Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

Kedd. 1984. december 11. 5 Ifjúsági parlament a megyei bíróságon A Csongrád megyei Bíró­ság és a Szegedi Ügyvédi Kamara tegnap, hétfőn tar­totta közös ifjúsági parla­mentjét, melyen részt vett többek között dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, dr. Révészné dr. Galantai Jolán, az Igaz­ságügyi Minisztérium ifiú­sági bizottságának tagia, dr. Gremsperger Gábor, a KISZ KB munkatársa. Dr. Fedor Attila, a megyei bíróság elnöke és dr. Gész­tesi Ferenc, az ügyvédi ka­mara elnökének beszámoló­ja után a fiatalok tartalmas vitája következett. A parla­ment a 19 hozzászólást kö­vetően zenés, táncos össze­jövetellel zárult. Emlékezés Rezi Károly, a magyar kommunista és munkásmoz­galom kiemelkedő szemé­lyisége születésének 75. év­fordulója alkalmából koszo­rúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Mező Imre úti te­metőben. Sírjánál a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Budapesti és IV. kerületi bizottsága nevében Békési László, a budapesti pártbizottság tit­kára és Káder Gyula, a IV. kerületi pártbizottság első titkára helyezte el a kegyelet virágait. rádiófigyelő Színházi bemutatók Szegeden w Árva Bethlen Kata Bizony nem árt olykor emlékeztetni rá: voltak cso­dálatos nagyasszonyai vér­tengereivel iszonyatos-gyö­nyörű történelmünknek. Pél­dául Bethlen Kata, aki 1700­ban Bonyhán született, s 1759-ben Fogarason halt meg. s aki a szó klasszikus értelmében ugyan nem volt történelmi személyiség, bár az irodalomtörténet annál nagyobb becsben tartja; ezt az ízig-vérig erdélyi asszonyt a magyar barokk irodalom utolsó nagyjának nevezik, kinek nvelve és prózastílusa a 18. század legszebb magyar irodalmi színei közé tarto­zik. ö volt az. aki Mikes Kelemen-i, familiáris han­gú. irodalmi levelék mellett híres Önéletírásával egyben ..lelkiismereti szabadságáért megalkuvás nélkül harcolt" (Magyar Irodalmi Lexikon). S egyben óriási erővel, el­szántsággal védekezett a Habsburg-elnyomás ellen, csakúgy, miként küzdött sa­ját belső integritásának. szem elvi ségnufonórríiá iá­nak megőrzéséért és érvény­re juttatásáért. Ez utóbbi jellemző az a pont. ahol Kocsis Istvánnak, az erdélyi magyar irodalom jeles alkotójának Arra Bethlen Kata című mono­drámá.ia ..tetten érhető". Ez a tiszta, rendkívüli lelkierö­röl és morális érzékről ta­núságot tevő. református hi­téhez izzón ragaszkodó, vas­akarata asszony Kocsisnál az önmagát vállaló ember legyözhetetlensegének pél­dázatává. s egyúttal egy ál­talánosabb-kollektívebb ér­vényű. nagyon is aktuális erkölcsi tartalmakat hordo­zó eszménv ieimutatásának foglalatává is válik. Árva Bethlen Kata. akit akarata ellenére kényszerítenek a más hitű Haller Lászlóhoz, maid aki első fér.ie korai halála után szakadatlan harcban áll annak pápista családiával, melv gyermeke­it is elragadja tőle — a szo­rongatott tíszta err.ber min­denkor követendő modellié­vé lesz. Az egvéni sorsvál­lalás úgy fordul át a mono­drámában a saját lelkiis­meretével. istenével, balvég­zetével küzdő ember művé­szi ábrázolásába, hogy kö­zösséget segítő sugallatok hordozójává változik; a megszállt, ellenreformációs, beolvasztott Erdélybe zárkó­zó, önéletíró nő cselekvési lehetőségeivel a morál által determinált ember jelképé­vé magasodik, azok ideáljá­vá. akiknek a csapások kö­zepette mindig meg kell őrizniük önmagukat. Ügy. ahogyan