Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

9 Szerda, 1984. november 7. M Odesszai találkozások Borisz Fjodorovics Derevjanko, a Vecsernaja Odessza főszerkesztője nagyott szívott pipájából, megkocogtatta a vodkásüveget, s tósztot mondott. A lassan kétszáz esztendős fekete-tenger-parti város történetét vázolta, különös hangsúlyokkal emelte ki a forradalmi hagyományokat: a dekabristák és forradalmi demokraták újságjait, a mostani sajtóorgánumok forradalmi elődeit; Odessza és Lenin kapcsolatát, azt a tény, hogy odesszai bolsevikoknak Lenin volt a küldöttjük a part III. kongresszusán: hogy 1905 forradalmi napjaiban a Fekete-tenger melléki város proletariátusa arauybetűkkel irta be nevét a forradalom évkönyvébe, hogy a város dolgozoi lelkesen támogatták a Patyomkin-cirkáló fellázadt tengerészeit. Méltán írhatta Lenin: ... .. az odesszai felkelés tanulságai megtanítják a forradalmi proletariátust arra, hogy ne csak harcolni, hanem győzni is tudjon". Viktória 25 éves. Az egyik odesszai hajójavító dokk mérnöke. Tízéves koráig hazánkban élt, innen nyelvtudása. Nyelvgyakorlása meghatóan kötődik hozzánk: a Dél m agyarország példányain pallérozza magyar nyelvi ismereteit. ö volt kalauzom néhány napig Odesszában. Ilyen rajongással ós szeretettel, ilyen ismeretekkel, fiatalos lelkesedéssel és megalapozottsággal ritkán találkoztam. Mint mondja, nem véletlenül lett hajómémök. mert mi lehet más egy odesszai lány, ha imádja a tengert, városát és a sportot?! Mindegyikről meggyőződhettem. Gyönyörű idő volt október első napjaiban Odesszában. A tengerparti homokstrandok ugyan már kiürültek, az ittenieknek már hideg a 18 fokos, medúzáktól sűrű tenger. Mint Viki meséli, az odesszaiak a tenger legritkább vendégei, hisz a nyári szezonban a tömegesen érkező turistákat szolgálják ki, nem érnek rá strandolni, fürödni, mikorra pedig elcsendesül a parti föveny, elromlik az idő. lehűl a víz. Én persze megfürödtem, élveztem a hűs hullámokat, az áttetsző medúzák seregét, a távolból kirajzolódó város sziluettjét, a part hőmokjában a csodás rajzolatú kagylókat. A Patvomkin-lépcsőnél kezdtük a városnéző sétát. Richelieu francia gróf teljes klasszicista díszben köszönti a lépcsőkön érkezőket. (Elzenstein világhírű filhájévél ellentétben Itt nem hullott vér annak idején). 1994-ben lesz kétszáz esztendeje. hogy hozzákezdtek Odessza építéséhez. Mivel »a közelben nem volt építésre alkalmas anyag, ezért a város alól bányászták ki a kőtömböket. A katakombarendszer teljességében még ma is föltáratlan. mintegy 800 kilométer hosszúságúra becsülik a város alatt húzódó labirintust. A két évszázad alatt szolgált ez búvóhelyül. partizánok táborául. I-éte meghatározza, hogy magasházak nem épülhetnek az átszabdalt altalajra. viszont védelmet is nyújtott már földrengések idején, a vájatok nem továbbították a rezgéseket. így megmenekült a tengerparti metropolisz. A közel egy időben, az 1700— 1800-as évek fordulóján épült műemlék-belváros megújul a 200 éves évfordulóra. Már elkezdődött a rekonstrukció, s bár az ilyenfajta munkának nemigen vannak hagyományai, a szándékok. a kísérletek tiszteletet parancsolok. Igyekeznek fölkutatni az épületek eredeti színeit, viszszaóllítani a faldíszeket, épületszobrokat. Leginkább a francia barokk és klasszicizmus hangulatát idézi a Helmer és Fellner által tervezett színház környéke, a Puskin utca és a Gogol utca házsora, előbbi tengelyében az egyik legimpozánsabb épület, a Krasznaja Hotel vörös-fehér csipkeegyüttese. A hatalmas piac zajos és nyüzsgő forgatagába is elkalauzolt Viktória Koszjucsenko. A természet színpompa ja. a mérsékelt és a mediterrán égöv kincsei és bősége fogadott. Alma- és körtehegyek. óriási paprikapiramisok, virágmezők, illatos fűszer- és gyógynövények, grúz és üzbég kereskedők csemegéi: gránátalmák, fügék, mazsolák, aszalt gyümölcsök sokadalma. Figyeljem csak meg — mondta kísérőm —, micsoda különbség van a magabiztos és csöndes ukrán parasztok és a temperamentumos, hangos grúzok között. Ez utóbbiak regcel fölcihelődnek az egyik belföldi járatra, s a délutánival visszarepülnek. Szokatlan piacozás ... * Alekszandr Lantuhov műterme az egyik régi épület padlásterében. annak is legsarkában húzódik meg. Az ablakból tetők tengerére látni. No és fakoronákra. mert a fákat igen csak nagy becsben tartják Odesszában. Többen elmondták, azért, mért a várós körül száz és száz kilométerre csak sztyeppe van. így aztán fontos minden fa. cserje, park, zöld terület, A. Lantuhov fiatal. 30-as éveinek eleién járó festő. A kijevi főiskolán végzett tíz esztendeje, most a másfélszáz művészt számláló odesszai képzőművészcsoport titkára Képeket mutat, régebbieket, és frisseket. Tá¡képsorozatot Odesszáról, mindenekelőtt' a tengerpart szépségeiről. Másik sorozata bulgáriai tanulmányútjának emlékeit őrzik — a várnai óváros sikátorait, egymásra gyűrődő épületeit. S egy hatalmas vászon, amely a tavaly meghirdetett nemzetközi Dimitrov-páiyázat első díját nyerte. Hogy milyen erősek az odeszszai művészek bulgáriai' kapcsolatai, arról meggyőződhettem a népszerű akvarellista, K. Szil in hófehér falú, boltozatos alagsori műtermében. Meseszerű. népi szürrealizmus forrásaiból táplálkozó bulgáriai képsorozata biztos technikai felkészültségről, érzékeny szemről, nagyfokú színkultúráról tanúskodik. Rám legnagyobb hatást mégis egy aszkétikus, befelé figyelő művész. V. Baszanyec tette. Alakjai mintegy sejtelmes színház megrendezett jelenetének szereplői tűnnek föl vásznain, bár inkább úgy kellene fogalmaznom. sejlenek, hiszen színei tört fehérek, világos rózsaszínek, homok- és fakó mohaszínek. Van ebben a sajátos lelki panoptikumban kristálytiszta intellektus és érzelni föloldódás, metaforikus igény és metafizikus rend. Mindenképpen egy színes és gazdag képzőművészeti paletta egyik szélső pulusát jelenti művészete, melynek kezdetén olyan idős alkotók taposták a szocialista művészet útját, mint P. D. Daphet. akinek pikturájában jelentős helyet foglal el Magyarország. mivelhogy a Vörös Hadsereg katonájaként Budapest felszabadításában is részt vett. Igor Pokrovszkijéknal hatan üljük körül az asztalt. A Vecsernaja Odessza kulturális rovatának vezetője. Jevgenyij Mihajlotiics Golubovszkij, aki a század első évtizedeinek irodalmi első kiadásait gyűjti, lakásának könyvespolcain zsúfolva kötetekkel, a megmaradó falakon festmények, rajzok tucatja. Ajándéka egy piciny kötetecske, melynek lapjain grafikusok idézik Puskin odeszszai tartózkodásának epizódjait; Júlia Zsenyevszkaja, a rovat munkatársa, a zene megszállottja, akinél különleges grúz vörös káposztát vacsoráztam egy nappal később, s aki — merthogy grúz szokás szerint az először érkező vendégnek odaajándékozzák azt. mire elsőként rácsodálkozik — egy fotóval lepett meg, valami grimaszversenyen készülhetett, s állítólag öregkoromban hasonlítani fogok rá. Viktória és a házigazda felesége, Gálja foglalt. helyet a dúsan terített asztalnál. Vendéglátónk az odesszai televízió zenei .osztályának szerkesztője, felesége az Odesszai Opera zenekarának első hegedűse. A szobában múltszázadi, csodásan faragott bútorok, a falakon képek, a férfi édesapjáé, aki professzor volt az odesszai konzervatóriumban, ahonnan a kortárszene nagy művészei startoltak. s ott a nagyapáról készült festmény, aki még a cári hadseregben szolgált, mint katonakarmester. Lazac és rántotthal. sajtok és felvágottak, zöldségfélék, sütemények a•/. asztalon, no és orosz vodka, bolgár vörös bor. örmény konyak, tokaji szamorodni. Nemcsak az italok, de a gondok is terítékre kerültek. A szorító lakáshelyzettől a tömegkommunikáció új igényeiig és lehetőségeiig, a zenétől a képzőművészetig, az egymás iránti kíváncsiságtól a közös feladatokig ... B F. Bever janko újból megkocogtatta poharát. Búcsúztunk. Valamivel' ismét jobban ismerjük egymást, értjük cselekedeteink mozgatórugóit, a hagyományok és a mai feladatok kölcsönhatását. Egészségünkre, a viszontlátásra! — mondta. Ügy legyen! (A képeket Enyedi Zoltán készítette, az elsőn V. Baszanyec egyik festményével, a másikon odesszai sziluett alkonyattájt.) TANDI LAJOS J. A. KLIGMAN: ÜJ KOR Sztanyiszlav Sztrizsenyuk Odessza A messzi földnyelv vékony pengeéle — Határolja a tündöklő eget Lent a tenger örök csatája zajlik S a fénvben szikrázó öböl felett A hófehér Odessza magaslik. A Patyomkln dicsősége él még. Olt lebeg a kikötő felett. S hazavezérlő, otthoni fém-ként a viharszabdalta sziklaparton őrködik a világítótorony. Bíborló hajnalokon nőtt fel. S pacsirták dalából építkezett. A zsandárok elöl a föld is óvta. A Moldovanka mélyére rejtezett; Ott érlelődött forradalma. Kőbe nőtt sebhelvek a barrikádok. S míg harcban-gvőztes városom felett Fölragyognak a tiszta csillagok. Századunk élő jelszavával Küld testvéri Üdvözletet. Vörös fáklyaként izzanak a gvórak. Dübörög az üzemek szívverése. S kezet nvúit a nap az éjszakának; Örök harc e város küldetése. És örök dicsőség érdeme. A messzi földnyelv Vékonv pengeéle. S a hainali széllel üzenő szetyepp . .. S hív a tenger keletre, messzi délre. Míg áll a föld. S áll az én Odesszám Három kikötőién. Akár három cethalon. (Benedek András fordítása •