Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

2 Hétfő, 1985. fpbmár 25. 0 városi pártbizottság beszámolója • Egész népűnk érdeklődése és figyelme kíséri a Magyar. Szocialista Munkáspart kongresszusi előkészülteit. A rokonszenv annak a politikánakvízól, amellyel a párt a szocialista építés mai szakaszához ve­zette népünkét. A XII. kongresszus óta végzett munkáról ad most számot a Sze­ged városi pártbizottság. Ez az öt eszten­dő rendkívüli erőfeszítéseket követelt gaz­dasági szigorával, a nemzetközi helyzet kedvezőtlen fejleményeivel. Minden ed­diginél nagyobb szükség volt az új jelen­ségek gyors felismerésére, a hatékony megoldások keresésére és az alkotókész­ség széles körű kibontakoztatására. A pártbizottság egész tevékenysége során ar­ra törekedett, hogy a XII. kongresszus, a megvet és városi pártértekezletek határo­tataiftak végrehajtását hatékonyan irá­'A Wl-ss évek gazdasági és politikai vál­tozásai erőteljesen hatottak a város társa­dalmi csoportjainak, rétegeinek fejlódé­sere. belső struktúrájuk alakulására, va­lamint a csoportok egymáshoz való vi­saottyára. Foglalkoztatottakon belüli ará­nyát (58 százalék) és politikai súlyát te­kintve a munkásosztály a meghatározó társadalmi eró Szegeden is. Tovább foly­tatódott az ipari termelés korszerűsítése, s ezzel együtt a munkásság strukturális atalakulása. Változatlanul a nagyüzemi lermeles a döntő, de — összhangban a központi törekvésekkel — megjelentek a kevesebb munkást foglalkoztató új gaz­dálkodási formák (leányvállalatok, kis­szövetkezetek stb.) is. Az iparban dolgo­zók száma nagyobb ütemben csökkent, mint az aktív keresőké. A munkaerő­kereslet. és -kínálat között gyakran hiány­zvitt a megfelelő összhang. A munkásosz­tályon belül növekedett a betanított és szakmunkások, valamint az érettségizet­tek aránya; csökkent a naponta bejáró es a munkásszállásokon elhelyezett dol­gozók száma. A mimkásoszlálv élet- és munkakörül­ményei differenciáltan alakultak. A bé­rek, valamint a keresteti lehetőségek az iparágak helyzetevei, a vállalatok jöve­delmezőségével összhangban változtak. A korábbiaknál nagyobb erőfeszítések tör­téntek a teljesítménnyel arányos bérezés kialakítására, de az eredmények még kez­detiek. A munkásság jelentős részű túl­munkaváHalással egészíti ki jövedelmét. Ar áj típusú gazdasági munkaközössé­grkben a dolgozók 7—8 százaléka vesz résrt. míg mások a korábbi -formákban (mez.őgazriasag, bedolgozás stb.) végeznek túlmunkát. Az ipari üzemek döntő többségében át­törtek a 4fl órás munkahétre. A korsze­rilhh termékek gyártása megkövetelte a jól képzett szakemberek arányának emel­Icerieset. Növekedett a napi munkában közvetlenül hasznosítható ismeretek meg­szerzése iránti igény, jelentősen csökkent viszont az iskolarendszerű felnőttoktatás­hun részi vevők száma. A beszámolási időszakban a munkások korében is előtérbe kerültek a belpoliti­kai, főleg a gazdaságpolitikai kérdések. Növekedett a problémák iránti érzékeny­ség. többet foglalkoztak a vállalati gaz­dálkodással. a munkaszervezéssel és a szociálpolitikával. A munkásság politikai aktivitása továbbra is sokrétű. Jelentős tied menyek születtek a közösségi munka­vállalások, társadalmi munkaakciók so­rán. A beszámolási időszakban a .vidék me­zőgazdasága továbbra is lendületesen fej­lődött. Az elmúlt években lelassult a szö­vetkezeti parasztság létszámcsökkenése: a mezőgazdasági üzemekben mérséklődött a korábban észlelhető elöregedési folyamat; emelkedett a fiatal munkavállalók szá­ma. A termelésben tovább erősödött a mezőgazdasági nagyüzemek meghatározó szerepe. A közös gazdaságok jól fogják