Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-25 / 277. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 74. évfolyam 277. szám 1984. november 25.; vasárnap Ara: 1,40 forint A ranycsapat volt — egész Európában ismerték őket. Alkotásaikat. Például a Ganz-fele Bánki—Csonka motort, a szelepvezérieseket, a forgattvúsházon belüli szóróolajozást, a porlasztót. Egymásra találhat-e ma is. három olyan zseni, mint amilyen Mechwart And­rás. Bánki' Donát, Csonka János volt? Vajon van-e esé­lyünk arra. hogy valaha is úgy leszünk úttörői egy ipar­ag fejlődésének, mint ahogyan a századfordulón a Ganz­gyár volt? Igennel, vagy nemmel értelmetlenség válaszolni — egyik jiem lenne igaz. Noha a tagadó válaszhoz, ketség­teien. közelebb állunk manapság. Hisien sokkai inkább venni akarunk olyan színvonalú technikát, mint amiiyet a századfordulós magyar Ganz-motorok képviseltek. Ak­kor adtunk a világnak, most kérni szeretnenk. Nagy tu­dású gépeket, helyettünk' figyelő, érzékelő műszereket, sok mindenhez erlö számítógépeket. Egyszóval: csúcs­technológiát. Ám ami a századelőn Bánkiék idejében természetes volt. az ma sehogyan sem megy. Nincsenek kétirányú csatornái a műszaki—szellemi alkotásoknak, pontosabban: ami mégis átmegy rajtuk, az édes kevés a boldoguláshoz. A rakéták korában politikai tényező a technikai ismeret is. A verseny az óvatossággal, a hatalmas tőkebefektetés a titkolódzással, a kereskedelmi munka, a tilalmakkal jár együtt. Néhány hónapja a Skála-Metró számitógépének kálváriáját ismerhette még a közvélemény. Mostanában a magyarországi elektronikus telefonhálózat vásárlási fel­tételeinek nehézségéiről hallunk. Üj és nehez helyzetbe került a magyar gazdaság is. Kevés fegyverünk van a nyugati embargó-politika ellen. Kevés, de van! Itthon. A fejekben, s főképp a megvál­toztatható magatartásunkban, szemléletünkben található az ellenszer. Mert most is dolgoznak a tervezőasztalok­nál. a kísérleti műhelyekben, a gyári fejlesztő irodákban és műhelyekben Bánki Donátok, Csonka Jánosok. Csak eppen sokszor egymástói függetlenül, a másikról mit sem tudva. Kézenfekvő és aktuális példa erre a hazai szer­számgépipar helyzete és képviselőinek változtatási szán­déka. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnök­helyettese. Müller István, a minap így vélekedett erről a szakterületről: a csúcstehcnológia megvalósítása min­denképpen széles látókörű fejlesztést igényel, amelyet azonban egyre inkább magunkra utalva kell végeznünk, hiszen határainkön túl nem vásárolhatjuk meg és nem tanulhatjuk el. Ezért van szükség a haiai szellemi erő­források összpontosítására, a tudományos eredmények gyorsabb hasznosítására. . Mi is van e megállapítások mögött? A Csepeli Szer­számgépgyár és a Szerszámgépipari Művek rendelkezik azzal a szaktudással, termelési kultúrával, amely verseny­kepessé teszi őket a piacon. De a saját gyártmányaikhoz hozzá kell építeniük a vezérléseket, automatikákat, robot­cellákat, műszereket, számítógépeket. A tudományos ku­tatóhelyeken ugyancsak léteznek már olyan szellemi ter­mékek. kísérleti eredmények, amelyek az automatizálás, műszeres ellenőrzés nemzetközi élvonalába tartoznak. A számítógépek programjait tervező-fejlesztő kutatók rend­re iól vizsgáznak a nemzetközi tudományos életben és a gyakorlatban. Ma még ezek a cégek könnyebben boldo­gulnak a hazai gazdasági életben, ha egymástól függetle­nül kutatnak, fejlesztenek, gyártanak, értékesítenek. Csak­hogy ebből nem lesz csúcstechnológia, amellyel a hazai ipar versenyképessége növelhető ... Tíz magyar intézmény — gyár