Délmagyarország, 1985. március (75. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 72. szám

Szerda, 1985. március 27. 36 Folytatja munkáját az MSZMP kongresszusa Á mandátumvizsgáló bizottság jelentése Ézt követően Ballai László, a mandátumvizsgáló bizottság elftőke tett jelentést a kongresszusnak, - Mint mondta: a bizottság megállapította, hógy a küldöttek megválasztására a Szervezeti Szabályzat előírásainak, illetve a Központi BiZóttság határozatainak megfelelően, demokratikusan és titkosán került sor, A Központi Bizóttság határozata értelmében a budapéstí, a megyéi és á megyéi jogú pártbizottságok pártértekezíetein minden ezer párttag után egy-egy küldöttét választottak, összesen 888-at. Ahol indokolt volt, ott felfelé kerekítettek. Huszonhat nagyüzemi pártértekezleten 47 elvtársat közvetlenül választottak még küldöttnek a kongresszusra. A küldöttcsoportokban részt vesznek a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai. Pártunk XIII. kongresszusán tehát összesen 1016 elvtárs tagja akülclöttcsoportoknak. Közülük J010 elvtárs van jelén, a 6 hiányzó igazoltan Van távol. A kongresszus határozatképes. — Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazdasági dolgozók, a szellemi élet, az értelmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres erők és testületek, a nyugdíjasok és a tanuló ifjúság képviselői. A munkásosztályhoz és á parasztsághoz tartozók aránya eredeti foglalkozását tekintve 63,8 százalék, jelenlegi foglalkozásuk alapjárt pedig 30,7 százalék. Közöttük nagy számban Vannak jelen szocialista brigáriveZetők és brigádtagok. A páftés a társadalmi szervek függetlenített apparátusában dolgozók aránya 23,1 Százalék; államigazgatási, gazdasági és intézményi vezetők ^4,9 százalék; értelmiségi munkakörben dolgozik 8,4 százalék; alkalmazott 0,4 százalék; a fegyveres erők és testületek tagja 3.3 százalék; tanuló 1,3 százalék; egy küldött önálló kisiparos. A nyugdíjasok aránya 7,8 százalék. Á küldöttek eredeti és jelenlegi foglalkozása tükrözi azt a korszakos változást, amelyet a szocializmus megteremtése és építése jelent népünknek. Szűcs László: Az állami és a politikai végzettség is kifejezi a végbement jelentős fejlődést. Felső fokú politikai végzettséggel rendelkezik 47,9 százalék. Felső fokú állami iskolai végzettsége van 63,5 százalékuknak, középfokú végzettsége pedig 33,6 százaléknak. A küldöttek közel ló százaléka szerzett tudományos fokozatot, közülük 9 a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A küldÖttCSőpóftók tagjainak 27,5 százaléka nő, 72,5 százaléka férfi. Az életkorokat vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kongresszuson jelen vannak szocialista társadalmi rendszerünk megalapításában részt vevő harcosok, továbbá azok, akik az elmúlt 40 év során alkotó módon vették részt az építőmunkában, a párt derékhadát képviselő korosztály és a kommunisták fiatal nemzedékének képviselői. Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntöm mindannyiunk nevében a kongresszus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hurtya István elvtársat, aki magyar internacionalistaként vett részt a szovjet hatalom Védelmében, aki egyik alapító tagja Volt Endrődört a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számós aratósztrájk és kubikosmozgalom szervezője Volt a Viharsarokban. Engedjék meg, hogy üdvözöljem a meghívóttök közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közeimúltban köszöntöttünk párttagsága 75. évfordulója alkalmából. Külön köszöntöm a legfiatalabb küldöttünket is, a 21 éves Paksi Zoltánná elvtársnőt, Fejér megye küldöttét, a Sárbogárd és Vidéke Afész dolgozóját, aki 1983tól tagja kommunista közösségünknek. A küldötfcsoportok tagjai között a 30 éven aluliak aránya 15,8 százalék — közülük öten 21 évesek —; 21 százalékuk 31—40; 25,6 százalékük 41—50; 27,4 százalékuk 51—60 év közötti életkorú. A nagy élettapasztalattal rendelkező 60 éven felüliek aránya 10,2 százalék. Állami vagy társadalmi szervtől 765 elvtárs kapott kitüntetést. A kongresszus egyhangúing