Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

fT*v B. G. VLASZOV: KIKÖTŐBEN Ivan Rjadcsenko Nem igaz, nem kell egyszerűen élni.:: Nem igaz, nem kell egyszerűen élni, a felhőkből vegyél lélegzetet, taníts a madaraknak éneket, s a napmeleg köveket simogasd meg. Ész észrevétlenül boldog vagy ott. a természet nyugalmában feloldódsz, s közel leszel a csöndes, tiszta porhoz, tudást kerestél, álom bódított. A valóságban minden fordított. Reng a víz az Atlanti-óceánba, a sziklákra hullám korbácsa üt. „Csak az méltó életre, szabadságra, aki minden nap harcba száll velük." A harmónia itt van valahol, itt a mindennapok harcába fészkel. A szikla — mint egy kiáltás dacol: harcban esővel, idővel, s a széllel. (Oláh János fordítása) Vitalij Berezinszkij Ketten A túlsó parton tábortűz ég, S a fűzek lombján remeg a fény. A lángnyelvek — felcsapó halak — Csillognak a víz felületén. S felidézett egy régi legendát az éjszakai tűz parazsa, S a sejtelmes, imbolygó fényben Feltűnt egy férfi s egy nő árnya. S ahogy lebegtek összeforrva, egyik a másik árnyéka volt, S a tábortűz halvány fénykaréja mindkettőjüknek parancsolt. Hiába pattant szikrazápor, szerelmüket nem zavarta, hisz a lobogó láng rajzolta árnyékukat a sziklapartra. (Benedek András fordítása) M. I). TOGOROV: REGGEL ' 'összeállításunk kévanuaaa az odesszai képzőművészek albumából való a verseket A vartok lelett dm ti közös antolóaiaból válo­gattuk) Forrás gyógyítja sebeinket A naolemente gvönvörú. Az imént még hamu­szín ég hirtelen kitisztul; megfordult a szélirány, a szürkeséget besöpörte a Mtacminda — a Szen'­hegv mögé. s mintha csak a szei müve' volna: a vöröslő napkorong rásimul a hegygerincre, hogy aztán esteli szokása szerint méltóságteljesen vé­eigördüliöii raita nvueat fe!é felgvúitsa sze­münknek-kepzelelünknek az egesz Kaukázust. Csöndben ülünk, néha-néha esik egy-egy szó; karcsú derekú asszonyok sürögnek körülöttünK. Vajon, mitől ilyen karcsúak a grúz nők? Mond­ják. hogy egykoron övekkel ékesítették magukat, bőrövekkel. A lányok már kicsi korukban széles bőrövet kaptak derekukra, s viselték egészen ad­dig. amíg egy legény kiszemelte őket. s házáoa vezette, hogy gondos társa legyen a harcosnak, jó anyja a gyerekeknek. Ez az öv. persze, inkább fűző volt. semmint egyszerű derékkötő. A páncél­szerű öv csak századunkra szelídült meg. ekkorra vált a ruha és az ember díszévé; szolgává, hogy dicsérje viselője alakját. Ünnep van. birkát vágott a házigazda, aho­gyan ez már szokás. Az alagsorból a parázson piruló saslik illata kacskaringózik fel hozzánk: az asztalon már ott gőzölög a a khárcso, a grúz savanyú leves, a szacivi. a diómártásban díszelgő főtt csirkehús: a grúz kenyér, amelynek íze gyer­mekkorunkat idézi — anyánk még sütött ilyet a kemencében: gyümölcsös és zöldséges tálak ros­kadoznak a gránátalmától, a cicmatitól. a passzá­tól, a dzsondzsolitól, ezektől a szamunkra ritka­ságszámba menő csodáktói. Ünnep van. kétszeresen is. A naptár piros betűje szerint hagyományos, a pár ezer kilométer­ről idecsöppent ember miatt egyszeri, legalábbis nem túl gyakran ismétlődő. S mert szabadkozom, hogy nem kell ebből gondot csinálni, hát le is intenek- azt mondjam meg inkább, mikor jövök legközelebb?! De különben is: bár a vendégneK mindent szabad, a házigazda dolgába azonban il­letlenség beleszólni. Amíg az asztalra nem kerül minden: étel és ital — nem sok helye van a beszédnek. Ez így szokás. Amikor az ínycsiklandozó saslik aztan megkoronázza a roskadozó asztalt, a házigazda szó nélkül enni kezd. Ha a vendég még nem tudná, hogy nekikezdhet ő is. néhány falat után megszólal: miirtvit. Egyél. És ezzel elkezdődik a szertartás második része, mely európai ember számára egyaránt szokatlanul bővelkedik ételek­ben és italokban. A tamada — a szertartásmester általában a jelenlevők legöregebbike. akit mindenki részéről egyaránt tisztelet övez. Mondhatnánk, ő az isten. Amikor a fiatalabbak közül választanak tamadál. az a különös megbecsülés jele. A mai nap szer­tartásmestere a hazigazda, ő mondja a tósztokat Az elsőt mindig őseinkre. Gaumardzsosz dedmamisvili — az ősök egész­ségére! Az én őseimre és a te őseidre, akik harcos életükkel lehetővé tették számúnkra, hogy most itt ülhetünk hogv dicsőségükre emlékezhetünk. Hogy élhetünk, és békében élhetünk, eróben­egeszségben nevelhetjük fiainkat és lányainka>. hogy megtaníthatjuk őket mindarra a szépre és jóra, ami egykoron nem adatott meg az emberek­nek, mert sok volt a háború. Sok volt a háború: igen. A tamada is kivette részét belőle, két lábát géppuska kaszálta le Le­ningrádnál. A harc. a történelem, számára itt ve­get ért. De a kezdetekhez nagyon messzire kell visszanyúlni; évezredeket kell kalandozni az idő­ben. S nagyon alkalmasak erre az ilyen estén órák ... Megemlékezett rólunk már Homérosz, Hészio­dosz is. mondja a házigazda messze révedő szem­mel. Ide vitorláztak el' a Fekete-tengeren, mert a boldogságot keresték a boldogságot h*>zo a'-nt» ­gyapjút, az aranyszőrű bárányt, hogy visszavigyék hazájába. És meg is szerezték, de hogv! — csillan csalafintán a tamada szeme. Bajos hölgy, Medeia királykisasszony fejét csavarta el az argó lasszon; s a megtévedt leányzó aztan mindenben segítsé­gére volt a görögöknek. Boldogság és gazdagság aztán nem sok adó­dott Grúziában, vagy ahogy a köztársaságban anyanyelvükön hazajukat nevezik az emberek: Szakartvelóban. Róma, Bizánc, Perzsia, arab, tö­rök, tatár versengve pusztított és rabolt itt. szá­zadokon ál. Nemegyszer adtak ki a parancsot: a kartveli embereknek írmagja se maradjon! Bő­ven voltak belső viszályok is. vetélkedtek trónért, aranyért, gazdagságért. Szakartveló ősi kultúráját is elérte a végzet, aniikor az időszámításunk sze­rinti 337-ben hivatalos államvallássá tették a ke­reszténységet. annak bizánci változatát. Meg kell hagyni, hogv egyrészt történelmi tett volt. hiszen új kapcsolatok kiépítését tette lehetővé. Másrészt azonban az új ideológia' könyörtelenül elsöpörte a múlt eszméit, megsemmisített valamennyi írásos emléket. Gondoljunk az egykori Magyarországra, István kiráiy utáni időnkre: micsoda hasonlatos­ság! S ha már történelemről esik szó — és ebben az országban szinte minden beszélgetés történe­lemmel kezdődik és történelemmel ér véget: ve­retes tósztok sora gondoskodik erről! — meeemlit­tetik Vahtang Gorgaszali neve. aki Tbiliszit 553­ban az ország fővárosává tette. Meglehet, hogy menekülteben. merthogv a perzsák még ebben az évben v éget is vetettek uralkodásának. A hagvo­mány azonban ennél szebb dolgokról mesél. Azt tartják, hogy ez a Vahtang — aki különben hite­les lejegyzések szerint két méter és negyven cen­timéteres. deli legény volt, és monumentális lo­vas szobra ma a főváros egyik büszkesege — va­dászaton járván, fegyverével megsebzett egy őzet. A nemes vad alábukott, nyomában meleg vizű forrás tört a felszínre, melytők a karcsú állat 'sebe azon nyomban begyógyult. A király pedig uralko­dóhoz méltó gyorsasággal határozott, mondván: „ez égi jel, itt fürdót építünk, várost alapítunk, és idehozom a népemet. — Ez a forrás tbili, vagyis meleg —, legven hát a város neye: Tbiliszi". Jó források vannak nálunk, bizony. — mond­ja a tamada. A forrás gyógyítja sebeinket, -tes­tiink-lelkünk nyavalyáit. Kilencszáztizennyolcban az intervenciós németek és angolok halálra keres­tek apámat. Meg is találták, pedig bújtatták ba­ratai. De hát mensevikek kezén volt akkor az edes haza. Mesélte apám. három nap. bárom éjjel verték puskatussal, vesszővel, s Emikor megszö­kött. egv fü'rdöházban talált menedéket. A nemes víznek köszönjük, hoev még él ma is.- És élek én. aki csak aztán születtem. És fiaim, lányaim erőben, egészsegben. békében nevelődnek ürítsük hát még egyszer poharunkat őseinkre. Aláverd'.. Alaverdi — mondja a tamada; a vendégnek tehát megadatott a tisztesség, hogy szólhasson; a következő tószt az övé. Tehát gaumardzeSz. ded­mamisvili! Csodálatos szó ez: dedmasvili. A deda anyát, a mama apát. a svili fiút jelent önmagá­ban. S így, ötvözve, a nyelv egy másik fogalom­mal, az „ős" szóval, csupán körvonalazza jelenté­sei. A lélek tudja igazán, hogy most valameny­nyien apánkra, anyánkra, testvéreinkre gondo­lunk: élőkre és holtakra, akik lehetővé tették szá­munkra. hogy békeben. erőben, egészségben ne­velhetjük fiainkat és lányainkat, hogy megtanít­hatjuk őket mindarra a szépre és a jóra. ami egykoron nem adatott meg az embereknek. Mert sok volt a háború. HERCEG ARPAD M áris nagv az érdeklődés iránta, Dedig éooenhonv csak működik. Óvodák, is­kolák. művelődési házak máris kölcsönözni óhaitanak a buda­oesti — kőbányai — Artotékából. Az Artotéka elnevezese olvan képzőmül észeti gvűifeménvt ta­kar amelv a Fővárosi Szabó Er­vin Könvvtár X. kerületi 12. számú kerületi könvvtárában lé­tesült azzal a céllal hoev képző­művészeti alkotásokat kölcsönöz­zön. A könvvlárak már hosszabb ideie nemcsak könvvek es folvóiratok. hanem eavéb dokumentumok — diafilmek hanelemezek stb.— evúitő' köz­vetítői is A képzőművészeti alko­tások színre lépése a legújabb fei­leménv. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban" találták ki. onnan ter­jedt el. érkezett Európában. Nvu­gaton a kölcsönzés üzlettel is pá­rosul: a műveket el is adiák. a kölcsönzés minteev közbülső lép­csőfok. A megvétel azonban nem kötelező, csunán lehetőség. A szo­cialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia néhánv könvvtá­rában létesültek az első kéoköl­Artotéka csönzók. Harmadikként Masvar­orszáa teremtette mee ezt az úi esztétikai nevelési módot A kép­zőművészeti kö'csönzést a mis­kolci és a iászberénvi városi könvvtár kezdte meg néhánv esztendeje. Miskolcon Siákat és posztereket Jászberényben sok­szorosított grafikákat és <_x lib­riseket bocsátanak a beiratkozok rendelkezésére. A köbánvai Artotéka mindket­tőnél naevobb művészeti szem­pontból is tekintélvesebb alao­gvúUeménnvel nvilt mec szen­tember 26-án Fametszetek linó­metszetek. litográfiák. ' monotí­piak. rézmetszetek, mezzotinlók. rézkarcok, akvatinták, tehát sok­szorosító eliárással készült, az Országos Széehénvei Könyvtártól kotelespéldánvként idekerülő la­pok tára A 4000 műalkotásból eavelőrp 2700 at kölcsönöznek — Deldául Banga Ferenc. 3arcsav .Jenő. Csohánv Kálmán Gvulai Líviusz Rékassv Csaba Szász Endre Würtz Adám 1906—1972. között készül grafikáit. Rövide­sen úiabb lapokkal igyekeznek bővíteni a választékot. T verdota Mik!ósné dr.. a könvvtár vezetöie a gyakor­lati tudnivalókat íav foglal­ta össze: — Egveneknek intézmé­nyeknek ecvaránt odaariiuk » grafikákat — naszpartuba és könnvú esztétikus fémkeretbe il­lesztve őket. Az intézményektől nent kérünk nénzt. az eevéni kölcsönzők három hónapra 50 fo­rint kölcsönzési díi ellenében vi­hetnek haza eev-eev elkötést. A határidő egvszer hosszabbítható, azáz összesen fél évre kölcsön­zünk. A vidékiek is ieénvbe ve­hetik szolgáltatásunkat vair- eevé­nileg. úgv. hogv felutaznak hoz­zánk. vaev az illetékes megvel könvvtár révén könyvtárközi köl­csönzéssel. Az Artotéka sok lehetőséget hordoz magában. A közönség bi­zonnyal messzokia megkedveli. A köbánvai könvvtár minden­esetre nagv kedvvel szeretettel vnria a vidéken élőket is Re­méli: gvőzi képpel. V _ GY. L. f

Next

/
Thumbnails
Contents