Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

megőrzése Nemzeti programunk a béke Beszélgetés Barabás Miklóssal Felszabadulásunk békét hozott hazánkba, és erőt adott a világégés tiilélöinek az ország újjáépítéséhez. Generációk születtek békében. s itt. élnek még közöttünk a háborút járt honfitársaink. Napjaink világpolitikai eseményei egyes földrészeken megkérdőjelezik a békét. Számos helyen szólnak még a fegyverek. S egyre gyakrabban hallani, új veszély is fenyegeti az emberiséget, a világűr militarizálásának veszélye. A magyar békemozgalom egyik vezetőjét, Barabás Miklóst, az Országos Béketanács főtitkárát igy hát arra kértem, beszéljünk előbb a háborúról. Tűzkeresztség „Ecranul nostru." A körzeti stúdió román műsorának felirata a képernyőn. Botás György csendes mosollyal nyugtázza, s elrévedó tekintetével messzebbre. valahová a kének mögé, a négy évtizednyi múltba néz vissza. A nyugodt hétköznapokról tudósító román szavak értelműket vesztve előhívnak egy sátánian vigyorgó csendőrarcot. — Látványos mesefilm a csillagok háborúja. Pedig a csillagháború terveinek kidolgozása immár realitás. Esélyünk tehát a békére? — Számunkra, a békemozgalomban feladatot vállalók számára, a csillagok háborúja 'egyáltalán nem mesefilm. Egyébként hagy mondjam el, ez a film is elősegítette annak a rémképnek a kialakulását is, amely az újabb amerikai tervek •bejelentése nyomán kialakult, s amelynek következtében valóban sokan vonják kétségbe esélyünket a békére. A világűr rnilitarizálásáról azonban tényszerűen érdemes beszélni, többek között azért is, mert a róla terjedő hírek azt a képzetet keltik, hogy a bolygónk körüli világ eddig mentes volt mindenfajta katonai tevékenységtől. Valójában mintegy negyedszázada keringenek felettünk a katonai műholdak, amelyek segítséget nyújtanak a katonai egyensúly megőrzéséhez, hozzájárulnak az érvényben levő egyezmények betartásához, a nemzetközi biztonság biztositékául is szolgálnak. Az új amerikai űrimilitarizálási tervek agresszív jellegét bizonyítja hogy éppen az említett műholdak elleni barc, valamint az atomfegyverek elleni fellépés eszközei lennének. Az Egyesült Államok tehát a világűrben elhelyezkedő újfajta rendszerekkel abszolút védelmet 'kíván teremteni magának, megfosztva a másik felet a válaszadás képességétől, s megbontva ezáltal a katonai erőegyensúlyt. Ezek az elkéDzelések semmibe veszik a SALT-megállapodásokat. ugyanis semmiféle garancia nincs arra, hogy az új fegyvereket nem teszik földi célpontok elleni támadásra alkalmassá. A terv valóra váltása több százmilliárd dollárba kerülne. A tudósok állítják, hogy belátható időn belül nincs valódi realitása egy csillagháborúnak, de a békemozgalom természetesen érdekelt e terv megélözésében. Éppen ezért úgy vélekedünk, a megoldásnak Genfben, tárgyalóasztalok mellett és nem katonai kutatóintézetben kell megszületnie. — A világ békemozgalma tehát új kihívással találta szemben magát, sokféle választ adhat. Mi a magyar békemozgalom válasza? — Az elmúlt egy évet — s maradjunk kontinensünkön — az európai békemozgalmuk nagyfokú elbizonytalanodása jellemezte. A közép-hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítése elleni tiltakozásban egységesnek mutatkozó mozgalmak körében, a leszerelési tárgyalások megszakadásakor, szélsőséges nézetek születtek. Az űrfegyverkezésről szóló hírek pedig csak fokozták a tanácstalan- i ságot. Ez utóbbi esetben ugyanis az emberek a közvetlen veszélyt kevésbé látják, csupán annyit érzékelnek hogy a fegyverkezés új dimenzjója nyílik meg. Kétségkívül. nem könnyű választ adni. Talán leghelyesebb úgy fogalmazni, hogy Európa békemozgalmai most ..gondolkodnak", „ismerkednek" az új elemmel, s biztosak lehetünk abban: nem marad megfelelő válasz nélkül ez a rendkívüli veszélyeket rejtő kihívás. A magyar békemozgallom megCivöy.