össze a kisegítő, a tagi és a háztáji gaz­daságokat. gépekkel, új technológiával, te­nyészállatokkal stb. segítik a kistermelő­ket A termetesben és az értékesítésben is bővültek a szövetkezeti formák. A parasztság élet- és munkakörülmé­nyei jelentősen javultak. A gépesítés és a kemizálás nyomán csökkent a hagyo­mányosán nehéz fizikai munka, kevesebb a tisztán mezőgazdaságban foglalkoztatott csaladok száma, tovább közeledik egy­máshoz az ipari és mezőgazdasági munka jellege. Növekedett a Szeged környéki községek nepessegmegtartó ereje. A nagyváros közelsége pozitívan hat. a fal­vakban lakók életvitelére, kereskedelmi, egészségügyi, szociális és kulturális ellá­tására. A parasztsag politikai-közéleti aktivi­tása tovább élénkült, főleg az őket köz­vetlenül érintő kérdesekben. Egyre job­ban hasznalják k: a szövetkezeti demok­rácia fórumait, aktívabbak a falugyűlése­ken es a tanácstagi beszámolókon. A fa­bt'ii lakossal jelentós anyagi eszkozok­nvitsa. eredményesen segítse. A szegedi párttagság megértette és elfogadta a XII. pártkongresszus határozatait, a megvaló­sításban pedig magával ragadta a dol­gozó közösségeket, példamulató felelősség­gel szervezte a politikai, társadalmi, gaz­dasági, kulturális és ideológiai munkát. Ennek kézzelfogható bizonyítékai: a vá­rosfejlesztés továbbra is elfogadható tempója, a lakosság élet- és munkakörül­ményeinek, általános műveltségének javu­lása, a városüzemelés zavartalansága, az áruellátás kielégítő színvonala, az egész­ségügyi ellátás és szociális gondoskodás eredményei. A kommunisták, a pártszer­vek es -szervezetek kezdeményezőkészsé­ge. állandó aktivitása és tenni akarása ki­sugárzott a város egész lakosságára és je­lentősen hozzájárult eredményeinkhez. kel, társadalmi munkával járul hozzá a közművek építéséhez, az eletkörülmenyek javításához. Szeged Dél-Magyarország gazdasági, ok­tatási, kulturális és tudományos központ­ja. A városban az értelmiségiek aránya magasabb az országos átlagnál. Orvosok, jogászok, általános és középiskolai taná­rok tekintetében túlkínálat, közgazdászok­ban, mérnökökben viszont hiány van a városban. Lényegében az igényekkel össz­hangban emelkedett az agrárértelmiségi­ek száma. Az egyes értelmiségi csoportok élet- és munkafeltételeinek alakulásában nagy kü­lönbségek vannak. A jövedelmek erőtel­jes differenciálódása gyakran nincs arány­ban a teljesítménnyel és a felkészültség­gel. A bérek leginkább a beosztástól, va­lamint a munkaviszony időtartamától függnek. Az értelmiségiek igen nagy számban vesznek részt a város közéletében. A fiatal diplomások új elméleti, de nem elégséges gyakorlati felkészültséggel, a munkába állást követő továbbképzés és specializálódás szükségességének tudatá­ban kezdik munkájukat. A pályakezdés es ezzel egyidejűleg az önálló életkezdés nehézségei a korábbiaknál nagyobb fe­szültséget okoznak körükben Az erőteljes differenciálódás érezteti hatását az értelmiségi élet minden terü­letén. A társadalmi értékrend átalakulása és egyes szakmák presztízsének megvál­tozása ellentmondásos tendenciák forrá­sa. Az alkalmazottak létszámnövekedése mérséklődött az utóbbi években; ma a foglalkoztatottak mintegy 15 százalékát képezik. Élet- és munkafeltételeik igen változatosak. A közalkalmazottak bére és jövedelme lassúbb ütemben emelkedett, mint a vállalati és szövetkezeti alkalma­zottaké. Más foglalkozási csoportokhoz ké­pest többletjövedelem-szerzési lehetősége­ik korlátozottabbak, a második gazdaság csupán a mezőgazdasági alkalmazottak és a falun élők körében általános. Az egész­ségügyi és a szociális intézményekben, va­lamint a kereskedelemben