ő teszi. Gyertyák, piros rózsák, könyvek, levelet- a színpa­don. óriási. piros béléses „kincseslada", feher függö­nyök, fekete háttérrel — a Szabadkai Népszínház által q szegedi színház Stúdió­színpadára hozott előadás díszletképp. Bethlen Kata hófehér ruhájával, piros es íekete köpenvéve! egvütt (mindez Kelemen Tamás Anna munkáját dicséri) — szcenikailag pompásan jelzi egy nagv lélek belső világát. Jónás Gabriella ctdig Kin­cses Elemér rendezésében egy órán át varázsolta elénk szombaton este Kocsis Ist­ván hősnőjét. Tudjuk: minden monodrá­ma sokszorosan koncentrált színészi feladatsorozatot hoz magával, s a követelmé­nyek. melyek ezúttal a sza­badkai színésznő "előtt állot­tak, két ponton még külön­leges nehezségűnek is szá­mítottak. Hiszen az az ódon veretű, gyönyörű erdélyi nyelvezet, amelyen a mű író­dott, speciális artikulációs és dikciós kívánalmakat is jelent; Bethlen Kata alakja pedig, amelynek nagy szél­sőségeit, érzelmi hullámve­réseit a monodráma a sze­mélyiség egészének fölmuta­tásával igen plasztikusan ér­zékeltet, hangsúlyosan „el­lenpontozott" színészi játé­kot követel. Hogy Jónás Gabriella, ha nem is telje­sen egyenletesen, de a döntő helyzetekben meggyőzően, kellő erővel, és pontos sze­repértelmezéssé teljesítette feladatát, önmagában ele­gendő minősítést, kellene ie­letjlsen. Ám arról sem sza­bad megfeledkezni, hogv a rendezés gondosan igyeke­zett ügyelni azokra a váltá­sokra, amikor (mozgással. „akcióval", szituációáttűnés­sel) fokozottan kellett jelez­ni a hősnő életében bekö­vetkezett fordulatokat, vagy az istenéve] beszélgető-per­lekedő asszony önmagát, vál­laló. s így felmagasztosuló emocionális álianotszélsősé­geit. Igaz. ;z alakítás oly­kor így sem hatott elég lágynak, máskor kellően di­namikusnak. néha egysíkú­nak tűnlek a szélsőséges lel­kiállapot-ábrázolások. de a feladat lenyűgöző szépsége, s a színésznő legtöbbször in­tuitív. szerencsére nem ru­tinelemekből építkező telje­sítménye feledtetni tudta e hiányosságokat. „ ... tudhat-e élni. kinek fején nehéz bakancsok ti­pornak?... Ki farkas nem akar lenni farkasok között, de a báránynak szerepét is vállalni nem akaria. mit te­het az ? . .. Ha ereje van hozzá, magát körülsáncol­hatja .. . magam lelkének törvényeivel kötve meg az egymásra rakott köveket. . . Mi más választásom lehet?" Íme. Árva Bethlen Kata „programja". Kocsis István megfogalmazásában, szabad­kai produkcióban. Szegeden — hatott. D. L. W Ágacska A szegedi apróságok előtt tett kísérletet először gyer­mekdarab rendezésére Misz­lay István, a Népszínház ve­zetője. A vendégrendező há­lás darabhoz nyúlt, hisz Csukás István Ágacskája annyi kedvességet, humoros bájt. tiszta értéket hordoz, hogyha csak felét sikerült volna a kétrészes zenés me­sejátékban interpretálni, a siker akkor sem maradt volna el. Vihartépte ágacska meg­kapó fantáziaszárnyán kere­si önmagát, ki ő, miféle te­remtménye a földnek, mint­ha csak kisgyermek csodál­koznia rá a táguló, ismeret­len világra. A festő és ba­rátai varázslatos játékot ját­szanak, a színpadon is. Gal­kó Bence (a festő, orvos­mágus) ügyesen hangolja rá a gyerekeket: olyan mesei látnak, amiben minden le­hetséges, engedjék hát sza­badjára fantáziájukat. Köny­nyű is így odaképzelni az erdőt, tavat a színpadra, meg a kacsák, békák vila­gával is eljátszadozhatnak, mint ahogy azért szembesül­nek a valóság keserű