Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

68 Szerda, 1984. november 7. Azon a napon Benkő úr. a házigazda kerülgetett egy darabig az udvaron. A kút. mellett ültem. e<*v kássámlin. Épp odasütött a nap. Mikszátih novelláit olvasgattam. A háziúr tett-vett a kertben Üiraszamlálta téli körtéit, igazított az ágakon, torkát köszöriilgette minduntalan, mint aki szónoklatra készül. Pedig csak ennyij mondott: — Adok én neked, Zoli fiam. olvasnivalót. Csalc gyere fel hozzánk. Bon kő úrék font laktak az emeleten. A házhoz — L-alakban — hozzáépítettek egy szárnyat. Ott kapott helyet a konyha es az éléskamra. A konyhának mindig fahéj és vanília szaga volt. Benkőné ünnepek előtt, hét végeken, tepsiszámra sütögette a tésztákat, az Ül Idők receptjei szerint. Amikor a havi lakbért vittem — harminckét penget. —, mindig behívtak a krmyhábn. Renkó ár most a szobába invitált — Na nézd csak — mondta. Űj Idők számok hevertek a horgolt terítővel letakart, kerek asztalon. — Ezeket elvi heted. — Leszámolt elém tíz darabot a nagy formátumú füzetekből. — De aztán mind visszahozd! És najtpon vigyázz rájuk! Kezembe nyomott egy téli körtét is. Szép nagy körte volt, feszes bőrű, kissé már sárguló. — Várj csak — mondta, inaikor már az előszobaajtóban álltam. — Ezt meg add oda Papúrnak. — Egy levelet vett fél a tükör előtt álló előszobaaeztalről. Olyan furcsa volt hattarri a „Papúrnak"-ot. hogy csak néhány másodperc elteltével tudatosodott bennem; apámról van szó. • Rögtön lapozgatni kezdtem az Űj Időket Mindnek szép fénykép volt a címlapján. Beiül mag... Ismerkedtem a nevekkel. Herczeg Ferenc. Márai Sándor. Gulácsy Irén. Hansányi Zsolt. Osathó Kálmán. Székely Tibor, vitéz Somogyvári Gyula. Egry Irén. Szentenihályné Szabó Mária. Fekete István ... Ahhoz képest, hogy már igencsak benne jártunk az őszben, a nap erősen tűzött. S körös-körül csend. Csak mr egyetemi tömb — amelyet szovjet katonai kórháznak rendeztek be — felől hallatszott néha motorzúgás, amikor egy-egy terepszínű teherautó vagv dzsip fékezett a főbejárat előtt — Mit mondott még Benkő úr. amikor odaadta neked ezt a levelet? — kérdezte apám. A sámliról nézvést különösen hatalmasnak tűnt Ádámcsutkája, akár egy sál-csomó. S ahogy beszélt még le. s föl mozgott ia közben. — ..Ezt meg add oda Papúrnak" — ismételtem el a házigazda szavait. Apám tűnődve forgatta bütykös. szőrökkel telehintett uiiai közt Benkő úr levelet. Majd hirtelen markába szorította a papírt — Emlékszel még a kakasra? Hát. hogyne emlékeztem volna!? „Sztalin"-nak nevezte Benkő úr a kakast Nap mint nap ott egzecíroztatta konyhaablakunk alatt valóságos szózatokat intézve hozzá a maga' lassú beszédű módján. Olyasmiket, hogy s mint fog majd végezni veie. ha nem jól viselkedik. S aztán, hogy felrobbantották a hidat, hogy dörögni kezdtek a fegyverek és hulltak Szegedre az aknák, Benkő úr erőszakkal ránk tukmálta e kakast. Apám pedig október tizenegyedikén reggel, amikor a Petőfi sugárút telistele volt már szovjet katonákkal — a járda, az úttest a lnvaelóút. minden: még ja villamoRtalpfákon is katonák ücsörögtek —, nos, akkor apám szabadon engedte a kakast. Az meg. mihelyst beleslukkolt a szabadságba, vidáman elkukorékolta magát. — Petuh! Petuh! kiáltozták a katonák. Egyikük ködvágó sapkával akarta befogni Másikuk köpenyével állított csapdát neki. A kakas nekiiramodott. Majd csodálatosképpen átrepült minderki felett ás egy teherautó platóján kötött ki. — Hurrá! Hurrá! — kiáltozták a katonák és kezdték magasba dobálni sipkáikat. — Olvasd —t mondta apám. és elem nyomta a levelet. Benkő úrnak olyan betűi voitak. mintha satuba szorították volna a gyöngyszemeket. ..Papúr. Huszonnégy órán belül juttassa visszza hozzám a jogos tulajdonomban levő kakast. amelyet jogtalanul eltulajdonított. Amennyiben ezt nincs módjában megtenni, készpénzben kérem az ellenértékét, ami tekintettel a kakas különlegességére: ötven pengő." Aláírás: Benkő János nyugalmazott igazgató-tanító, háztulajdonos. — Maidnem kéthavi lakbér — hüledeztem. — Honnan fogunk mi összeszedni ennyi pénzt ? — Olvasd —, mondta apám. Ezer közül, tíz méterről is megismertem volna nagy, szálkás betűit, amelyeket tőlük annyira különböző farkincákkal kötött össze egymással. .JBenkőúr! A tulajdonában volt kakas a saját elhatározásából átállt az orosz csapatokhoz. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. További felvilágosításokért forduljon az orosz katonai városparancsnokságra. Kölcsev utca. az Ítélőtábla mellett." Aláírás: Papp Zoltán polgárőr. Mert akkor már az volt. öszszes ..fecwere" egv POLGÁRŐRSÉG feliratú nemzetiszínű kar— Na, vidd föl neki — mondta. Régebben te vittem már föl De azokban többnyire ilyesmi állt: Benkő úr, kérünk némi haladékot a lakbérfizetésre. inert... A havi lakbért csak most tudjuk küldeni, mert eddig nem volt pénzünk. Kérjük Benkő urat az ígért feljelentéstől szíveskedjék eltekinteni ... — Majd jegyezd meg pontosan. hogy mit mond ... Es figyeld közben az arcát te — szólt utánam apám. * — Micsoda fess fhJk — lelkendezett a gyáros Tóbiás úrék cselédje, Gizus. — Egy egész szakaszt szállásoltak be hozzánk. — A nYugatra menekült Tóbiás úrék maaasföldszintes magánházába. — Szása. Szása! •— mondta aztán Gizus. — Majd én kipucolom. — Erőszakkal kivette a szőke, kék szemű leRény kezéből a puhaszárú csizmát, motollaként járó kézzel fenyesiteni kezdte — Így kell ezt ni, te buta — nézett rá. A rongyot egy pillanatra letette, és megsimogatta a* szőke legény tüskehaját. Az meg végighúzta tenvérét Gizus csípején. Nahát ezek... — gondoltam. Aztán meg azt: se szőke nem vaevok. se katona, se meg. .. Meg hogy milyen puhán is cseng ennek a Gizusnak a hangja. Meg sose hallottam ilyen kedvesen beszélni ... — Nem tudom, inért akarsz annvira csinos lenni, hallod-e?! — folytatta Gizi®. — A szőke katona mosolyogva nézett rá. mint aki nagyon szeretné megérteni a hallottakat, ám abban is biztos, hogy jót hallott. — Csak tán nem lányok után akarsz koslatní? Valamit mondott a katona, amit nem értettem. Odalépett Gizus mellé, hirtelen átfogta a derekát. A lány kezében megállt a rongy. Szása szembefordította magával Gizust Összeölelkeztek. — El se tudod képzelni, mennyire tetszel nekem, te... — Gizus kibontakozott az ölelésből. Fényesítette tovább a csizmát — Olyan, de olyan fess vagy! A Jávor Pali is elbújhatna melletted! — A másik csizmát kezdte törölgetni. — Nahát, ebben a kimosott egyenruhában! Lám, még borbélynál ls voltát. Ugyan mi ütött beléd? Olyan jó szagú vagy, de olyan jó szagú!... — Puszit nyomott a katona arcára. A fiú megint át akarta karolni. — Nevetve tiltakozott. — N. na. csak lassan a testtel, hékás! Így nem lesz tükörfénves a csizmád — Megint simogatóssá puhult a hangja — Pedig én azt szeretném. ha szigorú parancsnokod is meglátná benne azt a mord képiét. De jó is. hogy te nem vagy olyan ... De jó .. * Naphosszat az utcán csatangoltunk. mi, srácok. Mikor a hidat felrobbantották a nagv erejű légnyomás betörte a kirakatüvegeket. 'eltépte a lehúzott, gondosan lelakatolt vasredőnyöket. A pincékből, óvóhelyekről előmerészkedő emberek aztán mindent széthordták. Fűszerüzlet, tükrös ciDŐbolt. kávé-, illatszer- és' könyvüzlet. Most kirakatszemeik vaksin hunyorogtak. Bent meg. az elárusitóhelvek enteriőriében félhomálv földre dobált, széltanosott dobozok, üveg- és maltertörmelék. No. nézd csak, itt meg mi történt? — hüledeztem A korzóra ezen a délelőttön alig lehetett ráismerni. A reggeli napfény már tovatűnt. Délre felhők sűrűsödtek a város fölé, enyhe pára szállt alá. De ebben a borongós "Világosságban is tűzpirosán virítottak a korzó házsorai kcizé feszített vászonfeliratok. Mindegviken cirill be*m szöveg. Ugyan mit írhattak rájuk? Itt te. amott is plakatok. Cirill betűk persze azokon is. Es egy szakállas, kopaszodó férfifej. Ugyan ki lehet? Többnyire bandába verődve csatangoltunk. Kérdezgettem a többieket: — Ti ismeritek? — Mindegyikük tagadóan rázta a fejét. A korzó tele katonákkal, Néhány kifosztott, elárvult üzlethelyiségben felsöpiörték a törmeléket. kitakarították a kirakatba hullt üvegcserepeket, s most italt, ételt mértek a katonáknak. A katonák meg? Ültek a járdaszeeélven. a kirakatok beugróiban és békésen falatoztak. Időnként bort kortyolgattak a csajkafedélből. Közelebb merészkedtünk hozzájuk. Arcunkra lehetett írva, mi játszódik le közben bennünk, mert hol az egyik, hol a másik katona nyújtott felénk egy kenyérdarabot. hússzeletet. Olyan is akadt, aki az egész csajkát. — Jó szívvel adom — mondta a katona pillantása. Én meg faltam a húst. hozzá a kenyeret. miután megmártóztattam a csajka alján úszó sűrű lében. A katona nézett. Mosolygott. Alacsony, görbe lábú ember volt, ferde vágású szeme szúrósan kémlelte a világot, de arrr'kQr mosolygott, egyáltalán nem tűnt félelmetesnek. Kezembe nyomta a csajkafedót is. Nagyot slukkoltam a borból — közben raitam a tatárarcú katona tekintete Én meg a többieket kémleltem: vajon látják-e, észreveszik-e, hogy én milyen merészen, milyen' „felnőttesen" hörpintgetem a bort ? Aztán valahol megszólalt eev harmonika. Nem tudom, a körülmények tették-e, vagy a gyorsan fejembe szálló bor. de valahogy az egész olyan álomszerűnek tűnt. . . Táncoló katonák a borús ég alatt, jó fűszeres illatok a levegőben. A szél időnként belekap a kifeszített vásznakba, és közben a plakátról egyre csak néz bennünket az a szakállas férfi, mintha mondani akarna valamit. * Este piros, kék, sárga rakéták futottak fel az égre. — Micsoda zenebona! — mondta anyám. — Milyen nap van ma? — November hetedike — nézett a naptárra apám. Majd ram. aki már az álommal küszködtem ... PAPP ZOLTÁN Piatánok — életmentés a 24. órában A

' rnyaik alatt végigvonult Szegednek több, mint százesztendős története Meg csemete-korukban látták a meghitten kopzózó dédapakat. dédanyákat, megértőn figyelték az utódok első csetlő-botló lépéseit, s egyre terebelyesedö lombjukkal védő napernyőt bontottak a hűsölni vágyó, idős emberek feje fölé. Bizonyára nemcsak a platánok teszek, de szerepük vitathatatlan: a szegedi Széchenyi teret Közép-Európa legszebb köztereként tartják számon. Történetéről annyit tudunk, hogy 1872-ig lényegesen nagyobb volt, magába foglalta a jelenlegi Klauzál teret, s elnyúlt egészen a Victor Hugó utcáig. Mai formája az 1879-es nagy árvíz után kezdet kialakulni, ekkor telepitették a két. középen húzódó platánsort. A jellegzetes fehér-sárga-barna pikkelyes törzsű reprezentatív fákat, amelyek olyannyira szivéhez nőttek minden szegedinek. hogy sebeik, gyötrelmeik szinte nekünk is fájnak. De nem érzünk másként az újszegedi népliget nagy fái iránt sem. amelyek már-már az ott sétálók testi épségét is veszélyeztetik. Érthető hát, hogy — látva a fák koruk és betegségük miatti szenvedését — féltő gonddal és szeretettel fognak hozzá a szakemberek a parkok megmentéséhez, felújításához, szinte a huszonegyedik órában. S érthető, ha mély együttérzéssel, fűrészek láttán aggodalommal figyeli sorsukat minden városlakó. A városgondnokság nemrégiben fölmérte Szeged faállományának állapotát, s a tapasztaltakról tájékoztatta a városi tanács véerehaitó bizottságát. A Széchenyi téri platánokkal kapcsolatban megállapították: magas életkoruk, a levegő szennyezettsége, a villamosvezetékek közelsége, a talajtani és növényvédelmi gondok miatt sürgős beavatkozásra van szükség. A MÉM erdőrendezési szolgálat szegedi üzemtervezési irodája elkészítette a platánok „rekonstrukciójának" tervezetét, dicséretére legyen mondva: társadalmi munkában. A minden egyes fára kiterjedő vizsgálat során azt az alapelvet követték, hogy amelyik egyednél nem föltétlenül szükséges a csere, azt minden eszközzel mcg kell tartani. Öva intenek az olyan drasztikus megoldástól is, mint amilyet két éve alkalmaztak a fővárosban, a Népköztársaság útján: amikor is egyszerre távolítottak el onnan minden fát. A szegedi szakemberek ötvenegy Széchenyi téri platánnak „kegyelmeztek meg", a többi sajnos kivágásra, illetve egyidejű pótlásra „ítéltetett". Sajnos a belső, hely- és napsugárszűkétől is szenvedő fasor végleg a fűrész áldozata lesz, ezt válságos állapotuk mellett a külsők életterének, fényszükségletének biztosítása is indokolja. De. hogy öreg társainak hiányát ne érezzük szívettépő módon, mindezt fokozatosan végzik majd el. Mindössze hat platánra mondták ki a szakemberek az azonnali végítéletet, 31-nek tíz, 22-nek húsz, 16 fának pedig még harminc évet adtak. Ez idő alatt folyamatosan cserélik újra a tér platánjait, természetesen iskolázott, fejlett példányokra. A

szakszerű ritkítástól, „visszaifj teástól" is sok várhaló ezzel akár harminc esztendővel is meghosszabbítható egy-egy fa élete. Ha ezt annak idején nem hanyagoltuk volna el, most nem lenne ilyen égetően sürgős az életmentés. Hasonlók a gondok a Tisza bal partján is. Az 1858-ban, gödrös vadonból kialakított, Reitzenstein báró által telepíttetett, majd egyre terebélyesedő újszegedi liget szintén a szívünkhöz nőtt. Eddig több nemzedék pihenését. kikapcsolódását, szórakozását szolgálta, mára azonban megöregedett, megbetegedett, feladatának alig képes megfelelni. Az erdőrendezési szolgálat irodája jó orvos módjára fölállította itt is a helyes diagnózist és meghatározta a gyógymódokat. . hogy visszanyerje régi egészségét a „lizsé". Ha fájó szívvel is. de bele kell törődnünk: az 1837 fából 153 kivágása indokolt. Pótlásukat is javasolja a szakvélemény, részben azonos, részben — a talajvizsgálat eredményeit figyelembe véve — eltérő fafajokkal. Külön'figyelmet szenteltek a fősétánv platánsorára A 106 platánból 56-ot találtak jó egészségi állapotban, kilencnek azonban azonnali cseréjét tartják szükségesnek. Huszonhárom helyébe tíz éven beiül kellene újat ültetni, a többi helyébe húsz. illetve harminc éven belül kerülne új csemete. A vizsgálat emellett külön egységekre osztotta az újszegedi parkot, meghatározva egy-egy terület teljes felújításának módját is. A tanulmányok készítői hangsúlyozzák: javaslataikat fenntartással kell fogadniuk a végrehajtóknak, a fák, a városkép, az itt élő emberek érdekeit szem előtt tartva, alaoos megfontolás után szabad csak belekezdeni bármiféle beavatkozásba. M

indez jelzi: a szakértők véleménye egyelőre még nem szentírás. Bizonyítja ezt az is. hoev a véerehaitó bizottság határozatában szükségesnek tartotta az anyag szakmai vitára bocsátását. Közelmúltban a kertészeti egyelem, a fővárosi kertészeti vállalat a Délterv, az erdőrendezési szolgálat, a városgondnokság és a városgazdálkodási vállalat kéoviselői közös megbeszélésükön elmondták véleményüket, javaslataikat a város platánállományának felújításával kapcsolatban. A vb elé terjesztendő intézkedési terv elkészültéig a városlakók hasznos, ésszerű javaslatait is szívesen veszi a tanács építési és közlekedési osztálya valamint a városgondnokság. Széles körű „konzíliummal" talán megmenthető a betegek élete. s ha mégsem, a „mindent megtettünk" tudatával talán könynyebben belenyugszunk a megmásíthatatlanba. Vigasznak meg anynyit: a meglett csemetékben mégiscsak folytatódik az öreg platánok élete, s ha kellően óvjuk, gondozzuk őket, Szeged és a szeretett pikkelyes törzsű boglárfák neve örökre összefonódik. CHIKAN ÁGNES Valentin Moroz •• .. J. M. OSZTPOVSZKIJ: SZVETLANA Melyik virág ... Meivik virág vajúdja a magot. Amit nekem keil elvetnem a földbe?... Felvállalom szent küldetésem .. . És e Virág világba nvit maid ablakot. O kongatja a harmat érceit. És csillag csendül minden tiszta cseppben. Fgvségük épp olv bölcs, mint mérhetetlen. S feltárja a természet titkait. S mi. csillagokba elvetett magok. Mi foganunk úi maggá a virágban. És magunkkai vetiük be úira lázban A vérrel megöntözött anyagot. Munkám vezére tiszta szív leeven' S aldassék hogyha népem áld mee érte! Mert a teremtés örök képessége Csak emberi magházakban terem. (Baka István fordítása) l