dolgozók ke­resete alacsony. Az alkalmazotti, réteg ál­talános műveltségi szirtje tovább emel­kedett, általánossá vált a középfokú vég­zettség. Az alkalmazottak egyharmada 30 évnél fiatalabb. Közülük sokan átmeneti­nek tekintik jelenlegi munkájukat, ma­gas körükben az esti és levelező tagoza­tokon tanulók száma. A réteg politikai aktivitása, szervezettsége növekedett, s a közéletben is mind több szerepet vál­lal. A lakossági ellátásban és a szolgálta­tásban fontos a magán-kiskereskedők és a kisiparosok tevékenysége. A szegedi lakosság egyötöde nyugdíjas, és idős korú eltartott. Az elmúlt években társadalmi méretekben is romlottak meg­élhetési feltételeik. Csökkent a nyugdíjak reálértéké, jelenleg a nyugdíjasok mintegy 50 százaléka nehéz anyagi körülmények között él. Különösen kedvezőtlen az egyedül élő. magára maradt idős emberek helyzete. Az idős emberekkel való törődés a szociál­politika egyik legjelentősebb feladatává vált, az elért eredmények azonban nin­csenek összhangban a társadalmi igé­nyekkel. A lakóterületi népfrontbizottsá­gok és pártalapszervezetek munkájában jelentős a nyugdíjasok tevékenysége. Az elmúlt években csökkent a gyer­mekgondozási segélyt igénybe vevők szá­ma. A népesedés- és szociálpolitika je­lenleg működő intézmény- és eszközrend­szere már nem felel meg a megnöveke­dett társadalmi igényeknek és elvárások­nak. Városunk lakosságának jelentős hányada 30 évnél fiatalabb. A foglalkoztatottak egy­harmada 30 év alatti. Az elmúlt évek válto­zásai erőteljesen érintették a fiatalokat. Gazdasági aktivitásuk, munkához, tanu­láshoz'való viszonyuk, politikai tevékeny­segük sokrétűen, gyakran ellentmondáso­san változott. Többségük helytáll a mun­kában, a tanulásban, társadalmunkhoz való viszonya pozitív. A fiatalok élet- és munkakörülményei kedvezőbbek, mint a megelőző korosztályoké, de a társadalom más csoportjaihoz viszonyítva helyzetük sok tekintetben hátrányosan alakult. Ne­hezedtek az önálló életkezdés és a lakás­hoz jutás feltételei. Egzisztenciális hely­zete szerint tovább differenciálódott if­júságunk. Többségük vállalja a nehezebb körülményeket, többletteljesítménnyel, túlmunkával javítja helyzetét, egy ré­szüknél azonban a céltalan, perspektívát­lan életvitel került előtérbe. Az ifjúság ideológiai arculata sokszínű, a többségé kialakulóban van. Számukra a szocializ­mus természetes közeg. Az ifjúság sok­szor kritikusan, szenvedélyesen mond vé­leményt. A jó szándékú bírálat és a ten­ni akarás mellett az utóbbi időben 1öbb szélsőséges nézetlel is találkoztunk. A ta­nulás, önképzés és szórakozás feltételei­nek alakulása elmarad az ifjúság igé­nyeitől és a társadalom elvárásaitól. A fiatalok egy számbaú nem jelentős, de a közvéleményre ingerlően ható rétege üres, tartalmatlan, közösségellenes életmódot folytat. Egyházpolitikánkkal a lakosság és a párttagság nagyobb része egyetért. A hivő dolgozók közérzete kiegyensúlyozott. A párttagok közül mind többen megértik, hogy a politikai egység erősítésével együtt kell fokozni a marxista—leninista világ­nézet terjesztését. A párt nemzetiségi politikája Szegeden és környékén jelentős eredményeket mu­tat fel. A nemzetiségi lakosság részt vesz a politikai, gazdasági és kulturális fel­adatok megoldásában. A közösen vég­zett munka erősítette az együvétartozás érzését, a szocialista nemzeti egységet. A beszámolási időszakban a város la­kosságának életkörülményei nem rosszab­bodtak. sőt, bizonyos területeken javul­tak. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a tanácsi szervek rugalmasan tud­tak egy sor lényeges intézkedéssel ked­vező feltételeket teremteni. Az elmúlt 5 évben szélesedett a tanácsi munka de­mokratizmusa és nyitottsága. Növekedett a lakosság befolyása a város- és község­politikai célok kialakítására és megvaló­sítására. A lanácsok Szegeden, és a környező községekben a törvények betartásával lát­ják el feladataikat. Jól képviselik a la­kossági érdekekel, tervszerűen valósítják meg a központi célokat. A népgazdaság Szeged gazdasága a XII. kongresszus, illetőleg a megyei és városi pártértekezlet határozatainak megfelelően fejlődött: mérséklődött és egyenletesebbé vált a gazdasági teljesítmények mennyiségi nö­vekedése, ugyanakkor erőteljes minőségi átrendeződés kezdődött. Hatékonyabbá vált a rendelkezésre álló erőforrások fel­használása, korszerűsödött a termékszer­kezet, növekedett a tudományos eredmé­nyek hasznosítása, szélesedett az iparsze­rű termelési módszerek alkalmazása a gazdaság egész területén. A legfontosabb feladat a gazdasági egyensúly javításához való hozzájárulás, és az intenzív gazdál­kodás kibontakoztatása volt Ezek meg­valósítása érdekében a pártszervek és -szervezetek nagy figyelmet fordítottak a helyi adottságokra és a belső tartalékok mozgósítására. Szeged iparában az elmúlt öt év során jelentős eredmények születtek. A vegy­ipar és a gépipar termelése bővült a leg­gyorsabban. A textilruházati ipar ter­melési értéke nőtt, termelési volumene vi­szont csökkent. Az élelmiszeripari terme­lés alakulásában igen nagy eltérések van­nak. Az állati termékek feldolgozása je­lentősen, 18 százalékkal növekedett, a nö­vényi nyersanyagoké viszont átlagosan 20 százalékkal csökkent. A város termelő­egységeinek exportja a termelés bővülésé­nél jobban növekedett, és meghaladja a 8,5 milliárd forintot. Az ipari szövetkezetek, rugalmas alkal­mazkodásuk révén, jelentős mértékben járultak hozzá az ágazati feladatok telje­sítéséhez. Az új szervezeti formák elter­jedése (kisvállalat, kisszövetkezet, gmk stb.), valamint a kisüzemi gazdálkodás fejlesztése elősegítette a szűk kapacitások bővítését és a belső tartalékok feltárását. Politikai céljainktól eltérően viszont nem hoztak lényeges változást a lakossági szol­gáltatás javításában, ugyanakkor a jöve­delmi viszonyokban indokolatlan feszült­ségeket idéztek elő. A magánkisipar szá­mottevő fejlődése és teljesítményének nö­vekedése révén jól segítette a nagyipari tevékenységet és fontos eredményeket ért el a helyi árualap bővítésében, valamint a hiánycikkek számának csökkentésében. Tovább folytatódott az ipar ágazati és ter­melési szerkezetének korszerűsítése. A beruházások döntően ezt a célt szolgál­tak. A jelenlegi tervidőszakban több mint nehezebb helyzete miatt az ellátás egyes területein nőtt a feszültség. A várospolitika fórumai alkalmasak a városi lakossággal való érdemi párbeszéd kialakítására, jó eszközök a lakossággal való kapcsolattartásra, a várospolitikai fejlesztési célok ismertetésére. Az éven­kénti falugyűlések biztosították a lakos­ság részvételét a településfejlesztési cé­lok kialakításában. Tovább folytatódott a tanácsi igazgatás korszerűsítése és egy­szerűsítése. A lanácsi testület pártirányítása elvi, politikai jellegű. A párt- és tanácsi ap­parátus között a korábbi közvetlen és rendszeres kapcsolat most is jellemző. Szegeden és környékén a közrend és a közbiztonság helyzete jónak minősíthető. Az állambiztonság, a közterületek rendje, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsá­ga jó. A bűnüldöző szervek munkájának jelentős eredménye, hogy Szegeden az or­szágos átlagnál alacsonyabb a bűnözési arány. • A társadalmi és politikai viszonyok fej­lesztése érdekében a fontosabb