Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

Péntek, 1985. április 19. 2 Az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az l. oldalról.) véleményé is; s hogy n kiválasztás és utánpótlás megjavítás;! megkívánja a közvélemény által is ellenőrzött minőségi követelmények előtérbe állítását. Ezért az egyetemi kinevezéseknél és megbízásoknál a Magyar Tudományos Akadémia bizottságai és testületei véleményét kérjük ki. E vélemények alapján egyes esetekben a Minisztertanács, más esetekben az illetékes miniszterek a kinevezők, illetve megbízók. Szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslattétel ioga továbbra is az egyetemeké és a főiskoláké. s ezt a velük egyetértésben beterjesztett módosítás szó szerint is kimondja. Erősíteni kívánjuk az oktatási intézmények és a külső viláe közötti kapcsolatokat. A közoktatásban iskolatanácsokat hozunk létre, amelyek nemcsak a szülök, hanem az üzemek, termelőszövetkezetek, hivatalok képviselőiből is állnak, akik egyrészt az adott közösség igényeit tudják közvetíteni, másrészt támogatni tudják az iskolát feladatai ellátásában. Különösen fontos, hogy a felsőoktatás tartson szorosabb kapcsolatot azzal a sokféle gyakorlattal, amelyre a hallgatókat felkészíti. és amely igényli a segítségét a képzésben és a kutatásban egyaránt. Á feltételek az állam biztosítása feladata A javaslat ennek erdekében teszi lehetővé szakértői bizottságok megalakítását, amelyekben részt vesznek az adott szakág elméleti és gyakorlati szakemberei, és a feladatuk az. hogy segítsék az irányító szerveket, s magukat az intézményeket is a tartalmi tantervi és módszertan; kérdések tisztázásában, a kutatómunka fejlesztésében. a gyakorlattal való kapcsolatban. Emellett maguk az egyetemek és fiiiskolák is létrehozhatnak szakmai testületeket, amelyek a közvetlen együttműködést szolgálják az egyes tanszékek, intézetek és a gyakorlat között. Javasoljuk regionális tanácsok létrehozását is. annak érdekében, hogv egyegy nagyobb tájegységben a kutatóintézetekkel vállalatokkal, a gazdasági, társadalmi élet irányító szerveivel javuljon a kapcsolat uz oktatási, továbbképzési, illetve kutatási feladatok ellátásában. Ezután a miniszter a törvényjavaslatnak az irányítás alapvető szabályairól szóló részét elemezte, majd így folytatta: — A szakmai »viták szóvá tették az oktatás ingyenestégének kérdését. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya arról rendelkezik, hogy az állam a művelődéshez való jogot — többek között — az ingyenes és kötelező általános iskolával valósítja meg. Az általános iskola ingyenessége 1949 óta azt jelenti, hogy magáért a nevelésért, oktatásért nem kell dijat fizetni, de a tanulók egyéb térítésmentes szolgáltatásokat, illetőleg ingyenes tankönyveket és más iskolai felszereléseket nem kapnak. 1961-ben az oktatási törvény a tandíjmentességet biztosította a középfokú oktatásban is. A javaslat az ingyenesség fogalmát fenntartja abban az értelemben, ahogy az eddig is érvényesült. feltételezve, hogy az állam az iskoláztatás költségeiből a jelenleginél többet vállalhat magára, ha a népgii/jdaság , ipbejbifó képessége ezt lehetővé teszi. • V.ÍUi volt arról is. hogy miként: alakuljon u tankötelezettség. A javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, hogv minden gvermek a 16. életévéig tanköteles. A tankötelesek 95 százaléka végzi el az általános iskolát, és a végzettek ugyanennyi százaléka továbbtanul középfokú iskolában. Akik nem jelentkeznek középfokú oktatásfa — a javaslat alapján, engedéllyel — más oktatásban váló részvétellel is teljesíthetik tankötelezettségüket, tanfolyamokon és gyakorlati foglalkozásokon vehetnek részt, illetve indokolt esötben felmentést kaphatnak. A szakmai vita egyik középponti kérdése volt — és ezt már a fejlesztési program kialakítása során is észleltük —, hogy mindaz, amit az oktatás fejlesztése érdekében előirányoztunk, reális-e. rendelkezünk-e a megvalósításhoz szükséges személyi és