ődéssel támogatja az egyenlőség, az egyenlő biztonság elvének k""elkeze!es érvényesítésével folytatandó tárgyalásokat. Fontosnak tartjuk hogy a hadászati rendszerek, a '-özenes hatótávolságú nukleáris fegyverek és az űrfegvverek problémáit kölcsönös összefüggő- • sükben vitassák meg e tárgyalásokon. hiszen, mint már említettem. a világűr militarizálása ellentétes a hadászati stabilitás megőrzésével. Ugyanakkor békemozgalmunk változatlanul küzd az atomfegyverek ellen, törekszik arra. hogy kontinensünket szabadítsák meg e pusztító szerkezetektől. A múlt év őszén megtartott konferenciánkon is kifejezésre jutott, hogy a béke megőrzését hazánk lakossága nemzeti programnak tekinti, népünk elkötelezett a béke szolgálatában. — A békekonferenciára hivatkozott, melynek előkészítéseként, majd utána is országszerte csoportos értekezleteket tartottak az Országos Béketanács tagjainak részvételével. Hogyan értékelték a konferencia szembetűnő új vonásait? — Törekvéseinket kedvezően fogadták. Nem túlzás úgy fogalmazni, hogy általános egyetértésre talált a konferencia állásfoglalása. A megújulás iránti készségnek minősítették a közösségek közvetlen delegálási jogát, az OBT-tagok megválasztásának új formáját. Mindez együtt járt a tanácskozás munkajellegével, fogyatkoztak a formalitások, nyíltabbakká és ezzel együtt eredményesebbé váltak a viták. A legjelentősebb eredménynek azonban azt tartották mindenütt, hogy a tizedik békekonferencia egyértelműen bizonyította és felmutatta a békemozgalom egységét. Szinte valamennyi megbeszélésen kiemelték az ifjúság aktivitását. Nemzeti egységünk táImogatasának fontos <S!emeként értékelték a magyar egyházak és felekezetek itthoni és nemzetközi békemunkáját. — A konferencia szellemében határozták el a jövő törekvéseit, munkamódszereit. Milyen gondolatok irányítják ezeket? — Az évtizedfordulón, a nyugat-európai rakétatelepítések ellen, kontinensünkön végigsöprő tiltakozó hullám alakult ki. amely számunkra is bizonyította az új. életszerű, a változó valósághoz rugalmasan alkalmazkodó módszerek alkalmazásának szükségességét. A nehezebben elérhető célt tűztük magunk elé. Szeretnénk, ha az emberek természetes cselekvési tere lenne a békéért folytatott munka. Ne alkalmi demonstrációk sorozatának. látványos akcióknak tekintsék csupán a békemunkát, hanem mindenki találja meg a hétköznapi, folyamatos cselekvés színtereit. Természetesen a jövőben is lesznek akcióink, de jó lenne, ha a kis közösségek kerülnének a figyelem középpontjába. s cselekvéseik nem választódnának el mindennapi tevékenységüktől. A közelgő béke- és 'barátsági hónap során a demonstrációkra és a közösségek elmélyültebb munkájára egyaránt lehetőség nyílik. — Konkrétan milyen békeközösségekre gondol? — Elsősorban fiatalokéra, de munkások kollektíváit vagy akár nyugdijasok csoportjait is említhetném. Egyre több közösség nyilvánítja ki szándékát az aktív békemunkára. Ifjúsági bizottságunk jelentős számú, az ország különböző részein működő békeklubbaal és közösséggel tart kapcsolatot. Példaképp említhetem. Mohácson több is található. Ügy tapasztaljuk, növekszik békemunkánk rangja, s ez — a közéleti cselekvésre nem mindenütt inspiráló társadalmi közegben — megbecsülendő érték, örülünk a fiatalok .mind több spontán kezdeményezésének. Legyenek