tennivalók a következők: Társadalompolitikai tevé­kenységünk középpontjában továbbra is a munkás-paraszt hatalom erősítése, a mtm­kásosztály vezető szerepének érvényesíté­se áll. A szövetségi politika érvényesülé­sének tapasztalatait rendszeresen ele­mezve fel kell tárni a társadalmi rétegek és csoportok érdekeinek módosulását, t ezeket nagyobb súllyal kell figyelembe venni a döntéshozatalban. Folyamatosan javítani kell a dolgozók munkafeltételeit.. Az értelmiségiek vállaljanak nagyobb fel­adatot a tudomány, a kultúra és az ok­tatás népszerűsítésében, segítsék a mun­kásság és a parasztság szakmai-politikai képzését. Az ifjúságpolitika helyi megva­lósításában javítani kell az önálló élet­kezdés és a lakáshoz jutás feltételeit. Tö­rekedni kell a családi élettel, a gyermek­vállalással és -neveléssel kapcsolatos szemlélet megváltoztatására. Szükséges a fiatalok eredményesebb felkészítése a családi életre. Növekedjék a társadalmi gondoskodásban az egyének, a családok felelősség- és feladatvállalása. A taná­csok öntevékenyen, kezdeményezőm tö­rekedjenek a települések fejlesztésére, a tanácsi szervek jobban érvényesítsék a ta­nácstagok és az állampolgárok javaslatait., észrevételeit, erősödjön az állampolgári fegyelem. 7 milliárd forint termclóberuhazás való­sul meg. jA szabályozókhoz való alkalmaz­kodás jelentós eredményeket hozott. Ez szá­mos üzem nyereségét kedvezően alakította. Az eredményeket a vállalatok többsége a korszerűbb termékek jobb piaci pozíciójá­val. valamint jelentős energia-, illetőleg anvagtakarékossággal érte el. Nyereség­csökkenés főleg az élelmiszeriparban volt Az anyagellátásban sok gondot okozott a népgazdasági egyensúly javítását szol­gáló importcsökkenlés és importkorláto­zás. Ezen belül is a legtöbb problémát a bürokratikus engedélyezési folyamat okozta. A hatékonyság növelésének fontos eszköze a munka- és üzemszervezés. E té­ren — főleg a ruházati és textiliparban — jelentós eredmények születtek. A város építőipari szervezeteinek struk­túrája átalakult. Teljesítményük csökkent annak ellenére, hogy a termelési érték 14 százalékkal növekedett. A kereslet-kí­nálat közti feszültség a tervidőszak elején nem enyhült, 1983-tól viszont mérséklő­dött, majd fokozatosan kiegyenlítődött. Az építőipari szervezetek tevékenységét a külső gondok mellett a szerződéskötesek elhúzódása, anyagellátási nehézségek, a fizikai létszám fogyása és az együttműkö­dési készség hiányosságai zavarták. A be­ruházások megvalósulási idejét nem sike­rült csökkenteni, s a minőségjavulás is elmaradt a kívánatostól. A jobb üzem- és munkaszervezéssel, valamint a korszerű gépek és technológiák alkalmazásával nőtt a termelékenység. A vállalatok és szövet­kezetek jelentősen fejlesztették ipari hát­terüket, fokozták az előregyártást. A mezőgazdasági termelés jelentősen hozzájárult a népgazdasági tervek teljesí­téséhez és a jó városellátáshoz. Gazda­sági egységeink termelesi értéke 1980—84 között több mint egyharmaddal növeke­dett. A termelés szerkezete általában jól igazodott a változó népgazdasági, piaci es városi igényekhez. A növénytermesztés technikai színvonala jelentősen emelke­dett. A gazdasagok csatlakoztak az inten­zív gabonatennesztesi programhoz. A ter­melési eredményeket kedvezően befolyá­solta a tudományos eredmények alkalma­zása. A szövetkezetek állattenyésztése to­vábbfejlődött. Az állatállomány kis mér­tekben csökkent, ugyanakkor az állati termeket termelésé emelkedett, A hazr Á társadalmi és politikai viszonyok alakulása A gazdasági építőmunka helyzete és feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents