Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

Sw>m!»at, 1984. november 3. MAGAZIN Makói képeslap Megyénk első felszabadult városa Makó volt — bár akkor még Csanád megye székhelyeként tartottuk számon. A felszabadulás 40. évfordulójára szánt városbemutató sorozatunkban most a makói képeslap következik. József Attila és Erdei Ferenc városának négy történelmi évtizedét próbáljuk fölvillantani mostani „képeslapunkon". Októbertől áprilisig A törvényes rend helyreáll... Nincs már messze Jeruzsálemtől Pillantás a múltba: jeles történészek, tudós nyelvészek kutatásai bizonyítják, hogy maga a város is a Maros vizében fogant. A folyó nemcsak hallal táplálta a partjára telepedett embert hanem áradásaival — mint a Nílus Egyiptom földiét — súrún megtermékenyítette a mezőket. Tutajozni lehetett a folyón: útja volt a sónak, fának, fontos ütőere a korai kereskedelemnek. Háborús időkben védelmet is adott s vesztőhelyet a betörő ellenségnek. A ráros jeles kis vadonatúj múzeumában az állandó kiállítás ezt a címet viseli: A 700 éves Makó. A várossá alakulás története valóban valahol a XII—XIII. században gyökere.zik. Az Anjou királyok korából — 1337-ből — már hiteles topográfiai leírás maradt ránk Makóról. Ám az igazi városhoz — mondhatjuk bátran — olyan messze volt „ö", mint hajdani vitéz tulajdonosa Jeruzzsálemhéz. Valódi" várhsfcá alakulásnak a történelmi lehetősége csak 1944. szeptember végén érkezett el szzámára. Jeles írónk Darvas József azt állította egykoron szülővárosáról, Orosházáról, hogy az a ..legnagyobb magyar falu". Akkor ő bizonyosan (ma már teliesen bizonyosan) tévedett. Mert a „legnagyobb magyar falu" az Alföldön bizony Makó volt. Falusias volta a mai napig sem tűnt el egészen, s még sokáig megmarad Újvárosban. Honvédban. Cigánybécsben meg Bulyákban. Dehát a századfordulón még, amikor virágzó megyeszékhelynek szzámított, nagyobb „város" volt, mint Miskolc, nagyobb, mint Székesfehérvár és nagyobb, mint Kolozsvár. Reizner Jáno6 jeles szegedi helytörténész írja ezt róla a századfordulón. Negyven évvel a felszabadulás után már megmondhatjuk bátran: nem áll a réei közmondás. Nincs már olyan messze, ami a várossá válást illeti Makó Jeruzsálemhez, mint akárcsak apáink, nagyszüleink idejében. Jóllehet a felszabadulást követő első évtizedek még nem hozták meg a város számára a lehetőségeket. Gyáripara úgyszólván semmi sem volt. A jobb megélhetés szinte minden forrását a vöröshagyma termesztése es eladása jelentette. A szocialista iparosítás első lépcsőjéből ..simán" kimaradt a város. Az 1960-as évek második feléig egyetlen nagyobb ipari bázis sem iött létre Makón. A régen esedékes nagy ipari fellendülésre csak szocialista iparfejlesztésünk második ütemében került sor. Az ország es a megye olyan rangos nagyvállalatai, mint a Medicor, a Fegyver- es Gázkészülékek Gyára, a Redönvgyártó Vállalat, a Szegedi Paprikafeldolgozó. a Hódgép. a HódiKöt alapítottak gyárakat, leányvállalatokat. Megnyílt a város szimbolikus kapuja a nagyobb fővárosi es megyei ipari szövetkezetek előtt is. Napjainkban csupán a makói, központi Isz-ek száma nyolc. Hirtelenjében pedig azt is nehéz lenne megmondani. hogy a fővárosi, a szegedi és más helységekben levő anyaszövetkezeteknek hány kisebb-nagyobb termelőüzemük van Makón és a váro6 térségében. Az ipartelepítés nagv hulláma éppencsak megcsillapodott, máris kezdődött a megújulás hulláma. Mostanára ezek a gyárak igen jó műszaki színvonalra fejlődtek. Termékeik a nemzetközi piacokon is rendesen megállják a helyüket. Teljesen megújult s jócskán megnagyobbodott a FÉG makói gyára, a Medicor kórházberendezések gyára, a Redőnygyártó Vállalat, a Béke Vegyesipari Szövetkezet, a kolbászavár a .sai tüzem és a Taurus makói gyára E kissé megkésett, de valóságos helyi ipari forradalom hatására alapvetően változtak meg a városban a munka- és életkörülmények is, s összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket biztosítottak a munkához, a munkás életszínvonal helyi javulásához. A város új. immár szocialista alapokon nyugvó ipara a hazai ellátás igényeinek kielégítése mellett egyre nagyobb súllyal jelentkezik népgazdaságunk áruexportjában is. Gyakorlatilag immár a világ minden tájára eljutnak a makói ipar termékei. A város mezőgazdaságáról szólva nem is olyan eredményekről tehetünk említést, amelyek méltán reprezentálják, azt hogy nincs már olyan messze „Makó Jeruzsálemtől". Mert valljuk be őszzintén: ez a több évszázados, keserű, ironikus bölcselkedés egy kicsit mindig saját elmaradásunk beismerését, a helyzetünkért érzett keserűségünket szimbolizálta. Az átszervezés és az egyesülések után végül négy tsz és egy mezőgazdasági szakszövetkezet az idekapcsolódó városkörnyéki községekben pedig hat tsz maradt meg végérvényesen. Számos nehéz évnek kellett elmúlnia, amíg végre valahára kialakult szocialista keretek hasonló tartalommal telítődhettek meg. A makói és a térségi mezőgazdasági üzemek most már megyei és országos összzehasonlításban is kiválóan megállják a helyüket. A mostanihoz hasonló lét- és életbiztonságot a parasztság Makón a múltban soha nem érezhetett. A bonyolult termelőeszközök, gépek, technológiák megjelenese mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban megkövetelték — mi több: kikénvszeritették — az alapos tanulást. S ez a technikai szellemi forradalom a dolgozók politikai öntudatában is mélyre ható változásokat eredményezett. Napjainkban a makói ipari munkásság és a helyi nagyüzemi parasztság politikai magatartása — a szocialista társadalom iránti elkötelezettsége — immár meghatározó. Ezt mutatja egyebek között politikai szervezettségük, a munkában való helytállásuk és igen élénk közéletiséeük. Az utóbbi három ötéves tervben "nagyon megváltozott Makó arculata. Ma mái" magas színvonalú a lakosság egészségügyi, szociális vedelnie, összehasonlíthatatlanul jobbak az oktatás, a közművelődés feltételei, bővült a kereskedelem és a vendéglátás kiszolgáló hálózata. Az utolsó tizenöt év alatt 3 " ezer 577 lakás' épült. Gyakorlatilag minden harmadik lakás felújításra került ebben az időben a városban. Gombamódra nőttek ki például a hajdani vetemenyes kertek helyén a legújabb gerizdesi, kertvárosi lakótelep házai, meghitt üdülő-övezeti hangulatot árasztó családiházas utcái. Az új lakások a kor igényeinek megfelelően természetesen összkomfortosak. Ezekkel együtt ma a makói lakásoknak már több mint a fele fürdőszobás. S nem árt az emlékezés: A felszabadulás előtt Makón a fürdőszobák száma nem érte el az 500-at. A befejezés stádiumába lépett a csipke-házak építésével még 1963-ban kezdődött Fő téri rekonstrukció. A patinás öreg Korona-szálló és a József Attila könyvtár környékén éppen az utóbbi hetekben kerültek tető alá a szegedi házgyár legújabb szép színes és hangulatos modelljeiből összeválogatott épületegyüttesek. Várhatóan még az idén beköltözhetnek a boldogtulajdonosok. A belváros újjáépítése jövőreis folytatódik. Az építők a Szabadság teret — ahol a felszabadulási szovjet hősi emlékmű is áll — veszik majd „kezelésbe". Ide is mintegy 90 lakást egyesítő épületegyüttesek kerülnek, átellenben a patinás műemlék, egykori püspöki. rezidenciával. A mostani tervciklusban — bár ezt szemmel láthatóan észre sem igen vehették maguk a makóiak sem — némileg mérséklődött az állami lakások építése. Viszont nagymértékben felerősödött a magánerős családiház-éoítkezések kultusza. Napjainkban nemcsak a külvárosi utcák „foghíjait" népesítik be a már-már mesekastély számba menő nagy tervezői fantáziáról árulkodó családiházak, hanem a „város peremén" — a Cser József, a Soproni, a Kelemen László utcákban és még más helyeken hosszú sorokban törnek elő a földből (kukoricaföldből, feltöltött kubikgödrökből s nádasokból) a szebbnél szebb kertes családi házak. Felpanaszoltuk az írás elején, hogy még a felszabadulás után is sokáig mostoha volt is a régi „rebellis" Makó. A késlekedés az iparosításban