Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

91 Szombat, 1984. december 8. A művelődés megújulása H armadszor találkoztak, és három napon keresztül tanácskoz­tak Egerben az általános művelődési központok vezetői, az oktatási és művelődésügyi kérdésekkel foglalkozó szakembe­rek, hogy mérleget készítsenek, és párbeszédet folyhassanak egy több mint tíz esztendeje indult kísérlet jelenlegi helyzetéről, és a tovább­lépés lehetőségeiről, módjairól. A hetvenes évek elején indult útjára az az elképzelés, mely sze­rint ajánlatos volna a közművelődési és közoktatási intézmények együttműködésének szervezeti keretein is változtatni. Mert, hiszen, amilyen természetes az, hogy az oktatás és művelődés nem válik szét a valóságban — csakis közösen, együttesen adja az emberben a kultúra lényegét —, olyannyira megrögzött szokás, hogy külön épü­letet emel(t)ünk könyvtárnak, iskolának, művelődési háznak, mozi­nak. Pedagógusok, népművelők, építészek közreműködésével jött lét­re egy új intézményi forma, az úgynevezett komplex, vagy mai meg­jelöléssel élve, általános művelődési központ. A gondolatból valóság lett, s ma már múltra, tapasztalatokra tekinthet vissza a debreceni, besenyőtelki, pécsi, mezőtárkányi, fol­desi központ. Ezeknek a tapasztalatoknak a lényege az. hogy nem csupán különböző funkcionális tevékenységek központosításáról van ­szó. Az általános művelődési központok nemcsak egy helyen kínál­ják a kultúra különböző portékáit, nem csupán arra vállalkoztak, hogy könnyebben elérhetővé tegyék őket, bár önmagában ez sem kevés. Az új formának új tartalmi vonatkozásai a jelentősek. Törté­netesen az, hogy hatékonyabban képe? ellátni feladatát azáltal, hogy vonzereje sokszorosára növekszik, hogy nem válik szét szórakozás, hasznos szabadidő-eltöltés, magasabb kulturális igény kielégítése, művészi élményszerzés, oktatás, tömegsport. Hasznos átfedések kel­nek életre, személyes kapcsolatok révén hidakat és nagyon is jár­ható utakat lehet találni film és oktatás, tömegsport és művészet között, vagy éppen sokkalta nagyobb erővel és intenzitással lehet valaki pedagógus, népművelő és muzeológus. Az általános művelődési központok egy-egy szűkebb közösség kulturális életének valóságos organikus centrumaivá váltak már sok helyütt — és válhatnak ezután is. A harmadik országos konferencia úgy fogalmazott, hogy „a kí­sérleti szakaszon túljutott ez a vállalkozás". A kísérlet való­színűleg azért állta ki az idő próbáját, mert nem szűken vett elméleti megfontolásokból indult ki, hanem a nagyon is mindenna­pi életből, az igényekből, a valóságból. Az ma már szinte közhely, hogy az előttünk álló nem csekély gazdasági és társadalmi feladatokat csakis jobban kvalifikált mun­kaerővel — amely nem csupán szakmai képzettségre vonatkozik —, tágabb kulturális hátországgal vagyunk képesek megoldani. Ennek megteremtésében nagyon is jelentős feladatok hárulnak az általá­nos művelődési központokra. A művelődési, oktatási formák meg­újulása-megújítása ugyanis nem öncélú játék. Ismeretanyagunkat, műveltségünket kell magasabb szintre emelve más minőségűvé for­málni. E bben a folyamatban jelentenek nagy segítséget, és ha okosan élünk vele, nagy könnyebbséget az általános művelődési köz­pontok, amelyek — mint Kormos Sándor, a Művelődési Mi­nisztérium főosztályvezetője mondotta a tanácskozás után — bebi­zonyították létjogosultságukat, és egyre inkább számolni kell velük minden területen. Sz. A­— avagy a tudást demokratizáló új szemlélet az orvostudományban A zsarnok számítógép Tény, hogy a számítógép ma már nálunk sem néhány kiváltsá­gos