ta­pasztalataival is. Dani azért kancsalít, mert gonosz „por­téka" kővel vágta fejbe. Bercinek meg azért van örö­kös nevethetnékje. mert egv másik gonosz horgának esett majdnem áldozatul. Egérke pedig a macskák elleni küz­delemben szerezte pöszesé­gét Ám a helyzet nem ki­látástalan, azért mindannyi­an hűséges társai Ágacská­nak. s a segítségnyújtás szép példázataként fölsza­badult, örömteli percekben tapsolhat a gyereksereg. Da­ni kancsalsága szemüveggel gyógyítható, Berci is meg­szabadul a horogtól, s eger­ke sem marad pösze... A kissé vontatott első részt pergőbb, változatosabb kö­veti, amelynek hatása rög­tön érezhető — sűrű taps­sal., közbeszólással aktivizá­lódik a kis közönség. Ki­váltképp hálás például An­dódy Olgának, aki az egér­ke szerepében nagy tetszést arat. Megérzik a gyerekek, szívesen, fölszabadultan ját­szik. lehet azonban, megté­vesztő volt a zenei betétek osztatlan sikere. A legtöbb lehetőségét adták a vidám ünneplésnek azzal együtt, hogy a legkeveshe sikerül­tek. Különösen a második részben vált nyilvánvalóyá, olykor a befogadók a néző­téren nem a procjukció ha­tását értékelik, hanem a szokás diktálta reakció ér­vényesül rajtuk. összességében azért elége­dettek lehetnek a kicsinyek, tisztes próbálkozásban ré­szesedtek. Valahogyan ígv. ilyen módon kell(ene) ját­szani nekik mindig és min­denkor. Vagy még nagyobb odaadással. Hisz a színpad számukra még hasonló kincs és érték, mint amilyen az igazi, az erényes mese M. E. Politikusok esetében a népszerűséggel vigyázni kell. Arra gondolok, hogv a tör­ténelem számos alkalommal bebizonyította: a megren­delt „spontán" hurrázások és tízpercekig tartó tapsvi­harok Igazából sohasem a népszerűség — hanem ép­pen az önkény bizonyítékai. Nekem a Tito temetésén ott­honukban a televízió előtt zokogó jugoszláviai öregek— fiatalok látványa vagy a Váci utcában Kádár János­hoz a sorokon váratlanul áttörtető és puszit adó asszony képe ezerszer töb­bet mond, politikusok egye­dül kívánatos népszerűsé­géről. és így közvetve mun­kásságuk tömegméretekben rpérhelő igazi hatásáról is. mint látványosan nagyké­pű és demagóg „méltatások" vagy tudálékos „elemzések" sanda önérdekből bizonyga­tó argumentumai. Az év első felében Kalo­taszegen járva, igencsak feltűnt, hogv itt is. ott is a magvar falvakban csak így emlegettek egy román embert: a Péter. Ha teljes nevét használták, akkor is olyan formában. ahogyan Bemét vapv Vernéé; szoktuk — Bem József, Verne Gyu­la. Így hívják Erdéb'-szerte, Magyarországon is azt az éppen száz esztendeje szüle­tett és 1958-ban elhunyt ro­mán férfit: Groza Péter. A magyar nyelvszokás azokat az idegen neveket használja — nagyon is logi­kus pszicholingvisztikai ala­pon — mintegy magához magyarítva, amelyeket any­nvira sajátjáénak érez. hogy másfajta formája-hangzása dacára önmagához tartozó­ként tartja nyilván. Nem az erőszakos asszimilálás. ha­nem éppen a szeretet, a nagyfokú megbecsülés okán. Groza Péternek Groza Pé­ternek kell lennie a nyelv­használatban. mert ő — a mienk is. Ezt az ösztönös, de mélységében annál szebb népi bölcsességet mutató szokást erősítette meg. és he­lyezte újra a figyelem kö­zéppontjába az a rádiómű­sor. amelyet e tiszta ember, e tisztességes, nagy állam­férfi születésúpekccentenári­um-előestéjén, csütörtökön a Kossuth-adón hallhattunk Emlékezés Groza Péterre, születésének 100. évforduló­ján címmel. Fél órán keresztül két történész idézte meg Gro­zát: külön öljpmünkre egyi­kük a szegedi, Csatári Dá­niel, a JATE professzora volt., Vadász Sándorral együtt nemcsak az életutat vázolták föl előttünk. ha­nem személyes emlékeiket is felelevenítették „a Péteri ről", az egykori miniszterel­nökről. a szálfatermetű, hó­fehér hajú, markáns férfi­ról, kinek arcából megértés, derű, okosság és embersze­retet áradt. „Nagyon kul­turált és szellemes ember volt", mondta róla Csatári Dániel, majd felidézte az adomát, midőn Kolozsvárott a Petőfi-képekkel felvonuló magyar tömegeket látva a román király megkérdezte Grozát, kit ábrázolnak azok a képek, amiket ezek a ma­gyarok olyan nagy számmal hoznak? ,.Ö volt az a nagy magyar költő, aki azt írta, hogy akasszátok fel a kirá­lyokat." Öriási, a Duna-medencé­ben bizony szinte páratlan utat járt be a Hunyad me­gyei Bácsi községben szüle­tett, a gimnáziumban Alany­dolgozatával magvar ver­senyt nyert, később jogi doktorátust szerző fiatalem­ber az erdélyi Magvar Dol­gozók Országos Szövetségé­vel közös arcvonalba lépq Ekés Front megalapításéig, s közös dalig-tancig a kalo­taszegi magyarokkal, népvi­seletben egy lakodalomban (ahogy hallottam) — és to­vább, Az igazi, a nagybetűs európaiságig. Hallhattuk: Groza egyszer­re vallotta „geopolitikai jellegű parancsnak" és • az elemi emberi tisztesség kí­vánalmának a magyar—ro­mán együttélés békességét és a nemzetiségek fellétlen, valódi egyenjogúságát. A két történész beszélgetése emlé­keztetett Balogh Edgár ama írására is, amelyben arról van szó, hogy Hunyad me­gyében, Groza Péter szű­kebb pátriájában „próbálja csak valaki szidni a magya­rokat." És politikájának to­vábbi. kézzelfogható korabe­li eredményei: kétezer ma­gyar iskola, kb. ugyanennyi óvoda, 47 újság, tíz kiadó, négy színtársulat Erdélyben, 28 magyar képviselő a ro­mán parlamentben. Satöb­bi... Tudom, könnyen „helyre lehetne tenni" Grozát azzal, hogy — egyszerűen magyar­barát politikus volt. Tény: rajongott a magvar kultú­ráért, imádta Budapestet, mélységesen tisztelte, sze­rette és nagyrabecsülte a magvar népet a Királyhágón innen és túl. Csakhogy én­pen így ezáltal no meg egész politikusi-közéleti ténykedésével — válhatott és vált is igaz román ha­zafivá és valódi internacio­nalistává egyaránt. Akinek máig élő híre-neve Kalota­szegen és másutt a politi­kusok népszerűségének va­lóságos tényeit mutatja. Igazán és igen-igen tanulsá­gosan. A rendkívül hatásos és szép emlékmű.sor a Népsza­badság 1958-as Groz-a-nek­rológiánák részletével zá­rult: ..a magyar élet kiváló ismerőiét, nagy barátunkat veszítettük el aki úgy beszélt magyarul, mint bár­rpeivikünk . . . nagyon sze­rettük őt" Igen. öt kell szeretnünk. Domonkos László Appassionato A puszta véletlen műve, hogv a történelem iránt ér­deklődő Mihályfi Imre ren­dező' hosszú idő múltán nyúlt a filmes adaptációra alkalmas számos regény szerzőjének, Szilvási Lajos­nak egyik művéhez. Ahogy a rendező nyilatkozta, az Appassionátát már megje­lenésekor figyelmébe aján­lották, a filmesítéssel egyet is értett. de sok minden más közijei ott, s a forgatás ha­lasztódott. húzódott. Az el­múlt héten képernyőre ke­rült az. ismert romantikus, kalandos sztori. Izgalmas, tragikus törté­nelmi sorsfordulóhoz kap­csolódik a téma. Horthy szerencsétlen kísérletére ha­lovány fénye csillant a gyöt­relmes háborúból, a német szövetség láncaiból