Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

2 ——————— Vasárnap, 1984. december 23. 2 Budapesten Koszorúzási ünnepségek 0 Budapest (MTI) Koszorúzási ünnepségeket rendeztek Óudapesten a hós szovjet parlamenterek' emlékműveinél szombaton, haláluk 40. évfordulója alkalmából. IIja Osztapenko kapitány emlékművénél a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti es XI. kerületi bizottaaga »evében koszorút helyezett el Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára és Szatmári István, a XI. kerületi pártbiiottHág első titkára. A Honvédelmi Minisztérium képviseletébe« Szabó Egon vezérőrnagy. a politikai főcsoportfőnök-helyettes e* Ádám Béla ezredes, a hátországvédelmi parancsnok politikai helyettese koszorúzott. Am ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoksága es személyi állománya képviseletében Romon Bescsev vezérőrnagy. íoan Tyerestyenleo vezérőrnagy és Nyikolaj Guszarov ezredes helyezte el a megemlékezés virágait. Sieinmetz Miklós kapitány emlékművénél is koszorúzás ünnepséget tartottak. Elhelyezték a kegyelet virágait Steinmetz Miklós kapitány hozzátartozói es a kerületi úttörők. Mindkét ünnepségen telén volt Vlagyimir Zotov ezredes. a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja. Külpolitikai reflektor e A kelet—ny ugati viszony hogyan alakult az év végen? A várakozás jegyében. A január elején Genfben tartandó szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó előtt többnyire „óvatos derűlátás" uralkodik mind a tőkés világban. mind a szocialista közösség országaiban. De ugyanakkor a nyilatkozatok itt is. ott is figyelmeztetnek: hosszú folyamat kezdeterői van még csak szó ... Egy konkrét esemény emelkedett ki a karácsonyi ünnepnapok krónikájából: a szovjet kormányfő törökországi látogatása. (Az, persze, már csak a „politikai földrajz" szóhasználatának furcsaság?, hogy Törökország „nyugati" ország. Viszont „atlanti" állam is, a NATO tagja, az imperialista katonai koalíció kelet fele előretolt állása, amely amerikai támaszpontokat is befogad, s ezért sem közömbös, hogy miként alakul a Szovjetunió és Törökország szomszédi viszonya!) A szovjet—török kormányfői tárgyalások és az ezek során aláírt kétoldalú megállapodások megmutatták. hogy hosszú távú közös erdekei lehetnek a két orszagnak. a különböző gazdasági, társadalmi, katonai rendszerekhez való tartozás ellenére is. Tyihonov ankarai útja alkalmat adott a szovjet diplomáciai törekvések átfogó ismertetésére is. A szovjet miniszterelnök ismételten síkraszállt azért, hogy az Egyesült Államokkal meginduló tárgyalások eredményre vezessenek. Figyelemre méltó ugyanakkor Vagyim Zaglagyin egy cikke: a szovjet vezető diplomata az amerikai politikát eddig is jellemzett ellentmondásosságra utalt. Az amerikai fővárosban a legutóbbi hírek szerint még mindig vitatják, milyen utasításokat kapjon a Gromikóval való találkozás előtt Shultz külügyminiszter. Így tehát még mindig nem tudni, mit hoz 1985: vagy folytatódik a szembenállás, vagy visszatérnek a különböző társadalmi rendszerű országok normális államközi kapcsolataihoz. • Mit .jelez az indiai választások kimenetele? Amikor azon a végzetes reggelen szikh testőreinek fegyvereiből gyilkos lövések érték Indira Gandhit, India miniszterelnökét, a politikai helyzet ismerői nyomban azt mondták: a merénylet épp a fordított hatást éri el, a decemberre kitűzött választásokat most már biztosan megnyeri Gandhi pártja... A következtetés helyesnek bizonyult: a majdnem kontinens nagyságú országban akkora felháborodást keltett a merénylet, hogy az egyszeriben letompított minden ellenzéki hangot. Radzsiv Gandhi az áldozat fia és utóda a kormányfői tisztségben, ezért is hangsúlyozta azóta állandóan, hogy meggyilkolt édesanyja politikáját kívánja folytatni. Ehhez kapta meg a szavazatok többségében kifejezett új felhatalmazást. Marad természetesen a kérdés, hogy egy bizonyos idő elteltével is ugyanolyan következetességgel érvényesül-e Gandhi asszony politikai irányvonala? Egy kényelmes többség a parlamentben nem jelent-e egyfajta kísértést a továbbiakban? S nyilvánvalóan megmaradnak a gondok is, ameKína-Szovjetunió: a fejlődés éve Nem irányultak felé a nagy világeseményeknek kijáró rendkívüli erdeklődés reflektorai, szintje sem volt példátlan — mégis, Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes szombaton véget írt kínai latogatas előreláthatólag a távozó esztendő legjelentősebb eseményei között fogják emlegetni a krónikások. A kapcsolattartás szintjének logikus emelésével es a kétoldalú viszony normalizálásának továbbvitelével olyasfajta változást ért el a két ország között, aminek már nemzetközi politikai súlya van. Bár a kommentátorok általában az utóbbi 15 esztendő legmagasabb szintű szovjet látogatójának nevezték Ivan Arhipovot, tekintettel arra, hogy 1989 szeptémberében Koszigin es Csou En-laj — a két akkori kormányfő — á pekingi repülőtéren néhány órás megbeszelest folytatott egymással, ez az időív megtevesztö. Valójában az ötvenes évekig kell visszatérni az időben ahhoz, hogy ilyen jellegű államközi érintkezésre, jó légkörű, korrekt, a kapcsolatokat bővítő tárgyalásokra találjunk példát a szovjet—kínai érintkezésekben. Ivan Arhipov ezt mindenki másnál jobban tudja: akkor 6 volt a Kínában dolgozó szovjet tanácsadók vezetője. Közismert: a kínai forradalom győzelme, a Kínai Népköztársaság 1949 évi kikiáltása után a világ legnépesebb államában a Szovjetunió és a többi testvéri ország nagyarányú segítségével kezdődött meg az új társadalom építésének gigászi munkája. A feladat akkor is emberöltőket igényelt volna, ha ezt a folyamatot semmiféle zavar nem lassitja le. Am a külső nehézségekhez (a koreai háború, a nvuaut blokádja) az akkori kínai vezetés türelmetlensége újabbakat adott hozzá. A Mao Ce-tung meghirdette 1958— 59-ee „nagy ugrásban" egyetlen nekirugaszkodással próbálták felszámolni az évszázados elmaradottságot: a voluntarista, a valóságos körülményekkel nem számoló kísérlet azonban gazdasági katasztrófát zúdított az országra. s többek között lehetetlenné tette a szovjet szakértők segítségnyújtását is. A nemzetközi politikában is ettől fogva lehet megtalálni a kínai „külön vonal" nyomait, amely előbb a kommunista es munkásmozgalomban vezetett szakadásra, de hamarosan éreztette hatását a szovjet—kínai államközi kapcsolatokban is. A gazdasági-politikai kapcsolatok először leépültek, majd a „kulturális forradalomba" süllyedt Kína által előidézett súlyo6 incidensek konfrontáció felé vezették a két nagy szomszédos országot. Az 1969-es Koszigin— Csou En-laj találkozó lehetővé tette a viszony további súlyosbodásának megállítását. a határtárgyalások megnyitását — ám a kétoldalú kapcsolatokban igazi változásra csak azt követően kerülhetett sor, hogy maga Kína 1981-ben felülvizsgálta történelmének legutóbbi évtizedeit, bírálatot gyakorolt a maói vezetés „balos" hibái