Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

flz MSZMP Csongrád megyei Bizottságának állásfoglalása a megye gazdaságának 1984. évi fejlődéséről, az 1985. évi gazdaságpolitikai feladatokról (mellékletünk) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!* DÉLMAGYA 74. évfolyam 305. szám ¿984. december 30.,' vasárnap Ara: 1,40 forint mm Ösztönző kockázat É

vtizedek óta először beszéltem olyan vállalatvezetővel. aki fenntartások nélkül dicsérte az új és bevezetes előtt álló keresetszabályozási rendszert, hozzátéve, hogy a január elsejétől érvényes szabályozás adta lehetőségek kihasználása most valóban a vállalatokon múlik. Tudniillik, ha nem mozdul meg végre a vállalatok belső ösztönzési rendszere, ha ha a gazdálkodó egységek továbbra is a hagyományosan merev bérpolitikát és bérgazdálkodási gyakorlatot folytatják, akkor valóban magukra vessenek; akkor nincs az a központi szabályozás, amely valóban kedvező lehetőségeket ígér a teljesítményarányos bérezés megvalósítására. Más jelek is arra utalnak, hogy a vállalatoknál minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki az új keresetszabályozási rendszer, mi több: minden eddiginél komolyabban veszik a szabályozást. Sorra érkeznek a hírek a különböiző próbaszámításokról, modellezési gyakorlatokról, amelyek közös lényege: eldönteni — a rendeletben megszabta január végi határidóig —, hogy a felkínált lehetőségek közül melyik szabályozási formát válasszák. Nehéz a döntés. Ha valahol a legprogresszívebb modellt — tehát a keresetszint-szabályozást — választják, akkor nagyon megfontolandó, hogy e rendkívül radikális ösztönzési eszközzel előállitható-e anynyi nyereség, amiből viszonylag könnyedén fizethetők a bérek adóterhei, úgy. hogy közben elegendő pénz marad a fejlesztésre is. Ha a keresetnövekmény-szabályozást választja a vállalat — mert óvatosabb, s nem bízik az adóviselő képességében — akkor meg kell békülnie a viszonylag szerényebb ösztönzési lehetőségekkel. s legfőképpen azzal, hogy számára, lényegében. nem szűnik meg a sokat kárhoztatott ..bázisérdekeltség". mert nem szűnik meg az átlagbér-ellenőrzés sem. És a további dilemma: érdemes-e választani — átmenetileg — az úgynevezett „szigorított" központi bérszabályozási modellt, felkészülve a jobb időkre, az eredményesebb gazdálkodásra, mely felkészülés közben a bérek csak szQlid mértékben emelhetők. de semmiképpen nem kell azzal számolni, hogy a keresetek csökkennek. Másképpen fogalmazva: eddig — tehát a január elsejéig érvényes bérszabályozás szerint — például 100 forint értékű anyag-megtakarításból mindössze 5—8 forintot fordíthatott a vállalat bérre. A keresetszint« szabályozás révén akár 40—50. a növekményszabálvozás révén pedig 15—25 forintot is „béresithet". De nagyon megfontolandó, hogy elérhető-e az a bizonyos 100 forint anvag-megtakarítás — és nemcsak ma. hanem a közeljövőben is!- —. mert ha ennek reményébén valahol például a keresetszint-szabályozást választják — a nagy adóterhekkel együtt —. s az előzetes számításokban tévedtek, akkor számolni kell azzal, hogy ez a szabályozási forma nem garantálja a már elért bérszínvonalat. Nagy a kockazat és nagy a töprengés a vállalatok köreben. Megkapták a racionális döntés szabadságát, s most derül ki. hogy nem olyan egyszerű élni e döntési lehetőséggel. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei — előzetes számítások alapján — úgy becsülik, hogy a vállalatok és a szövetkezetek 40 százalékánál választják majd a legkockázatosabb keresetszint-szabályozást. 20 százalékánál a növekményszabályozást, s a többiek — értelemszerűen — a központi keresetszabályozási formába kerülnek. Hogy e becsült arányok miként módosulnak majd a gyakorlatban — még nem tudni. Mindenesetre a bérszabályozással kapcsolatos „vállalkozói kedv" csillapodását jelzi, hogy azoknál a vállalatoknál is kacérkodnak a központi keresetszabályozás gondolatával, ahol e szabályozási formáról szó sem lehet hiszen a központi bér-, illetve keresetszabályozási formát elsősorban a nem nyereségérdekeltségű közüzemeknek, továbbá az úgynevezett „válságiparágban" dolgozó vállalatoknak tartják fenn. például a kohászatban. A