és egyetem, szerszám­gép- és elektronikai üzem. kutatóhely és fejlesztő társa­ság — írt alá megállapodást nemrégiben: lemondanak rövid távú érdekeikről, összeállnak, s közös erővel ki­dolgozzák azokat a szerszámgép-együtteseket, amelyek a robotok, ^z érzékeny ellenőrző műszerek, a számítógépek segítségévei komplett automatikus üzemet, rugalmas gyártórendszert alkotnak. Az együttműködés kerete a ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója és az MSZMP XJII. kongresszusa alkalmából tett felajánlásuk. Vállalkozásuk ígéretes, de tanulságos is. Érdemes lel­tárt készíteni: hol és hogyan adjuk el aprópénzért a rész­eredményt, az önmagában persze sokat érő. de más .,tu­dassak' összedolgozva hatványozott hasznot eredményező produktumokat? T isztelt, becsüli a világ a magyar biotechnológiai kutatások laboratóriumi eredményeit, de félő, hogy a külföld mielőbb visszaint majd nekünk: a gya­korlati hasznosítással ők már jócskán előbbre járnak. A mikroelektronikai program egyik legfontosabb állomása, a berendezésorientált áramkörök gyártására alkalmas mé­regdrága üzem maholnap teljesen készen lesz. De lépés­hátrányban vannak az úgynevezett kiegészítő alkatrészek, például a tokozások gyártói, s ugyancsak sziszifuszi mun­kával megy a hazai fogadóközeg élesztése, a lehetséges igényekből a valóságosak megteremtése. Példa bizonyára van még szép számmal. Am most már a megoldáshoz séma is akad, a rugalmas gyártó­rendszerekért összeállt, együttműködő tíz magyar intéz­mény szerződése. Esetükben egymásra találtak napjaink Bánki Donátjai, Csonka Jánosai. Mechwart Andrásai. De vajon mikor lesznek újabb aranycsapatok? Mert az idő sürget, ha nem lépünk, akkor túlságosan is nagyot ve­szítünk ... G. L. I írnia távlatai ! Gyakran és szívesen idé­zik magyar vegyészek Men­gyeiejevet. Hogy tudniillik szénhidrogéneket fűtésre használni annyi, mint pénz­zel tüzelni. Az orosz kémikus megállapítását többszörösen igazolta a petrolkémia fan­tasztikus világkarrierje. A fejlődés idehaza is látvá­nyos volt. Legjellemzőbb \ példa erre az. hogv míg | 1970-ben 12.82 kilogramm ! volt a/, egy lakosra vetített i ..műanyagfogyasztás', addig j 1982-ben már meghaladta a | 35 kilogrammot. Sajátos el­I lentmondást takarnak a számadatok, mert ez1 a 35 , kilogramm mindössze fele, j egyharmada más- nyugat­; európai ország egy főre ve­tített felhasználásának. És nemcsak itt találkozunk el­lentmondással. hanem egész petrolkémiai iparunkra jel­lemző. Hazánkban a 60-as évek végétől számíthatjuk a vegy­ipar fellendüiéset, de már a kezdeti lépések megtéte­lekor nyilvánvalóvá vált: csak az élen járó. a való­ban fejlett technika alkal­mazásával. csak a gazdasá­I gosan működtethető üze­j mek építéséve! lehet ered­i ményt elérni. Ez az előrelá­j tás ma is kamatozik, a ter­j melőberendeaések döntő | többsége korszerű. Ez ideig | 48 milliárd forintot kapott beruházásokra az ágazat. ! Ebből több alapanyaggyártó ! üzem épült, egyebek mellett I/eninyárosban olefin-, a Borsodi Vegyi Kombinát­ban pvc-üzem. A termelés zavartalanságát más egyez­ményekkel kiegészülve, a magyar—szovjet olefin­egyezmény biztosítja. A gyártott alapanyagok egy részét itthon dolgozzák fel. másik részét exportálja az ország: a Szovjetunióba szállított mennyiségért pél­dául másféle műanyagot es vegyipari terméket kapunk cserébe. A hazai petrolké­miai termelés értéke tavaly elérte a 40 milliárd forintot, összegezve: a központi fej­lesztési program • eredmé­nyeképpen nőtt a termelés, a hazai felhasználás, az ex­port. javult a petrolkémiai termékek külkereskedelmi