való sza­badulás lehetőségének. Tra­gikusan mosolyogni való a kiugrási kísérlet. az első percekben-órákban mégsem tünt olvan anakronisztikus­nak. A háború 1944 őszére annyi véráldozatot gyötrel­met hozott. . s mennyit tartogatott még a vetélt öt­let gyászos következménye. Az utókor számára sokféle­képpen színesíthető minden eseménykrónika. Ügy is, hogy értelmezteli a változá­sok mozgatórugóit, elemez­teti a döntést hozók, a tör­ténelmi személyiségek jelle­mét, magatartását, de úgy is, ha bepillanthat az adott kor átlagemberének gondo­latvilágába. A regenyben, filmben katonaembertől szo­katlan. váratlan reagálással szembesülhetünk. A sorsfor­duló Türr főhadnagyot har­madik utas megoldásra készteti, megpróbálja ki­vonni magát rákényszerített szerepkoréból: sem barát, sem ellenség oldalán harcol­ni tovább nem hajlandó. Ki­zárólag a túlélésért, az életben maradásáért fog fegyvert, néhány katonájával egyszerűen megszökik a frontról. A szökéssel kezdő­dik a sorozat, s azután meg is marad a kalandos, ro­mantikus cselekmény rep­rodukálásánál. Egyáltalán nem ragaszkodva az alapmű sorrendiségéhez. Olgával, a tehetséges zeneakadémistá­val például nem a Zorkó­czy-házban találkozunk, nem ott hangzik el először Beethoven műve, hanem a Nyelviskoláról, ismerellerjesztésről, táborokról Tegnap, hétfőn délelőtt a TIT Kárász utca 11. szám i alatti klubjában elnökségi ; ülést tartott az ismeretter­I jesztő társulat Szeged váro­si elnöksége. Három beszá­moló szerepelt a megbeszé­lés napirendjén. Dr. Zánthó Róbert, a JA­iTE központi idegen nyelvi lektorátusának vezetője, a TIT megyei szervezete ide­gen nyelvi szakosztályának elnöke beszámolt a szegedi nyelviskola helyzetéről, eredményeiről, gondjairól és perspektíváiról. Vass Ká­roly. a TIT Városi szerve­zetének munkatársa tizen­egy Szeged környéki köz­ségben folyó ismeretterjesz­tés helyzetét értékelte, s vá­zolta a fejlesztés terveit. Munz Károly városi titkár pedig az ismeretterjesztő te­vékenység új területeiről, az idegen nyelvi és számítógé­pes gyermektáborok munká­járól szántott be. vérteshegyi kolostorban, s kimaradt a filmből a mun­kaszolgálatos cigány figurá­ja is. E bátor változtatások­kal csak egyet lehet érte­ni. a cselekmény szempont­jából valóban elhanyagolha­tóak, és nem kifogásolható a párbeszédek átalakítása sem. Annál inkább hiány­zott a szökevények jellem­ábrázolása, alig tudhattunk meg valamit is Sz.ojkának, Bakosnak. Hegedűsnek, Pál­finak kilétéről. Pedig a tör­ténések mellett a figurák különbözőségének érzékel­tetése hatásosabbá, érdeke­sebbé tette volna bizonnyal a produkciót. A színészi teljesítmények­nek róható föl, elsősorban a vállalkozás kétes sikere. Türr (Tóth Tamás) regény­beit szkepticizmusának, ön­marcangoló lelkiismeret­furdalásainak nyoma sem volt. Néha sikeredett neki az úri magyar tiszt pózá­ban tetszelegni, egészében véve erőtlenül lötyögött a főszerepben. Nálánál többet mutatott képességeiből Ö. Szabó István, a tiszti szolga, Szojka szerepében, de Bal­kay Géza és Tahi József is jobban megfelelt. Összessé­gében mégis csak adósak maradtak mindannyian. Az igazat megvallva ma­gam nem éreztem: oly sür­gető hiányt pótolt volna e regény filmváltozata. A tör­ténelmi kihívásokra vála­szolni kényszerülő kisembe­rek vergődésére, gyötrelmé­re olvashattunk, láthattunk már veretesebb példázatot is. Mag Edit

Next

/
Thumbnails
Contents