Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

WL DM 86 Szombat, 1984. november 24. MAGAZIN Találkozások Az üvegtechnikus A Retek utcai buszmegállónál gyakran ácsorogtam kicsinyke (garazsból kialakított) műhelyének kirakata előtt. Érdekes, kacskaringós formájú laboratóriumi csövek, lombikok, fokmérők es más, üvegből készült termékek mutogatták magukat. Az ajtó fölött tábla: Haibach József üvegtechnikus, üvegműves. Korábban az. üveges munkákról, esupán az ablakok üvegezése jutott eszembe, később volt alkalmam megfigyelni egy törékeny fiatalasszony mindennapi munkáját. Még a benzines öngyújtók idejében volt, hogy a szomszédos menyecske benzines wmpul Iákat készített és forgalmazott. Csodáltam, hogy a picinyke üvegben levő benzin soha nem kapott lángra, nem robGartf föl. amikor a gázcső kékes lángja főié tartotta, hanem tnkább meglágyult az üveg, és a végén szépen összeheggedt. Kérdeztem a mestert, hogyan tett Ovegtechnikus, üvegműves, hiszen nem mondható mindennapi foglalkozásnak. Elmondta, hogy ezt a szakmát szülőfalujában nem láthatta, tapasztalhatta. Gyomán született. „Sváb származék az apám, de az «nyám régi magyar dinasztia tagja volt." — Hogyan és mikor találkozott az üvegtechnikával? — Az üvegből készült dolgokat, mint termékeket veszi észre az ember. Például az iskolai kémia órákon, . vagy a karácsonyfa üvegdíszeit csodálgatja. és így útjára indul a kíváncsiság: vajon hogyan készülhetnek ezek? Mert egyébként mit tud, lót a falusi gyerek az üvegből. Azt, hogy átlát az ablakon, vagy hoz az apjának az üvegben bort. Ennyi kevés a fantázia megmozgatásához. A mester tanárosan magyarázgatja a pályaválasztás oksági összefüggéseit. Pedig ő maga igen nehezen talált rá saját útjára. A gyomai gyerek örült, hogy a vasútnál alkalmazták, a csabai állomónan szolgált, igen sokat utazott „De kérem, melyik fiatalember szereti, ha se szombatja, se vasárnapja ninca." Viszont kicsiny kora óta vonzotta a népművészet, a kézműipar. — A fölszabadulás után gyakran rendeztek úgynevezett „vidám vásárokat", ahol fazekasok, bőrdíszművesek. keramikusok mutatták be termékeiket. Akkor •nekem már eszembe jutott, hogv üvegbőt is lehetne szép dolgokat készíteni, és az előbb említett mesterekkel együtt megjelenni a nyilvánosság előtt Még fiatal voltam, amikor a neon föliratok ÍR megjelentek, azután már nem voSt maradásom a vasútnál. Fölmentem Budapestre és jelentkeztem a neon gyártóknál. — Egyszerű és sima út. — Nem volt az olyan egyszerű. legalább hatvanan jelentkeztünk, harmincat vettek föl. Előbb fötvetélizni kellett kézügyességből. Plasztikusan bemutatja Haibach József, miként kellett egy ¡hosszú ceruzát, majd egy üvegcsövet forgatni mind a két kézzel, de úgy. hogy a rudacska „fordulatszáma" arányos legyen, aztán gázláng fölé tartottók a fölvételi darabkát. „Olyan alkotások születtek, hogy a kedve is elszállt az embernek. Ebből Jóska, nem lesz szakma." Persze a mesterek jobban látták, hogv kinek milyen az ügyessége, s kiből lehet mester. — Milyen képzés következett? — Valójában ez szakmai tanfolyam. átképzés volt. Remek ember keze alá kerültem, aki sokoldalú, különleges képességű szakember volt. Az üvegmüvesség minden területét., a laboratóriumi