Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 73. szám

4 Csütörtök, 1985. március 28. Tanácskozik az MSZMP kongresszusa Kapolyi László: Hámoii Csaba Á gazdaságirányítás továbbfejlesztése során a vállalat kerül főszerepbe 9 Érzékenyebbé, nyíltabbá vált a fiatal nemzedék Kapolyi László ipari mi. niszter bevezetőben rámutatott: az elmúlt negyven év során az ipar nagy fejlődési ívet futott be, tizenötszörösére növelte a termelését, ötszörösére bővítette az állóeszközök állományát, kialakultak a szocialista tulajdonviszonyok. A fejlődés néhány máig tartó sajátosságáról szólva hangsúlyozta, hogy a gyárak gyors helyreállítása után alapvetően extenzív iparfejlődési szakasz kezdődött, amely a nehézipar alapjait rakta le. Ehhez a folyamatos hajtóerőt a szocialista integráció, s elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés keretében beszerezhető olcsó nyersanyagforrások jelentették. Az igy kialakuló ipari szerkezet azonban nem vitte következetesen tovább a felszabadulás előtti, nemzetközi rangot is elért műszaki kultúrák továbbfejlesztését, a technológiai láncok fejlettsége és műszaki színvonala nem volt azonos. Különösen élezte az iparfejlődés ellentmondásait a hetvenes évek elején bekövetkezett világgazdasági korszakváltás. Olyan helyzetbe került az ipar, hogy nem volt tovább halasztható az intenzív szakaszra való átállás. Ez a folyamat azonban nem tudott kellő gyorsasággal kibontakozni, ami a korábbi eredményeket is csökkentette. — Az ipar az 1978-as párthatározat után minden erejét a fizetőképesség megőrzéséhez szükséges külgazdasági egyensúly javítására koncentrálta — emlékeztetett Kapolyi László. — A fejlődést negatívan befolyásoló folyamat volt, hogy az importlehetőségek beszűkülése után elsősorban a technológia- és a gépimport fékeződött le egy olyan időszakban, amikor éppen ellenkező tendenciára lett volna szükség. — Azt valljuk — mondta a miniszter —, hogy a technológia a műszaki fejlődés versenypályája, és ezen keresztül a gazdasági élet fő küzdőtere. Az iparpolitika szándékait az 1983-as központi bizottsági előterjesztés. illetve az erre született határozat körvonalazta. Rengeteg információhoz, útmutatáshoz jutottunk a gazdaságpolitika közbenső állásfoglalásai alapján, és rendkívül értékes volt az a vita, amely a kongresszus előkészítésének folyamatában, különböző szintű pártértekezleteken zajlott le az iparfejlesztési programok véglegesítésével kapcsolatban. Ezután a miniszter a ipar fejlesztésének fő feladatairól szólt, majd a következőket mondotta: — A gazdaságirányítás továbbfejlesztése során alvállalat kerül a főszerepbe. A vállalati tevékenység dinamizálásától várjuk a jövedelemteremtö képesség további növekedését. Ezzel összefüggésben kell szólni az iparban dolgozók anyagierkölcsi megbecsülésének további javításáról. Az anyagi forrásokat az alapvető célok elérése, a nagyobb dinamika, a jövedelemteremtő képesség növekedése fogja megteremteni, de az erkölcsi megbecsülés javításáért nekünk is sokat kell tennünk. Nagyon sok kiváló szakmunkás, szakember, vezető dolgozik az iparban. Munkájukkal, elkötelezettségük, kel, rátermettségükkel ők alapozták meg az ágazat fejlődését. Üj termelési és műszaki kultúrákat hoztak létre, új vállalkozásokat vezettek be, egyiknek-másiknak a híre nemcsak itthon, hanem külföldön is közismert — mondta befejezésül Kapolyi László. Szűcs István: . ic: Tárjuk föl a tartalékokat Szűcs István, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatója, Baranya megye küldötte hangoztatta, hogy a gazdasági fellendülés forrásait meg lehet nyitni a tartalékok feltárásával, s ezt saját munkaterületén szerzett tapasztalataival támasztotta alá. — Sikernek könyveljük el rugalmasságunkat — mondotta —, ha kell 50 darabos tételt is elvállalunk a nagy piac reményében. Vállalatunknál a jó szervezés révén kevesebb létszámmal is lehet 60 ezer pár csizmával többet termelni egy év alatt. Nálunk a fizikai dolgozók nem ejtik ki különös hangsúllyal, hogy „irodisták", mert az alig tízszázalékos alkalmazotti arány nem kelti azt az érzést bennük, hogy az irodákban sokan vannak. Szűcs István hangsúlyozta: amikor a dolgozók azt tapasztalják, hogy beleszólhatnak a dolgokba, akkor a döntéssel együtt vállalják a megvalósítást is. — Mi is igyekszünk, hogy igy legyen, s ugyancsak ezt segítheti az új vállalatvezetési formák bevezetése, a fórumok körültekintő, jó működése. A felszólaló ezt követően a gazdaságos és takarékos munkára hívott fel: — Legyen végre becsülete a fillérnek, a centiméternek és a perceknek is, de legalább a naptári hétnek és a hónapoknak! Mindenekelőtt pedig az adott szónak, főleg, ha azt szerződés is alátámasztja: Nem tudunk ugyanis határidőre dolgozni, ha nincs bőr, szövet, fonal, gomb, vagy alkatrész, ki kell tehát küszöbölni az apró szervezetlenségeket is. Az energiával okosan gazdálkodni pedig parancsoló kötelesség. Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Budapest küldötte hangsúlyozta: — A statisztika tanúsága szerint minden második magyar — még nincs harmincéves. E tény azt is jelzi, hogy az ifjúságnak súlya, felelőssége van. Nemcsak a jövőnek részese és formálója. hanem itt és most a jelennek is. — Pártunk mindig megkülönböztetett figyelmet fordított az ifjúságra. Ez a program, amelyet a határozattervezet ajánl, egy időben képes megerősíteni a párt politikájának bevált, a gyakorlat által igazolt, fő irányát, alapvető vonásait, és választ adni korúnk új kérdéseire. Ez az ifjúság érdeke is. ezért támogatjuk a programot. Az utóbbi években az építőmunka sikerei nem olyan látványosak, magától értetődöek, mint korábban. Érthető, hogy ilyen helyzetben élesebben bukkannak' felszínre az érdekellentétek. Ennek természetes velejárója, hogy a fiatalok között is élénkebbé váltak a viták jelenünkről jövőnkről. Érzékenyebbé, nyíltabbá, kritikusabbá vált nemzedéikünk. A fiatalok azonosulása a szocializmussal nem automatikus. Napjainkban is sok a zavar. Sajnos a fiatalok között sem ritka az elkényelmesedett, a mindenbe beletörődő. Azokat kell segítenünk. bátorítanunk, akik hajlandók vállalni a nehézségeket, s küzdenek igazukért. A bátor kiállás képessége nem születik velünk. Az első mintát a család adja. Jó lenne az iskolákban is olyan légkört teremteni, amely rangot ad az önálló cselekvésnek, gondolkodásnak, ^az egyéniségeknek. Ezután a felszólaló arról beszélt, hogy reálisabbá kell tenni a szocializmusról kialakított felfogást, majd így folytatta: — Hazánkban a fiatalok túlnyomó többsége számára adottak az eredményes tanulás a munka, a művelődés, a kiegyensúlyozott élet feltételei. A legtöbb magyar fiatal becsülettel teljesiti kötelességeit. Ám nincs még egy társadalmi réteg, amelynek helyzete, feladatai. gondjai annyij-a sokrétűek lennének, mint az ifjúságé. Az. hogy ki mikor válik nagykorúvá: életkor kérdése. Hogy ki mikor válhat feinőtté, az a körülményekA kommunisták tanácshozásán részt vevő küln.t.tk Közül hatvanegyen most negyven esztendeje, közvetlenül a felszabadulás után lettek a párt tagjai. Ahogyan. a tanácskozáson is elhangzott: a kezdetektől megőrzött lendületük. töretlen hitük az évek sorári gyarapodó politikai ismeretük, s immár nagy mozgalmi és élettapasztalatuk nélkülözhetetlen valamennyi kommunista számára. Piegner Károly, a kőbányai 18-as pártkörzet titkára. Budapest