kkor tehát végül is milyen szabályozási formát válasszon a vállalat? A döntéssel kapcsolatos alapkérdés: vajon sikerül-e a teljesítménynövelésre ösztönző keresetszabályozást úgy megvalósítani. hogy az a főmunkaidőben is lehetővé tegye a kiemelkedő teljesítmények tisztességes, vagy éppen kiugró összegekkel való megfizetesét? Sikerül-e ehhez igazítani a vállalati belső ösztönzési rendet? Sikerül-e megbízhatóan prognosztizálni, hogy a manapság esetleg kedvező gazdasági pozícióban levő vállalat — fejlesztési lehetőségeit, termékstruktúráját, piaci helyzetét illetően — néhány év múltán változatlanul kedvező gazdasági pozíciókra számíthat-e? Vagyis: sikerül-e megvalósítani az annyira hiányolt stratégiai tervezést. mégpedig olyan biztonsággal, hogy arra már most felépíthető legyen a hosszú éveken át működő — és a választott keresetszabályozási formához igazodó — ösztönzési rendszer. A január végi határidőig még van egy kis idő. Előbb-utóbb azonban minden vállalatnak döntenie kell. Vértes Csaba Amerikai piacon a Pick szalámi A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát dolgozói tegnap. szombaton tették, ami a dolguk volt. csomagoltak és pakoltak a központi telep udvarán álló kamionba. Szokásos hétköznapi műszak mondhatnánk. Hogy mégiscsak beszélünk és írunk róla, annak az az oka. hogy az év utolsó exportszállítmánya egy új partnerhez indult: az Amerikai Egyesült Államokba. Idén már több ízben emlegették az USA-t, mint lehetséges piacot, vásárlót a szalámigyár vezetői. Óvatosan fogalmaztak, nyilván nem akarták elkiabálni a dolgot. Az üzlet közben széo csöndben létrejött, a 115 éves múltra visszatekintő szegedi szalámit a MÉM állategészségügyi főosztályának illetékesei és az USA hasonló szervei minőségét tekintve kifogástalannak találták. Tegnap tehát 11,4 tonna Pic-k szalámival elindult a kamion Hamburgba, hcgv onnan majd hajóval folytathassa útját az áru. Tisza Halászati Szövetkezőt Lehetett volna Jobb esztendő is... Halászati „felségvizeinek" hossza a Tiszán, a Maroson és a Körösön meghaladja a 80 kilométert. Hozzájuk tartoznak még a holtágak is. és tenyésztenek halat, az 1980-ban Csanyteleken megépített 220 hektáros tóban is A Tisza Halászati Szövetkezet 1984-es munkájáról lesz szó az alábbiakban. Pelle Lászlónak, a szövetkezet elnökének és dr. Balázs László főagronómusnak a véleménye szerint az esztendő sikerülhetett volna jobban. A krónikus aszály nemcsak a mezőgazdaságban okozott tetemes károkat, panaszkodnak a halászok is. A nagy melegben, és hűvös vízben nem eszik a hal, így elmarad a várt gyarapodás. Ezzel magyarázzák a szövetkezet vezetői.- hogv a lehalászásokkor 980 tonna halat emeltek partra. Nem úgy, mint 1982ben, amikor összejött minden s ennek eredményeként összesen 1080 tonnát vallhattak magukénak. Országos átlagban hektáronként 10—11 mázsa halat nevelnek a tógazdaságokban. Eredményével a Tisza Halászati Szövetkezet alaposan fölé került az átlagnak. A 220 hektáros tógazdaságból 408 tonna busát, amurt, pontyot és ragadozó halat fogtak ki. A holtágak mérlege 452 tonna volt. és a folyón élő halászok is fogtak 120 tonna zsákmányt. Sajnos exportteljesítésük sem alakult úgv, mint a korábbi esztendőkben. Eleddig sok vagonnyi halat szállítottak például Irakba. A háború miatt azonban 1984-ben nem indultak Csongrád megyéből pontyszállítmányok a Közel-Keletre Nem dugult be azonban teljes egészében az exportpiac. A Szovjetunióba és Romániába összesen 200 tonna halat szállítottak. A szövetkezet 1984. évi árbevételéből 30 millió forintot az öt halászcsárda forgalmazott. Harmincmillió forint árbevételt hozott a melléküzemág is, ahol fóliazsákot. műanyag cipősarkot és dugót gyártanak, sót a szarvasi elektromos szövetkezet számára lámpatesteket is. Szabó Pál Miklós Ügy tartja a régi mondás, hogy a magyar ember három okból iszik: örömében, bánatában, s bármilyen más okból. Legjobb tudomásunk szerint arról, hogy a magyar ember hány okból eszik — nincsen közismert mondás. A lényeg az. hogy szilveszterkor elfeledjük az összes létező és nem létező okokat: eszünk-iszunk önfeledten. Elmúlt egy év. jön helyette egy másik, s hitünk szerint mindig egy jobb. A többi már a szokások dolga, ki a malacka szemébe kacsint belé. mielőtt húsát elfogyasztaná, ki egy szép színű karcsú poháréba.. Mások petárdát dobálnak, megint mások trombitálnak az év utolsó napján. Fotóriporterünk. Somogyi Károlyné. az ünnepi készülődés mozzanatait örökítve meg. méghozzá objekdv kamerával, lehetséges, hogy szilveszter éjszakáján már a derék fényképezőgép is szubjektív lett volna. Mondjuk legalább három okból..;