középiskolások vagy úttörők. Kulcskérdésnek tekintjük az ifjúság megnyerését. A fiatalok nemzettudatának, béketudatának állapotáról riasztó tényeket citáltak a konferencián, s bár ennek az ellenkezőjéről is jó néhányszor alkalmunk volt meggyőződni, mégis mindannyiunk számára figyelmeztetés volt ez. A magyar békemozgalom fontos feladata ma. hogy keresse az együttműködés lehetőségeit a fiatal nemzedékek nevelésével foglalkozó emberekkel, szervezetekkel. A békére nevelés fontosságával elvben mindenki egyetért, de meg kell találnunk megvalósításának módjait, esz'közeit. Erről elsőként májusban, a pedagógusok első országos konferenciáján nyílik alkalmunk. Szeretném hozzátenni, mi valamennyi nemzedékkel, társadalmunk valamennyi rétegével közösen kéozeliük el a békéért tett erőfeszítéseinket. Törekszünk mozgalmunk egységének megőrzésére, vonzerejének növelésére. MAG EDIT Szurony villan az orra előtt, vörös, tompán fénylő foltokkal. — Látod ezt a szuronyt? — Látom. — A csendőrlaktanyán felügyelet alatt szolgáló román fiú torkában valami elszorul. — Véres. — Az hát! — fröcsögi a csendőr. — Most szúrtam át két olájt! Érted? Nem bír felelni. Tudja, hogy amaz mindent ismer róla. a nyugat felé elhurcolás előtt álló mezőhegyesi ménes nemrég leszerelt lovászáról, az évekkel előbb innen odaátra átszökött, visszatoloncolt, román s magyar börtönt megjárt suhancról. Érezte. nem véletlen, hogy épp előtte hadonászik a magából kikelt csendőr. Pánikhangulat uralkodott el. Közeledik a front, jönnek az oroszok, meneküljünk. Gyuri a kiürült laktanyában. Tarisznyába tesz két ottfelejtett gránátot, egy öltöny ruhát. Vonaton döcög haza, Pusztaottlaka felé. Ott a bátyja, a nagymama — ez a teljes család. Katonák az utakon teljes felbolydulás. A faluszéli kukoricásnál a nagymama veszi észre, integet, forduljon vissza. A bátyja napok óta a kukoricásban bujkál a csendőrök elől s a mama hordja ki neki az ennivalót. Visszaút, menekülő tüzérekkel. Egy pihenő után elhajtanak a maréknyi vagyonnal: új ruhával, gránáttal, a talált röpcédulával. Románul, szlovákul, németül írt versike a papíron: „urak szaladjatok, papok ballagjatok szegények, ti csak maradjatok". A mezőhegyesi csendőrlaktanyából már a hátsóudvari istállók, ólak állatait is elhajtották. Megbújt magyar katona ripdt-ellenségfis arca, védekezni-támadni kész mozdulatai. — Partizán vagy? — kérdezi idegesen. — Miért lennék én partizán? Azt sem tudom, mi az? — Mit látsz odakint? — Katonák hátát. Szaladnak. — Hát még? — Feltörték a boltot. Hordta a zsákmányt n falu népe. Gyurinak két csomag cigaretta jutott. És egy üveg. Ügy adtak a kezébe, hogy pálinka van benne. Indul a mozi felé, megtorpan. Három idegen a kiürült főtéren, integetnek felé, menjen oda. — Fritz? — kérdezi az egyik. — Nem, de mi az? — a magyar szót nem értik, Gyuri románul folytatja. — Román vagyok. — Nem magyar? — szólal meg tiszta románsággal a másik. — De. Az is. Amazok bólintanak, értik. Az előbbi oroszul szól a többiekhez. Hívják, mutassa meg a laktanyát. Keresik a lőszerraktárat, fegyverszobát. Egyetlen pisztoly a zsákmány. Gyuri készséges, mutatná, ilyen volt a csendőröknek, közben egy rossz mozdulat, s az egész tárat kilövi. Dermesztő pillanatok, majd felharsanó nevetés. Erre inni kell. Mutasd az üveget, mi van benne? — Cujka. Pálinka. Az ismeretlen egyenruhás meghúzza. Eltorzult arccal káromkodik, köpköd. — Mineralnaja voda! — pofonra lendülő kezét lefékezi, inkább az üveget vágia földhöz. Azóta tudja, hogy a „Mira" nem pálinka hanem keserűvíz. A feszültség elmúltával az egyenruhás — láthatóan