csodabogár privilégiuma. A számítástechnika mindennapi és széles körű elterjedésének is „csak" anyagi gátjai vannak. A gye­rekek egy része — akik az iskolában vagy otthon — közel férkőz­hetnek ezekhez a masinákhoz, gyorsan elsajátítják különleges nyelvét, s a játékok nyomán egyfajta korszerű szemlélet birtokába is jutnak. Ennek ellenére hazánkban még gyermekeidben jár a komputerizálás folyamata, de már az első lépések is jelzik a pers­pektívák tágasságát: az iigyességfejlesztő videojátékoktól a lakos­sági nyilvántartáson és üzemi rendszereken át a tudományos tevé­kenységig igencsak széles a spektrum. S ennek tudatában már nem kelt ámulatot a hír, hogy például irodalomtudósok számítógépes tanfolyamra járnak, hogy fordítógépekkel - kísérleteznek és ezerféle napi hasznosításra idomítják e rendszereket. S már az is legfeljebb csak egy pillanatra föltűnő, hogy a hét elején megtartott szegedi nemzetközi kollokviumra — amelynek gazdája a SZOTE számítás­technikai központja volt, szervezője pedig a Neumann János Szá­mítógéptudományi Társaság orvos biológiai szakosztálya, témája pe­dig a számítástechnikai és kibernetikai módszerek alkalmazása az orvostudományban és a biológiában — minden várakozást felül­múlva, az előző hasonló tanácskozásnál háromszor többen vettek részt, mintegy háromszázötvenen. A plenáris ülésen elhangzott Kal­már László-emlékelőadást dr. Naszlady Attila egyetemi tanár tar­totta a mikroszámítógéppel támogatott orvosi munka rendszeréről. Ut kértem beszélgetésre. — Mint az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet osztályvezető professzora, miként dolgozta ki munkatársaival a gyógyító, tudományos kutató és adminisztrációs munkát könnyítő számitógépes rendszert? — Tizenkét esztendeje. 1972­ben a Korányi intézet kardioló­giai osztálya úgy kezdte meg működését, hogy számítógépes háttérrel rendelkezik. Az első be­teg megjelenését már követni tudtuk az adatfelvételtől a kü­lönböző vizsgálati eredmények feldolgozásán, a kórképek és vál­tozatok rögzítésén keresztül egé­szen a zárójelentésig. Én éppen húsz esztendeje kezdtem foglal­kozni ezzel a témával, s gyakor­lati megvalósítására itt kerülhe­tett sor. Az első ezer beteg szá­mítógépben tárolt adatait értékel­tük. elemeztük, némi módosítás után a rendszer azóta is éL mű­ködik. nyugodtan kijelenthetem, bevált. Ma már nem csupán a re­gionális kardiológiai központ szerepét is ellátó osztály betegei­nek adatait tároljuk, de követ­hetjük gyógyulásukat, az ambu­láns utat. sőt erre támaszkodva célzott egészségügyi lakosságvizs­gálat nyomán mintegy százezer ember, egyenként ötven adatát dolgoztuk föl, újabban pedig a gyógyszerforgalom sok szempon­tú és célzott alkalmazását is nyo­mon kísérhetjük, az egyéni ada­golástól a mellékhatások kiszű­résén át. a várható tünetekig. — Kérem, néhány mondatban foglalja össze mi ennek a szá­mítógéppel támogatott orvosi munkának lényege? — Egy olyan mikroszámítógép­pel lámogatott rendszert dolgoz­tunk ki. mely üzembiztonságát tekintve független a géptől. Azaz olyan adatlapokat konstruáltunk, amely a számítógép kikapcsolá­sával a hagyományos adminiszt­ratív eljárásokkal. írógéppel is kitölthető. Az adatlápok kód­rendszere is olyan általános ér­vényű. melyek jeleit a számító­gépbe beütve, az megírja a kór­lapot; minden vizsgálati és la­boreredményt, elkészíti a záróje­lentést. és követi a beteg útját. De ezek a jelek számitógép kiik­tatásával írógéppel is az adat­lapra vihetők. — A siker titka bizonyára az. hogy rengeteg előnye van. — Mindenekelőtt csökken az adminisztráció. Az orvos például nem ír. nem diktál gépbe, hanem az egyezményes kódjeleket egye­nesen a számítógépbe üti. s csu­pán a legspeciálisabb megjegy­zések rögzítésére szorítkozik. Mintegy 90—95 százalékkal csök­kenthető így az írásos munka. A gep egy parlamenti gyorsíró se­bességének ötszörösével dolgozik. A gépírónők munkaidejét így át lehet alakítani, új módon és ha­tékonyabban lehet szervezni, csökkenthetők a hulladékidők. A Korányi kardiológiai centrumá­hoz tartozik az ország egyötöde. S osztályunkon mindössze négy orvos és egy ambulens orvos végzi az összes munkát, míg má­sutt. hasonló osztályokon tíz­húsz szakember dolgozik. Rá­adásul ez olyan strukturált es könnyen kezelhető dokumen­tumtároló rendszer, melyen kö­vethető minden beteg „történe­te". Tárolja az általános belgyó­gyászati adatokat éppúgy, mint a társszakmák szürőszintű adatait, melyek a konzíliumokhoz elen­gedhetetlenek. s a szív- és tüdő­betegségekre vonatkozóan szu­perspeciális információkkal szol­gál. Másik előnye az időfügg­vénnyel kapcsolatos. Mig az EKG- vagy légzésgörbét az or­vos eddig a vizuális képek alap­ján csak az agyában kapcsolhat­ta egybe, addig a géo ezt bármi­kor kirajzolja, egymásra kopíroz­za és sok más adattal kiegészíti. Képi információi is rendkívül lé­nyegesek. alkalmas röntgenfelvé­tel. szívkatéterezés, ultrahangos vizsgálatok és izotópdiagnoszti­kai képek modulálására. A rend­szerszemlélet lényege, hogy fi­gyelembe veszi a rendszer min­den lényeges elemét. így nyomon lehet követni egyszerre minden fontos összetevőt. A számítógépes szintézis, mint komplex módszer az intenzív betegellátásban szin­te nélkülözhetetlen. Ebből követ­kezik. hogy a mikroszámítógép­nek ma már ott kell lennie az orvos és a beteg keze ügyében. Magam a kis gépek mellett vok­solok. mert döntőnek tartom azt az alapállást, hogy csak az ellá­tás éles üzemében keletkezett és rögzített adatok megbízhatóak, csak ezek jelenthetik a maximá­lis biztonságot, a döntő érveket az orvos munkájához. — Nem fenyeget-e olyan ve­szély, hogy ez a gépcentrikusság elidegeníti az orvost és a beteget? — Súlyos hiba lenne, ha ez a módszer egy önkitöltő mechaniz­musra realizálódna, amit a beteg végez a diszplé előtt. Ellenkező­leg. Az orvos több gondol fordít­hat a metakommunikációra. lér nyegesen nagyobb időt a szemé­lyes kapcsolatra. Jobban figyel­het például a beteg hanghordo­zására. mirpikájára. magavisele­tére. lelki rezdüléseire, kialakul­hat a kölcsönös bizalom légköre, amely döntő motívum a beteg és az orvos számára egyaránt. — Nem hiszem, hogy ne lenne hátulütője ennek a módszernek, kétlem, hogy minden orvos egy­értelmű lelkesedéssel fogadja c?t a régihez képest új szemléle­tet is követelő eljárást. — Veszélye és ellenfele bizony jócskán akad. Gépközeiben fuccs a tekintélyelvnek, sok hierarchi­kus szabály is kártyavárként dói össze. A számítógép a legnagyobb zsarnok — az első rossz szóra je­lez. az első téves információt visszadobja. Demokratizálja a tu­dást. Gondoljunk csak arra. hogy régebben például kizárólag a fő­orvos birtokolta az információk összességét, ma a gép nem válo­gat. bárki hozzájuthat a benne rejlő összes adathoz. Ehhez ú.i munkastílus, az eddigiektől elté­rő. demokratikusabb szemlélet szükséges. A géppel folytatott párbeszéd azonban nem csoda­szer. a felelősség terhét nem ve­szi le az orvos válláról. Adatokat tárol, információkat összegez, ja­vaslatokat ad. segít a döntés­előkészítésben — de a végső szót az orvosnak kell kimondani! TANDI LAJOS KOSZTOLÁNYI DEZSŐ TÓTH ARPAD 1 I GYURCSEK FERENC RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents