Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

2 Szerda, 1985. január 9. Véget értek andrej Gromiko és George Shultz tárgyalásai Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter a szovjet misszió épületében, Genfben. (Telefoto — AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról.) A beható genfi eszmecse­tikusokat, mind a bármilyen re ténye mindenesetre je­fajta megegyezést ellenző, lentős fejlemény. Nem ke­főként hadügy minisztériumi közismert ténv cs'jnös köröket — végül' is folyta- vesDe az a Kozlsmerl Teny' tódhat-e a felemás politika, hogy a Szovjetunió, felreté­miközben gyorsul a vészé- ve a Reagan-kormány első megegyezést — természete­sen csak az egyenlőség, az egyenlő biztonság és a köl­engedmények alap­ján. Kim Ir Szén és Cunhal találkozója D Peking (MTI) Kim Ir Szcn. a Koreai Munkapárt. főtitkára. a x KNDK elnöke sürgette, hogv ' az Egyesült Államok és Dél­Korea mondjon le két és fél hónapos közös hadgyakorla­tának, a ..Team Spirit—85". nek a megrendezéséről. A tervek szerint február 1-en kezdődő és április közepén végződő hadgyakorlat veszé­lyes katonai akció. amelv zavarja a párbeszéd és a tárgyalások légkörét —mon­dotta Kim Ir Szcn. a Phen­janban tartózkodó Alvaro Cunh'al. a Portugál KP főtit­kárának tiszteletére rende­zett vacsorán. Mint ismere­tes. a KNDK és Dél-Korea január 17-én készül felújíta­ni a gazdasági párbeszédet, egy héttel később pedig a Vöröskereszt-szervezetek kö­zötti tárgyalásokat. Kim Ir Szen . leszögezte I hogv a Koreai NDK-t a jó szándék vezérli, és jó ered­ményeket remél Phenian és Szöul tárgyalásaitól. Koráb­ban ugyancsak a KNDK ve­zetője helyezte kilátásba, hogv eredményes párbeszéd esetén a két fél magasabb szintű politikai tárgyaláso­kat is tarthat. Közéleti napló MARJAI JÓZSEF IRAKBA UTAZOTT Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a magyar—iraki gazdasági együttműködés állandó ve­gyes bizottság magyar ta­gozatának elnöke a bizott­ság 10. ülésszakára kedden Bagdadba utazott. Marjai József elutazásakor a Feri­hegyi repülőtéren jelen volt Nabil al-Dzsanabi, az Iraki Köztársaság budapesti nagy­követségének ideiglenes ügy­vivője. HAZÁNKBA ÉRKEZETT GEORGI KARAMANEV Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter meghívásá­ra kedden delegáció élén Budapestre érkezett Georgi Karamanev, a Bolgár Nép­köztársaság miniszterelnök­helyettese, a közszükségleti cikkek termelésével és ke­reskedelmével foglalkozó minisztere. A tárgyalások során eszmecserét folytat­nak a két ország időszerű kereskedelempolitikai kér­déseiről, és áttekintik a bel­kereskedelmi kapcsolatok helyzetét. A NÖTANACS ELNÖKSÉGI ÜLÉSE A Magyar Nők Országos kongresszusi irányelveit. Al­Tanácsának elnöksége keddi lásfoglalását, észrevételeit ülésen megvitatta az MSZMP eljuttat ja a párt központi Központi Bizottságának bizottságának. Az öböl mentén Olajmezőit és élelmiszerraktárak Miközben az Egyesült Ál­lamok. Japán. Nyugat-Euró­pa stratégiainak nevezett óriási olajtartalékokat hal­moz fel föld alatti tárolók­bant a „vonal másik vé­gán", a Perzsa-öböl menti arab olajtermelő országok­ban nem kevésbé létfontossá­gú készletek: élelmiszer-tar­lyes, költséges fegyverkezési verseny. E kérdésre a vá­laszt csak a (várható, vagy remélhető) további szovjet —amerikai tárgyalások ad­hatják meg. négy évének nehéz öröksé­gét, a jelek szerint hajlandó új lapot nyitni a szovjet— amerikai kapcsolatok törté­netében, és a kialakult rea­litások alapján keresni a Kié lesz Sándor király vagyona ? Nakurai zsákutca A mikor szűk két hónap­ja megkezdődtek Li­banon és Izrael között a