felett is. Az elmúlt két esztendőben már érezhetően fejlődtek a kétoldalú kötelékek, Arhipov látogatása pedig igen jelentős lökést adott e folyamatnak. A polémia éveiben szétszakadt szerződések egy része helyett új megállapodások aláírása, a népgazdasági tervciklusokkal összehangolt hosszú távú gazdaságkereskedelmi program kidolgozásáról szóló döntés, a határterületek közös hasznosításának felvetése — mindez már nem egyszerűen a hűvös normalizálást jelenti, hanem a szomszédországok közötti természetes, hasznos és nagyarányú együttműködést vetíti előre. Igaz, a jövőre tervezett 4,6 milliárd svájci frankos kereskedelmi forgalom (Aripov látogatásakor úgy határoztak, hogy az idei 2,6 milliárdról és a jövőre előirányzott 3,6 milliárdról bővítik ennyire) még messze elmarad mind a kínai—japán csere 10 milliárd dollárja, mind a kínai—amerikai forgalom 4—5 milliárd dollárja mögött, ám ezúttal először alakul ki nagyságrendben összevethető volumen. S most ez a leggyorsabban fejlődő kínai reláció. A közös, jól felfogott érdek vezet a kapcsolatépítés ilyen irányába — ezzel nem tűnnek el a világpolitikai nézeteltérések, mint ahogy a pártközi kapcsolatokat sem érinti e fejlődés. Kínai részről továbbra is utalnak azokra a pekingi követelésekre, amelyek a Szovjetuniónak szövetségeseivel fenntartott kapcsolatait érintik. Moszkvában azonban mindvégig következetesen leszögezték, hogy a szovjet —kínai kapcsolatok javítása nem történhet harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok rovására — és most bebizonyosodott, hogy így is lehetséges a normalizálás felgyorsítása a kétoldalú viszonyban. A korrekt, széles körű és szélesedő együti működés a két nagy ország között, a kétoldalú gazdasági csere és éFintkezés bővülése ugyanakkor nyilvánvalóan pozitív tényezője lesz a nemzetközi életnek is. Baracs Dcnes lyek a túlnépesedéstől a szikh szakadár mozgalmakig terjednek, s a külpolitikai problémák, amelyeket az Indiai-óceán térségére nehezedő imperialista nyomás idéz elő, s amelyek a Pakisztánnal való szembenállástól a Sri Lankán élő tamilok mozgolódásáig vagy Banglades sajátos magatartásáig szintén sokféleképpen jelentkeznek. Nem titok, hogy az USA bizonyos köreiben rossz szemmel nézték Indira Gandhi ei nem kötelezett és antiimperialista politikáját, ennek letörésére pedig katonai, gazdasági, politikai pressziót fejtettek ki. Radzsiv Gandhit a parlamenti választásokon aratott győzelem most megerősíti ezzel a nyomással szemben. De a washingtoni szándékok aligha fognak veszíteni veszélyességükből. e Mi húzódhat meg a« •lasxországi merénylet hátterében? A nyugati polgári sajtó kedvenc kifejezése egy-egy terrorcselekmény után, hogy X, vagy Y szervezet „vállalta érte a felelősséget". Nos, most a karácsonyi ünnepek hangulatát megzavaró szörnyű merénylet után, amely a Nápoly—Milánó gyorsvonaton tőrtént- egy alagútban Firenze és Bologna között, s amely 17 halottat meg száznál több sebesültet követelt, annyi szervezet nevében érkeztek a rejtélyes telefonok, hogy rendőr legyen a talpán, meg bűnügyi tudósító, aki meg tudja állapítani, ki is „vállalta a felelősséget"... A zűrzavart persze, valószínűleg tudatosan igyekeztek kelteni azok, akik a merényletet szervezték, akik az egész bűnös akció mögött állanak. A sajtó jó része csak segített a helyzet zavarosabbá tételében, volt, aki „magányos gyilkos" tettének tudná be a szörnyű | tömeggyilkosságot, van, aki „nemzetközi" kapcsolatokat