Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 73. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MSZMP SZEGE D V Á ROSI B IZ.OTTSÁGÁ N AK LA P j A* 75. évfolyam 73. szám 1985. március 28., csütörtök Ára: 1,80 forint ezödött a vita ongresszusán Testvérpártok üdvözlete Kádár János pártonkivüliekkel találkozott Gáspár Sándor: Biztos elvi alap a szakszervezeti munkához Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egesz szakszervezeti mozgalom — hivatásának megfelelően — hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni a dokumentumokban megfogalmazott célok elérését. — A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak, egyértelműek — mondotta. — Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 19118. októberi állásfoglalása. Ez az állásfoglalás — véleményem szerint — nemcsak nekünk, de még az utódainknak is biztos elvi alapot ad a szakszervezeti munkához. De hogy hagyományos feladatainkat még színvonalasabban tudjuk végezni, az ujakhoz pedig hozzá tudjunk igazodni, ahhoz most, gondjaink közepette újra át kell gondolni dolgainkat. Á társadalmi fejlődéshez igazodva Természetes, hogy a töprengésben a jó és hasznosítható javaslatok mellett születnek olyan ötletek és gondolatok is, amelyeket nem tudunk használni. Az olyan ajánlásokat például, hogy a párt vonuljon ki a gazdaság, ból, és a különböző tarsa. dalmi-gazdasagi folyamatokat minden beavatkozás nélkül hagyjuk öntörvényeink szerint érvényesülni. Az ellenkező vegleten viszont olyan ajánlásokkal is találkozunk, hogy a feszesebb vezetés erdekeben a párt irányítson közvetlen eszközökkel minden folyamatot. Az ilyen véleményeket természetesen nem tudjuk elfogadni. Szélsűseges követelményeket fogalmaztak meg a szakszervezetek címére is. Ügy is, hogy mit csináljunk, úgy is. hogy mit ne csináljunk. Ezekkel a nézetekkel sem tudunk mit kezdeni. A szakszervezeti mozgalomnak van megfelelő hivatása, azt kell teljesítenie. A szakszervezeti mozgalomnak megvan a maga pályája, azon kell haladnia. A szakszervezeti mozgalom a mai helyzetben a társadalmi fejlődéshez igazodva hatékonyabban lássa el a maga feladatát. Ezt az igényt a dolgozók, a szakszervezeti tagok határozottan megfogalmazzák, és ez az, amire komolyan figyelnünk kell. Ezt követően Gáspár Sándor beszé.lt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről. hangsúlyozva az időszak tanulságait, majd igy folytatta: Készülünk a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Ez azt jelenti számunkra, hogy pontosan ki kell dolgoznunk a> munkahelyi, az alapszervezeti tennivalókat, területi szerveink, valamint szervezetek tevékenységi köret, s uz országos szintű tennivalókat is. Ebben a munkában nagy segitseget jelent a XIII. kongresszus határozata, de természetesen használni kell a saját tapasztalatainkat is. Feladataink kialakításában figyelembe kell vennünk az új Vállalatvezetesi formákat, a megváltozott ösztönző és szabályozó rendszerünket, a vállalati gazdasági munkaközösségek tapasztalatait. Vannak tehát jó eszközei a vállalati önállóság növelésének, a hatékony termelésnek. Azt várjuk ezektől a hajtóerőktől, hogy növekedjék a népgazdaság jövedelemtermelő, értéktermelő képessége. A szakszervezetek XXV. kongresszusára való felkészülésben feladott leckénk, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, visszaszorítsuk a bürokratikus megkötöttségeket, a hivatali jelleget, erősítsük szervezetünk mozgalmi arculatát, belső életünk demokratizmusát és kapcsolatunkat a szakszervezeti tagsággal, a dolgozók millióival. A szakszervezetek hivatása bonyolult. A beszámolóban is jelzett gazdasági és szociális problémák vitáiban az életszínvonallal öszszefüggö kérdések kapcsán a dolgozók szóvá tették: ezekben a folyamatokban hol volt a szakszervezet, mi volt az álláspontja? Jogos a kérdés. Nálunk a szakszervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem tehet eldönteni, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Ott voltunk tehát ezeknél a döntéseknél. Az, ilyen döntés sohasem könnyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az. ország jövője érdekében a' nagyobbik helyeit a kisebbik rois/. mellett döntöttünk. Ez.t az. utat kellett választanunk. Ilyenkor vizsgázik igazán a szakszervezetek kettős funkciója: az, hogy egyrészt erősítjük a munkáshalál mut. másrészt képviseljük és védjük a dolgozók érdekeit. Ezért a legszélesebb értelemben részt vállal a szakszervezet a szocialista építésben. Téves az. a felfogás, hogyha a történelem megadta a lehetőséget a szocialista társadalom építéséhez. akkor már minden megy magától. Szükség van az érdekek felszínre hozására, ütköztetésére, azok szintetizálására a döntés előtt hogy minél kisebb legyen a tévedés veszélye. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az. igények. Ez érthető. A munkásosztály annak idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szakszervezeteket. Az érdekvédelem ezért egész története során a szakszervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felismerésből, hogy a gazdaságooíitikától a gazdaság eredményességétől, a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. A szocialista társadalomnak a juttatások szelesebb körét kell biztosítania, kiterjedtebb szociálpolitikát kell megvalósítania, mint bármely más társadalomnak. A társadalmi juttatások rendszere nálunk kialakult, a dolgozók megszoktak. és a szocialista vívmányok természetes részeként tartják számon. Ennek ellenére hosszú távon tovább kell lépni. Ez n jelen gazdasági helyzetben nehéz feladat. Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyzete. Azoké, akik egy egész, életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokáig élnek, nyugdijuk viszont devalválódott, és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkára már nem képesek. Főként ezen a nyugdíjas rétegen kell segítenünk. De cl kell érnünk. hogy a munkahelv is többet törődjön nyugdíjasaival, és nem utolsósorban, hogy a család — minden társadalmi kényszer nélkül — nagyobb figyelmet fordítson az öregekre. Lázár elvtárs beszédében utalt bánvász elvtársaink felszólalására, arra, hogv a jobb időben a kormány majd nem feledkezik el a bányászokról. Igen. nem feledkezik el. A kormánnyal együttesen már dolgozunk azon. hogy a bányászok helyzete javulion. Az eddigieknél jobban kell foglalkoznunk azzal is. hogv a munkaerőt és a béralonot hoavan és miiven módon használjuk fel. Megfogalmazódlak a kongreszszusí felszólalásokban — szerintem helyesen — n kü'iinbőTő társadalmi ré'eeek bérigényeivel kapcsolatos elképzelések Természetesen 6zóvá kell tenni nemcsak a ppHaPóeusok a műszaki é"tolmisóaiok_ bqnorp pqvób társadalmi rétegek vonatkozásában is Eev dologgal napvon ti<77,essé°e=pp szembe kell nézni. Amikor mi elkezdtük a szocialista ío;>-rosítást. az egész helyzetünk i'«« alakult — és ez pem hiba és nem bün —. hogy a fő törekvés az volt: mindenkinek legyen munkahelye. Kádár elvtárs utalt erre a törtenelmi áttekintés során. Termelünk, amit termelünk — csak dolgozzon mindenki! Igen! Ezt a helyzet magával hozta és azt hiszem, a fejlődésnek természetes következménye, hogy akkor elindult egv olyan folyamat, amely még ma is tart, és az egyen lösdi irányába hat. Fő munkaterület az üzem Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem olt használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne, és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra, hogv ösztönző legyen. De erről most már ne csak beszél jünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemekben el kell kezdeni egy tisztességesebb a mai helyzetnek jobban megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Nagy értéke politikai gyakorlatunknak, hogy a SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott. A partnerség természetesen vitákkal iár. Napjainkban ezek a viták — az érdekek felszínre kerülésével, ütközésével — felerősödtek. De felelősséggel, olv módon kell mepegvezni. hogy az a közös ügv hasznára vá'.ion. A szakszervezetek mindpn állami és gazdasági vezetővel. minden szervezettel valósásos partnerként akarnak dolgozni. Nem akarnak valamiféle csnV végső esetben igénvbe vett konzultáns szerepébe visszavonulni. A szakszervezetek most világszerte nehéz helyzetben vannak. A kongresszusi dokumentumokban aiánlott program gazdaságpolitikánk folytatására szólít fel. Ez helyes, reális program Célunk. hogy a lehetséges mértékig növeljük a gazdasági fejlődés ütemét. Tovább kell enyhíteni a tőkés adósságainkból származó terheket. Meg kell állítani a reálbérek csökkenését, hatékonyabbá kell tenni — a jüvő érdekében — a termelői beruházást. Az emelkedő termelésnek növekvő fogyasztással és reáljövedelemmel. ' nagyobb jövedelmi biztonsággal kell járnia. Törekedni kell arra. hogy a fogyasztói árnövekedes üteme a jövőben a korábbinál alacsonyabb legyen. Ha a gazdasági növekedés üteme gvorsul, növelni lehet a felépített lakások, főleg az államiak számát. Fontos, hogv a lakásokat valóban azok kapják, akik a leginkább rászorulnak. A kongresszus és a hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére indított munkaversenvre alapozva, nagy tömegeket megmozgatva minden munkahelyen tovább lehet léoni. A dolgozók. a szocialista brigádok őszinte tenni akarását köszönettel fogadiuk. A munka- és versenvmozealmak alapvető feladata változatlanul az. hogv húzóerői legyenek a szocialista építőmunkának. a szocialista emberformálásnak. Célunk változatlanul, hoav szebbé jobbá eazdagabbá. emberibhé tervük é'etünket. A dolpozök készek ennek 3 megvalósítására Támogatnak m'pden olvap törekvést. amelv az eHHigi eredménvek meg"ilé''ditácárp c- ország gondíamnk mórsZVIásózp a szocialista feüődés elősegítésére irányul. Tplttcq órzúq.*:aj jC. meggVŐZŐHé'S'"'! hpl-o-pltillr a be-zá— olót a határozati íg. vaslatot mórt a tó ~ntitika. n svo-íoljota Z'-OSTTHipka fntvtat.épé* Ponóiaiok PIV. Kitósét hpop Ok ín. Hnrt n-óbéló, s'én feladatok 070v T-r>r- a „op hefeÍP7°s<11 né.spáz 9ápr?oi". (Folytatás a 2. oldalon.) S/.erdán reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa; napirenden továbbra is a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vita szerepelt. A tanácskozást Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök, Győr-Sopron megye küldötte nyitotta meg. Délután a soros elnök bejelentelte: összesen 199-en jelentkeztek felszólalásra a kongresszuson. A szerdai tanácskozás végéig, a központi előadókkal együtt 58-an kaphattak erre lehetőséget. Javasolta, hogy mindazok, akik jelentkeztek, de nem kaptak szót, felszólalásukat írásban juttassák el a kongresszus titkárságához, s azokat csatolni fogják a kongresszus jegyzökönyvéhez. A kongresszuson befejeződött a beszámolók feletti vita. Legfőbb párt forumunk ma, csütörtökön folytatja munkáját.