ő a parancsnok — szól hozzá a tolmácson keresztül. — Akarsz-e velünk jönni? — Minek? — Tolmácsolni. Te tudsz magyarul. lefordítod románra. Szükségünk lenne rád. Sem otthona, sem munkáia. hazamenni nem mer. hisz onnan jött, azt sem tudja, este hol alszik, mit eszik. Megegyeztek. Rezvetki — ez volt az első orosz szó, amit megtanult. Felderítők. Velük csapott tenyérbe. Az ismerkedés rövidre sikerült. Amikor a faluból kiértek, a csanádapácai útra, tűz alá vették őket. A tűzkeresztségen pillanatok alatt átesett „felderitőtanoncot" máris bevetették. Két, a többiektől leszakadt magyar katonát kérdezett ki a szárkúp mögé kúszva. Egy szétzilált egység fáradt harcosai voltak. Ujabb támadás, a fedezéket kereső felderítő románul kiáltja, rejtőzz el, nehogy elfogjanak! Gyuri bemenekül egy tanyába. Elzavarják. Gyanússá tette az ajándékba kapott oro6Z csizma és ing. — Ügy vagy te magyar, mint én most katona! — hörögte egy asztmás vénember. Aztán megsajnálta. elbújtatta eay verembe. Éjszaka, hideg, nedves szalma, átnyirkosodott ruha. de anélkül is reszketne: egész éjjel aknavetötüz. Tele az udvar szilánkkal. Deres hajnal. A visszavert szovjetek valahol a távolban, az udvarra belép egy magyar tiszt, megpillantja az előbújt fiút. — Mi van öcsi. szétvertek benneteket? — méregeti, ismeretlennek találja, nem tudja hova tartozik. Megakad a szeme az idegen ruhadarabokon. Gyuri feltalálja magát. — Elfogtak, elszedték a ruhámat, és ezt adták rám az oroszok. De én megszöktem. — Menj oda az aknavetösökhöz. keresd meg a géhást az majd ad rendes öltözetet. Utána jelentkezz — Igenis. Az aknavetősök elgyötört arccal, fáradtan heverésznek, ügyet sem vetnek az idegenre. Megszaporázza lépteit. elmegy mellettük, futva ér a távoli csőszkunyhóba. Percek múlva gépfegyverropogás. Menekülés a földeken. Egy tanya, mellette ágyú, két tanácstalan katonával. — öcsi! Vannak a faluban oroszok? — Mint a fűszál! — a lódítás megteszi a hatását. — Mit vacakolsz már avval a löveggel? — szól az egyik a társának — gyerünk. Menekülnek. Gyuri tovább fut. bukdácsol, kúszik a messzi kukoricás felé. Leszáll az este. Zörgés a kukoricaszárak közt — Sztoj! Ruki verh? — Turigin. Kapitány Turigin. Rezvetki. Turigin! — a makacs ismételgetés, a sebtében megtanult név. az egyetlen szakkifejezés elbizonytalanította a szigorú őrszemet. Odakísérte a felderitőkapitányhoA — Grisa! — kiáltotta a tiszt. Gyuri Grisa maradt a háború végéig. Másnap megkezdődött tavaszig tartó vándorútja. A felderítők tolmácsaként, majd „avatott felderitöként" a Makó, Szeged. Csongrád. Kunmadaras, Karcag, Tiszafüred felszabadításában részt vett szovjet csapatokkal eljutott Egerig. A városért vívott harcokban tanúsított bátorsága jutalmaként Sztálin marsall köszönőlevelét kapta meg. Eger után az északi csatákban vett részt, majd tovább ment Csehszlovákiába. Korponánál hívatta a parancsnok, s közölte vele: számára itt ért véget a háború Mehet, ha akar szovjet katonai iskolába, s mehet. ha akar. egyenest haza. Eszébe jutott az a szeptemberi délután, amikor a kiürült laktanyából hazafelé vette az irányt. Döntött. Szovjet katonaruhában, eev csendes éiszakán ért haza. Elváltozhatott hangon bekiabált az ablakon — oroszul. A nagymama kiszólt — románul. — Gheorghe, tu jeste? Gyuri, te vagy? WÜRTZ ÁDÁM GRAFIKÁJA * Villan a tévé képernyője. A megjelent bemondónő visszazökkenti a mába „...stúdió román nyelvű adását látták"... Botás György szöregi BM-nyugdíjas, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének tagja a készülékhez lép, s eljorditja a kapcsológombot. I. ZS.