Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

ím) VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam 76. szám 1985. április 1. hétfő Ára: forint Folyamatosság és megújulás A politizáló közvélemény megkülön­böztetett figyelme, érdeklődése ki­sérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozásait. Ar­ra várt választ az ország, s benne me­gyénk lakossága, hogy milyen cselekvési programot dolgozott ki a párt legfelső fó­ruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat látszük­ségesnek fejlődésünk előbbrevitelére, szo­cialista vívmányaink megőrzésére és to­vábbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző vá­laszt adott ezekre a kérdésekre. Az elő­terjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat vilá­gosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van poli­tikai koncepciója a további cselekvés tartamára, a prob­lémák megoldására. A XIII. kongresszus ejjy olyan nem­zeti programot körvonala­zott, amelyet teljes szívvel magáénak vallhat és követ­het minden hazáját szerető ember, a szocializmus vala­mennyi híve. A XIII. kongresszus kül­döttei azért tudtak eleget tenne a közvélemeny, .meg­bízóik várakozásának, mert az MSZMP ez alkalommal sem tért el csaknem há­rom évtizede követett gyakorlatától. Nyíl­tan szembenézett a társadalmi fejlődés tényleges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangján kezelte mind az elért eredménye­ket, mind a gondokat és "problémákat. Pártunk nem igyekezett a szőnyeg alá söpörni munkánk fogyatékosságait, nem kívánta titkolni a nehézségeket a nép előtt. S éppen ez adta meg az alapot ah­hoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből kiindulva megvalósítható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a to­vábbi cselekvés számára. Az értékelésben és a feladatok megha­tározásában pártunk számára megbízható iránytű áll rendelkezésre: a körülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forradalmi-tudományos elmélete, a mar­xizmus—leninizmus. Elméletünknek az élet által sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmar ként, hanem folyamatosan szembesiti azo­kat a változó valósággal. „Mi az elviek­ben szilárd, a napi politikában körülte­kintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az eszményünknek" — hangsúlyozta a kongresszuson elhangzott vitaindító beszédében Kádár János. Az alapvető irányvonal folyamatossága és a szüntelen készség a megújulásra — poli­tikánknak ez a két alappillére a XIII. kongresszuson ismétellen megerősítést ka­pott. mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és lesz a jövőben is az egyik legfőbb biztositéka. Politikánk folyamatossága tükröződött abban is, hogy a kongresszusi vita egyér­telműen kifejezte: az MSZMP számára változatlanul alapvető törekvés az embe­rek életviszonyainak szebbé, jobbá, gaz­dagabbá tétele. A Központi Bizottság be­számolója nyíltan szólt arról, hogy a ked­vezőtlenre fordult gazdasági körülmények miatt az elmúlt években ebben a tekin­tetben nem tudtunk előbbre lépni, 6Őt a lakosság egy részének, bizonyos rétegek­nek az életszínvonala csökkent. A kong­resszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megteremthetők — és meg is teremtendők — e tendencia megfordítá­sának feltételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Amilyen mértékben és ütem­ben fokozódik a népgazdaság jövedelem­termelő képessége, javul a gazdálkodás hatékonysága, úgy kerülhet sor a kong­resszus szociálpolitikai elhatározásainak valóra váltására, a vitában tolmácsolt gondok orvuslásága. A kongresszus vitája ország-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom különböző rétegeinek mél­tánylást igénylő szükségleteire,, legyen szó akár a nyugdíjak vásárlóértékének meg­őrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglal­kozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és prob­lémát. pártunk hagyományaihoz híven tar­tózkodott bármiféle megalapozatlan ígér­getéstől. Felelősen csak az mondhatta, hogy a jövedelmek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztésé­hez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert bármi­féle más eljárásból csak kára származhat a társadalomnak és az egyéneknek is. A legfontosabb, hogy a munkateljesítmé­nyek értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb .mun­ka teremthet anyagi fedezetet az élet­színvonal emelését, a társa­dalmi igazságosság erősíté­sét célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehet» ték számba a küldöttek, hogy a XIII. kongresszus ha­tározatának megfelelően — sikerült lényegesen előbbre­jutni a népgazdaság egyen­súlyának helyreállításában. Éppen ezért határozhatott úgy a kongresszus, hogy a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, olyan növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi a nép­gazdaság anyagi-műszaki alapjainak foko­zatos és széles köm megújítását, a nép­jólét emelését. Am a növekedés gyorsítá­sa — s ez a nyomatékos figyelmeztetés is elhangzott a kongresszuson — csak akkor nem