Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

74. cvfoL 300. szám 1984. december 22., szombat Ara: 1,40 forint Ünnepi megemlékezés Debrecenben Építészeti Nívódíjak Á legjobbak közt: a szegedi könyvtár Negyven esztendeje, 1944. december 21-én alakult meg az új, demokratikus állam­hatalmat megtestesítő, a magyar nép haladó, antifa­siszta és forradalmi erőinek választott képviselőit tömö­rítő Ideiglenes Nemzetgyű­lés. Az évforduló alkalmá­ból a demokratikus átala­kulás kimagasló eseményé­nek akkor otthont adó Deb­recenben pénteleen ünnepi megemlékezést tartottak. A fellobogózott debreceni főpályaudvarra délelőtt fel tizenegykor gördült be a vendégek különvonata. Az « rkezőket: Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát, Losonczi Pált, : z Elnöki Tanács elnökét, lázár Györgyöt, a Minisz­tertanács elnökét. Sarlós Istvánt, az országgyűlés el­nökét és Gáspár Sándort, a : zakszervezetek Országos 'tanácsának elnökét, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjait, valamint tár­sadalmi, gazdasági és kul­turális életünk jeles szemé­lyiségeit a megye és a város vezetői fogadták. Közöltük volt Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának első tit­kára; Szabó Imre, a megyei tanács elnöke; Postás Sán­dor. az MSZMP debreceni városi bizottságának első titkára; Acs István, a váro­si tanács elnöke; Kolozs­vári Lajos, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak elnöke és Varga Pálné, a népfront városi bizottsá­gának elnöke Az érkezést követően ko­rzorúzási ünnepséget ren­deztek a Vörös Hadsereg útján levő felszabadulási emlékműnél. Az emlékmű­vel szemben csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada. A díszelgő egység parancsno­ka jelentést tett Losonczi Pálnak, majd az Elnöki Ta­nács elnöke Oláh István ve­zérezredes. honvédelmi mi­niszter társaságában ellé­pett az alakulat előtt. A magyar és a szovjet zászló­val, s a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös lobogó­jával díszített városközpont­ban — ahol a debreceniek ezrei kísérték figyelemmel áz eseményt — felcsendült a magyar és a szovjet him­nusz. Ezután a hazánk sza­badságáért életüket áldozó hősök emlékének tiszteleg­ve koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatán: az Elnöki Tanács nevé­ben Losonczi Pál és Traut­mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. a Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Kádár János és Sikula György. a Minisztertanács részé­ről Lázár György és Kö­peczi Béla művelődési mi­niszter, az országgyűlés nevében Sarlós István és Cservenka Ferencné. az országgyűlés alelnöke koszorúzott. Az európai szocialista or­szágok nagykövetségeinek képviseletében Vlagyimir Bazovszkij. a Szovjetunió. Boncső Mitev, a Bolgár Népköztársaság. Milovan Zi­dar, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. Ni­Az ünnepségre Debrecenbe érkezett párt- és állani! vezetők — jobbról balra —: Kádár János. Losonczi Pál, Lázár György, Gáspár Sándor és Sarlós István colae Veres, a Román Szo cialista Köztársaság ' nagy­köv-ete., • valamint' a szovjet? bolgár, jugoszláv és -román' nagykövetségek katonai és légügyi attaséi helyezték el a megemlékezés koszorúit. A társadalmi és tömeg­szervezetek képviseletében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Gáspár Sán­dor, Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Padányi Mihály, a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetsé­gének elnöke és Apró An­tal. az MSZBT elnöke ko­szorúzott. A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinejc nevében Oláh István vezérezredes, Horváth István belügymi­niszter és Borbély Sándor, a munkásőrség országos pa­rancsnoka helj'ezte el a ko­szorút. Az1 idqiglérrpsen hazánk­ban áll-brnásozó' xzovjpt +dé­li hadsévegcsoport' részétfjl •Konsztantyin Köcsetov ve­zérezredes. a déli hadsereg­csoport parancsnóka és Anatolij Makunyin vezérőr­nagy, a déli hadseregcso­port katonai tanácsának tag­ja koszorúzott. Fejet hajtottak az emlék­műnél a megye és a város vezetői, s elhelyezték virá­gaikat a debreceni üzemek és intézmények dolgozói, a fiatalok képviselői is A koszorúzás) ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Pontban 12 órakor meg­kondult a református nagy­templom . Rákóczi-harangja, s ..Basahalmától—Öspéter­fiáig" hirdette: Debrecen­ben népi demokratikus ál­lamhatalmunk születésére emlékeznek. Megteltek a re­«• fortnátus. kdl.légkrfn orató­.-t'iumának:. padsótaj.ró'iuid — .«- HimriuszkeiTtenázasa' után — . Sarlós .István nyitotta •meg hz fóíszfi'ggjrűlés. -a kor­mány es a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa ren­dezte ünnepi megemlékezést Köszöntötte Kádár János. Losonczi Pált, Lázár Györ­gyöt és Gáspár Sándort, to­vábbá a Központi Bizottság tagjait, az Elnöki Tanács és a kormány jelenlevő tagjai!, az országgyúlésj- képviselő­ket, a helyi párt-, állami és társadalmi szervek, az egy­házak, az üzemek és intéz­mények küldötteit, s — nem utolsósorban — az ideigle­nes nemzetgyűlés egykori tagjait. Külön is üdvözölte az európai szocialista or­szágok budapesti nagykövet­ségeinek vezetőit, tagiait. .majd felkérte ~ az El­nöki Tanács elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét. Losonczi Pál beszéde — Nemzeti történelmünk nagy eseménvére emlékezünk ma. december 21-én, távo­lodva tőle időben, immár negyvenedik évfordulóján — de közeledve hozzá jelentő­ségének és tanulságainak mind pontosabb felismerésé­ben — "Kezdte beszédét Lo­sonczi Pál, majd így folytat­ta: — Népünk minden évben tisztelettel hajt fejet a fel­szabadítók emléke előtt, és megindultan tekint vissza a felszabadulásra, a nemzeti felemelkedés e kiindulópont­jára. Ezért vált április ne­gyedike hazank legnagyobb nemzeti ünnepévé. Történel­münket kutatva. róla elmé^ lyülten gondolkodva azon­ban egyre világosabban ki­rajzolódik a négy évtizeddel ezelőtti események egész lán­colata. teljesebb összefüggé­se. A felszabadulás ünnep­napjával együvé sorakoznak más jeles napok is : szeptem­ber 23.. a magyarországi fel­szabadító harcok kezdete: de­cember 3., a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front, megszületése; december 21.. az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülése, és az Ideigle­nes Nemzeti Kormány létre­jötte: február 13., a főváros felszabadulása. Ha méltóan emlékezünk az április ne­gyedikéhez vezető út fontos állorriasaira. ez nemhogy halványítaná a nagy nap tiszta fényét, hanem még inkább felragyogtatja azt. Történelmi hagyományok Negyven éve itt, ebben a teremben jött létre a demok­ratikus magyar, államhata­lom, itt alakult meg az Ide­iglenes Nemzetgyűlés, anleiy arra volt hivatva, hogy ér­vényt szerezzen a magyar nép valóságos érdekeinek, kinyilvánítsa akaratát, le­számoljon a mult . terhes örökségével, és hitet, tegyen a nemzet jövője mellett. 1944 decemberében — emlé­keztetett Losonczi Pál — már végéhez közeledett a második világháború. Ma­gvarországon azonban még elkeseredett. \ utóvédharcait vívta a fasiszta hadsereg, a tők es-földbirtok os ellen for­radalmi rendszer uralkodó körei az utolsó percekig foly­tatták nemzetvesztő politiká­jukat. A Horthy-rendszer egész politikáiára a néo for­radalmi erőitől való félelem nyomta rá bélyegét. Ural­kodó körei rettegtek attól, hogy a dolgozó osztályok megdöntik a tőkés rendszert, s nekik felelniük kell népel­lenes és háborús bűneikért. Ez volt a fő oka annak, hogy akkor sem mertek összefog­ni az ország demokratikus erőivel, amikor már nem volt más választásuk. A szovjet hadsereg, a szov­jet nép teremtette meg szá­munkra azt a lehetőséget, hogy a magyar nép saját ke­zébe vehesse sorsát, és de­mokratikusan választott par­lamentje nyilváníthassa ki (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap délután az Építési | és Városfejlesztési Miniszté­| rium kollégiumi terrhében Somogyi László miniszter ad­ta át az idén elkészült, s szakmai, esztétikai szem­pontból legjobb épületeknek od&itélt Építészeti Nívódíjat. A kitüntetett öt létesítmény között van á Szegedi Könyv­tár és Levéltár epülete, mert az épület a törté­neti környezetbe illeszkedő igényes építészeti megjelené­sével. a funkcionális köve­telmények magas szintű ki­elégítésével, a kivitelezés át­lagon felüli minőségével bi­zonyítja a mintaszerű jó együttműködést a megvaló­sításban résztvevők között. Tervező: Budapesti Város­építési Tervező Vállalat. Ki­vitelező: Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Válla­lat". * — A beruházás felelős ter­vezője volt Péterfia Borbála. Kérem, mondja el . .. — Elnézést, hogy a sza­vába vágok, de miért éppen engem kérdez? Ezt a nívó­díjat végül is a cég. a BVTV kapja, s ahhoz, hogy nyilatkozzunk, engedély ... — Bocsánat, de pillanat­nyilag számomra mégiscsak az alkotó a fontos. Szemé­lyesen. — Szeretném