mérlege, vagyis figyelemre nieltó sikereket könyvelhet el .magának az- ágazat. Csakhogy komoly gondok vannak ..házon belül": ér- j dekellentélek a vállalatok I között. Sok vitát okoz a ter­melési vertikumon belül a nyereség megosztása. A meglevő érdekellentétekkel magyarázható, hogy szá­mos. a népgazdaság számá­ra fontos fejlesztés belföldi együttműködés, kooperácio tulajdonkeppen sikertelen volt. Mindezeken túl a má még világszínvonalú 'beren­dezések. gépek szinten tar­tására csupán az állóeszkö­zök értékének egy-két szá­zalékát fordíthatják a válla­latok. És nem kell közgáz­éi ásznak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, ez az összeg szinte semmire sem eiegen­' dő. Különösen a petrolké­miai iparban, ahol a korró­zió óriási pusztítást végez. Akkor hogyan tovább".' Kiutat jelenthet részben a feldolgozottság növéiése. .Aligha kell magyarázni, hogy a magasan kvalifikált termék magasabb összegért értékesíthető szerte a világ­ban. Más szempont i.s a fel­dolgozottság növelését szor­galmazza. Figyelmeztető' jel például, hogy idén az alap­anyagok ára tonnánként át­lagosan száz dollárral csök­kent a világpiacon. Másik ok: egyezménvben vállal­tuk. hogy mindaddig szállí­tunk a Szovjetuniónak eti­lént. amíg elkészül saját üzemük, ezt követően vi­szont itthon marad évente Növelni a feldolgozottságot 130 kilotonna etilén, és to­vábbi 60 kilotonnát átve.­szünk partnerünktől. A fel­gyülemlő alapanyag sorsat csak egy lehet: fel kell dol­gozni. Erre készülve, meg­született a döntés: políetir lén gyár épül a Tiszai Ve- ' gvi. Kombinátban. Előrejelzések szerint a petrolkémia fogalomkörébe tartozó valamennyi termék­csoport előállításában to­vábbi növekedés várható — világszerte. Mindezek fi­gyelembevételével, érdek­azonosságra törekedve ko­szul az ágazat a VII. ötéves tervidőszakra. Előzetes el­képzelések szerint több be­ruházás valósul meg a kö­. vetkező években Mindent egybevetve: vannak távlatai a magyar petrolkémiának. Mcgyar—lengyel árucsere • Ambrus János magyar, és Wladyslaw Gwiazda lengyel külkereskedel mi mi n iszter­helvettes szombaton Buda­pesten. a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírta az 1985. évi magyar—lengyel áru csere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet, amely több mint 950 millió rubelés köl­csönös szállítást irányoz elő. Kivitelünknek több mint egyharmadát képviselik kü­lönböző járműipari termé­kek, azután bútor, mező­gazdasági termék, cipő sze­repel. Behozatalunkban je­lentős értékű szén. koksz, kén, só, számítógép és FIAT 126 P személygépko­csi szerepel. Már lételemük a sport Túl vagyunk már azokon az időkön, amikor vita folyt j arról: milyen korban lehet elkezdeni a sportolást. Szs­! rencsére arról sem kell győzködni az embereket: eg$szsé­I gük megóvásahoz rendszeres testmozgás szükségeltetik. I Hogy tegyünk is érte valamit, az mar más kérdés. Nagy László képriportja azt a nemzedéket mutatja be. amely — remélhetőleg — mar olyan alapokat kap. ami végigkíséri őket életükön. Nekik — jelen esetben a Kodály téri álta­lános iskola sporttagozatos kisdiákjainak — már létele­rr.üklíé válik a sport, s ezek a mosolygós arcok annak ..védjegyei", hogy később is szívből szeretni fogjak a spor­tot. Hogy most még hibás egy-egy mozdulat? Kijavítja Banálhy tanár bácsi . . . Hogy időnként még a tornacipő befűzése is gond? Istenem, azt is meg kell tanulni... Hogy mind eközben netán élsportoló is válhat néhányuk­ból? Hogy talán közöttük „rejtőzik" a jövő egy olimpiai vagy világbajnoka? Hm, az már csak ráadás.

Next

/
Thumbnails
Contents