és az urbanizálódásban bizony még ma is érezteti kártékony hatását. A fiatalság annak idején — amint napjainkban a szociológusok fogalmazzák — a szülőkorosztály tagjai sokan elhagyták Makót. Ebből következik hogy Makó még mindig az ország „legidősebb városa". Minden ötödik lakója több mint 60 éves. A lakosság fogyatkozása azonban mostanára — végre valahára- — nemcsak lelassult, hanem stagnálásba ment át. S ez maga is felér egy győzelemfnel. Most már ezernyi jele, bizonyítéka van annak, hogy az egykori komisz munkát kevéssel honoráló városból szocialista léptékű, kényelmes város lett. Lehet számolni immár a „fiatalodással" is. CSÉPI JÓZSEF A felszabadított Szegeden az élet néhány nap alatt visszatért szokott keretei közé. A szovjet parancsnokság már, első plakátjain felhívta a város lakosságát. hogy folytassák munkájukat. gondoskodjanak az üzemek, az oktatási intézmények és a hatóságok működéséről. És valóban. néhány nap múlta kigyulladták a villanylámpák, a templomokban folytak az istentiszteletek, rövidesen játszhattak a mozik és a színház. A boltosok sem féltek megmaradt árukészleteiket kínálni. ..Szeged népe szokásai, törvényei és emberi jogai tekintetében teljes cselekvési szabadságot élvez, templomaink. iskoláink, kultúrintézményeink nyitva, közigazgatásunk, bíróságaink zavartalanul működnek senkit bántódás nem ér. aki a helyén marad . . ." írhatták a szegediek a meg fel nem szabadult országrészek lakosságához intézett kiáltványukban. A felszabadulás első napjától kezdve egyedülálló problémák jelentkeztek, melyek megoldásában a váorsvezetés semmiféle előzménvre nem támaszkodhatott. Megoldásuk a kommunisták vezette széles körű forradalmi erők összefogása, valamint a szovjet parancsnokság segítsége útján sikerült. A problémák egy vésze gazdasági, másik része politikai és igazgatási természetű volt. Szeged 1944. október 11-én szabadult fel. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány pedig az év végén alakult meg Debrecenben. Az új magyar államiság megteremtését célzó szervező munka és a rendelkezések csupán a következő év elejétől kezdve éreztették hatásukat Szegeden. A városi igazgatás élete a felszabadulás napján megindult azáltal, hogy a szovjet várospa• . rancsnokság október 11-én egyelőre az egvetlen helvén " maradt ' vezető tisztviselőt, Pálfy Györgyöt. majd október 17-én Valentiny Ágostont, a szociáldemokrata pártszervezet elnökét megbízza a Dolgármesteri teendők ellátásával. Pálfy polgármesterhelyettesként működött tovább. November 1-én további vezető állások betöltésére került sor: tanácsnoki beosztást kapott a kommunista Dénes Leó. a szociáldemokrata Róna Béla és Horváth János. Dénes Leó a Közellátási Hivatalt, Róna Béla a gazdasági ügyosztályt, a kisgazdapárti Pálfy az elnöki a közművelődési és a szociális ügyosztályt vezette. Vezető beosztásba került Mison Gusztáv és Tombácz Imre, akik a rendkívül fontos közmunkaügyi hivatalt látták el; majd Mison Gusztáv az ügyintézés sarkpontján a főjegyzői tisztbe került. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Valentinyt igazságügyi miniszterré választotta, ezután alig tartózkodott Szegeden, 1945 nyarán. lemondása után, polgármesterré Dénes Leót választották. Itt kell megemlítenünk, hogy Czibula Antal ügyvédet 1944. október 22-én a népjóléti ügyosztály vezetőjévé nevezték ki. Czibula 1919. március 22-én a szesedi háromtagú direktórium egyik tagja lett. és ezért az ellenforradalom ötévi börtönbüntetéssel sújtotta, melyből két és fél évet letöltött. Kinevezésével a munkásmozgalom üldözöttjének adtak elégtételt. A szovjet parancsnokság felhatalmazta a polgármestert a városban összpontosult egész igazgatás és a gazdasági élet megindításával. Ez az intézkedés a polgármestert ideiglenesen a városban működő állami igazgatási és igazságszolgáltatási szerveknek is az irányítójává tette. Szegeden az eddigi gyakorlattól eltérő helyzet állt elő. Ilyenformán „a város első polgára", a