feltételez. Érdemes figyelmet szentelni az Olasz KP lapja, a L'Unita okfejtésének. Az olaszországi belső helyzetből indul ki, s felveti a kérdést: vajon megfelelően működnek az állami szervek, a rendőrség, az elhárítás, vagyis, hogy hűek-e az államhoz? Az utóbbi évtizedekben a maffiát, a terroristákat egyformán gyakran használták fel politikai célokra Olaszországban. A tetteik keltette feszültség arra kellett, hogy bizonyos pillanatokban visszahassanak a politikai, a hatalmi erőviszonyokra. A L'Unita emlékeztetett a titkosszolgálatok körében az elmúlt években kirobbant botrányokra, a hírhedt P—2-es szabadkőműves páholy ügyére. A mostani merénylet szinte szabályos folytatása hasonló terrorcselekményeknek: a római Fontana téren 15 évvel ezelőtt elkövetett vérengzésnek, az Italicus Expresszen 10 éve végrehajtott robbantásnak, a bolognai pályaudvaron 4 éve volt bombamerényletnek. Nem lehet véletlen, hogy épp mos • tanában vették elő ismét ezeknek az ügyét, miután néhány új tanúvallomás alapján felmerült a gyanú, hogy a titkosszolgálatok akkori embereinek is közük lehetett ezekhez a véres akciókhoz. Pálfy József Kuba ünnepén Kuba forradalmát gyakran emlegetik a világ legvidámabb forradalmaként. Szilveszter éjszakáján ért be a felkelő hadsereg hosszú küzdelme. Éjfél után esett el Santa Clara, a szigetország harmadik legnagyobb városa, s 1959. január elsején a gyűlölt diktátor. Batista pánikszerűen elmenekült. Fidel Castro rádiófelhívására az utcára tódult, táncolt, ünnepelt a nép Havannába már diadalmenetben vonult be a felkelő hadsereg. A győzelem éve, ahogyan Fidel előre látta, a gondok éve lett. Elmaradott, kifosztott, megalázott ország életét kellett gyökeresen átalakítani, meghatározni a fegyverrel győzelemre vitt forradalom továbbfejlődésének irányát. Kuba — elsőként az amerikai kontinensen. 90 mérföldnyi távolságban a legerősebb imperialista hatalomtól, az Egyesült Államoktól — a szocialista fejlődés útját választotta. Ezen az úton voltak nehézségek, ám a gyermekbetegségeken átesve a forradalom megérett, kiforrott, megteremtette intézményeit. a népi hatalom rendszerét A forradalom vívmányai közismertek: az írástudatlanság felszámolása, a mindenki számára elérhető oktatási rendszer, a kiváló egészségügyi ellátás. Az ENSZ latin-amerikai gazdasági bizottságának nemrégiben közzétett jelentése szerint az utóbbi 18 évben a legkiegyensúlyozottabb gazdasági növekedés Kubában ment végbe. Ugyancsak a világszervezet statisztikái ¡»terint Kuba lakossága Argentína után a második legjobba» táplált Latin-Amerikában. Ezeket az eredményeket a szigetország annak ellenére érte el hogy a forradalom győzelmétől kezdve az Egyesült Államok megmegújuló provokációival, katonai fenyegetésével, gazdasági blokádjával kellett szembenéznie. Aligha lett volna képes azonban fennmaradni a forradalom, ha nem tatóit volna támaszra a Szovjetunióban és a többi szocialista ország közösségében. Kuba 12 esztendeje lépett a KGST tagállamai közé. a kölcsönős együttműködésben való növekvő szerepének elismerését is tükrözte, hogv a legutóbbi KGST-ülésszakot Havannában rendezték. Kuba a nemzetközi közösség megbecsült tagja. ser. el nem kötelezett országok mozgalmának meghatározó jelentőségű résztvevője. Huszonhat esztendő elteltével a nemzetközi helyzet biztató fejleménye lenne. ha az Egyesült Államok is tudomásul venné a kubai forradalom realitásait. A Reagan-kormányzat azonban