hangsúlyoz­ni. az sem egyedül voltam. I Pömsár János kollégámmal közösen készítettük el 1972­ben azt a munkát, amely­lyel megnyertük a Szegedre kiírt titkos pályázatot. — Ilyennek álmodták ti­zenkét évvel ezelőtt? — Nem egészen! Amikor megnyertük az első díjat, s megkaptuk a tervezési meg­bízást, elkészítettük a be­ruházási programot úgy, hogy akkor még a JATE részvételével is számoltunk. Időközben az kilepett, s mó­dosítanunk kellett. — Hányszor? — Kétszer. Ez a harmadik |változat alapján . valósult [meg. Természetesen kisebb, esebb lett, mint az az j i jeti. komplex program­• bc..i szerepelt. — Miért? — Nem nehéz * kitalálni: ¡anyagiak miatt. Ezt hagyta jóvá a végrehajtó bizottság. — Amikor az építész meg­j kap egy feladatot, miről dönt i előbb: a külső formáról, vagy a belső tér kiképzéséről? — Nézze, ez nem egy geg, I nem egy jó poén, hogy hopp j eszembe jut és már ki is j mondom, azzal kész. Erről | kollégák közt is megoszla­nak a vélemények, vagy in­kább tapasztalatok. Nálam mindenesetre úgy nem igaz, hogy egyik, vagy másik van előbb. Nem 1 Együtt születik meg az ember agyában! Ami a könyvtárat illeti, az pedig egy 1972-töl 1984-ig tartó folyamat. — Hosszú kihordási idő, míg a ..gyerek" világra jön. — De ezalatt a szülő rajta tarthatja a szemét (sőt a ke­zét!), hogy ne csak a szüle­téskor lássa meg. milyenre sikerült. — Most hogy tetszik? — Nekem tetszik! A kivi­I telezővel együtt közös mun­| ka — erre értem, hogy raj­ta tartja az ember a szemét, j kezet — a pénzügyi szűkös­í ség állandó szorításában is | meghozta a maga gyümöl­j csét. Nem történt semmi ! olyan „leépítés", ami a lé­nyeget érintette volna. — Együttműködés! Milyen partner volt a Délcp a ter­vező szemével nézve? — Tudja, amikor dolgo­zzunk, a helyszínen soha nem vállalatok, hanem em­berek vannak együtt! Én - úgy emlékszem erre. hogy az ottani együttműködést példaadónak tarthatom ... — „Nem vállalatok, ha­nem emberek . . — Neveket mondjak? Dar­vas Tamás építésvezető rend­kívül jól kézben tartotta a munkát. A jó partner vé­giggondolja, mit akar a ter­vező és ahhoz mindent meg­szervez. Előrelátóan. kap­kodás nélkül. Vagy említ­hetném a Kis Krivánt, a kő­művesektől. Nem azon si­ránkozott, hogy ezt sem tu­dom, azt sem tudom megcsi­nálni. Inkább azon törte a fejét, hogyan lehet! És örült, ha szépen sikerült. A Fém­munkástól a Vízhányó (saj­nos a keresztnevét nem tu­dom), aki a kötényfalat sze­relte! Este hatkor állt az üres házban és hosszan tű­nődött, hogyan lesz jó ... — Szegedre hogyan em­lékszik? — Jó léptékű város..: — Nem a városszerkezetre gondoltam..,. — Odafigyelnek az ember munkáiára. Érdekes volt érzékelni az aggódást, ami­kor csak az épület váza állt, vajon jó lesz ez? Szép le6z ez? Es a megnyugvást! Ami­kor mégvalósult.... amikor már „kezdett tetszeni". — Gratulálunk. — De ugye nem csak ne­kem?! Pomsár kollégámnak és a vállalat többi dolgozó­jának! Az osztályunkról is sokan részt vettek a tervek előkészítésében. * „A puding próbája", hogy megeszik, az épületé meg, hogy lakják. A Somogyi­könyvtár szakemberei a kö­zelmúltban megjelent tör­téneti kötet után új kiad­vánnyal énekelik meg a könyvtár legújabb kori tör­tenetét. A Somogyi-könyv­tár új otthona címmel ter­vezett.: könyvben az építés­től a költözésen át a „fé­szekrakásig", az indulástól napjainkig (mindennapjain­kig) megírják a tapasztala­taikat készítők, használók egyaránt. Nem akarom a ke­nyerüket elvenni (nem is tudnám!), csupán néhány morzsát az „ünnepelt" asz­taláról. A természetes világítást nélkülöző ruhatár kitűnően ellátja feladatát. Nyáron még kitünöbben! Most egy kicsit szűk. de csak akkor, ha sok a látogató. A látoga­tó sok. A ruhatárhoz ké­pest. Az alagsori gépészeti be­rendezések vizesek. Ez jó, mert, ha az átlag-páratar­talmat nézzük, szükség van rá: a könyvtár ugyanis vé­szesen száraz klímaberende­zés híján, s a könyveket máris károsodás éri. Jó hír: beszereztek párologtató tep­siket. Rossz hír: a tepsik nem pótolják a szükséges páratartalmat. A gyűjteményeknek a bel­ső tervekhez igazítása legen­dás feladat: Prokrusztész­bravúr! Egyhelyütt üres polcok, másutt zsúfoltság van. Csak mert a szakmai instrukciókat az alkotóknak általánosan, s nem „somo­gyias" dialektusban mond­ták el! Tanulságok ügyében: folyt. köv. Igriczi Zsigmond hi S'Go ) 4, VILÁG PROLETÁRJAJ, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents