Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-31 / 75. szám

Szombat, 1985, március 30. 11 M HSHETTZMf Új honfoglalás Pusztaszeren A

második világháború előtt Magyarországon a művelhető földterületnek körülbelül fele a földtulajdonosok 0,9 százalékának volt a tulajdonában. Ugyanakkor a mezőgazdasági népesség 38 százalékának, 1,6 millió embernek egy talpalatnyi földje sem volt, és csaknem másfél millió paraszt élt az országban, akinek 1.7 hektárnál kevesebb földje volt. E történelmi igazságtalanságot a Horthy-korszak minden haladó pártja felismerte, és megváltoztatását követelte. Harcuk azonban csak a második világháború vége felé hozhatta meg eredményét. E folyamat legfontosabb állomásai a következő események voltak: 1944. november 30. Nyilvánosságra "hozták a Magyar Kommunista Párt (MKP) programját az ország demokratikus újjáépítéséről és felemelkedéséről. E program határozottan állást foglalt a földosztás mellett: .,A mczögazdasáai munkások és cstlédek, a törpe- és kisbirtokosok, a magyar nép e legszámosabb és legszegényebb rétegének felemelésére, a magyar demokrácia alapjainak megszilárdítására a legrövidebb határidőn belül, a földiaénylök közreműködésével széles körű földreformot kell végrehajtani. amely sok százezer földnélkülit és szegényparasztot tesz életképes kisgazdaság tulajdonosává." December 3 Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely némi módosítással elfogadta nz MKP programját, így a földreformra vonatkozót is. December 17. A Délmagyarország közölte Somogyi Imre: Földreform és nemzeti felemelkedés című cikkét, amelyben többek között olyan rendelkezés kiadását javasolta, hogv „aki az elhagyott meamüveletlen földet beveti, műveli, azt fogja illetni annak a termése". December 21. A Debrecenben összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés „Szózatot" intézett a magyar nemzethez, amelyben — egyebek között — ezt olvashatiuk: ,.Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok százezer földnélkiilit és szegényparasztot, hogy gyarapitsuk n maayar nemzeti ' •'<• évszázadokra mcgszilátu dcniol.ratikvs magyar áltamrcndet." December 22. A megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány ,J9yilatkozat"-ában kormányprogrammá emelte a földreformot. hangsúlyozva annak az ország gazdasági talpraállitásában és a magyar demokrácia alapjainak megszilárdításában betöl-' tendő fon|0s szerepét. Január 14. A debreceni Néplap és a Délmagyarország közzétette a Nemzeti Parasztpárt földreformjavaslatát. Ennek főbb pontjai: kisajátítandó minden 100 holdnál nagyobb úri, közületi és egyházi birtok; a hazaárulók. nyilasvezérek és a Volksbund-tagok földje elkobzandó; az igénybe vett földet elsősorban a biftoktalan és törpebirtokos parasztságnak juttassák: a földreformot 1945. október l-ig végre kell hajtani; lebonyolítására a földigénylők képviselőiből alakítsanak földreform bizottságokat. I Január 16. Kisújszállás, Karcag, Túrkeve. Kenderes, Kunmadaras és Kunhegyes nemzeti bizottságának küldöttsége a radikális. 