Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

Szombat, 1984, november 17, Csongrádi képesiap Csongrád megye városait bemutató sorozatunk végére maradt a névadó település, a Tisza és a Körös talalkozási pontja. halászok, kubikosok egykori faluja, ipari és mezőgazdasági munkások, érteimiségiek, vissza-visszatérő művészek mai kisváros-. Ahol a természet épp oly bőven meri a szépségeket. a romantikus hangulatokat, mint amilyen szorgalommal és szerelettel formálja városát lakossága. A képeslapok nem tudósíthatnak az élet minden rezdüléséről, de talán a négy évtized legfontosabb eredményeit. mozgatórugóit felvillanthatják. Városszeretetből milliók Csongrád epp olyan Tisza-parti város, mint Szeged, csak sokkal kisebb a területe. Lélekszáma valamivel tóbb mint 23 ezer, várostörténete a honfoglalásig, sőt. a hun vezér. Attila koráig bizton vezethető vissza. Olyan település ez, amelynek mai arculatát az elmúlt negyven év, annak is iobbára a második fele átformálta, de a település atmoszférájában. vonzerejében benne van a régmúlt idők szenvedesei árán örökölt helyszeretet Szegedhez hasonlóan — bár a körülmények nem azonosak — csak a őO-as évektől kezdve bontakozott ki az a gazdasági fejlődés. s vele együtt a városiasodás^ mely Csongrádot kiemelte múltjában gyökerező elmaradottságából. Amikor a város 1944. október 12-en fölszabadult, akkor sokakban megerősödött a remény, hogy új. a réginél sokkai jobb élet teremtődhet. A kommunista párt létrehozásához azok kezdtek hozzá nyomban, akik 1919ben a direktórium tagjai voltak. A szervezésben élen jártak: Nagy Ferenc. Turí Mihály. Eke Pál. Nagy Antal. Lajos Mihály, Lackó Mihály. Lajos József. Szecsényi Ferenc, Varga Pál. A magyar kommunista part 1944. november 26-an tartotta zászlóbontó ülését a Csemeghy (ma: Lenin) u 8 szám alatti épületében. A politikai élet élénkülése mögött elmaradt a gazdaság megújulásának üteme, a város nehezen tudott kiemelkedni nehéz helyzetéből. Jól mutatja ezt a földosztás alakulasa. A város hataraban csak egy nagyobb birtok volt, 1411 kataszteri hold területtel. Földet 1941-en igenyeltek. de csak 5l)7-en kaptak, mivel 2236 kh földterület állt rendelkezésre Jó néhányan elköltöztek a városból, hogy földet kaphassanak A kubikosok az országba szétrajzottak, sokan Pesten kaptak munkát. A fiatalok egy része pedig más városokban gyökeresedett meg, ahol munkát és lakást kaptak. E település történetének izgalmas és mozgalmas időszaka az elmúlt negyven esztendő, kiváltképp az 1960—1970 közöttiek, amikor az iparosítás hozta lendület, a mezőgazdaságnak nagyüzemivé való válása okozta társadalmi mobilitás. átrétegződés a városkép átformálásában is korszakos fordulatot eredményezett. A visszaáramlás csak a 60~as evekben kezdődött meg Csongrádra. amikor az iparosítás nagv lépésekkel megkezdődött, s új munkahelyek és munkaalkalmak teremtődtek. A Fűtóberben, vagy ahopv kezdetben nevezték, az ÉM Altalános Szerelő Vállalata csongrádi segédüzemében megkezdődött 1960 augusztusában a termelés, de nem a mai. a Szegedi és a Szenlesj út találkozásánál levő hatalmas üzemcsarnokban. Balogh László nyugalmazott igazgató. aki hosszú éheken át állott az épülő, formálódó, gyarapodó gyár élén. s nvolc éven át e város országgyűlési kénviselőie, ekképp emlékezik az indulásra: — A városi tanács az eevkori villahvtelenet engedte át erre a fontos célra. A/ első év végén már 180 dolgozót számláltak. A második esztendőben tovább nőtt a létszám, s természete«en a termékek iránti igény. Ezért, a vállalat vezetői elhatározták: új helyen, új üzemet éoítenek. Erre • célra a városi tanács a régi vásártér területét adta oda. Be sem fejeződött az építkezés, amikor az új falak között megkezdtük a termelést. A csarnokok három szakaszban kerültek, három korszaka ez a gyárnak ... Az iparosítást sürgetővé tette, a 60-as évek elején az • a tény, hogy még 1962-ben