Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

32 Szombat, 1984. november 17. Találkozások A társadalmi munkás Érdekes pozíció: társadalmi munkás? Vannak ilyen emberek. magam is bizonyíthatom. Andrássy Lajost sokan ismerik Szegeden. « velem együtt mondhatják. hogy a társadalom embere. Valószínű magánügy: együtt jártunk a Madách utcai polgáriba. Ifjú titánok voltunk, nem is szerettük egymást útjaink is elváltak. Tegező viszonyban vagyunk, de magázódjunk; kívül állok hajdani gyerekvilágomon. — Hogyan alakult a gyerekkora? — kereteztem Andrássy•61. Három újságoldalt mondott el hirtelenjeben. Hosszan mesélt a «snládfáról A dédapáról, a nagyapjáról, ald asztalosmester volt Orosházán. Édesapja viszont mint kiváló vasasszakember került a szegedi Csonka gépgyárba, majd a dohánygyárba. Lajos szerette volna követni «pia mesterségét. A polgári wtán a felsőipariba tendált Akkoriban egy esztendeig gyakornokoskodni kellett á technikumi fölvétel előtt. Bejutott a szegedi kenderbe. Agocsi János es fTonök Gábor volt a mestere, i — S akkor? — Belebuktam a szakmába — imondja Andrássy Lajos. — Egy vörösréz anyagból fusiztam öngyújtót. Kirúgtak, s elkerültem ¡Benkóczi mester műhelyébe. Ez a háború végén történt. A fémipari fölvételim sikerült, de azt a tanévet már nem indították. Nagyon bántott a dolog, de mit tehettem. Fociztunk a felsővárosi grundon, a Bihari utca sarkánál. A tanárok mondták: —Gyepe jövőre. Az elet sodra gyorsabb volt a tanári elképzeléseknél. A felsőipari iskola hadikórház lett. Oda irányították, s írnokoskodott. Kok csúnya dolgot látott és tapasztalt. Valószínt), hogy az étet árnyoldala nem keserítette el. i Tizenhét éves korában jelentkezett a szerveződő honvédségnél Föl te vették, de — az élet fintora — újra a hadikórházba irányították. Bosszús tehetett, — Tanulni szerettem volna viTa Relét em ben — mondja. — A fémipariban viszont azt mondták, hogy várjak legalább egy esztendőt. Nem bírtam ki azt az egy évet... Merre, hova? Visszaperget egy nagyon régi filmet. Montja, mondja ... Tudom. hogy sokan, magukra ismernek:' detektív akart lenni. Tanult angolt, spanyolt, gyorsén gépírást. Ennyit a legjobb detektívek is tudnak. Az üzleti szeltem sem állt távol tőle. Mivel apja a dohánygyárban dolgozott, a fizetést cigarettában kapta. S ott volt az infláció. A fústrudakért akár aranyat is adtak. A Lajos gyerek megpakolt egy koffert cigivel, s a vagonok tetején utazott Budapestre. Háromszoros áron adott túl a portékáján. S látott egy cégtáblát a nagykörúton „Janda nyomozóiroda". Csöngetett, de ajtót senki sem nyitott, a vonat viszont indult vissza Szegedre. Idehaza várta a MADISZ. A fodortelepi szervezet titkára lett. S azután? Az előbbi kérdésre is jóm a válasz: I — Elmentem rendőrnek. Komócsin Illés bácsi szervezett egy zászlóaljnyi csapatot Tolna megyébe. Velem volt Kelemen Miklós. a Bellányi testvérek, Sági Pali és mások. Emlékezetes a hajdani ..szűrés", kerestük a búj káló fasisztákat, háborús bűnösöket. Nem voltam jó renddőr. hol a fogdában, hol szolgálatban találtak Hazajöttem Szegedre. és apám révén fölvettek a dohánygyárba Udvari munkás voltam, majd tűzőr. Untam a dolgot és fölkerestem az igazgatót. Mondtam: — Nekem négv polgárim van, adjanak jobb beosztást. — Rendben — mondta az igazgató, és bérelszáimolonak nevezett ki. Üjfeht órákig beszélgettünk a korabeli életről. Csak hallgattam és magam is emlékeztem. Andrássy Lajos és társai kultúrrsoportot, tánckart, énekegyüttest szerveztek, „emhákát" indította kj Ne felejtsük el, hogy az ötvenes évek legelején jártak. Építették a laktanyákat: „Jöjjenek a fiatalok a hadseregbei" Ment Lajos barátunk is. A Petőfi Politikai Tiszti Iskola növendéke lett. De nem lett belőle igazi katona. Gyomorbetegséggel vitték kórházba, operálták és leszerelték. A DISZ szegedi szervezete örömmel fogadta, sőt a népfrontszervezet is kérte segítségét. Mindenki tudja, hogy milyen évek és hónapok voltak 1955 és 1956 idején. Amikor az ellenforradalom véget ért, a felsővárosi kultúrotthon vezetője tett. Közjáték: „Maga ávéhás százados volt! Tűnjön el..