Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

¡Szombat, 1984. december 15. 3 Író és közélet S

zegeden Tömörkény. Móra Ferenc. Juhász Gyula. Debrecenben Ady Endre. Tóth Árpad művelte nagy kedvvel a századforduion. a század első évtizedeiben a publicisztikát. Égy ki.s mai kézikönyv így határozza meg nepszerű formában a publicisztika fogalmát: .az irodalomnak az az ága. amely a politikai és társadalmi élet kérdéseit az időszaki sajtóban tárgyalja". A publicista pedig — ugyané kézikönyv szerint — a közíró, a hírlapíró, aki a publicisztikát írja. Ady Endre alig huszonkét évesen irta meg első igazi publicisztikáját a Debreczeni Főiskolai Lapokban, amelyben rögtön a közepébe vágott: föloszlatták a budapesti Egyetemi Kört. mert politizált. Rögtön a közepébe vágott, már a kilencedik. újságban megjelent írásában politizált, művelte azt. amit ma közéletiségnek hívunk. Közéletiségnek. elkötelezettségnek. Debreceni joghallgató verseket ír. hibátlan, ómódi költeményeket. s eközben lobban fel egész életén át tartó szerelme az újságírás iránt. Miégpedig úgy. ahogyan az imént láttuk: politikusán, közéletin. elkötelezetten. Nagy irodalomtörténetünk mea is jegyzi: publicisztikájában bontakozott ki a költő. Az már mellékes, hogy nem Debrecenben. hanem Nagyvaradon. a Kossuth Lajos által magyar Birmingham-nek nevezett váfosban. hallatlan publicisztikai gondolkodó tehetség" — írja róla nagy irodalomtörténetünk. Ez a legnagyobbaknak kijáró elismerés, ám az utókor nemcsak Ady Endre, hanem például Juhász Gyula. Krúdy Gyula. Móricz Zsigmond Tanácsköztársaség-ideji cikkeit is ugyancsak nagyra becsüli. Sőt még az azután írottakat is. I

gen. példálózunk Példálózunk Advval. Juhász Gyulával. Tóth Árpáddal, a régiekkel, az irodalomtörténet nagyjaival, mert ők mind-mind arra példák: az irodalom és a közélet elválaszthatatlan. Az irodalom és a közélet, vagyis az irodalom és a politika, régi értelmében véve a politikai szót. Példálózunk velük, mert eszménykénünk az író. az irodalom közéletiség-vállalása. Az MSZMP művészetpolitikájának időszerű feladatairól szóló dokumentum, amelyet az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség alkotott, s amelyet a Társadalmi Szemle 10. számában tettek közzé, azt írja: . Kedvezőtlenül befolyáro'ja a fiatal művészek pályakezdését, hogy az elmúlt években a művészeti főiskolai képzésben is érezhetően csökkent a szakmai-mesterségbeli felkészültség és tudás, az elkötelezett társadalmiközéleti szerepvállalás becsülete." Még előbb: ..Szaporodnak a művészi befelé fordulás, a társadalmi kérdések iránti közömbösség példái is. Az alkotók egy része kívülállóként tartózkodik mindenféle társadalmi elkötelezettségtől..." Ady Lnare meg a többiek közéleti szerepet vállaltak dokumentumok nélkül. S most hibáztassuk a maiakat? Nagyon kemény kérdés, aligha válaszolható meg röviden: miként is alakul ma úgy. ahogyan alakul jfö író és a közéleti szerep vállalás viszonya. A Művelődéspolitikai Munkaközösség is azt konstatálja: csökkent az elkötelezett társadalmi-közéleti szerepvállalás becsülete, nő a társadalmi kérdések iránti közömbösség. Ismét Ady Endre. Huszonkét évesen politizál Közéletet él mert hiszen politizál. És a májak ..Szaporodnak a művészi befeléfordulás. a társadalmi kérdések iránti közömbösség példái is — olvashatjuk a Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalásában. — Az alkotók egy része kívülállóként tartózkodik mindenféle társadalmi elkötelezeti.ségtől. általános szkepszist, kiábrándulást sugall." Az író és a közélet viszonya, amely nemcsak sajátosan magyar, nemcsak a magyar irodalomban élő kapcsolat, ma egyre inkább elgondolkodtató. Kevesen vannak, akik egyként írók és közírók. Kevés a Bertha Bulcsu. aki jelenségeket ir meg az Élet és Irodalomban, amelyek azonban mindig a teljes egészre utalnak. S kevés a Mezei András, aki az Ilyen gazdagok vagyunk? emlékezetes kérdését tette föl néhány esztendeje. Nemcsak Ady Endrére, nemcsak Illyés Gyulára. Veres Péterre. Sarkadi Imrére hivatkozhatunk, a régiekre, a régebbiekre az irodalom'örténetbe áttűnTkre. a maiabbakra. az előbbiekre is: Bertha Bulcsura. Mezei Andrásra. Ám ritka kivételek ők: alig-alig vállalkozik író arra. hogy közíró is legyen. A publicisztikát egyre inkább csak az újságírók művelik, holott a klasszikus időkben a publicisztika az irodalom áaa volt. Talán a korszak bonyolultsága nem kedvez az író és a közélet természetes viszonyának? Talán az nem ösztönzi őket arra. hogy megírják tűnődéseiket? A

Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalása — idéztük — azt íria: ..Az alkotók egy része kívülállóként tartózkodik mindenféle társadalmi' elkötelezettségtől..." A művelődétooliíika tehát'— benne rejlik a mondatban — igényli az elkötelezettséget, s nemcsak a szénirodalomban. Az e'kötelezettséget. a közéleti munkát. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a szépírói és a közírói munka harmóniái». GYÖ1U LÁSZLÓ Hí )ÍG; • A magyar kémia fejedelme Találkozások Az újságárus Egyik legrégibb tápéi família a Miklós nemzetség. Dédapja rengeteg libát tartott (innen a megküliwvböztetó jelző: Liba) apja a 48 -as Függetlenségi Kör vezetője volt. Tizenegy gyerekből kilenc nőtt fel. — Én voltam a legkisebb — mondja Miklós József újságárus, aki a nagyállomás hírlapboltjának egyik eladója, városszerte ismert rikkancs. Pedig nem akart újságot árulni, gyerekkori álma a kereskedelem volt. Szülei kisparaszti jövőt terveztek Józsinak. Néhány hold saját földön és a tápai rét bérleti teinlletén gazdálkodtak. Amikor elmehetett volna önállóan munkát vállalni, apja megbetegedett. Maradt a föld, s télen kifutóskodott a helyi Hangya üzletben. , — Műveltem a földet, sót a majsai kereskedőnek csuhéból szatyrokat fontam, tehát akadt egy kis kereset. Viszont a levélhordó ajánlotta, hogy menjek el a postára dolgozni, hordjam ki az újságokat. Csak úgy viccből bementem a postára, érdeklődtem Rábeszéltek maradjak náluk. — Csak újságod vitt? — Kizárólag újságokat. Nem volt néhéz munka, ismertem Tápén mindenkit, meg engem ismert mindenki. Decemberbea kezdtem, de tavasszal már ott akartam hagyni, mert mindössze ötszáz forintot kerestem havonta. A postamester vigasztalt, hogy majd lesz az a fizetés több is. Hogy engem jól ismernek az emberek, s majd több újságot vesznek. Beigazolódott a jóslat, a végén már annyi újságot rendeltek. hogy alig győztem kihordani. természetesen a kereset is emelkedett. — Az újságokat hol veszi át az újságos? — Kihozták volna a tápéi postára, de csak fél kilencre. Inkább bementem érte Szegedre, és már hat előtt kézbesítettem. Ha néni volt ott a csomagom a nagypostán, karikáztam a nyomdához — Mennyi napilapot kellett Tápéra hordania? — Amikor elkezdtem ötvenegyben, akkor 100—110 Del magyart hordtam, amikor eljöttem a faluból hétköznap 550, vasárnap 620 szegedi újságot osztottam szét. Természetesen más reggeli lapokat is előfizettek, meg ott voltak a hetilapok, folyóiratok, sokan kértek keresztrejtvényt, meg mást is. Nálam egyetlen újság sem maradt remittendába. Mondja a régi történeteket: néhányan csak úgy kérték az újságot, hogy kedden és vasárnap. mások háromszor egy héten, de „egy idő után nam bírták ki, hozzál Jóska mindennap, mert hiányzik". — Miért hagyta ott a tápéi területet? — A Pónyai szaktárs, aki szervező volt a postán, ajánlotta menjek a nagyállomásra, mivel az ottani újságárus nyugdíjba vonul. Ráálltam. Először minden olyan ridegnek tűnt. Vissza •is akartam lépni. De a postán is, meg a lányom, feleségem mondogatta: majd megszokod. Senkit se ismertem, mintha idegen emberek közé vetett volna a sorsom, úgy éreztem magam. Tápén úgy voltam, hogy ismeríom a legöregebbtől a legkisebbig mindenkit. — Megszokta? — Beletörődtem, végül Is mindent meg leihet szokni. A számításom is megtaláltam. Előbb ugyan tartottam tőle, hogy kevesebb lesz a pénz. Üjra előkerülnek a régi emlékek. A kora reggeli budapesti gyorson Miklós Józsefet ott lehetett találni, minden kupéba benyitott, ajánlotta a friss, reggeli lapokat, képes újságokat, ejtvenyeket, mindent „ami ^/.ern. szájnak ingere". Kecskeméten visszafordult, kilenc után újra nyílott. Hosszú ideiö ücsörögtem Miklós József kicsiny újságárus fügéjében vasárnap délelőtt. Azt mondta, hogy akkor „gyöngébb a forgalom", kevesebb az utas az állomáson. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam, ötperces pauza sem volt. Mindig jöttek, ha nem utasok, akkor az állomás környéki lakók, sót még a Belvárosból is akadtak vevői. Vajon miért? „Talán megszerették» Wéteiöy ban nincs közeli kontaktus. Ha valamit nem találnak, kérdeznek: — Mikor lesz? — Nem tudjuk — adják a választ. Én ilyen szavakat nem használok. Beszélgetek a kuncsaftokkal, ha valami nincs, ajánlok helyette mas. hasonló sajtóterméket." f — Itt mikor nyit? — Nagyon korán Három után kelelv. négykor indulok, s mire bejön az „újságos vonat" már ott várom a sínek mellett. Nálam fél ötkor vehetnek friss lapokat. — Mea tudja-e mondani, hányféle és fajta lapot árul? — Fejből nem tudom a számukat, de amikor rámkérdeznek, tudom, hogy van-e vagy ninc6 belőle. Meglepően nagy a kínálat, s csak ámultam, hogy az emberek mi mindent keresnek: Állatok világa. Fürge ujjak. Ez a Divat, sőt e lapnak az "évkönyvét is (ára 195 forint). Dörmögő Dömötör. História stb., stb. Csodálatosan tudja eladni „portékáját" Miklós József. Figyelmet fölkeltő apró megjegyzéseivel, a szülők és gyermekek kapcsolatainak ragyogó ismereteivel: „A kislánynak egy Pajtást? — Nem tud még' olvasni. — Akkor egy Ludast, azt elnézegeti." Megvették azokat a lapokat, amelyeket ajánlott „Csak ültem és csodál« koztam." így is lehet. Sőt újságot árulni talán csak igy szabadna. — S az Esti Hírlap szegedi rikkancsa, a vendéglökben fölbukkanó újságárus? — Nekem az volt a legfurcsább föladat, hogy estefelé a vendeglőkben áruljam az újságot. Mindig is otthon ülő ember voltam Szokatlan föladatot vállaltam. végül megszerettem. Jó újság az Esti, hiszen olyan bulváros, pletykás, várják az emberek. Elődöm a kvantumnak felét sem tudta eladni. Nekem maradékom soha nincs. Tápén sem volt remittenda. Az ellenőrök egyszer rossz pontnak ítélték, hogy nincs. „Az nem lehet Jóska. hogy maga minden lapot elad!" Pedig eladtam, a tápéiak meg sem engedték volna, hogy nekem egyetlen újságom is megmaradjon. Az esti útvonal: Tóth vendéglő. Sárkány. „Béke tanszék". Gödör. Éva presszó. Hági, Royal, Szőlőfürt. „Lófara", Tiszavirág, Virág cukrászda. Debreceni, Napsugár, Szeged étterem. Birka csárda, „Csirke", Búza ... „S ha még marad, esetleg a Bárka." Mondja, ha előbb elfogy a köteg. gyorsan vásárol egy belvárosi pavilonban 20—30 darab Estit, hogy a törzsvendégeknek és pincéreknek vigyen. „Különben megharagudnának." — Mennyi újságot adott el a több mint három évtized során? — Aligha tudnám összeadni, de a Földet beboríthatnák vele, az biztos — Nehezen lett újságárus. Most miként vélekedik? — A világ legszebb feladata. Végül is kereskedő lettem, a nyomtatott betűket árulom, s nagyon örülök, hogy manapság az emberek erre a „cikkre" sem sajnálják a pénzt. Az újságárus közben nem maradt hűtlen gyerekkori önmagához sem: szabad ideiében petőfitelepi házának kertjében dolgozgat. Utolsó kérdés: — Az újságárus olvas-e újságot? — Anélkül nem is ajánlhatná a portékáját GAZDA (ül ISTVÁN Than Károly, a magyar kémia fejedelme több szállal fűződött Szegedhez. Itt gyógyszerészkedett, majd itt végezte el a gimnázium magasabb osztályait, és tett érettségi vizsgát. Óbecsén született 1834. december 20-án — 150 éve. Édesapja, Than János ott volt uradalmi t'szttartó. Édesanyja. Petényi (Schrott Ottilia négy gyermeket szült. Károly a legfiatalabb, bátyja. Mór. (1828—1899) híres feHömüvész volt. A fiatal Than Károly 15 évesen beállt a szabadságharcosok közé, tüzérinasnak. A szabadságharc ideje alatt a nagyszebeni ágyúöntödében dolgozott. A vízaknai csatában könnyebben megsebesült, de ott volt Zsibónál is. ahol az erdélyi hadsereg letette a fegyvert. Elfogták, de fiatal korára való tekintettel néhány nap múlva hazaengedték. Időközben édesanyja meghalt, édesapja állását vesztette. tehát nem volt más hátra, saját lábára kellett állnia. Tekintettel arra. hogy a kémia világa kora ifjúságától érdekelte, beállt patikusnak Kiss Ferenc kőrösladányi gyógyszertárába. A maradi elveket tanúsító Kiss Ferencnél csak néhány hónapig dolgozott. továbbállt. és következő állomása Hódmezővásárhely, ahol Simonides Antalnál dolgozott, 1853-ig. Simonides 1839-ben alapította a város második gyógyszertárát, Isteni Gondviselés néven. A gyakorlati évek elteltével Than letette az előírt vizsgát, és most már önállóan is dolgozhatott. Ekkor jött Szegedre, és itt Rohrbach Antal (1825—1889) gyógyszerésznél vállalt állást, a Segítő Boldogasszony patikában, amely 1850—1876 között állt Hohrbach tulajdonában. Rohrbach nagyon megkedvelte a fiatalembert, és lehetővé tette számára. hogy a piarista gimnáziumba beiratkozzon, és a felsőbb osztályok elvégzése után érettségit tegyen. Előbbi gimnáziumi osztályait Berjskereken, Szabadkán, Kalocsán és Szolnokon végezte. Az 1855-ben tett sikeres érettségi vizsgát követően, most rnár megnyílt az út Than Károly »zárnára Bécs felé, hogy egyetemi tanulmányokat folytathasson, kicsit korosan, hiszen már huszonegy éves volt. Orvostanhallgatónak iratkozott be, de egy év múltán átiratkozott — miután Szegeden összegyűjtött pénze elfogyott — egy négyszáz forintos ösztöndíj elnyerését követően a bölcsészettudományi karra, és itt vegyészetet tanult, Than Károly szegedi tudós tanárai között olt találjuk Csaplár Benedeket, a későbbi akadémikust. A Rohrbach-családon keresztül került kapcsolatba a közművelődés lelkes apostolával. Tóth Jánossal (1804—1887), aki ekkor a szegedi Baross Gábor reáliskolának volt igazgatója, A szellemi kitárulkozás lelkes agitátorától tanulta meg azt a módszert, amit aztán oly sikeresen alkalmazott, hogy az emberekben felébressze az érdeklődést saját teremtő erejük iránt. Jó kapcsolatba került dr. Herczel Fülöp (Szeged. 1823—Szeged, 1890) orvossal. aki később a város főorvosa volt, és kiváló közegészségügyi szakember hírében állott. Egyetemi évei alatt Than Redtenbachertől kémiát. Kirchhofftól fizikát, Cantortól matematikát tanult, de tanította Bunsen is. Tanulmányútjai során ellátogatott a párizsi egyetemre is. A kémia doktorává 1858-ban avatták, és ezután a bécsi egyetemen helyezkedett el, ahol a magántanári nnnijöilcst is ¡nyerte. A pesti tudományegyetemre Íff62ben híviák meg a kémia tanszékvezető professzorává. WértheÜn professzortól örökölt tanszéket. Than érdeme, hogy 1872-re elkészült. a Trcfort-kertben az akkori világ legkorszerűbb kémiai intézete. Ezzel az intézettel es egyben Than Károllyal kezdődött hazánkban a tudományos kémiai oktatás. Than a kibontakozó magyar szellemiség legjobbjaival, Balassa Jánossal és Markusovszky Lajossal baráti kapcsolatban állott. Egész életmunkásságával azon fáradozott, hogy a magyar kémiai oktatást tudományos rangra emelje, és a nép természettudományos műveltségét folyamatosan pallérozza. „Törekvésem pedig az volt, hogy szoktassam őket a tudofnány szellemében való tárgyilagos gondolkodásra ..." — írta emlékiratában. Kutatói vénáját Bunsen világából mentette, és minden szerepében tudatosan törekedett a magyarországi tudományt előmozdítani. Hatékony tudományos kémiai iskolát alapított, és gyakorlatilag századunk egész magyarországi kémiai tudománya Than Károllyal bontakozott ki. mint ahogy egy fa szerteágazó ágai egyetlen törzsből erednek. Egyik első tanársegéde volt Csonka Ferenc (1848—1941), aki Szegeden lett főneálisko'ai tanár, es az 1884-ben alapított Szeged Város Vegyvizsgáló Hivatalának első igazgatója. Gyakornoka volt 1904 és 1907 között, az 1917-ben Szegedre, a vegyvizsgáló intézetbe került, igen jó képességű kémikus, dr. Fodor J. Kálmán. Ugyancsak gyakornoka volt 1871 és 1875 között Rohrbach Kálmán, az egykori patikus főnökének fia. Egykori tanítványa. Ilosvay Bajos. a műegyetem 1882-től kémia professzora így jellemezte: ..Megjelenése komoly volt, mint az olyan férfiúé szokott lenni, aki érti a kötelesség és a felelősség súlyát, de szavaiból kiérzett a tanítvány sorsát irányító tanár jóakaró melegsége, aki nem min föllebbvaló, hanem, mint atyai barát közli bíráló és tájékoztató észrevételeit..." Than Károly 48 évi professzori működése után kérte nyugdíjazását 1908-ban, de alig érte meg, inert még ez év július 5-én, 74 éves korában meghalt.