tárgyalások, sokan nyom­ban kételkedni kezdtek. Hitték is, nem is, hogy Tel Aviv hajlandó lesz. kivonni csapatait Libanon meg­szállt déli részéből. Aztán teltek-múltak a hetek, ka­rácsonyig tizenegy alka­lommal találkoztak a kül­döttségek, míg végül hét­főn az. Izraeliek bejelentet­ték: felfüggesztik « meg­beszéléseket. Nakurában tehát egyelő­re meghatározatlan ideig szünetel az eszmecsere, ami egyszersmind azt is jelenti, hogv az izraeli megszállók továbbra is megtartják ál­lásaikat Dél-Libanonbar.. Tulajdonképpen a fejle­ménv nem váratlan. Peresz izraeli kormányfő ugvan állítólag változatlanul a tá­vozás híve, de a koalíciót alkotó Likud-tömb erről hallani sem akar. Tel Aviv tehát maga sem alakított ki egvsopes állás­pontot a pakuraj tárgyalá­sokra. Ami pedig az. esz­mecserék bizonytalan időre történő felfüggesztését ille­ti. érvei világosan igazol­ják azt a szándékát, hoev továbbra is ragaszkodik katonai jelenlétéhez a meg­szállt területen Bejrút, és Tel Aviv néze­tei egyébként jottánvit sem közeledtek a tizenegy találkozón Az Izraeliek multán azt szorgalmazták, hogv esetleges kivonulásu­kat követően, az. ö zsold­jukban álló. Lahari-féle ke­resztény milicisták és az ENSZ-erök. az Unifil euv­sépei közösen tartsák fenn a rendet a kérdéses övezet­ben. Beirút viszont — ért­hető okokból — szeretné helyreállítani befoivé"* ország eeósz területe fölött. Ha belemenne az izraeli követelés teljesítésébe, ez­zel önként lemondana szu­verenitásáról. s területi ép­ségéről. Az izraeli küldöttség egyébként az eddigi talál­kozókon a kivonulás me­netrendjét sem volt haj­landó előterjeszteni, még arra az. esetre sem. ha Bej­rút mégis fontolóra venné javaslatát Tel Aviv szándékai nem hagynak kétséget afelől, hogy számára stratégiailag rendkívül fontos pozíciói­nak megőrzése Dél-Liba­nonban. Ha a jobboldali milicisták egv b'zonvos te­rületet ellenőrzésük alá vonnának is, ez még nem jelentené az izraeli erők teljes visszavonását. A Li­kud-tömb elképzelése sze­rint Izrael biztonsága meg­követeli. hogv a Bekaa­völgvben állomásozó szíriai erők mozgását szüntelenül ellenőrzésük alatt tartsák. Ezért legföljebb bizonyos átcsoportosításokat hajta­nak végre, ami nem az.o­nr>s a kivonulással. Amúgv is Tel Avivban sokan úgy vélik: az Izraeli hadsereg távozasa Dél-Libanonból fölbátorítaná azokat az arab erőket, amelvek a töb­bi megszállt terület kiürí­tését szorgalmazzák. A nakurai zsákutca kap­csán megfigyelők utalnak arra. hogv a Biztonsági Ta­nács 1982-es két határoza­ta. az 508-as és az 509-es számú ismételten faira hányt borsónak bizonvul. Emlékezetes hogy mind­két határozat az izraetiek felté'el nélküli távozását kö"«teite. T 1 Aviv azonban — ' mint már olv gvakran az elmúlt évtizedekben — ezúttal sem hajlandó n vi­lágszervezet döntését elfo­gadni. A Bejrúttal folyta­tott tárgvalások egyoldalú felfüggesztése pedig azt is kérdésessé teszi, vaion resz csakugvan » csapatki­vonás híve-e. vagv meg­hajlik a Likud-tömb és az izraeli jobboldal agresszív szándékai e'őtt. Gyapay Dénes Mekkora lehet? Hol van? Kit illet meg? A fél évszáza­da halott Sándor jugoszláv király vagyonára vonatkozó legfontosabb kerd'éséki'e még nínCS1 válasz, á titkok felfejtése azonban megkez­dődött. Jugoszlávia hivatalos meg­kereséssel fordult Svájchoz és együttműködést ajánlott fel a „Karagyorgyevics-dosz­szié" tisztázásához. Lépését két megfontolás diktálta: ré­szint az a megalapozottnak tűnő feltevés, hogy az ural­kodó svájci bankokban he­lyezte el vagyonát, vagy an­nak jelentős részét, részint, pedig az a svájci banktör­vény, amelynek értelmében a titkos