláig". Túl a csaknem öt esztendeig tartó tervezési folyamaton — „van olyan rajzom. amelyen. 1980-as a dátum" —, s javában •benne a belső munkálatok folyamatában, hogy számolna el az. eddig elvégzettekkel? „Ha csak a színház adott volna munkát az elmúlt években akkor is azt mondanám: változatos, izgalmas feladat volt. Ilettve dehogy is volt: tart még most is, s egészen addig, amíg először föl nem megy a függöny. Egyébként akár át is költözhetnék a csomiterves műteremből a színházba, úgyis ott vagyok majd mindennap. Es ott vagyunk még milyen sokan! Mert ugye npm gondolja, hogy a belsőépítész vagy akár az építész tervező magányos a munkájában?! Igazságtalannak is tartom, hogy a színháztervezök csapatából oly kevés reflektorfényt kap a statikus. a gépész tervező vagy az akusztikus. Hiszen nekik ugyanúgy szívügyük volt és lesz a Szegedi Nemzeti Színház, mint nekünk, akik gyakrabban lépünk a nyilvánosság elé. Azt remélem, a csapatmunkánk eredményét ítélik meg majd a nézők. Es higgye el, nagyszerű érzés arra gondolni, hogy ezt a színházat minden szegedi meg fogja nézni!" PÁLFY KATALIN Lapozgatás a város múltjában Fejlesztési terv 1947-ből I

zgalmas kirándulásra invitált Takács Máté városi főépítész. Együtt lapoztuk fel a megsárgult dokumentumokat, Szeged felszabadulás után első fejlesztési terveit. Honnan indultunk, milyen „trambolinról" dobbantottunk az I945-öt követő esztendőkben? Azért is rendkívül érdekes dolog a régi feljegyzések között kutatni, mert 40 év távlatából már könnyebb eldönteni, hogy az. akkori gondolatok, között mi volt a korszerű, a lehetőségekkel és adottságokkal legjobban számoló törekvés. Olvasóinkat is meghívom erre a kirándulásra. Kezdjük a terepszemlét 1947. október 14-én, amikor a városi közgyűlés, a törvényhatóság, a mostani tanács elődje elfogadta a fejlesztési tervet. Takács Máté szerint a felszabadulás utáni első városfejlesztési koncepció bevezetője olyan kristálytisztán és közérthetően fogalmazza meg a városrendezés céljait és feladatát, amit a szakirodalom sem tudna különben. Ez. a terv a korszerű városrendezés ismérvei szerint készült, és koncepciójában nagyon sok megegyező gondolat található az 1979-es általános fejlesztési programmal, ami alapján Szeged jelenleg is épül. Dénes Leó polgármester az. előszóban előremutató megállapításokat tett: „A demokratikus társadalmi berendezkedésre vár az a feladat, hogy városunk mezőgazdasági és i pari jellegét egyaránt alapul véve tervszerű városfejlesztési politikával lehetőséget nyújtson, hogy váro.:unk Dél-Magyarország gazdasági és kulturális központjáva váljon." Az 1947-es terv azért is rokon a mai elképzelésekkel, mert ügy adott programot, hogy a város adottságaiból indult ki. A következő fejlesztési terv 1952-ben született. Sokkal részletesebb, mint a 47-cs, és húszesztendős távlatot vett figyelembe. Tizenkét fejezetre tagolódik, és részletes szövegelemzés mellett 59 térkép is megtalálható a hatalmas iratkötegben. A koncepcióra természetesen hatással volt az. az általános politikai miliő, ami szerint; Magyarország fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország. Az, ipar fontosságából következik: egy olyan nagy városban, mint Szegeden, az ipari és lakóterületnek megegyező nagyságúnak kell lennie. Más direktíva nincs, illetve ekkor már Szeged „bűnös" város, és a határmentiség sem a legjobb ajánlólevél egy grandiózus fejlesztési programhoz. Hiába keressük a medencés kikötő tervét, már nem szerepel a programban. A terv legfőbb erénye, hogy az. 1947-es elképzelésekhez hasonlóan a lehetőségektől vezetve, határozza meg a fejlesztés irányát. Abból indul ki a tanács, hogy Szeged nagyváros, s ehhez a ranghoz megfelelő felfutásra van szükség. (A megyeszékhely ekkor még nem Szeged.) A városban 8(1 ezren élnek, és azzal számolnak, hogy húsz év alatt a lélekszám 102 ezerre növekszik. Ennek a népességnek 78 százaléka „emeletes beépítésre kijelölt lakókörzetben fog eloszlani". Szó sem volt még akkor a házgyárról, de ez a megfogalmazás mintha előrevetítette volna a nagyvárosi lakóleiepek képét. A teriiJetfelhasználásnál hangsúlyozott Szeged ipari és iskolaváros jellegének szem előtt tartása, valamint a sugaras és körgyűrüs szerkezetnek az őrzése. „A sugárirányú városfejlesztés a közlekedés és település kölcsönhatásának a leggazdaságosabb megoldását eredményezi.' Ezenkívül otyan egységes agglomerációs rendezési terveri gondolkodtak 1952-ben, ami számolt K/öreg, Tápé, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szentmihálytelek szerepével. Ekkor jelölték ki az, iparkörzetet a Dorozsmai út és az. E5-ös közötti területen. No és nem közömbös a lakásépítés .sem. A szakértők kimutatták, hogy hús/, év alatt 10 ezer 300 szobára lesz szükség, ami 3 ezer 150 lakás felépítését jelenti. Természetesen nem kizárólag a többemeletes béres társasházakban akarták a szegedieket elhelyezni, hanem „különösen a sokgyermekes családok számára kívánatos földszintes családi házakat létesíteni, amely célra a kis háztáji gazdasággal bíró lakókörzetek jönnek tekintetbe". Ezenkívül mennyi mindent szerettek volna megvalósulva látni, még felsorolni is hosszú. Három-négy vármegyére kiterjedő országkerületi tanácsi székház, a város négy kerületében egy-egy művelődési ház, Újszegeden inüvésztelep-alkotóház, a Rákóczi téren 3 ezer négyzetméteres úttörőház.. színpaddal, Alsóvároson, Felsővároson és Rókuson utánjátszómozi szerepelt a tervben. Ekkor mondták ki, kamaraszínházat és zenepalotát kellene építeni. Uj könyvtárat is álmodtak a Roosevelt térre, a mai öregek garzonja helyére. Kevésnek találták a SZUE medencéjét, nagyszabású fürdőíejleszlést terveztek. Fedett uszodát akarlak építeni a Lenin körúton, nyitottat a Takaréktár utcában, az Ady téren, a rókusi tornaterem közelében és a Tompái kapu utcában. A Lechner téren műjégpálya lett volna, a mai Tar.iánban pedig egy nyolcemeletes, ezerúgyas kórházat akartak tető alá hozni. A kórház köré egy magánházas lakótelepet terveztek. Egy szuszra ennyit lehet elmondani a húsz. évre méretezett városépítési programról, ami azért is érdekes, mert az. első fejlesztési tervek között a legnagyobb volt. Néhány esztendő múlva, 1959-ben a koncepciót módosították. Aztán megszületett 1963-ban, majd 1968-ban egy újabb általános rendezési terv, de korunk gyermeke az 1979-es irányelvek szerint figyeli a városépítést. Mindegyik tartalmazott nagyon sok jó gondolatot, és végül is a megszüntetve megőrzés jegyében szorította ki az egyik ötlet a másikat, a gazdaságitársadalmi és politikai szükségszerűségek, helyzetek és lehetőségek alapján. Ma azt is tudjuk, ez az élet rendje. IIALASZ MIKLÓS (' sir. / t , • * ff X "'.!->«- 'Vét •... íj, •/,w TAKÁCS ZOLTÁN RAJZA KONDOR LAJOS GRAFIKÁJA