vezet a korábbi feszültségek vissza­téréséhez, ha minőségi változást tudunk elérni a munka szervezettségében, a be­ruházási források ésszerű hasznosításában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az ésszerű kockázat vállalásában. Különösen fontos feladatunk a műszaki fejlődés fel­gyorsítása, ami társadalmi-gazdasági hala­dásunknak immár minden tekintetben a kulcskérdésévé válik. A gazdálkodás és az életviszonyok kor­szerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogalmazó­dott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősí­tése. Ennek elengedhetetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet foly­tassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető je­lenségek ellen. A KEB elnökének beszéde, de számos felszólaló is hangsúlyozta, hogy e jelenségeket nem tekinthetjük fejlődé­sünk elkerülhetetlen velejáróinak: a sza­bályok pontosabb kimunkálásával, az el­lenőrzés javításával, a nevelő munka erő­sítésével, a törvények következetesebb al­kalmazásával csökkenthetők és visszaszo­ríthatok. S a nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocia­lista demokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. Ezek megvalósítása nélkülözhe­tetlen mind az állami élet fejlesztésében, mind a gazdálkodó szervek tevékenységé­ben. Kulcsfontosságú ehhez a pártdemok­rácia további erősítése, ami egyúttal an­nak is feltétele, hogy fokozódjék a kom­munisták aktivitása, öntevékenysége, kez­deményezőkészsége, és ami napjainkban különösen fontos, a párt politikája mel­letti egységes kiállása. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolko­dást, mérlegelést, új megoldások keresé­sét, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezetben, a poli­tikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi lennivalók átgondolt meghatározása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gon­dolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkánkat. Jubileumi kiállításra Magyar párt­utazott Moszkvába Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rende­zett moszkvai jubileumi ki­állítás megnyitására párt­ós kormányküldöttség élén vasárnap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság titkára, Faluvégi Lajos és Marjai József. a Miniszter­tanács elnökhelyettesei, Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor. hazánk moszkvai nagykövete. Veress Péter és Rajnai Sándor a szovjet fővárosban csatlako­zik a part- és kormánykül­döttséghez. A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se és Varkonyi Péter kül­ügyminiszter. Jelen volt a búcsúztatásnál Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Kül­döttségünk megérkezett Moszkvába. Gereblyézni jöttek Társadalmi munkaakció Szegeden Már gondoltam, ihogy szó­vá teszem a felháborító gon­datlanságot, amit néhány fe­lelőtlen gépkocsivezető kö­vetett el. Tették, hogy be­hemót járműveikkel keresz­tül-kasul drtboltak néhány parkot, gyermekjátszóteret, ligy tűnik, az ötlet nem vész el, esetleg megírásra várat. Szombaton ismét szemet szúrt; egy teherkocsi nyoma — éspedig Újszegeden, a Ligetben. Életre/;elt a bosz­szankodásom, ám mérgem mellett sajnálkoztam is. Diákokhoz, önkéntes tár­sadalmi munkásókhoz igye­keztem. Azokhoz, akik nem távol ai „tetthelytől" szabad idejüket áldozzák a köz ja­vára. Ök gereblyézni jöttek, a télen gyűlt szemetet elhor­dani. Dolgoztak a tiszta parkokért, a rendezett kör­nyezetiért. És azért, hogy legyen mit szétrombolni? Ismerős arcok, közöttük a legismerősebb — leg­alábbis számomra Joó An­tal. a „legfőbb" tár­sadalmi munkaszervező, irá­nyító, segítő. Már tizenhá­rom éve iigye-gondja a vá­rosszépítés. Most a Rózsa, a Széchenyi és a Gutenberg utcai szakközépiskolásokat látogatja. Minden rendben, van szerszám lelég, máris in­dul 'az újabb helyszínre. A „közgázos" lányok seré­nyen dolgoznaik. Nem a fo­tóriporter kollegám Minoltá­jának „játsszák el" a mun­kát. .. Az optika ugyan a nőket nézi, én meg a fiúkat figyelem, ahogy érkeznek. Hogyan? Sportosan. Rövid dzseki, feszülő, inkább szűk nadrág, űrpilóta bukó, sur­ranó I imson. Ezek a megje­lenés kellékei. Néhány gáz­fröccs a motornak, sandító tekintet az osztálytársaknak és harsány „helló lányok". A sikeres figyelemfelkeltés után ők is dolgoznak. • Uj színben pompázik a Mátyás templom. Lesz mi­ben gyönyörködni az idege­neknek. De vajon tetszik-e majd a gótjkus támpillérek­töl szétnéző vendégeknek a környék? Ha nem, arról nem a 624-es és a Fodor József Élelmiszeripari Szakmunkás­képző gyerekei tehetnek. A Borbás és a Kisfaludy utcá­nál a rózsakertet tisztítják. Nehezen, véresen! ' A derékig nőtt tüskés ágak dzsungelében büntetés ge­reblyézni. A gyerekek mé­gis csinálják. Gondolom, mert muszáj... Ejnye, az a fránya figyel­metlenség! Nem volt szak­ember, aki pár óra alatt megmetszhette volna a bur­jánzó ágakat? A diákok munkájára ké­sőbb is szükség lesz! A Honvéd téren népfron­tosokat kerestem, de csak a (Folytatás a 2. oldalon.) Újszegeden Nauy .László felvételei Az Etelka-soron

Next

/
Thumbnails
Contents