— „Honvéd voltam, ne rágalmazzanak!" — Azután? — Újból jelentkeztem rendőrnek. Nem igényelték közreműködésemet. Szerveztük a pártot. Kuriózum: megalakítottuk a szegedi MAFISZ-bizottságot (Magyar Forradalmi Ifjúsági Szövetség). Titkára voltam a szervezetnek. Beszélgetésünk során a történelem lapjai peregnek. Csak bólintgatni tudok, hiszen egy rajvonalban meneteltünk. Viszont azt is tudja mindenki, hogy Andrássy Lajos, aki világéletében a társadalom harcosa, munkása volt. verseket is írt és ír. .Tudom, hogy a fodortelepi Madisz „faliújság felelőse"-ként jelent meg első költeménye, ott a faliújságon. Nagy élmény volt tanúsíthatom. Rákérdezek: — Melyik volt az első igazi verse? — A Tisza tájban jelent meg 1955-ben. — Kötetek? — Az első 1959-ben látott napvilágot. szegedi kiadásban. Azután jött a második kötet hatvankilencben, a Magvető adta ki, hetvenegyben a Szépirodalmi, a negyedik kötetet )6 a Szépirodalmi gondozta, s az ötödiket most adták nyomdába. Tudom, hogy nyugdíjban van. A szeme világát ronlotta — rontották — el. Volt irodalmi folyóirat főszerkesztője is. Manapság társadalmi munkát végez, szeretettel. Versei ma is napvjlágot látnak, folyóiratokban, napilapokban. Éppen negyedszázada volt, amikor a „Szegedi fiatalok antológiájában" jelentek meg költeményei. ..Mint a rakétát, akkor lőttek ki a pályára." — De mit csinál manapság? — Segítek az ifjúsági mozgalom kutatását végző csoportnak. A Csongrád megyei haladó ifjúsági mozgalom történetét dolgozzuk föl az utókornak. — Ez mit jelent? — Az 1660-as évektől napjainkig keressük és kutatjuk a környékbeli történelmet, a fiatalság megmozdulásait. — A ma fiatalságának mit mondhat, adhat Andrássy Lajos? — Magam és társaim ott voltak az első ideiglenes szegedi Tisza-híd építésénél. Örülök, hogy két korszerű híd ível át a folyón. Igyekszem aktív szerepet játszani: tagja vagyok a városszépítő egyesületnek. Mondom, favorizáljuk a fiatalokat, építsenek olyan maradandó létesítményeket, amelyeket száz esztendő múlva is dicsérhetnek. — Ha most lenne tizennyolc éves? — Akkor js azt nézném, hogy mi a legfontosabb. Tenni valami jót, valami' maradandót, valami nemeset, ami a jövőre is megmarad. és meghatározó lehet. Sajnos az idő rohan, nem vesz tudomást a mi érzelmeinkről. S hol vannak már azok az idők? Mit is mondhatok én Andrássy la jóssal együtt? „Csak a szépre emlékezem ..." GAZDAGH ISTVÁN Kisközösségek művelődése A

különböző társadalmi szervek és mozgalmak — elsősorban a Hazafias Népfront — keretében az utóbbi években országszerte olyan kisközösségek alakultak, amelyeknek a tagjai a közös érdek, a közös érdeklődés, az élet minőségének javítása iránti szándék jegyeben tataitok egymasra. Életűnk egyre jobban privatizálódik. az emberek egyre inkább magukra maradnak, behúzódnak a saját csigaházukba: a sok munka után mar se idejűk, se erejük arra. hogy ápolják a barátságot. hát még hogy közösen gondolkodjanak, cselekedjenek. Igaz, régóta vannak már például ifjúsági klubok, ám azok is túljutottak virágkorukon. a hetvenes évekbeli nagy mozgás lecsendesedett: a KISZ Központi Bizottsága az idén fölül is vizsgálta helyzetüket. más célokat • akar kitűzni eléjük, igyekszik megújítani őket. Ugyanúgy kisközösséget szeretne teremteni. mint a Hazafias Népfront A nagyobb közösség, a nemzet ugyanis csak a kisközösségek révén működhet. Akárhová nézünk, mindenütt a kisközösség óhaja bukkan elö. Hogy éppen mostanában erősödött föl ez a szándék, az korántsem nosztalgia — életbe vágó kérdés. A falvakban, főleg gazdasági okok miatt, még most is csökken a lakosság, pedig — íme. az egyik alföldi falu ábrája —: „Községünk arculata, külső képe szinte teljesen megváltozott az elmúlt negyven esztendő alatt. A nádtetős, vályogfalú házak úgyszólván teljesen eltűntek, s helyettük korszerű lakóépületekből kialakult új utcasorok állnak. A község valamennyi utcája szilárd burkolatú, vezetékes ivóvízellátás van. a közművelődés rendelkezésére korszerű klubkönyvtár áll. a közoktatás megfelelő körülmények között folyik." Ezt