anyagi, tárgyi felfelelekkel. Erre az a válaszom, hogy a Minisztertanács a fejlesztési program elfogadása kapcsán vállalta: a közoktatás fejlesztésére társadalmi-gazdasági programot dolgoz ki, amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfelelő számú tantermet, most már nemcsak az általános iskolában, hanem a középfokon is, tehát tekintetbe véve azt, hogy a nagyobb létszámú korosztályok 1987-től elérik a középfokú iskolákat. Gondoskodni kell arról is. hogy legyen elegendő pedagógus: ennek érdekében már most jelentősen növeltük a beiskolázási létszámokat a pedagógusképző intézményekben, és igyekeztünk javítani a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, 'erkölcsi, társadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta a felsőoktatási intézmények rekonstrukciójának folytatását, a kutatáshoz és az oktatáshoz is szükséges gép- és műszerbeszerzés javítását, a kollégiumi férőhelyek növelését. Nem a törvény feladata az, hogy konkrétan meghatározza a feltételeket, de a törvény kimondja, hogy a feltételek biztosítása az állam feladata. Arra is kitért az expozé, hogy az új törvény hatályba lépésével mintegy 150 magas szintű jogszabály hatályon kívül helyezésére kerül sor, s mintegy 650 alacsonyabb szintű jogszabályt kell felülvizsgálni. A nevelési-oktatási rendszerre vonatkozó részletesebb szabályokat a törvény végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet, valamint a kidolgozandó miniszteri rendeletek — elsősorban az óvodához és az egyes oktatási fokokhoz kapcsolódó egy-egv átfogó, részletes miniszteri rendelet — és miniszteri utasítások tartalmazzák majd. de ezek száma a jelenleginél lényegesen kevesebb lesz. 3ogi keret és biztosíték Köpeczi Béla kifejtette azt is, hogy nem könnyű oktatási törvényt előkészíteni. Nemcsak a jogi szabályozás rendkívüli kiterjedtsége és bonyolultsága, hanem a törvény tárgya, az oktatás tartalma és jellege miatt sem. Az oktatás a világon mindenütt. viták középpontjában „kco^k jogL az utakat és móifo- arra. kát; amelyeikkel meg tud fejelni a kor 'követelményeinek. a tudományos-műszaki haladásnak, a nagy társadalmi változásoknak, a kultúra tartalmúban jelentkező szerkezeti átalakulásnak. az ezredforduló embere eszme- és értékrendszere áll és mindenütt azokat formálásának. A törvények — bárhol a világban — csak a jogi kereteket és biztosítékokat adhatják meg, önmaguk azonban nem képesek arra. hogy a korszerűsítést garantálják. — Azt állíthatjuk: a tavaly elfogadott fejlesztési program és az erre épülő SKJ&ítaiás al kjilrna^ hogv a magvar nevelés és; oktatás toyább. fejlőd-, jók a pedagógusok, szülők, a társadalom aktív közreműködésével — hangsúlyozta a miniszter, s befejezésül kérte az országgyűlést, hogy mindezt figyelembe véve, fogadja el a törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos expozéja — Jogos társadalmi kívánság, hogy amit ma cselekszünk szűkebb és tágabb környezetünkért, az könnyítsen gondjainkon, de a gazdasági ésszerűség követeimenyét szem előtt tartva egyúttal az utánunk jövő nemzedékek várható szükségleteivel is számoljon. Ebből kiindulva szerepelnek ónálló napirendként, most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és településfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kormány elnökhelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva keszítette elő azt a dokumentumot és határozattervezetet, amely most önök előtt fekszik. Négy év munkájával igen sok megalapozó vizsgálat, előrejelzés és fejlesztési elgondolás készült. A munka szoros összhangban folyt — és sok szempontból egybefonódott — az ezredfordulóig kitekintő hosszú távú népgazdasági tervezéssel. Az előkészítő munka eredményeit összegző javaslatokról a Hazafias Népfront országszerte kilencven tanácskozást szervezett, mintegy tízezer résztvevővel Ezeken élénk, olykor szenvedélyes vita folyt az országos és a helyi feladatokról. A tanulságokat igyekeztünk hasznosítani. Ez a kormányzatot, a társadalmi