is több mint 2400-an eljártak innen dolgozni, vidékre. A bútorgyár fejlesztése, a Tisza Bútoripari Vállalat létrejötte (1960-ban) kedvezően hatqtt a város élénkülő gazdasági és társadalmi életére. A megszüntetett téglagyár területét birtokba véve megteremtették a korszerű konyhabútorgyártás feltételeit. A város politikai-társadalmi életében meghatározó helye és szerepe lett -. TBV-nek, mert ennek a több telepes vállalatnak itt jött létre a központja. Ez, mini szellemi energia, kisugárzódott a várospolitikára is. Mindkét nagyüzem — a Fűtőber és a TBV — jelentős részt vállalt és vállal magára ma is a városépítő társadalmi munkákból. A Hódiköt üzemének létrehozását (1967-ben) az a körülmény kényszeritette ki, hogy a nők — többnyire szakképzetlenek — nem találtak számukra megfelelő munkát. Kellér Jánostól. az üzem vezetőiétől — aki pártmunkásból lett gazdasági vezető — kérdeztem: ó és fl vele egvütt kezdő sok-sok csongrádi asszony mit is bizonyított be9 — A nőket foglalkoztató csongrádi üzem telepitése az 1966-os megvei pártértekezleten fogalmazódott meg. Az értekezlet egyik szünetében beszéltem erről Árvái Jenővel, a Hódiköt akkori vezérigazgatójával, és dr. Varga Józseffel, városunk akkori tanácselnökével, hogv a vásárhelyi székhelyű vállalat és a csongrádiak igénye találkozhat. Gyorsan peregtek azt kővetően az események, mert 1967. április 18-án. délután 2 órakor megkezdődött a termelés. 95 dolgozóval. Még abban az évben 350-re nőtt a létszámunk. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az aszszonyok, lányok a főzőkanál mellől, a mezőgazdaságból, vagy az iskolapadból jöttek. Belőlük kellett olyan kollektívát nevelni, akik képesek nyolc órán át fegveimezetten dolgozni. Sikerült, de olvkor eszembe 1ut, honnan is indultunk. Az első időkben nem volt ritka, hogy nagy garabolyokkal jöttek be. s 8 óra tájban engedélyt kértek, hogv a tojást. a tvúkot kivihessék a közeli piacra . . . E helyen nem elemezhető mélyebben. főbb összefüggéseiben sem. hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél sokkal dinamikusabban íeilődő. mind több és jobb minőségű terméket kibocsátó ipar miképpen hatott a kisvárosi ember tudatára, érzelmi áltaootára. Jól emlékszem arra a közgyűlésre, amelven a helyi Vas- és Fémipari Ktsz egvesiilt a fővárosban működő Mirköz ipari szövetkezettel, s Csongrádon modern üzem felépítését jelölték meg célul., A csongrádi származású elnök. Rév I"ván ,— aki egv ciklusban a várost kénv'selte a parlamentben —olv lendületlel tudta magát belevetni a munkába, hogv másokat is magával ragadott. A 60-as években kellettek a nyugalmat fölborító. a lassú 'épegetés híveit ostorozó emherék. A közéletben, a testületi üléseken — néldául a városi tanácsban — mind igényesebben fogalmazódtak meg a közügyek: az igények, a kételyek. a követelmények. A város egészét figyelők ezért sürgették a mezőgazdaság fölzárkózását a település fejlődésének iramához. A hagyományoktól, a megszokott élet- és munkaritmustól a mezőgazdaságban tudtak leglassabban elszakadni. A városkép megújulása azok számára mond sokat, akik itt éltek, vagy akik 1965 előtt jártak itt Átépült a gimnázium épületétől a bútorgyárig tartó főutca; a Szentes és a Szeged—Csanyteiek felől érkezők ipari üzemek sora mellett haladnak el, melyek mind az elmúlt húsz esztendőben épültek. Kiépülteik a közművek. a földgázvezetékek — 1968-tól van vezetékes földgázszolgáltatás — csaknem az egész várost behálózzák.A város vezetőinek nem kis erőfeszítése árán csak néhány tízemeletes ház épült a városközpontban, a Dózsa György téren. A városrekonstrukció nem járt együtt a meglevő városszerkezet széttöredezésével. Ez a város hagyományaiban is tetten érhető, mert •Csongrádon a belváros a Köröstorok i üdülőterülettel szomszédos óváros, ahol a régi. a középkori város élményével lehet találkozni. Amikor a település kinőtte ezt a szűk