berendezéseket, dísztárgyakat és neonbetflket, föliratokat egyformán el tudta készíteni A szakma minden csínjátbínját ismerte és gyakorolta. Amikor befejeztük a tanulmányokat. harmincból négyen maradtunk. — Ez nagyon rossz arány. — Arról van szó ugyanis, hogv valaki ebbe a szakmába vagv gyorsai, beletanul, vagy fogja a krlapját, és továbbáll. — Emlékszik az első munkájára? — A Lenin körúton, a Vörös Csillag mozi föliratát készítettem társaimmal. Ma ja az lathato az Muzsikáló Prága A „száztornyú Prága!" „Arany Praga! „A művészetek városa!" „A zene városa!" Ilyen és még ki tudja hány hasonló elragadtatott jelzővei illették már Csehszlovákia szépséges fővárosát! Aki ott járt, bizonyára elismeri, hogy a dicsérő szavak találóak és igazak. Az Óváros elbűvölő hangulatú, girbe-gurba szűk utcácskái, emberléptékű pompás palotái, terei, az ezüstös. susogó vizű Moldva számtalan ékes diadémjával a karcsú hidakkal, s a bámulatosan szelíd, kedves hattyú- és sirálycsapatok, vadkacsák tömegével, a Kampó fa prágai Velence) varázslatos látványa, a Malá Strand (a Kis Oldal) pazar évszázados épületei, s a fenséges királyi cárban, a Hradzsinban az égig szökellő grandiózus, kőcsipkés csoda, a Szt. Vitus székesegyház, mind megannyi „megállj"-t parancsoló hívogatás. És a XX. század emberénele — a világ minden tájáról ide áramló — nyüzsgő, tarka áradata eleven életet lehel az évezredes történelmet mesélő bájos, gyönyörű városba. épület homlokzatán. Persze olyan, mint az öreg fejsze, hol a nyelét, hol a fokát cserélik, de megmarad öreg fejszének, így áll a mozi fölirate i6. — Miért nevezik önöket technikusnak? Hiszzen éppen olyan mesterség, mint bármelyik más, melyeket a szakmunkástanulóiskolákban oktatnak. — A korábbi megnevezés maradt a köztudatban, mint például a fogtechnikusoknál. Különben a hivatalos megjelölés üvegműves. Fölpergeti az eseményeket Haibach József. Szerette ugyan a fővárost, de nagyobb önállóságra vágyott, s kapóra jött egy miskolci cég hirdetése, hogy önálló üvegtechnikust keresnek, aki betanít kezdőket is a mesterség fogásaiba. Több jelentkező közül ót választották. Áttelepült az északi városba. A semmiből hoztak létre egy neonföliratokat készítő üzemet. Nem is oly régen még őt tanították, most 6 lett a tanár. Ügy tűni, hogy a miskolci kirándulás végleges lesz. — Mégis Szegedre jött, miért? — A szegedi egyetem keresett üvegtechnikust, és elszerződtem a JATE-hoz. Persze a lakóhely és az állásváltoztatás egyáltalán nem jelenti azt. hogy természetéből fakad a jövés-menés. Családi körülmények vezették Szegedre. Gyerektelenek voltak, s úgy adódott. hogy magukhoz vették egy fiatalasszonyka kétéves fiát és tízéves kislányát. A gyerekek anyja egyedül élt. majd később megbetegedett, és elhunyt. „Nehéz miliőből kerültek hozzánk a gyerekek. A gyámhatóság emberségesen intézte az ügyeket, de a volt környezet, s ismeretségek hátrányosak voltak. A változás csak előnv lehetett a gyerekeknek." Különben is a leányuk érettségi után a szegedi egyetemre került • medikusnak. s mint első osztályú kosaras itt tudott sportolni. Nézem a műhelyét és kérdezek: — Most mégis önálló, nincs az egyetemen. — A JATE csak szerződéssel alkalmazott Laborfelszereléseket készítettünk. Kértem, hogy mellékfoglalkozásként engedélyezzék az öriallÓ6ágot is. Az nem volt járható út. Igazukat nem is vitatom. hiszen bármikor gyanúsítható lehet az ember, hogy ott maszekol. 1981-ben váltottam ki az ipart, azóta mindent készítek. még gyerekkori álmaim is megvalósítom, s gyakran hívnak népművészek, kézművesek társaságában bemutatókra, vásárokra. Nézegetem a műhely berendezéseit: csiszológép, vákumszivattyú, fűtőtranszformátor. gázstekker (kézi és asztali, olyan a vége. mint a hegesztőpisztolyoké). A mester előhúz egy üvegcsövet, a gázláng fölé tartja, forgatja, majd finoman fúj egyet a csőbe, és megjelenik egy szabályos gömb, kis csipesszel hozzáér a gömbhöz, szív a levegőből, majd újra fúj és kész egy karácsonyfadísz. Ez igen egyszerűnek tűnik, mégis különös tphetség kell hozzá. Ahogyan a laborfölszerelések készítéséhez is: automata büretta. gyorslepárló és más egyedi darabok elkészítése a mesterség magasiskolája. „Az ember idegrendszere irányítja a munkát, előbb reagál, mint az elképzelésem, elhatározásom, hogy most hogyan is kellene. Mire eddig eljutok, kész a kívánt fordulat." Szépek az üvegműves dísztárgyai. lámpaburák, gyertyatartók, szelencék, borlopók, ékszertartók és mások Egv idős néni régi üvegszeieneét hozott a műhelybe. talán meg lehet javítani. A mestertől elköszöntem GAZÜAGH ISTVÁN Október végétől a magyar és a cseh zeneművész-szövetség jówoitából nemcsak a város kínálta megszámlálhatatlan sok látnivalóban gyönyörködhettem, hanem a kortárs cseh zenében is. A -MA zenéje" címmel rendezték meg azt a nagyszabású hangversenysorozatot, melynek előkészítésén már 1980 óta dolgoztak. Ez, egyik legreprezentatívabb eseménye volt. a már év eleje óta tartó „cseh zene évé"-nek. 1984 ugyanis igen sok cseh zeneszerző ünneplését teszi lehetővé, mivel vagv születési, vagy halálozási évszámaikban fordul elő a négyes szám. így például Smetana 1824-ben. Janácek 1854-ben, Josef Suk 1874-ben született, vagy Smetana 1884-ben és Dvorak 1904-ben halt meg, hogy csak a legnevesebbeket említsem. A koncertek szervezéséből igen sokan kivették részüket, így a kulturális minisztérium, a cseh zenei társulatok; a köznevelési intézmények. tanácsok, s a cseh Zenei Alap is. Am a hivatásos muzsikusok mellett nem maradtak le az amatőr zenészek sem. Mivel a teljesség gondolata volt a vezérelv, valójában a zene minden műfajában működő muzsikus bekapcsolódott e már-már mozgalomnak nevezhető értékes ténykedésbe, melynek célja, hogy a zene minden területén egy még magasabb minőségi szintet érjenek el. A Ma zenéje koncertjein a legfrissebb cseh kompozíciókból kínáltak ízelítőt, csupa olyan művekből, melyek az utóbbi években készültek, vagv kiemelkedő sikert arattak. Nemcsak az országon belüli, hanem a nemzetközi kulíúrkancsolatok létrejöttét, illetve erősítését, is igen fontosnak tartiák, s énpen ezért hívtak meg több külföldi megfigyelőt. Így Ausztria, a Német. Demokratikus Köztársaság. Jugoszlávia. I-engyelország. Bulgária s Magyarország küldött muzsikus képviselőket. Prágai tartózkodásom idején a „Ma zenéje" nagyzenekari koncertjei már lementek, de így is tökéletes képet kaptam a cseh zenei életről, hogv zömében kamaramuzsikát hallgathattam. Október 28. volt csak kivétel, amikor is a Divadlo na Vinohradech (Színház a szőlőkben) aranyozott ékszerdoboz szépségű pompás termében a Szövetségi Belügyminisztérium Központi Fúvószenekara mutatkozott be. A zenekart a legmagasabb állami díjjal, a „Vörös Csillag" kitüntetéssel jutalmazták, s emellett az ..Alkotás Érdemrend" birtokosa is. A mintegy 60 tagú fúvósegyiittes impozáns hangzással, nagvon tisztán s pontosan játszott. Természetesen a katonazenekarok szórakoztató zenéjét, a változatos hangszerelést!, üde polkákat, kermgöket. indulókat, de mindezt a legmagasabb színvonalon. Ugyanazon a napon, az 1100 főt befogadó, igen jó akusztikájú Dvorák-terem ben hallottunk egy remek kamarakoncertet. Kiemelkedő élményt nyújtott Ladislav Kutaknak (a Cseh Zeneművész Szövetseg főtitkára) basszusklarinetra, brácsára, zongorára. ütőkre és szoprán hangra írott, „A harcos feleségének panasza" című müve. A vokális és hangszeres zenéhez egyaránt kiváló érzékkel nyúlt, s a korszerű hangvételű, izgalmas kompozíciót egészen kiemelkedő előadásban hallottuk. Érdemes megjegyezni Brigi ta Sulcova szoprán dalénekesnő nevét, akit a kortárs zenék nagyszerű, igen szuggesztív előadójaként ismertünk meg. A koncert másik nagy felfedezése a Due Boemi di Praga! Josef Horák, a duó egyik tagja, akit „a basszusklarinét Paganinijé"-nek kereszteltek el az USA-ban. s aki elképesztően „mindent tud" hangszerén, s partnernője a zongoránál, Emma Kovárnová. Ilyen nagy tehetségű. ritka hangszeren játszó művészt igen elvétve hallunk. Kivételes élményt jelentene a magyarországi közönségnek is, ha játékát megismerhetné. A színes programú koncerten még egy pompás regisztrálásé, impozáns orgonafreskót hallottunk Klement Slavickytól, s Ivo Jirasektől egy gusztusos cimbalomdarabot s még néhány színes kamarazenét, a Due Boemi de Praga. s más művészek előadásában. A további kamarakoncertek a varázslatos szépségű Mala Stranán. a gazdag díszítésű, tükrös hangverseny-. azaz » lovagteremben, a Waldstein-palota épületében voltak. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a mai cseh zene általában igen magas színvonalú. összességében figyelemre méltóbbnak érzem. mint például a múlt századi cseh zenét, amikor is néhánv kiemelkedő komponistán kíviil nem volt érdemleges, illetve ismert szerző a külföld számára Azóta felnőtt egy új nemzedék, aki igen megbízható mesterségbeli tudást, fantázia- és invenciógazdag kompozíciók széles választékát képes nyújtani, s akit érdemes lenne nálunk is megismerni. annál is inkább, mivel nem is kell messzire menni értük. Nem tiporják a hallgatóság idegeit embertől elrugaszkodott hanghatásokkal, zörejzenékkel, a dallamot is merik vállalni, mégis roppant korszerű, friss hangulatú, elmélyült gondolati tartalmakat hordozó, embert gazdagító zene. amit alkotnak. J. Pauernek. a prágai zeneakademia professzorának például igen sok tehetséges tanítványa fut a cseh zene élvonalában. Kubik is az ő tanítványa volt. s az 1950-ben született Otomár Kvech is. akinek az Átváltozások című érdekes szimfomettáját hallottuk hegedűre s vonÓ6 hangszerekre. Igein tehetségesen és finoman ötvözi a hagyományos, s az aieatorikus zenét. Pavei Hula nagyszerű hegedűs szólistaként mutatkozott be a magánszólam előadójaként. Nagyon jó harsonaművész Karel Zelenka is aki Josef Mafcej Szonáta harsonára és 12 vonóshangszerre című művét látszotta, de igen figyelemreméltó volt az Eduárd Fischer irányította Suk kamarazenekar is. amely Vladimír Tichy Szimfónia (No. 2.) 15 vonósra című művét mutatták be remekül. Nem véletlen, hogy a cseheknél még az ételt is zenei hasonlattal dicsérik. „To je koncert'" (Ez egy koncert!). Azaz az étel is, ha ízlik, olyan ió. kellemes, pompás, mint egv szép koncert. Azt is mondják „Co Cech. to muzikant" „Ami cseh. az muzsikus". Nem „aki", hanem „ami", figyelmeztetett kedves tolmácsnőnk, mikor azt hittem, hogy talán magyartalanul fordított. Éppen azáltal, hogy „ami"-t mondanak, fejezik ki. hogy a cseheknél a hétköznapokat ls, azaz mindemt áthat a zene. nagyon szeretik, s értik is a muzsikát. Az sem véletlen, hogy a múlt században a magyar városi és színházi zenekarókban a német zenészek mellett éppen a cseh muzsikusok ültek. Azóta is kiválóan képzett zenészeik vannak minden műfajban. Kiemelkedő zongoristák — mint például Frantisek Maxián. a fiatal, sugárzóan tehetséges, csupa ideg, robbanékony művész, aki szenzációsan játszotta el Lubos Fiser kiélezett kontrasztoktól hatásos, jó zongoradarabját. De nem egv kitűnő vonós és fúvós szólistát, kamaramuzsikust ismerhettem meg az egy hét alatt.. Közülük is kiemelkedik a Prazak kvartett. Kilenc éve játszanak együtt, bejárták Nyugat-Európát, s igen dicsérték a magyar Takácskvartettet, akikkel egyszer Hollandiában közös műsoron léptek föl. Fantasztikusan kidolgozott összjátékuk tökéletesen lebilincselő hatású, szinte foszforeszkált a levegő körülöttük, színtiszta zenét keltettek életre Jindrich Feld kitűnő kvartettjének előadása során. Ami pedig nemcsak csodálatra. de irigységre is sajdított, hogy a mai zenének a fiatalok mellett legalább akkora korosabb közönsége is van. Az öszszes koncert telt ház előtt hangzott el. számtalan lelkes, szimpatikusán értő, idősebb, s fiatalabb hallgató előtt. Sok koncertterme is van Prágának. s ráadásul a hajdani szépséges főúri paloták szintén remek hangversenytermeket nyújtanak s ott vannak a gyönyörű templomok is! A Prágai Tavaszon Kívül még több állandó zenei rendezvénye is van a csehszlovák fővárosnak. Ilyen a minden évben látogatható „Űj alkotások hete", ami mindig a múlt évi termést reprezentálja, s „Az ifjú művészek és zeneszerzők fesztiválja", mely szimfonikus és kamarazene-bemutatók helye. Karlovy Variban is ..Ifjú pódium" címmel a fiatal zeneszerzők és előadók mutatkozható ik be évente. A zenekari fésztivál is rendszeresen ismétlődő esemény. A Cseh Zeneművész Szövetségnek évente általában 130 rendezvénye van. És ha már zenével jóllakott a vándor, nem kell sokáig keresni, hol öblítse le az élményeket Az U Fleku (itt mérik a legjobb barna sört), a Schnell. A két macska, a Vikárkc és ? többi kedves, barátságos hangulatú vendégfogadó kikerülhetetlen. A Pilseni sör — tündéri tolmácsnőnk szerint — a legegészségesebb. sőt méa orvosság is. Igaza volt. Az Aranv Tigris pilseoi.ie. a pikáns sörsa.ittal, kevés pirospaprikával megszórva. apróra vágott vöröshagymával. vékonyka szelet vajjal és barna kenyérrel To je koncert!" . B ERÉNYI BOGATA