testületeket, a" tudományt és a területi szerveket egybefogó vállalkozás — meggyőződésünk szerint — újabb szép eredménye és bizonyítéka a szocialista demokrácia és a közmegegyezés iránt elkötelezett politikánknak. Eredményes másfél évtized Faluvégi Lajos ezután arról szólt, hogy az előterjesztés a kormány által 1971ben elfogadott területfejlesztési irányelvek megvalósítása során szerzett tapasztalatokból és tanulságokból indul ki. Nyugodt lelkiismerettel állithatjuk, hogy az azóta eltelt időszak hazánk területés településfejlesztésében eredményes szakasz volt. Tovább mérséklődtek az országrészek és a megyék között a korábbi nagy különbségek a társadalmi és a gazdasági szerkezetben, a fejlettségben, a tudományos erők területi megoszlásában és lakosságunk életkörülményeiben. Felgyorsult a történelmi okok miatt elmaradott térségek fejlődése. Területileg teljesebbé vált a foglalkoztatás, és azáltal,, hogy a lakóhelyhez közeli munkahelyeket teremtettünk, mérséklődött a távolsági ingázás. Miközben Budapest világvárosi jellege tovább erősödött, olyan nagyvároshálózatunk alakult ki. amely megteremtette az eddiginél egyenletesebb és arányosabb településfejlesztés alapjait. A másfél évtized alatt felépült egy és egynegyed millió lakás. A városok száma 74-ről 109-re nőtt. A városlakók aránya 46 százalékról 56 százalékra emelkedett, úgy, hogy közben a megyék közötti különbségek — e tekintetben is — csökkentek. Kiegyenlítettebbé váltak a települési viszonyok. Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági körülményekben mélyreható változások mentek végbe. A megváltozott külső és belső körülmények miatt lelassult q gazdasági növekedés üteme. Ennek következményei szükségképpen megmutatkoztak — különösen az utóbbi években — a terület- és településfejlesztésben is. A növekedés lassulása számos olyan társadalmi és gazdasági problémát is felszínre hozott, amely a gyors fejlődési sodrásában rejtve maradt előttünk. Üj jelenségek mutatkoztak a társadalom szerkezetében, az életmódban és a társadalmi normákban is. Tovább differenciálódtak a szükségletek, s módosult azok szerkezete. Az. 1971-ben elfogadott Irányelvek tehát némely szempontból olyan belső és külső föltételekre épültek, amelyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizonyultak helyesnek vagy tartósnak. Megmutatkoztak a településhálózat hierarchikus fejlesztési koncepciójának fogyatékosságai, és feszültségeket okozott a térségek adottságait, a városaink és falvaink sokszínűségét gyakorta figyelmen kívül hagyó sematikus végrehajtás is. Bebizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalúan csak a nagyvárosokat, a kiemelt településeket fejleszteni, s nem szabad egy-egy település jövőjéről kizárólag ..fölülről" határozni. A települések rendezési tervei sok helyütt elrugaszkodtak a valóságos anyagi lehetőségektől. Egy további — megszívlelendő — tanulság tehát az. hogy mivel a gazdasági és társadalmi körülmények szakadatlanul változnak, erre a gazdaságpolitikában es a terület- és településfejlesztési politikában egyaránt — egymásra is tekintettel — nyitottabbá kell válnunk. Érzékenyebben kell figyelnünk a társadalomtól érkező jelzésekre, az új kérdésekre pedig új Válaszokat kell adnunk. Az, elmúlt években azt is tapasztalhattuk, hogy a nehezebb gazdasági körülmények közepette új. értékes társadalmi folyamatok bontakoztak ki és erősödtek föl. Lázár György miniszterelnök és Kádár János, az MSZMP főtitkára az ülésteremben. (MTI-fotó — Telefotó—KS) Megsokasodtak a helyi kezdeményezések. Fokozódott lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részvállalása a településfejlesztésben. A közösség javára végzett társadalmi munka értéke ebben az. ötéves tervidőszakban meghaladja az 50 milliárd forintot, s ez két és félszerese lesz az előző időszakénak. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüggéseket és célokat. — A területek és a települések fejlesztése, , amely magában foglalja a ktflönféle orSfcá'gtféSZe.ií,' á'TtWárós. a megyék, a városok és á községek jövőjének formálását. csakis arra épülhet, hogv a termelőerők es a gazdasági alapok erősödnek. Nem szabhatjuk meg csupán az igényekből kiindulva a fejlesztés irányait és mértékét — ha ezek még oly jogosak is. Városaink és falvaink fejlődése sem táplálkozhat másból, mint a gyárakban, a földeken, a szellemi alkotóműhelyekben gyarapodó javakból, az elosztható nemzeti jövedelem növekedéséből. A növekedés felélénkülésének föltételei — miként ezt az MSZMP XIII. kongreszszusa megállapította — megvannak, illetőleg megteremthetők. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságának javításában. s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszonyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhetnek városaink és falvaink, s javulhatnak a lakosság életkörülményei. Tudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív szakaszban a gyarapodás, a növekedés már nem mehet másképp végbe, mint a termelőerők eltérő ütemű fejlődése révén. Ez pedig ar.-'»á • Vezethet' hogynS9rR»M>nr' féle -térségek- fejlődési - lehetőséget V,?V jiíbbarf ''VUfl'éiVrtciálódnak. A különbségek szüntelenül újratermelődnek. Ez a fejlődéssel járó ellentmondás, de egyben a fejlődés hajtóereje is. Miközben igent mondunk a gazdaságunkban végbemenő differenciálódásra, társadalmi rendünk lényegéből fakad az, hogy az emberek számára — bárhol éüenek is — egyenlőbb esélyeket teremtsünk az elemi fontosságú ellátáshoz való-hozzájutásban. Kölcsönös érdekekből kiindulva A jövőben nagyobb hangsúlyt kap a községek fejlesztése, és ez majd az állami es a megyei fejlesztési eszközök elosztásában is kifejeződik. Emialt voltak, akik azért kezdtek aggályoskodni, hogy netán háttérbe szorul a városlakók jogos szükségleteinek kielégítése. Ez azonban elkerülhető veszély, kivált ha a fejlesztési döntések a város és a falu kölcsönös egymásra utaltságából indulnak ki. Be kell látnunk: a városlakóknak is érdekük, hogy javuljanak a környező falvak lakóinak életkörülményei. mert ezáltal mérséklődhet a bevándorlásból a városokra nehezedő nyomás, és tágíthatok a városi ellátás szűk keresztmetszetei. A városok fejlődése ugyanakkor jótékonyan hat a községek lakóinak életkörülményeire js. mégpedig azáltal, hogy közelebbi munkaalkalmakat teremi, s hozzáférhetőbbé teszi a magasabb fokú szolgáltatásokat. A városokat és a falvakat tehát nem egymás rovására, hanem kölcsönös érdekeikből kiindulva, nem kizárólag a közigazgatási határok között. hanem a valóságos vonzáskörzetekben, a természetes egymásra utaltságban és érdekközösségben gondolkodva kell fejlesztenünk! Reálisan abból indulhatunk ki. hogy a következő évtizedekben folytatódik az urbanizációs folyamat, esetenként a nagyközségek várossá válása. Ez történelmi irányzat, a társadalmi fejlődés velejárója. De érdekünk, hogy a jövőben a városokba költözés folyamata lassuljon, a várossá- válás tervszerűbbé, irányi tottabbá váljon. Olyan ütemben haladjon előre, ahogyan ehhez a föltételek helyileg létrejönnek. Az ésszerű városfejlesztés közepette ezért is kell segítenünk a kisebb településeknek népességük megtartását erősítő képességét, és javítanunk a települések közötti közlekedést és kommunikációs rendszert. — A célok közül kiemelesre kívánkozik a természeti, környezeti és települési értékeink megőrzése. Ha nem lépünk föl még határozottabban az újabb karosodások ellen, ha nem tudunk a műszaki haladással egyidejűleg kellő szemléletváltozást elérni környezetünk megóvásában. akkor ebbéli gondjaink csak tovább szaporodnak. Mindebből következik: azon kell lennünk, hogy valamennyiünk jobb közérzete érdekében az eddiginél jobban megbecsüljük természeti, táji, települési és építészeti értékeinket, környezetünket. E meggyőződésünk következményeit a népgazdasági, a vállalati és a tanácsi tervekben. a fejlesztési és beruházási tevékenységben következetesebben kell vállalnunk. S nem utolsósorban: érvényt kell szerezni az \