elfogadta a mandátumv'zsgáló bizottság jelentéAczél György: Továbbhaladásunk feltétele az elmélet alkotó alkalmazása Az oktatás legyen nemzeti ügy Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója, Heves megye küldötte a Központi Bizottság írásbeli beszámolójának az oktatásüggyel, az iskolával és a pedagógusképzéssel foglalkozó részéhez szólt hozzá. Rövid idő alatt alig sorolhatók fel azok az eredmények, amelyeket az öröklött nehézséggel küzdő magyar iskolarendszer és művelődéspolitika idáig elért — mondotta. Ugyanakkor mostanában egyre gyakoribb téma, hogy csökken a pedagógusok megbecsülésé, az iskola presztízse és így a pálya vonzereje. Szinte mindenki foglalkozik ma e legnépesebb, csaknem 170 ezres értelmisági csoporttal, lassanként ez is olyan ,,örökzöld" témává válik, amelyről évtizedek óta beszélünk, a gondokat valamennyien látjuk, de a megoldás sajnós, még késik. Kórunkra egyértelműen jellemző, hogy tömegessé vált áz oktatás az áltálánös iskolától az egyetemig, s cz nagyon jó dolog. De közben az iskolák zsúfolttá váltak, s á már tartós, kényszerű tömegesség fokozódása nem tett jót a minőség alakulásának. Valószínűleg ezért is hangozhatott el az elmúlt években többször is, hogy az oktatás legyen nemzeti ügy, ami szép és igaz követelmény. Éppen ezért, ha küszködve, és bizonyos dolgokat háttérbe szorítva is. az oktatást végre Valóban azzá, nemzeti üggyé kell tennünk — összes reális anyagi és társadalmi igényeinek kielégítésével együtt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az évtizedes, nem könnyű körülmények ellenére ma is sokakat tesz boldoggá a tanári, tanítói hivatás Varázsa — mondotta végezetül Szűcs László. Ezt követően Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára emelkedett szólásra. — Csatlakozom küldötttársaimhoz, akik kifejezték egyetértésüket a kongresszusi dokumentumokkal. Kádár elvtárs és Gyenes elvtárs szóbeli kiegészítéseivel — mondotta, majd így folytatta: — Az elmúlt években a szocialista építés fő területein — marxista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldásokat kezdeményeztünk. Üj, és legtöbbször jó megoldásokat találtunk. De tévedtünk is. Mindez együtt bizonytalanságot, idegenkedést is keltett, s ez próbára tette a párttagokat és pártonkívülieket. Megélénkültek az ideológiai, a kulturális viták, amelyek elsősorban történelmi utunk, alapértékeink, gazdasági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglalkoztak, és — sajnos —» lényegesen kevesebb szó esett magáról a kultúráról. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasztaltuk, hógy némelyek parttalan liberalizmust, mások túlságosán merev magatartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdalkozó „rendcsinálást" vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási időszakban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra is kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita. Ennek feltétele elméletünk igazsága, s ez megvan. Feltétele továbbhaladásunknak az elmélet alkotó alkalmazása, s a küzdelem eszmei ellenfeleinkkel, amiben elkényelmesedés is mutatkozik, Pedig egyidejűleg kell türelemmel lennünk azokkal, akik a mái bonyolult világban őszintén keresik az előrevezető utat, és következetesen kell fellépnünk minden rosszhiszemű, a közösség ügyének ártó szándékkal szemben. Ennek a kétfrontos politikának szellemében hoztunk fontos, hosszú távra szóló határozatokat a közművelődésről, a művészet- és tudománypolitikáról, a közoktatásról, felsőoktatásról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk továbbra is — hangoztatta Aczél György, majd rámutatott: — Történelmi „fél-múltunknak" Vólt olyan időszaka, amikor lejáratták, frázissá koptatták azt az alapelvünket, hogy „a szocializmusban a legfőbb érték az ember". Legyűrve a torzításokat, valljuk, hogy társadalmunk sorsa az emberi minőségen múlik, s a szocializmus végső célja maga ae ember. Ne feledjük, hogy a forradalmi munkásmozgalom nem csupán politikai, hanem szellemi, erkölcsi mozgalomként is jelentkezett a történelem'.'