olyan mértékben élezte a feszültséget Közép-Amerikában, amelyre csak a kubai válság idején volt példa. Rákényszerítve Havannát védelmi készültségének állandó növelésére, erőforrásokat vonva el a termelés sürgető feladataitól A szigetország következetes külpolitikai irányvonalának megfelelően a közép-amerikai válság, s az Egyesült Államokhoz fűződő viszony tárgyalásos rendezéséért száll síkra. Kuba ünnepén e feladatok teljesítéséhez kívánnak további sikereket a világ haladó erői. köztük ha- ' zénk népe. Elekes Év» t India Kongresszus párti győzelem • Üj-Delhi (MTI) A fővárosnak mind a hét Szinte bizonyosra vehető- képviselői mandátuma elén óriási és elsöprő fölény- s°Pro aránnyal került a nyel megnyerte az indiai ál- Kongresszus Parthoz. Radtalános parlamenti választá- 281 v Gandhi kormányfő masokat a kormányzó Nemzeti Sabiztos folennyel vezetett Kongresszus Párt (I). A voksok mintegy 65 százalékának a kiértékelése után szombat reggelre a párt már többségbe került a törvényhozás alsóháztóban, p Lok Szabhában. A már összeszámlált voksok nyomán kirajzolódott irányzatok szerint a Kongresszus Párt Nyugat-Bengália és Andhra Prades állam kivételéve] az ország összes szombat reggel választói körzetében. Pártjának és kormányának más kiemelkedő politikusai is vagy már nyertek, vagy nyerő helyzetben vannak. A polgári ellenzéket érzékeny. megrendítő „politikai sebek" érték. Alulmaradt a versengésben az indiai közélet egyik „nagy óregie". Ata] Bihari Vadzspaji volt külügyminiszter, a Bharatiia Dzsanata párt elnöke. Vetöbbi részeben — tizenhat ssrib&tt Csandra Sekhar, a államban — előnyben van Dzsanata párt elnöke is A ellenfeleivel szemben. Ha az Dalit Mazdor Kisan párt eredmények a végső mérlegkészítésnél az előreielzéseknek megfelelően alakulnak, akkor a Nemzeti Kongresszus Párt (1) olyan diadalt aratott a választásokon, amilyenre sem a független India, sem a párt történeiében meg nem volt példa. Még az sem zárható ki. hogv.^'¿'"¡"V "11' - kormányzó párt akár 380 elemzőknek, hiszen 400 helyet mondhat magáénak a jelenlegi 339-cel szemben. eluto; z Oboxiotnf ski olt hazánkból 0 Budapest (MTI) Janusz Óbodowski. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese. a magyar—lengyel gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság lengyel tagozatának elnöke aki a bizottság 21. Pccsen tartott ülésszakán reszt vett lengyel küldöttségét vezette, szombaton hazautazott Janusz Óbodowski felkeresett néhány pécsi üzemet is. A lengyel vendéget a Ferihegyi repülőtéren Máriái József. a Minisztertanács elnökhelvettese. az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke búcsúztatta. (előző nevén: Iáik Dall taDasztalt főtitkárát. Nandai Bahugunát a bombavi fiatal filmsztár, Amitabh Bacpsan (Kongress-'us Párt [I]) ütötte el a képviselői helvtől. Az idei választások eredményei valószínűleg rrv sok fejfájást okoznak r a k mányzó párt esélyeit -— nem is becsüllek le — ó tossággai kezeltek a legt< béri. Tény, hogv maRánid • pártnak a „legvermese^ hangadói sem számította siker körvonalazódott ni tékére. Bár a szavazatok : értékelése és a magyar tok keresése még tart. e tényező világos: az ind • szavazók sok-sok milliós megei arra a pártra art voksaikat, amely szemükbe és lelkükben a halaim nemzet egysegének és összetartásának egyedüli megtestesítője. Az ország épsége és összefogása megőrzésének az érzete áthatolt minden — vallási, nyelvi, népcsoport — megosztó korlaton.