polgármester a teljes törvényhatósági (azaz a megyével egyenrangú városi) és az állami igazgatás felelősévé lépett elő. A felszabadulásig ezek a szervek minisztériumaik irányítása alá tartoztak és majdan oda is tértek vissza a kormány Budapestre költözésével. A polgármester nevezte ki és bízta meg az állami hivatalok vezetőit, biztosította illetményüket. Nem volna a kép teljes, ha nem említenénk. hogy a város a gazdasági élet megindításából is kivette részét. Elvégeztette a betakarítást, felszántatta a földeket, vetőmagot szerzett. Megindította a gyárakat élükre vezetőket delegált Gondoskodott a nyersanyagról, a gyárak termeivényeinek egy részét lefoglalta a város részére és azzal a cserekereskedelem útján beszerezte a legszükségesebb cikkeket, pl. sót Romániából. E feladatok elvégzésében támaszkodott azokra, akik az elmenekült tulajdonosok és tisztviselők helyébe léptek a gyárak munkásaiból. Az üzemek vezetését a munkáskollektívák vették át, üzemi bizottságot alakítva. Az elsőt a Szegedi Kenderfonógyárban hozták létre . 1944. október 20-án. Az Igazgatási élet szervezetszerű csúcsszerve a törvényhatósági bizottság lett volna. Az első szabad törvényhatósági közgyűlést december 28-án tartották a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek küldötteiből. Alapjában véve a demokratikus pártok küldötteit és a szakszervezetek és testületek képviselőit magába foglaló nemzeti bizottságban alakultak ki a teendők. Ilyenformán az újjáépítés valamennyi tényezője összefüggött egymással. A törvényhatósági bizottságban már csak a kivitelre vonatkozó határozatok születtek meg. Dénes Leó a felszabadulás 20. évfordulója alkalmával a Tiszatájban közzétett visszaemlékezésében felhozta, hogy az igazgatás sok nehézsége között egyike volt a legnehezebb feladatoknak a stabil költségvetés elkészítése, az anyagi fedezet biztosítása. A hónapok- vége izgalmakban telt el, miből fogják fizetni a városi és állami alkalmazottakat; a városi üzemek, mint a gáz-, a villany-, a közlekedés és még jó néhány községesített üzem munkásait, alkalmazottait? A szegedi városi igazgatás jogkörét a környező községekre is kiterjesztette. Ezzel a joggal a polgármestert a szovjet parancsnokság ruházta fel. A város ugyanis egymaga nem volt képes a több tízezres létszámú szovjet sebesültet ellátni és a harcoló alakulatoknak élelmet biztosítani. December 28-án pedig a polgármester tudtul adta Csongrád megye alispánjának, hogy a szovjet parancsnokság őt bízta meg a megye alispáni jogkörének gyakorlásával. Ez kifejezetten az ellátási viszonyok miatt történt. Összefüggött a hatáskör kiterjesztése azzal is, hogy a demokratikus pártok központjai is Szegeden voltak. Pl. a kommunista párt aktivistái a községekbe is kijártak, Krajkó András és id. Komócsin Mihály néhány község lakóinak megbízását továbbították egy alkalommal a városhoz: az általuk megválasztott községi tisztségviselőket a polgármester erősítse meg tisztségükben. A megyei igazgatás Szentesen ugyanis később kezdte meg működését, mint a szegedi. A két törvényhatóság vitájába nem avatkozott senki A kérdés meg is oldódott azzal, hogy Karácsonyi Ferenc főispán 1945 január közepén megkezdte működését, aki most már Csongrád megve, Szeged es Hódmezővásárhely főispánja. egy személyben intézte azokat az ügyeket, ami miatt Szeged hatáskörét ki kellett terjeszteni a községekre, elsősorban a közellátás és a közmunka végzése miatt. A községeknek Szeged támaszpontot jelentett, mert ez a hatóság volt az egvetlen, mely folytonosan működött. Szeged kedvező helyzeténél fogva, mint az elsőnek felszabadult magyarországi nagyváros, mely ennek folytán elkerülte a nyilas uralom szörnyűségeit, élen járt abban a fejlődésben, mely nemcsak a közrendet állította helyre s megindította az újjáépítést hanem ami a fejlődés döntő minőségi többletét adja: 1945 közepére Magyarországon általában elvezetett a munkásparaszt demokratikus diktatúra megteremtéséhez. —j - OLTVAI FERENC