100 kat. holdig terjedő földreform azonnali megvalósítását sürgette Dalnoki Miklós Béla miniszterelnöknél. Január 18. Az MKP Központi Vezetősége megtárgyalta a Nemzeti Parasztpárt földreformjavaslatát. amelyet lényegében elfogadott, és más demokratikus pártoknak és az agrárproletariátusnak is elfogadásra ajánlott. Január 21. A Délmagyarországban megjelent az MKP állásfoglalása a földreform kérdésében. Február. A felszabadított területek parasztsága a készülő földreform megvalósításának gyorsítása érdekében — annak szellemének megfelelően — általában a Nemzeti Bizottságok kezdeményezésére, létrehozta a községi Földigénylő Bizottságokat. amelyek hozzákezdtek az igényjogosultak és a kiosztható földek összeírásához. Március 9- Az MKP és a Szociáldemokrata Párt tanácskozó bizottságának együttes ülése — egyebek között — lényegtelen módosítással elfogadta az NPP földreformjavaslatát. Március 15. Debrecenben pártközi értekezlet tárgvalta meg a földreformrendelet tervezetét. Március 17. A Minisztertanács elfogadta a földreformról 6zóló 600/1945. számú rendeletet. Ennek értelmében: teljes egészében elkobzandó a háborús bűnösök, .a nyilas és más nemzetiszocialista rezetök és- a Volksb l ta <k földbirtoka: megváltás ellenében igénybe kell venni a 100 holdon felüli úri és a 200 hold feletti paraszti birtokokat: az 1000 holdon felüli birtokok teljes egészükben kisajátitandók: a gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások mellett birtokuk kiegészítésére a szegényparasztok is földhöz juttatandók. A rendelet végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Tanács különböző szintű szervei és a községi földigénylő bizottságok hatáskörébe utalta. Március 18. Megjelent a Szegedi Szabad Szó, az NPP havonta kétszer megjelenő regionális lapja. Vezércikkét Erdei Ferenc belügyminiszter írta: „A földreform végrehajtása elé" címmel. Március 24. A Függetlenségi Front budapesti lapja, a Szabadság hírül adta, hogy Balmazújvárosban hozzákezdtek 3400 kat. hold föld felosztásához. Március 25. Szegeden, a városi színházban az NPP nagygyűlésén a Dél-Alföld parasztsága ünnepelte a földreform törvénybe iktatását. Ott voltak Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kistelek, Hódmezővásárhely, Makó. Orosháza parasztságának képviselői. Békés, Csanád, Csongrád és Bács-Kiskun megyék községeinek parasztpárti vezetői. A gyűlést Vass János, az NPP szegedi szervezetének elnöke nyitotta meg, majd Erdei Ferenc belügyminiszter és Veres Péter pártelnök beszéltek. Március 29. Pusztaszeren ünnepélyes keretek között megkezdődött a földreformrendelet végrehajtása. A kistelekiek „hosszú szekérsorral", a mindszentiek „gyalogosan, négyes sorokba fejlődve, sok zászlóval" érkeztek, de ott voltak a sándorfalviak, csanytelekiek. pusztaszeriek, algyőiek is. Legalább 3000 parasztember gyűlt össze. Az ünnepi hangulatot emelték a tavaszi szélben lobogó zászlók és a ..szegedi munkászenekar pattogó indulói is". A tömegből táblák emelkedtek ki: „megfogadjuk, hogy felszántjuk és bevetjük a magyar ugart" felirattal. Autón érkeztek: Szeged. Szentes és Csongrád szovjet városparancsnokai, egy moszkvai új§ágírócsoport. Ott voltak a demokratikus pártok képviselői és örley Zoltán ezredes, a demokratikus magyar hadsereg szegedi tisztjeivel. A földművelésügyi miniszter Révai Józseffel érkezett. Rácz Lajos, a pusztaszeri Nemzeti Bizottság elnöke és Gémes Antal, a helyi Földieénylő Bizottság elnöke köszöntötték a vendégeket. A földművelésügyi miniszter beszédében kérte a jelenlevőket, hogy „jobb gazdák legyenek, mint a föld régi urai voltak".:. és „védjék meg a demokratikus Magyarországot a reakció és a fasizmus minden kísérlete ellen..." Aztán a Földigénylő Bizottságok elnökei indultak a pusztaszeri major felé. ahol kicövekezett parcellák várták üj tulajdonosaikat. A tömeg négyes sorokban a zenekar indulóira lépve követte őket. A Földigénylő Bizottság elnöke minden cöveknél felolvasta az új birtokos nevét, a miniszter kitöltötte a birtokívet, és néhány közvetlen szó kíséretében átadta azt az új tulajdonosnak. A vendégek és az új földtulajdonosok a Pallaviciniek kastélyában ebédeltek, és beszélgettek még sokáig. Az eseményről Szirmai István, az MKP dél-alföldi területi titkára, a Délmagyarország főszerkesztője írt cikket: „Üj honfoglalás Pusztaszeren" címmel. A pusztaszeri jelképes „új honfoglalás" volt n földreform kezdete. Az országban mintegy 30í00 földigénylő bizottság működött. Ezek lényegében néhány hét alatt kisajátítottak 75 ezer birtokot, mintegy 3,2 millió hektár földdel, az ország területének 34,6 százalékát, összesen 642 ezren kaptak földet. Ebből mintegy 4000 új gazdaság jött létre. Mindez gyökeresen megváltoztatta Magyarországon a földtulajdonviszonyokat: megszűnt a nagy- és középbirtok és az agrárproletnriátus. A parasztságon bc'ii! : •'••TI! ••• J. R kedett a kis- és kózéppar.isztsóg aránya. E vá.iozás k gazdasági és politikai jelentősége óriási volt. Ezért az 1945-ös földreformot a szaktörténészek egy része agrárforradalomnak minősiti. összeállította: SÍPOS JÓZSEF Kosztolányi Dezső emlékezete A Kosztolányi-reneszánsz: kétségtelen. Nem a centenárium alkalmával derült ez ki persze, de az évforduló mégis lehetőség: örökös Kosztolányi-hivök,- az embernek és művének avatott ismerői segítenek tudatosítani — országnyi méretben — mik az okok, miféle életváltozások kellettek ahhoz, hogy megértsük végre, e költői magatartás — példamutató. Kiss Ferenc irodalomtörténész egyike azoknak, akik a legtöbbet tudják (és meg is tudják érzékeltetni) az egyéniségről és az életműről. Tanúskodott erről a centenárium alkalmából rendezett szegedi emlékünnepség műsorának „forgatókönyve", melyet a nemrégiben az itteni főiskola irodalomtanszékének vezetői posztjára került tudós állított össze. Az ünnepi esemény a Bartók művelődési központban volt, csütörtökön este, ahol g jórészt fiatalokból álló hallgatóságnak a szegedi színház tagjai olvasták föl (sajnos ünneprontó esetlenségekkel) a verseket, Ferencz Éva (Nagy Imre zongorakíséretével) gyönyörűen énekelt megzenésített Kosztolányi-műveket — és erdélyi népdalokat. Ez utóbbiakat könnyen érthető célzásként a műből kikövetkeztethető költőszemélyiség hitére: az élet legfőbb értéke az egyéniség, az egyéniség pedig nyelvében nyilatkozhat meg. Nyilt vallomásban például igy: „Magyar vagyok, minthogy magyarul irok, magyarul mondom ámuldozva: tej s magyarul mondom a halálos Áment..." Mikor látom fakó eged? A holdat a füzes megelt? Addig szivem be nem heged, Szeged. (Esti Kornél rímei) N

incs mit tenni. Be kell vonulnia. A szegedi honvédgyalogság körzetébe tartozik. Fuldokló kétségbeeséssel utazik Szegedre. Világosszürke, angol szövésű ruhájában, hímzett mellényében, igen magas, álló gallérban, kisujjnyi vékonyságú, aranysárga színű, hosszan lelógó nyakkendőben, kócos hajjal jelentkezik a kaszárnyában. Az őrmester kezébe nyomja a sátorlapot, sátorszögeket, újonc-önkéntes ruháját, a szuronyos puskát. Dlde egy pillanatig úgy tartja a katonai kellékeket, mintha boldogtalanságát ,nyomták volna a markába, aztán néhány lépést tesz, a sátorlapot és a szögeket az ágy alá dobja, a ruhát meg a fegyvert leteszi a földre. A fegyvert szépen falhoz