küldötte, 21 éveicn. a családi hagyományok folytatójaként lelt tagja a Magyar Kommunista Pártnak. Szülei életpályáját követve, okkeron ő is kétkezi munkásként kezdett dolgozni, géplakatos volt. — Magával raaadott engem is a lelkesedés, a Hegyven éve a pártban bizakodás, a mindannyiunk számára sokat ígérő jövő akkori látomása — mondja. — Még nem tudatos kommunistaként, csupán érzéseimre hagyatkozva és annak a bizonyosságnak a birtokában léptem a pártba, hogy a munkásember javára fordul a történelem s az MKP ezen munkálkodik. Ha voltak is megtorpanások kitérők, a ma már ismert hibák, nem csalatkoztam: amire akkor feltettem életem, annak helyessége ma már i i>:•'»dott. Nem voltak l:>>nynyüek a ncpyvenes-olvenes évek. sok feladatom, pártmeobizatásom volt. A mozgalmi munka úgy hozta. hogy egy időben vidéken >kellett dolgoznom, aztán ismét Budapestre kerültem. De akár a hadsereg, akár az igazságszolgáltatás területén dolgoztam, mindig megmaradtam munkásnak, s az osztályom érdekeit sohasem feledtem el. Bertus Pál a fábiánsebestyéni Kinizsi Termelőszövetkezet elnöke, Csongrád megye küldötte. 18 évesen lelt a párt tagja. Édesapja 19-es vöröskatona volt, s a szervezett munkásság útját járva kötelezte cl magát a mozgalommal. Huszonegy évesen. lakóhelyén — tizedmayával — ö alakította meg az első termelőszövetkezetet, s ma is ö a vezetője. — Nekem a mozgalmi életet a mezőgazdasági dolgozók, a termelőszövetkezetek szervezése jelentette, s jelenti ma is. Egykor ez nagyon nehéz feladatok elé állította a pártmunkásokat: a földre éhes embereket nehéz volt meggyőzni a közös gazdálkodás előnyéről. Akkor a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatása, ma pedig egy igen magas színvonal továbbfejlesztése a cél. Mindkét feladat embert próbáló, nehéz. de amit a közösséggel együtt eddia elhatároztunk. azt mindig sikerült teljesíteni. — Kommunistának lenni sohasem volt könnyű feladat de jó érzés azokért tevékenykedni, akik szorgos munkájukkal teremtik elő mindezt, amire népünknek szüksége van. Optimista voltam mindig, és most is az vagyok• a realitásokkal is számolva úgy érzem, az emberek tenhi akarása legyőzi az akadályokat. tői is függ. Ahogy Kádár elvtárs mondotta, az életkor nem értelmezhető mereven. Ehhez ngmesak szellemi, biológiai érettség szükséges, 'hanem felelősséggel végzett munka, anyagi függetlenség is. A fiatalok egy része a felnőtt társadalomra mutat, mindig s mindenben segítséget vár. Ez éppoly káros szélsőség, mint mindenben magukra hagyni az épp csak indulókat. A munkába álló fiatalok nem adományt, hanem lehetőséget kérnek. A gondok nem az' indulás pillanatában fogannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telik. Am, ha egy fiatal négyöt év elteltével ínég mindig képességétől és képzettségétől messze elmaradó feladatokat kao, ha bére nem kerül .arányba az elvégzettekkel. elkedvetlenedik, visszahúzódik, vagy mással próbálkozik. A pályakezdők alacsony jövedelme tehát tünet, ami mögött nem társadalompolitikai megfontolások húzódnak, hanem elégtelen munkaszervezés. s a változtatásra bátortalan munkahelyi vezetés. A fiatalok zöme tehát nem egyszerűen több pénzt, hanem igényesebb feladatokat akar, s olyan elbírálást, amely valós eredményeket forintban is jól mérhetővé teszi. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése egyebek közt ezt is ígéri. Ma is sokan vádolják az ifjúságot, hogy „puhább a tenyerük", fájdalmasabb számukra a munka. Ilyen is van. de nem ez a jellemző. Bizonyítják az idei rendkívül hideg télben is helytálló ifjú bányászok, építők, vasutasok. De szólhatnék társadalmimunka-akciókról, túlórákról, építőtáborokról is. Az országszerte szaporodó vállalkozások tagjainak többsége is fiatal. Nemzedékünk tehát nem menekül a munkától. A többletjövedelem sokszor nélkülözhetetlen bevétele a családoknak. De a tartós túlterhelésnek a túlhajszoltságnak kísérőjelenségei is vannak, elsekélyesedő emberi kapcsolatokra, felbomló családokra is gondolok. Persze az egymás iránti közömbösség, az ittott elharanódzó durvaság nem feltétlenül a túlhajszoltság következménye. Intő jel: nem élünk olvan szépen, mint amilyen jól. Az otthonteremtés esélye az. utóbbi években — főként a városokban — alig javult. Bár az. úi lakások zömébe fiatalok költöztek a gyermekes fiatal családok harmadának • még sincs önálló lakása. Ma az otthonhoz jutás esélye elsősorban a szülök anyagi viszonyaitól függ. Am sokan vannak, akik erre egyáltalán nem számíthatnak. Az állami szervek nem nézik tétlenül a helyzetet. A tanácsok országszerte növekvő mértékben segítik az otthonteremtőket. Ezek enyhítik a gondokat, de nem tévesztendők össze a hoszszú távú megoldással. A továbbiakban hangsúlyozta: munsaval, elkötelezettségei segítjük a békeszere „o ei'ox közös íellépéset a pusztulás veszélyével szemben. E gondolatok jegyeben ünnepeljük hazánk lclszabadulásának 40. évfordulóját, s készülünk a XII. világil.iúsági és diáktalálkozóra. A moszkvai VIT nagy alkalom, hogy tovább erősítsük ifjúságunk internacionalizmusát, szóljunk építőmunkank eredményeiről. elmélyítsük barátságunkat mindazokkal, akik a békét, a szabadságot, a társadalmi haladást hirdetik. Az eltelt öt esztendőben a Xil. kongresszus útmutatása szerint mozgósítottuk tagságunkat a tanulásban, a szocialista építőmunkában és a haza védelmében való helytállásra, felelős magatartásra. Ezekhez a tartalmas célokhoz igyekeztünk színes, sokrétű, vonzó formákat találni. Néhány a legkedveltebbek közül: szenvedélyes, őszinte viták folynak a marxista diákakadémiákon, megalakultak, s népszerűvé váltak a békeklubok, nemcsak szót emeltünk a veszélyeztetettekért, de velük együtt kezdtük el tobb nevelőotthon felújítását, a termelés gondjain enyhítenek a foinőiségi körök. A gazdaság új kérdéseihez Igyekeztünk új módon közelíteni. Olyan megoldásokat keresünk és szorgalmazunk, amelyek közvetlenebbül ösztönöznek a megújulásra. Központi akciók helyett a helyi ifjúsági közösségeket mozgósítva támogatjuk az olyan gazdasági programokat, mint a hatékony anyagés energiagazdálkodás, a biotechnológia, a robottechnika. A társadalom nagv kérdései mellett több energiát kell fordítanunk a munkahelyre, az iskolák, s az itt működő KISZ-szervezetek gondjaira. Szilárd, összetartó közösségek kellenek. Így válhat a KISZ igazi, közéleti, politikai iskolává. Az a tény. hogy a párt tagjainak vezetőinek nagy része a KISZ-ben tanult meg szervezni, vitatkozni, politizálni, önmagában is minősíti munkánkat. De egyben felelősségünkre is figyelmeztet: az alkalmas fiatalok párttaggá nevelése, az utánpótlás biztosítása a mi gondunk is. A kor követelményét önmagunknak igy fogalmazzuk meg: a KISZ-nek is többet kell tennie azért, hogy a fiatalok szűkebb. tágabb környezetüknek közvetlen, formálóivá válhassanak. Kinek-kinek magának kell megvívnia eevéni küzdelmeit. A fiataloknak minden helyzetben érezniük kell: a KISZ mögöttük áll. védi igazukat. E munkában is nélkülözhetetlen a pártszervezetek irányítása, támogatása. — A KISZ a jövőben is a magyar ifjúság egységes politikai tömegszervezete. Hatékonyabb működéséhez a különböző rétegekben és korosztályokban javítani kell munkánkat. Bátran kell változtatnunk. Terveink kidolgozása megkezdődött. Elgondolásainkat a párt Központi Bizottsága elé fogjuk terjeszteni — mondotta Hámori Csaba. i ~ .a t