terűletet, akkor terjeszkedett, s létrejött, a mai városközpont.. Az utóbbi negyedszázadban Bökény — az élő és a holt Tisza közötti területrész — épült be. mely az óvároshoz és a városközponthoz egyaránt közel fekszik. Ez a város az ipartelepítéssel kapott lendületet ahhoz. hogv kimozduljon évszázados mezővárosi elmaradottságából, és összkomfortos településsé valbasson. A Szentesi úton. a városba érkezők felé fordulva áll a kubikosszobor, melv » múltra emlékeztet. Amikor 1966 j augusztusában, az első csongrádi napok alkalmával adott interjújában a város tanácselnöke tömören és lényegretörően fogalmazta meg a rendezvénysorozat lényegét: önmegismerés és vonzerő. A vonzerőbe beleértették azt. hogy a város kinyitja kapuit, vendégeket vár. idegenforgalmat akar. A célokat jól határozták meg. A Körös-toroki üdülőterület fgházas kempingjébe visszatérő külföldi, nyugati országokból érkező turisták hosszabb időt töltenek, nemcsak megpihennek. A népi építészeti értékeket őrző belvárost ugyancsak az idegenforgalomnak a szolgálatába állítják, k régi épületek <új funkciója: vendégház. Kisváros Csongrád, az is akar maradni. 'Kisváros, ahová érdemes elutazni pihenni, ahol a főutcai üzletsor olykor nagyvárosi választékot kínál. Még lemaradásban levő vendéglátás egy kicsit fékezője a nagvobb mozgásnak, hiányzik a szálloda is. Az elmaradott mezővárosból nemcsak iparilag megerősödött városképileg megszépült, megújult település lett az. elmúlt 40 évben, hanem szellemileg is értékesebb Iskoláiban iténves az oktatás és a nevelés, a csongrádi művésztelep — melvnek lelkes szervezője Aranyi Sándor — sajátos légkört1 teremt: Az értelmiség. az ide költözöttek egv részé vállalja a települést, magáénak érzi fr>—"áiia. A városszeretet eddig 200 milliót érő társadalmi munkája mellé úiabbak gyűlnek. A hely varázsa? Jó szervezés? Azt hisz°m. mindkettő. (A képen: Bökény városrész egy részlete — A szerző felvétele.) BÁLINT GYULA GYÖRGY Magyarország fényképeken V

isszhangra lelt a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére a Hazafias Népfront alul kezdeményezett országfényképezési akció. Első és rendkívül ígéretes jele, hogy a népfront, a KISZ KB. a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, valamint a váci FORTE-gyár júniusban közreadott közös felhívása gyakorlatilag hazánk valamennyi településére eljutott. Már az első kézzelfogható eredményekről is megérkeztek a hírek a HNF Országos Tanácsához. Mórahalmon. Csávolyon és Esztáron például már fényképsorozatokon rögzítették a +aíu fontosabb útjainak, belterületének mai, jellegzetes arculatát. Mintegy maradandó emlékül az utókornak: ilyen volt pátriánk a 20 század 80-as éveinek elején, a felszabadulás után negy évtizeddel. Püspökladány utcáin is elindultak az amatőr fotósok, a népfront társadalmi aktivistái. Szigetbecsén a nemes vállalkozáshoz sikerült fővédnökül megnyerni a világhírű fotóművészt, André Kertészt, aki e vidékről származik. Állandó kiállítást rendeztek be képeiből. A HNF Országos Elnöksége mellett működő Honismereti Munkabizottság — ak akció szervezője — ez ideig nyolcezer tekercs fekete-fehér kisfilmet — ebből háromezer a FORTE adománya volt — juttatott el az ország legkülönbözőbb részeibe, az érdeklődőknek. Egyéneknek, közgyűjtemények munkatársainak, tanácsi dolgozóknak, munkahelyi közösségeknek, városszépítő egyesületi, művelődési otthoni fotószakkörtagoknak, vállalati szocialista brigádoknak, mindazoknak, akik késznek mutatkoztak résztvenni az akcióban. S ha ez kevés lenne, további film is rendelkezésre áll, bár... Az eddigi érdeklődés arra utal, hogy a társadalmi összefogásra az akció kiteljesedésekor anyagi vonatkozásban is szükség lesz. S az nem is fog késni. A „Magyarország fényképeken, felszabadulásának 40. évében" akcióval ugyanis — többek között — messzemenően egyetértett a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is, olyannyira, hogy levélben kérte a megyei tanácsokat, támogassák azt. Jó néhány megyei tanács — például Bács-Kiskunban, Somogyban — máris mozdult... E

" rthető a júniusi felhívás kedvező visszhangja, a meglepően nagy érdeklődés. A magyar kultúrtörténetben ehhez hasonlo. nagyszabású, a társadalmi erőkre építő vállalkozásra még nem volt példa. A hazai tudományosság hosszú idő óta éppúgy fájdalmasan észleli a múlt Magyarországa rendszeres képi ábrázolásainak hiányát, mint a közéleti tevékenységnek mindazon ága, amely igényelné valamilyen vonatkozásban a múltba visszanyúló ismereteket. Igaz, az utóbbi száz évben hatalmas mennyiségű, legkülönbözőbb technikájú felvétel készült városainkról, falvainkról. ám ezek szétszórtan létezve többnyire csak nehezen lelhetők fel. S amelyek meg is vannak, rendszerint a településnek csupán egy-egy híres épületét, műemlékét, terét, vagy egybefoglaló városképét ábrázolják. Végképp nem örökitődtek meg azonban a falvakban, a községekben azok a terek, utcák, amelyek tán kevésbé festőiek, talán különösebb figyelmet sem érdemelnek, de mégis hozzátartoznak életünkhöz, amelyek a szülőfalut adják, s amelyek akkor válnak fájdalmasan kevéssé számunkra, ha már nincsenek. Ha olykor a felelőtlen területrendezés, de inkább a torvényszerű fejlődés-fejlesztes letörli a térképről. A mostani akció arra sarkall, hogy készüljenek az ország minden településéről — kivéve, egyelőre! a feladat nagysága miatt Budapestet és az 50 ezer főnél népesebb városokat — olyan fényképsorozatok, amelyek megőrzik a jövő számára a falvak, nagyközségek ma látható arculatát. Nem csupán egy-egy reprezentatív épületet, létesítményt, hanem az- adott emberi környezet lehető legteljesebb képét, azt a mindennapi falut, ahol lakój 1984—85-ben dolgoztak, tanultak, pihentek, szórakoztak, vásároltak, sportoltak. Ezek a tudományosan is hasznosítható eredeti dokumentumok bekerülnének a helyi gyűjteményekbe, helyük lenne a megyei levéltárakban, vagy más hasonló jellegű közintézményekben, s a teljes, országos anyagot megőrzi majd az Új Magyar Központi Levéltár. A

„Magyarország fényképeken, felszabadulásának 40. évében" akció még csak első, biztató lépéseit tette meg. hogy akár mozgalommá váljék, am. ha a folytatás is hasonló lesz a, kezdetekhez, érdemes lenne a jövő év tavasza után is ébren tartani. A Hazafias Népfront Országos Tanacsánál a kesőbbiekre is vannak elképzelések. Az összefüggő falufényképekhez jól illeszthetők lennének például a központi közösségi funkciót betöltő épületekről készített egyedi képek. Meg lehetne, meg kellene örökíteni a műemlék vagy műerrüékjellegű, városképi jelentőségű épületeket, jellegzetes régi házakat; emléktáblákról, szobrokról, ritka síremlékekről is kellene felvételt készíteni: általában mindenről, amit a helyi közvélemény megörökitendónek tart. S be lehetne a fotómasinával a kertekbe, az udvarokba, a szobákba, a műhelyekbe, a gyárbelsökbe is menni, s ügyes és lelkes fotósnak, amatőrnek, vagy éppen a közösség érdekében cselekvőkész fényképész kisiparosnak is témát kínálhat a templomtornyokbol, magasházakbál, várbá6tyákról lencsevégre kapható látkép. .. Másik, következő lépésként valamilyen formában, módon a városok arculatát is meg kellene örökíteni. A fővárosban, mint hírlik, a városszépítő egyesület már most, a 40. évforduló alkalmából szeretne valamilyen méltó megoldást találni. D. G. Andrássy Lajos Anakronizmus Ködös-ködösebb ez a táj itt Szándékot, arcot eltakar még valami hártya-szürke kárpit Mielőtt végképp messze mennék elmegyek kicsit, elmegyek Hívnak egvkori tiszta fények nvílt-homlokú baráti tájak Érzem: amint az útra lépek mintha felhők főiébe szállnak sasok ... Egy kicsit elmegyek Megyek frissítő szél eiébe hoznám, hozhatnam bárha vélem tisztító sodrát visszatérve .. . Ügy kell jövőmmel szembenéznem hogy elmegyek, most elmegyek. 3 ?