a képet a Hazafias Népfront helybeli községi bizottsága festette abból az alkalomból, hogy csatlakozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának április 30-i felhívásához, amely a felszabadulás negyvenedik évfordulójának társadalmi munkával való megünneplésére szólította fel a falvakat meg a városokat. Az eredeti felhívás, tegyük hozzá mindjárt, azonban hamarosan módosult, s néhány cselekvőkész község a társadalmi munka mellé a valóságos közösségek létrehozatalának a szükségességét hirdette meg. Abban az alföldi faluban, amelynek önarcképét fölvillantottuk, sok minden korszerű. De vajon mekkora az a klubkönyvtár, hányan járnak oda. mi van benne, milyen könyvek, s milyen igazából az élet? V

an-e ott közösségi élet mint a régi olvasókörökben? Főleg a szegényparaszti agrár olvasókörök, a munkásotthonok. olyanra mutattak példát a század végén, a századfordulón. amelyet ma is érdemes volna megszívlelni, új módon íóltamasztani. A Hazafias Népfront azt javasolta a falvaknak, a városoknak, hogy mintájukra kíséreljék meg az egész község, az egész kerület vagy egy-egy lakótelep igényeit kipuhatolni, fölmerni. s a könyvtárban v.agy a művelődési házban ..közösségi hazat" teremteni. Akár kuglipálya, biliárdasztal is lehet benne, miért ne. de főleg az egész lakosság életmódját fejlesztő-alakító, a művelődés. a kultúra egészét szolgáló létesítménysor. Már kevés az. hogy minden utca szilárd burkolatú. Hogy ennél többre törekedjünk, azt * Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusa és az Olvasó népért mozgalom tavalyi gárdonyi konferenciája fogalmazta meg. A könyvtáraknak egyre kevesebb az olvasója, a művelődési házakat egvre kevesebben látogatják: mind a kettő mindenkié, igazából tehát senki sem érzi magáénak. Az az elképzelés is fölvetődött. hogy esetleg még művelődési egyesületek létrehozatalával is meg lehetne próbálkozni. Tagdíjat szednének, s az olvasókör a közösségi ház magamaga fönntartásához pénzzel is hozzájárulna. Ez a gondolatsor akár életképes, akár nem. az mindenképpen rokonszenves benne, hogv el kellene érni: az emberek magukénak tekintsék a művelődés. a közösségi élet színhelyeiül szolgáló létesítményeket: a művelődési otthont, a könyvtárat, a sportpályát, a játzoteret. tehát minden olyan közösségi terepet, amelyet „intézményesílettsége" folytán a lakosság nem érzett eléggé belülről is magáénak. S a kisközösségek életének mi lenne az értelme? Mi lenne a cél? A Hazafias Népfront kisközösségi munkacsoportjának a tervéből idézünk: ..A szervezett közösség es az azt alkotó egyének társadalmi és személyes boldogulásának segítésére, a szocialista életmód alakítására, a tartalmas, harmonikus. egymás becsülésére épülő együttélés alapjainak erősítésére, az emberi környezet védelmére. kulturált fejlesztésére, a természet és a társadalom törvényeinek-törvényszerűségeinek — vagyis a tudomány eredményeinek — megismertetésére és az ember szolgálatába állítására, a szépség felismerésére és megbecsülésére, a nemes emberi tulajdonságok, mint a segítőkészség az igazságosság, a türelem, a példaadó cselekvőkészség értékként való elismertetésére..." törekednének. N

éhány község népfrontbizottsága az • idén nyáron már össze is gyűlt, elhatározta, hogy , efféle művelődő kisközösség magvát létrehozza. Csendben dolgoznak, a községek nevét ezért nem is emiitettük. Már városrészek is jelentkeztek. Ezt a kezdeményezést a közelgő negyvenedik évforduló teremtette, de azzal, hogy semmiképpen sem kötődhet egyetlen jubileumhoz, csak akkor van értelme, ha anélkül is élni fog. GYŐRI IMRF. Klauzál Gábor emlékezete Száz éve kiadott, öreg könyvet lapozgatok (Reizner János: A régi Szeged. Burger G. kiadása). és a következőket talalom benne Klauzál Gáborról: Klauzál már ekkor (az 1830-as években) az alsóházi követek legünnepeltebb publicistája volt. a kinek nevét Deák Ferenczével együtt emlegették. A polgárság legnagyobb része csak névről ismerte, a mennyiben itt lakott, a nagy piaezon volt háza s nagy úrnak tartották a vármegyében. Még a communilásbeliek is többnyire csak annyit tudtak felőle, hogy »szörnybn okos ember* és *igen szépen tud beszélni*, — no meg azt. hogy ö indítványozta s ö vitte keresztül, hogy a közlegelöre kihajtott lábas jószágok után leaelöbér fizettessék. a miért is a jószágtarto gazdák ugyancsak haragudtak reá." Pesten született. 