támasztja. A ruha meg a puska abban a másodpercben eltűnik, a sátorlap és a sátorszögek is. Valaki ellopta. Nincs ruhája, sátorlapja és fegyvere. Az újoncok másnap a kaszárnyaudvaron telies kat^oqi felszereléssel sorakoznak. Dide azonmód, ahogy Budapestről megérkezett, világosszürke, angol ruhában, hosszú, sárga nyakkendővel áll be közibük, nem egészen a sorba, csak úgy féligmeddig, mint aki jelezni akarja, hogy nem egészen tartozik oda. — Megőrült maga, önkéntes — rivallt rá az őrmester. Nem öltözött katonaruhába, nem vett kezébe fegyvert. .— Megőrült maga, önkéntes, hallotta mindenfelől több napon keresztül. .Udvariasan mosolygott, és igyekezett láthatatlanná válni. Aztán egyszerre csak gonosz pletyka kelt szárnyra a laktanyában: Kosztolányi önkéntes szidalmazta a honvédséget. Azt mondta: „ö inkább Bécsbe megy szolgálni a közösökhöz, azok sokkal különbek." Nem volt igaz. Nem akart ő szolgálni, sem Bécsben, sem Szegeden, fellebbvalói azonban egyszerre fenyegetően kezdtek vele bánni, a katonai törvényszék rémes árnyát vetítették elébe. A honvédgyalázás vádja egyre hangosabban zúgott körülötte. Mit tegyen? Hogy védekezzék? Ki hisz neki? Egy vasárnap délelőtt becsönget az ezredes lakására. Beküldi névjegyét. A névjegyre ez van nyomtatva: Kosztolányi Dezső, a Budapesti Napló és u Szeged és Vidéke belső munkatársa. Az ezredes eleinte arra gondol, hogy kidobatja a tolakodót, Dide szavai pár pillanat múlva lefegyverzik. Magatartásában, beszédében, hangjában volt valami, aminek nem lehetett ellenállni, ö maga mondta sokszor: „Amikor fiatal voltam, /mindenki mosolygott rám. Ahová léptem, lelkesült, mosolygó arcokat láttam magam körül. A szerkesztők, kiadók, amikor beléptem, már azt kérdezték: Akar pénzt, Kosztolányi? Mennyit akar?" Elmondta az ezredesnek, mivel vádolják, azt is elmondja, hogy költő, hogy ideges. Az ezredes előbb lehordta, majd versei után érdeklődött, a fővárosi színházi világról kérdezősködött, végül egy lemondó kézmozdulattal elbocsátotta. Felülvizsgálatra rendelték, és néhány napi kórházi tartózkodás után alkalmatlannak nyilvánították katonai szolgálatra. Csak az eltűnt holmi, a sátorlap, az újoncruha, s a fegyver árát kellett megtérítenie... Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Bp. 1938. 160—162. Kosztolányi levele Szegedre Babits Mihályhoz Kedves barátom, Budapest, 1907. szept. hosszas szemrehányás és érzékenykedés helyett egyszerűen csak rá akarok mutatni arra, hogy levéllel és megbocsátással még mindig ön tartozik és nem én. Nekem azonban ma különös kedvem van, hogy még egyszer megalázzam magamat. Érzem, hogy szükségem van önre. Érzem, hogy közöttünk újra ki fog fejlődni az a legendás barátság, melyről ma széles pózzal, könnyező szentimentalizmussal beszélek a barátaimnak. Nem ezzel a pár nyomtatott lappal akarom kibékíteni — ne gondolja. Sem ezzel az irott firkával, melynek homlokán a sajtó imponálóan egyszerű címere áll. Magam megyek el és személyesen fogok önnel beszélni, aminthogy a vakáció végén is jártam a Tiszaparti városban s kerestem önt a: iskolában. Juhásznál a S-cgrd és Vő'ét,é '!, mindenütt, hiába. Ké Oí. tóber elején tudniillik a szege:. •/(. felülvizsgálásra s talán több hétig is .>{« kórházban. Annak idején majd mindenről értesíti M, de talu.kozm okvetlenül akarok önnel. Barátja Kosztolányi Dezső Juhász—Babits—Kosztolányi levelezése. Bp. 1959. 156—157. APRÓ FERENC összeállítása