-m. Társadalmi rendünk örököse az emberiség történelme során létrejött minden értéknek; de egyúttal az emberi lét új minőségét is jelenti. Erre utalt Kádár elvtárs is. amikor az etika kérdéseiről beszélt. Ezután az oktatás kérdéseiről szólt, majd így folytatta: Hazánk történelmében először valósult meg olyan egységes kulturális értékrend, amelyben találkozott a művészeti élet és, a kulturális politika, a mérvadó kritika és az értő közönség ítélete. Egyetlen jelentős művész sem kényszerült a szocialista, hatalmat ellenezve alkotni,' s minden jelentős mű eljutott a közönséghez. A magyar történelemben — áhol a művészek ellenzékisége évszázados tradíció volt — példa néküli, hógy a művészetek, az irodalom és a politikai hatalom ilyen jó, vitázó egyetértésben, szövetségben dolgozott, alkotott. Üj nemzedékek nőttek és nőnek fel,-, új törekvések jelentkeznek, új eszmei problémák támadtak és támadnak, új vitákat kell lefolytatnunk. Felelősségteljes kötelességünk most és a jövőben is megújítani ezt a szövetséget a generációk között és a generációkon belül egyaránt. Itt jegyzem meg, nem vettük észre, hogy nálunk elterjedt egy különös szóhasználat: alkotó értelmiségnek szinte kizárólag az írókat, a művészeket, az. elvont tudományok művelőit nevezik. Ez elfogadhatatlan. Ideje már, hogy megillesse ez a rang és elismerés az alkalmazott kutatót; a tervező és fejlesztő mérnököt; az erőforrásokkal és piaci adottságokkal kalkuláló közgazdászt; a növénynemesítő vagy honosító agrárszakembert; a minden egyes emberért másként küzdő gyógyító orvost; az Újító szellemű pedagógust; az ipari, mezőgazdasági üzemek szervezőit, a környezetünket alakító és védő szakembereket, a közlekedés, a hírközlés, az információfeldolgozás rendszereinek, eszközeinek fejlesztőit is. Egyre több szó esik • a nemzet sorsáról, a nemzeti értékek és érdekek védelméről. A szocializmus körülményei között is indulatkavaró viták jelzik a nemzeti tudat még le nem küzdött zavarait. Immár történelmi tény: népünk, nemzetünk jövője végérvényesen a szocializmushoz kötődik. A dolgozó osztályok, a magyar nép nemzetté vált. Hazánk sorsa „a szocializmus állásától" függ. Pártunk a szocializmus építésének internacionalista pártja, mely a nemzet fölemelkedésének programját képviseli. Szövetséget keres és épít minden építő szándékú emberrél. A „mai magyarok" cselekvő hazafiságából fakadó bármennyi okos tett nem lehet elég sok. De nacionalizmusból bármilyen kevés is nagyon sok. A nacionalizmus a nemzeti lét nagy kérdéseire adott korlátolt, szűk látókörű, veszedelmes válasz. Rendszerint indulatokra, érzelmekre apellál, s ezért ideig-óráig népszerű lehet. S vannak, akik demagóg módon tudatosan építenek is erre. De korunk nacionalizmusa mindig keresztezi a nemzet, valamennyi nemzet igazi érdekeit. A nacionalizmus ártalmas Magyarországon és mindenütt,'bármilyen okból bárki folyamodjék is hozzá. Nacionalizmusra nem lehet nacionalizmussal válaszolni. Ebben van történelmi tapasztalatunk, ezért nem alkuszunk! Van tisztáznivaló a demokrácia körül örvendetesen bontakozó vitákban is. Programunk a marxista—leninista párt vezető szerepének érvényesülésével, ösztönzésével megvalósítandó demokratizálás. Sokszor elmondtuk már, hegy ebben szívesen tanulur.k használható megoldásokat ahonnan csak lehet. De tévednek, akik a szocialista demokrácia kétségtelenül meglevő fogyatékosságait a burzsoá demokrácia receptjei szerint gondolják „kijavítani". A szocialista demokráciát akarjuk gazdagítani. A szocializmus egészen új lehetőségeket kínál. Például a munkahelyi demokrácia sehol másutt nem ismert megoldásaival. Ezen a ponton gazdasági szervezet és politikai gyakorlat fejlesztése szorosan összekapcsolódik. A szocialista demokrácia — kulturális program is: ismereteket, magatartási kultúrát feltételez. A demokrácia — áz beleszólás. A r.-ii társadalmunk a „közöm van hozzá" társadalma. Nem r. felelőtlen fecsegés, nem léteié nivellálás játéktere. Az érvel: döntenek, nem a hangerő. Az igazi szocir.-i.tto, demokrácia a közösség; szigorúság értelmes t így elme. A demokráciától nem tesz kényelmesebb senki élete: hisz „nehéz iskola" ez. De értelmesebb. hatékonyabb, gazdagabb lesz. A vita a pártdemokráciá-' nak is nélkülözhetetlen feltétele. A Magyar Szocialista Munkáspártban a lenini demokratikus centralizmus szabályának kell érvényesülnie. Vitatkoznunk kell, hogy legyen mit közösen képviselni. Nehezebb időkben persze nehezebb képviselni az olykor nem éppen népszerű határozatokat. De a kommuViiág Józsefné: nista, aki kiáll a nép élé, nemcsak a tapson, hanem az elgondolkozó, töprengő arcokon is mérheti le szavainak érvényességét. Pártunk cselekvési egysége érdekében továbbra is erősítenünk kell az eszmei egységet — hangoztatta. Végezetül kijelentette: — Magyarországon sokak tradíciója volt az a gondolat — egészen 40 évvel ezelőttig—, amit Petőfi úgy fejezett ki, hogy „az élet az ő áldozatos munkájukért nem fog fizetni semmivel". Most, ma az idősebb és középnemzedék is elmondhatja, hogyha legnagyobb fizetséget kapta a sor stól: megérte hazánk felozabsdulását, kivehette részét az új társadalmi rend mefy. -remtéséből és ez feljogosítja arra a reményre, hogy l. nemzedékek nehéz munkájáé*,! lerakott, megvédett alapúkon az új nemzedékek egy még fejlettebb, korszerűbb, demokratikusabb, kulturáltabb, minden embert még magasabbra emelő szocialista Magyarországot fognak teremteni. Á három műszak nem csábító Virág Józsefné, a Kaposvári Ruhagyár varrónője, Somogy megye küldötte felszólalásában az iparágban dolgozó nők helyzetéről beszélt. Elmondotta: országszerte a ruházati iparban dolgozóknak több mint 80 százaléka asszony. Többségük szalagrendszerben, feszített tempóban dolgozik. A munkafolyamatok teljes egészében nörmázottak, az ütemidők nagyon alacsonyak, s ebben az ágazatban gyakori a termékváltás. Mindez fokozott igénybevételt jelent az itt dolgozóknak. Ez is oka annak, hogy a ruhaiparban foglalkoztatott asszonyoknál több az ilyen munkával járó.megbetegedés. A három műszak sem csábító, és ezért sokan választják az egyműszakos Horváth Miklós: munkahelyeket. Az állami ruhaiparból az elmúlt két évben kétezerötszázan léptek ki, és akadnak 'olyan vállalatok, ahol egy év alatt a dolgozók 25—30 százaléka cserélődik. A továbbiakban a nők képzéséről, továbbtanulásáról szólva megállapította, hogy a munka, a gyermeknevelés és a háztartás teendői a meglevő szabad időt kitöltik, hiszen a mind drágábbá váló szolgáltatásokat a gyermekes családok nehezen tudják megfizetni. Így a háziasszonyok többsége a hétvégeken az elmaradt otthoni munkát pótolja. Enrtek ellenére — mondotta — a nőpolitikái határozat megjelenése óta javultak a nök esélyei a vezetői posztok betöltésére. Nagy fontosságú a munka stílusa Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára, Vas megye küldötte a XII. kongresszus óta eltelt időszak legjelentősebb megyei eredményeinek ismertetése után hangsúlyozta: — Mindennapos tapasztalataink igazolják, hogy a vezetők, a tisztségviselők munkájának minősége az ügyekhez és az emberekhez való viszonyuk fontos feltétele volt és lesz a jövőben is a párt vezető szerepe érvényesítésének, politikánk elfogadtatásának, megváló 51'tásának, a lakosság pártunk és szocialista rendünk iránti bizalmának. A politika, a nép által is elfogadott és támogatott társadalmi, gazdasági célok nem valósulnak meg, ha nincsenek meg a személyi garanciái • a társadalmi munkamegosztás minden területén. Ezért napjainkban különösen nagy jelentősége van a párt káderés személyzeti munkájának, e munka stílusának és módszerének. Az előttünk álló feladatok jellege, bonyolultsága tovább fokozza a kádermunka jelentőségát. Ezután a pártmunkások előtt álló feladatokról szólva kifejtette: a pártszervezetek úgy válhatnak képessé a dolgozó kollektívákban kialakítani a tulajdonosi szerepből fakadó jogokkal való élés felelősségét, ha maguk is mindennapi politikai munkájukban gyakorolhatják a mérlegelés, a döntés, a szervezés cs ellenőrzés művészetét, éppúgy, mint a következmények — eredmények és esetleges kudarcok — számbavételének és hasznosításának módját.