1804. november 18-án — 180 esztendeje. A neves szegedi Klauzál család másodszülött gyermeke. Bátyja, Imre (1799—1847) a kiváló növénynemesítő a magyar mezőgazdaság fellendítésének adta rövidre szabott életét. A fiatalabb fiú. Gábor jogot tanult, majd ügyvédként kapcsolódott be a politikai életbe. Deák Ferenc pártjában, mint a reformellenzék tagja jelentős szerepet vállalt az ország iparosításának eLőbbre vitelében. A múlt század harmincas éveiben három alkalommal képviselte Csongrád vármegyét az országgyűlésben. A dicsőséges napok őt is a nemzeti megújhodás táborába szólították, és a Batthyany-kormányban a földművelés-, iparés kereskedelemügyi tárcát kapta, amiről a szeptemberi válság idején lemondott, majd a politikai élettől visszavonult. A Deák vezette Felirati Párt programjához 1861-ben kapcsolódott. és ekkor választották meg Szeged képviselőiévé, aminek iaen nagy odaadással tett eleget. Klauzál, mint minden haladó politikus, igen nagyra értékelte a mérnöki munkát, s egyik aradi útja alkalmával kötött ismeretséget korának jó nevű építészével. Margitay Gáborral (1810—1889) — ő építette ki a csodálatos borszéki gyógyfürdőt —. s megbízást adott neki a szeged—csongrádi takarékpénztár épületének tervezésére. Margitay a megbízást elfogadta és az igen jól sikerült tervek alapján az épület hamarosan elkészült. Egészen a hatvanas évek végéig ez volt Szeged és vidékének egyetlen stabil pénzintézete. amely legalább annyira ellenállt minden korrupciónak, mint maga az épület az 1879-es árvíznek. A kitűnő bemutatkozást követően Klauzál további megbízásokat szándékozott adni Margitaynak. de anyagi okok közbeszóltak. Az 1904-ben épült (Baumhorn Lipót tervei szerint) jelenlegi OTP-székház helyén állt a korábbi épület is. Magát az intézményt. a szeged—csongrádi takarékpénztárt a hitelügy megteremtésére Klauzál 1845ben alapította meg Szegeden. Nevéhez fűződik Széchenyi István 183.3. évi szegedi látogatásának előkészítése, a tiszai QŐzhaiózás 1845-ben történt megindítása. de az első jelentősebb ipari- létesítmények létrehozásában is nagy szerepet vállalt. Klauzál Gábor lakóháza a oai. volt lengyel-palota helyén állott. A jómódú Prezetska Vencel gyógyszerész szőke és kék szemű. Mária nevű leányával egy szegedi bálon ismerkedett meg. majd vette feleségül. Klauzál Imre és Prezetska Vencel közbenjárására választották meg 1828-ban Klauzál Gábort Csongrád megye aljegyzőjének és táblabírójának. Szegeden élt. kistétényi birtokán gazdálkodott, és az ország nagy ludású államférfija volt. akit tisztult erkölcsi felfogásunkkal ma is nagyra értékelünk. A már korábban megromlott egeszségi állapota elég hamar véget vetett életének. 61. eveben halt meg. Szegeden. Itt. a Belvárosi temetőben temették el. én búcsúbeszédet Osztrovszky József, a méltó küzdőtárs és Eötvös József, az egykori minisztertárs mondott. Ma is meglevő síremlékét Vastagh György alkotta. A teret, ahol egykor lakóháza állott. 1874ben róla nevezték el. Lakóhelyét a ház Kelemen utcai oldalán 1907 óta emléktábla örökíti meg. csgk nagy kár. hogy napjainkra a tábláról semmi sem olvasható le. A Várkertben. a régi Stefánián levő mellszobrát halálának 40. évfordulóján 1906-ban állították fel (ifj. Vastagh György alkotása). Érdemes még megjegyezni, hogy a családnak 1855 óta jelentősebb. saját nevelésű erdője volt. amely Klauzál-erdö néven vonult be 1886-ban az állami kezelésbe vett erdők sorába. Egyének és intézmények értékét azzal mérhetjük leghitelesebben. hogy mennyit és hogyan tudtak megvalósítani azokból a feladatokból, amit egy nép kiszabott rájuk, vagy önként vállaltak. Nagy személyiségeink elismerésre méltó sorában most Klauzál Gáborra, a haladó szemléletű államférfidra i emlékezünk, születésének 180. évfordulóján. BÁTYAI JENŐ