széfeket a tulajdo­nos halála után ötven év­vel — ha nem hagyott hátra végrendeletet — felnyitják. A jugoszláv sajtóban közölt írások nem hagynak kétséget Belgrád álláspontja felöl, amely szerint az örökös csakis a jugoszláv nép le­het. Mekkora vagyonról lehet szó? Az egykori feljegyzések, ma is élő kortársak elbeszé­lései szerint I. (és egyben utolsó) Sándor király na­gyon gazdag volt — és na­gyon zsugori. Állami apaná­zsa csaknem évi hatvan mil­lió dinárt tett ki, ami az ak­kori árfolyam szerint körül­belül egymillió amerikai dol­lárt ért. Az önmagában is te­kintélyes summát tovább fiaztatta, vagyonának sokfé­le úton történő gyarapításá­ra is volt gondja uralkodása mellett. Pénzt fektetett a pá­rizsi metró bővítésébe, a ka­liforniai vasútvonal építésé­be és az angol hajógyártás­ba — a részvények egyike­másika állítólag még ma is hoz a családtag-örökösök konyhájára. Sándor nem ve­tette meg a kisebb bevételi lehetőségeket sem. Testőrsé­géből tucatnyian minden ösz­szel parasztruhával váltották fel az uniformist, és a belg­rádi piacokon árulták a bács­ka-topolyai családi birtokról a fővárosba fuvarozott sző­lőt. A király gyanakvó, bizal­matlan természetű volt. még legszűkebb családtagjaival szemben is. Trónját is inga­tagnak tarthatta, és az eset­leges zordabb napokra gon­dalva. alti tolás havonta. mintegy 60 ezer svájci fran­kot utalt át titkos bankszám­láira. A vélhetően aranyru­dakat, ékszereket, értékpapí­rokat. részvényeket, esetleg fontos dokumentumokat .őr­ző széfje valószínűleg :,1}egy genfi barikban van. A várost még gyerekkorából jól is­merte, ott végezte iskoláit. A páncélszekrényt nyitó „kul­csot" — a számok vagy be­tűk sorából álló, esetleg ér­telmes szót, netán közmon­dást tartalmazó rejtjelet — senkivel sem közölte, le nem irta. hanem fejben tartotta. Mivel végrendeletet sem ha­gyott. a titkot magával vitte a sírba, amikor 1934. október 9-én, 47 évesen Marseille­ben merénylet áldozata lett. Nem sokkal halála után, 1935-ben Belgrádban hagya­téki tárgyaláson rendezték jugoszláviai öröksége sorsát, a külföldön elhelyezett va­gyonról azonban nem tudtak intézkedni. Eredménytelenül próbálkoztak a svájci érté­kek megszerzésével család­tagjai is: özvegye, Marija ki­rályné és három fia, Petar, Tomiszlav és Andrija. Petar 1970-ben meghalt, de fia (az amerikai hadsereg tisztje) most éppúgy a svájci örök­ségre pályázik, mint két nagybátyja — és természete­sen Jugoszlávia. A jogi kérdésben Belgrád­ban egy. csaknem százéves dokumentumra hivatkoznak. Az akkori Szerb Királyság és Svájc 18R8-ban konvenci­ót kötött arról, hogy kölcsö­nösen elismerik a bírósági végzéséket. A megállapodás ma is érvényben van. mivel azt a szocialista Jugoszlávia elfogadta. Így aztán a belg­rádi kerületi bíróság az 1935-ös hagyatéki tárgyalás alapján (amelynek dokumen­tumait a háború után meg­találták) ez év nyarán egy jugoszláv állampolgárt kine­vezett a királyi örökség gondng+onak. (Nevét titok­ban tartják, elsősorban saját biztonsága érdekében). A ki­rálygyilkosság után pontosan ötven évvel, október 9-én ő nyújtott be keresetet az is­meretien rejtjelű széf felnyi­tására a genfi kantonális bí­róságon. A jugoszláv sajtó nem tér ki Sándor király családtag­jainak már esetleg megtett, vagy tervezett hasonló lépé­seire. Utalnak viszont a nem­zetközi magánjog ilyen ese­tekben alkalmazható parag­rafusaira. amelyek alapján a vérszerint örökösök nem sok jóban reménykedhetnek. Ha ugyanis sikerül bebizonyíta­ni, hogv a vagyont tulajdo­nosa nem megengedhető mó­don szerezte (például a jugo­szláv Királyság nemzeti bankjának aranyrúdjait jut­tatta törvénytelen úton kül­földre), akkor a páncélszek­rény tartalma azt illeti meg. akié: a jugoszláv államot és népet. Igaz ugyan, hogy a svájci bankok gyakorlata nem sok derűlátásra ad okot ezt a le­hetőséget illetően sem. A ju­goszláv lapok friss példa­ként emlékeztetnek például Haile Szelasszie svájci ban­kokban levő vagyonára, ame­lyet a császár halála óta el­telt több. mint tíz év után sem juttattak vissza az etióp népnek. Pedig az etiópiai kormány nemcsak a kincsek pontos helyét ismeri, hanem a széf rejtjelét is. Kopreda Dezső Kereskedelmi kapcsolatok 0 Moszkva (TASZSZ) Nyikola} Patolicsev szov­jet külkereskedelmi minisz­ter kedden Moszkvában fo­gadta L ionel Olmert, az Egyesült Államok kereske­delmi miniszterének helyet­tesét, aki a szovjet—ameri­kai kereskedelmi bizottság munkacsoportjának ülésén részt vevő amerikai küldött­lséget vezeti. A találkozón a két ország közötti kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok jelenlegi állásával és fejlesztésükkel kapcsolatos kérdéseket te­kintették át. Ugyancsak kedden a bi­zottság munkacsoportja meg­tartotta első plenáris ülését. A szovjet küldöttséget Vla­gyimir Szuskov külkereske­delmi miniszterhelyettes vezette. talékok összegyűjtését hatá­rozták el. Mindkét gyűjtést hasonló aggodalom indokol­ja: a háborús fenyegetés, az öbölbeli közlekedési-szállítá­si útvonalak bizonytalansá­ga, és a ma még megvála­szolhatatlan kérdés — mi lesz hosszabb távon az olaj­árukkal? Az öbölbeli arab országo­kat — mindenekelőtt Szaúd­Arábiát „sivatagi királysá­goknak" nevezte e! a nem­zetközi sajtónyelv. Az utalás a mostoha földrajzi-éghajla­ti körülményekre csak rész­ben igaz: területükön sokfe­lé már régóta folyik mező­gazdasági termelés, és ezt az utóbbi években, az olajbevé­telek gyakran pazarló fel­használásával, sokszorosára növelték. Amíg az olajdol­lár-áradat kifogyhatatlannak tűnt, ezt tartották a legké­zenfekvőbb módnak élelmi­szer-rászorultságuk csök­kentésére. Szaúd-Arábia 1984-ben önellátó lett búzá­ból. sőt, még exportra is maradt: 1,3 millió tonnát ta­karítottak be a Vörös-ten­ger menti szántóföldekről — 1978-ban még csak 4 ezer tonna termett összesen. Az Egyesült Arab Emírségek mezőgazdasági szükségletei­nek 20 százalékát hazaiból fedezi, Katar 50 százalék­ban önellátó zöldségfélék­ből. E fejlesztési programok költségeit azonban mahol­nap már ezek a gazdag or­szágok sem bírják. Szaúd­Arábiában nemrég tonnán­ként 1000 dollárnak megfe­lelő összegről 570 dollárra csökkentették a búza ösztön­ző állami felvásárlási árát — igaz. még ez utóbbi is több mint ötszöröse a búza világpiaci árának, vagyis annak, amennyibe az im­portbúza kerülne. Úgyhogy a behozatal fenntartása meg sokáig létkérdés marad és hosszú távon olcsóbb, kifi­zetődőbb is lenne, mint a hazai termelés erőltetése — ha az öbölbeli országok nem tartanának az import bi­zonytalanságától. Ennek kivédésére határozták el együttműködési tanácsuk — az öbölmenti „közös piac" — keretében, hogv az import egy részéből stratégiai tar­talékokat képeznek. Az ed­digi jelentések szerint első­sorban búzát, rizist és len­csét akarnak felhalmozni, egyelőre három közös telep­helyen Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Ománban, el­tekintve a nemzeti tartalé­koktól. így hát elképzelhető, hogv hamarosan mindenkinek lesz elegendő raktáron abból, amiben a szembenálló fél az „erős": az egyiknek olajból, a másiknak élelemből. Még­sem igazán megnyugtató mindez: aki „spájzol", az nem arra számít, hogy biz­tonságosabb lesz a világ . .. Mészáros György 4

Next

/
Thumbnails
Contents