Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

86 Péntek, 1984. október 12. Tanúk beszélnek Meghirdettünk tanunkban 1984 elejen egy „pályázatot": jelentkezzenek olvasóink közül azok, akiknek személyes emlékeik, élményeik vannak Szeged felszabadulásáról, az új élet megindulásáról. Mintegy negyven választ kaptunk. Sokan tanulmánynak beillő terjedelmű írást küldtek, másokat személyesen kerestünk meg. A termés gazdag. Szeged felszabadulásától az ország felszabadulásáig (október 11-től április 4-ig) tervezzük a visszaemlékezések közlését. Mai első összeállításunkban a történelmi nap hangulatát megragadó írásokból adunk közre egy csokorra valót. A beküldött írások és emlékek történeti hitelességét nem vizsgáltuk. Néhány epizód azonban bizonyára vizsgálódásra késztet történészeket is. A felelevenített emlékekkel ismét gazdagabb lehet a históriai ismeret Szeged jeles napjairól. Malinovszkij „masinisztja" Az 5-ös őrszoba Az én életem egy hosszú regény. 1898. május 8-án születtem Szegeden. Szobafestő és mázoló mesterséget tanultam. Élhettem volna békés polgári életet, de nem volt hozzá semmi kedvem, a lelkiismeretem és szocialista meggyőződésein vezette az életemet, utamat. Most a város fölszabadulásának napjáról, napjairól kívánok beszélni, s nem a korábbi mozgalmi munkámról. Sokat katonáskodtam, többször is behívtak, de amikor 1944. október 7-én is hozták a SAS-behívót, azt mondtam: elég volt, sehova, hiszen semmi értelme az egésznek, hamarosan ideérnek a szovjet csapatok, s nekem itt a helyem. Fogtam magam, és kerékpárra ültem, elindultam otthonról. Még a feleségemnek se mondtam el a tervemet, mert előre semmit sem tudhat az ember. Ha keresnek, legalább csak annyit mond majd, hogy elmentem a katonasághoz, mert behívó jött. Ellenkező Irányba fordultam a sugárúton, Horgos felé karikáztam, és Alsótanyán húzódtam meg Csúcs József tanyáján, akivel az első világháborúban együtt szolgáltunk. Barátom szívesen befogadott. A szovjet csapatok akkor foglalták el Horgost, és lassan szerveződtek a Szeged elleni támadásukhoz. Fz október 10-én, délután 4 órakor volt Elhaladtak a csapatok, s én is újra fölpattantam a biciklimre, hogy megyek haza. A mellékösvényeken jöttem a Mat.y-ér felé, de ott egy lelket sem láttam. Bai nélkül, rejtőzve értem a vágóhídi rámpáig. Ott viszont azt láttam, hogy egy magyar katonai alakulat lövészárokba húzódik. Parancsnokuk zászlósi rangot viselt Még átfutott az agyamon, hogv szólok neki, minek csinálják, hiszen nár óra. és elsöprik őket. De nem szóltam, akár agvon is lőhetett volna, mint dezertőrt. Este értem haza. A feleségem kerek szemeket meresztett Hát te? Nem vagv katona? Mondtam, hogv merre jártam, el se mentem a laktanyába. Október 11-én hajnalban egy harckocsi állt meg a házunk előtt. Kukucskáltunk kifelé, azt hittem, németek, de ahogy jobban nézem, látom ám. hogy ötágú csillag van ráfestve Kimentem hozzájuk. Kérdezgettek, hogv német tisztek, vagv katonák vannak-e a házban. Válaszoltam nekik, hogy senki az égvilágon. El berregtek a temető szélénél, de amikor világosodott, egvie többen jöttek. Foglyokat is kísértek. Én is elindultam a ..Sóhajok hfct.ia" alá. ott voltak már a többiek is. akikkt 1 korábban kapcsolatban voltam. A pártmunkában. az. illegalitásban Komócsin Illés összekötője voltam, nála jelentkeztem azon a napon is. Ö szervezte a polgárőrséget. Engem az alsóvárosi területre irányított. A Dobó utca 38. számú házban korábban rendőrség volt. ott szerveződött meg az alsóvárosi polgárőrség, az lett az ötös őrszoba, én pedig a szolgálatvezető. A Boszorkány-szigeten szedtük össze a magyar katonák által elhagyott Manlicher-puskakat. Egy kicsit megszakítom a polgárörségben végzett munkát, mivel másnap, október 12-én a Magyar Kommunista Párt első alsóvárosi alapszervezetét is megalakítottuk a Róka utca 21. számú házban. Az a Csonka-féle ház volt, de a lakók elmenekültek. és üresen állt. Mint festőszakember, magam hoztam rendbe azt az épületet is, meg az 5ös őrszoba helyiségeit is. Az alakuló ülésen megválasztottuk a vezetőséget. Az 1944. október 12én fölvett jegyzőkönyv szerint ezt a névsort jegyezük föl: 1. Böresök István malommunkás, 2. Gera Ferenc szobafestő kisiparos, 3. Makra Sándor kőművessegéd, 4. Széli Sándor férfiszabó kisiparos, az alapszervezet titkára, 5. Szőke József kubikos, 6. Zsótér József kőművessegéd. Visszatérve az 5-ös őrszobához, általában álló őrséget és portyázó őrséget szerveztünk. Az emberek eleinte értetlenül figyelték a fejleményeket. Általában féltek, amin nem is lehetett csodálkozni, hiszen mi mindent mondtak, s csak ijesztgették az embereket a kommunistákkal, az orosz katonákkal, a csajkarendszerrel. Néhányan még nekünk is oda-oda szólongattak, „S mi lesz veletek, ha visszajönnek a németek?" Magyarázni kellett, hogv új világ kezdődik, és nem jönnek vissza sem a németek. sem a régi világ. Demokrácia lesz Nehezen jutottunk élelemhez, a városban is alig volt. A polgárőrség tagjainak a tanyavilágból hoztunk húst, és lisztet, krumplit. A szovjet városparancsnok két katonát vezényelt az 5-ös őrszobára segítőnek. Az egyiket Vaszilijnak, a másikat csak egyszerűen Pétörnek hívtuk. Vaszilij mondta, hogy csak határozottan végezzük a munkánkat. Hízót vettünk, kifizettük. Ott a helyszínen levágtuk, földaraboltuk. még kolbászt, és hurkát is töltöttünk. A lisztet a Hajós-féle pékségben cseréltük, majd kenyeret is ott vásároltunk. és ón éget is adtunk, hogy mindenki egyformán vásárolhasson. Lassan, de megindult az élet. Embereket toboroztunk a vasúti híd ideiglenes felépítéséhez. Még egy teázol is nyitottunk a szovjet katonák számára az állomásnál. Én festettem föl a cirill betűket egy deszkára: „Csajnaja Knmnata". Később megszervezték a rendőrséget, a közbiztonság rendbejött. Pontosan egv év múlva, 1945. otóber 10-én hagytam el az 5-ös őrszobát. és viszszatértem civil foglalkozásomhoz. 1956-ban. az ellenforradalom ideien fogtam óira fegyvert, majd a munkásőrségben szolgáltam. Mo«t 86 éves vagyok, s egyetlen volt polgárőrtársam olykor meglátogatom az úi lakott lepen. Zsótér József kőművessegédet. aki nálam is idősebb, de akkor, negyvennégy őszén együtt alakítottuk meg az alsóvárosi pártszervezetét. S még annvit Zsótér Józsefről, hogv ő építette, készítette el az első szovjet emlékmüvet. a hősi halált halt kalonaknak tisztelegve. Elmondta: GERA FERENC (Szeged. Faragó u. 2L) — Hason csúszva egy fehér asztalterítőt tűztünk ki fehér zászló gvanánt a városháza erkélyére ... október ll-ik napjára virradtunk akkor. Hűvös szél fűit. kísértetiesen imbolygott a fehér lepel, hol kinyúitózva feszült, hol ernyedten csüngött. Egyszerre csak hatalmas detonáció remegtette meg a városháza ablakait. Én ekkor érkeztem vissza a Zsótér-házból. s egvből rohantam le édesanyámhoz, aki * az ottani oincében keresett menedéket. Hoztam a hírt: no. közúti hidunk már csak voit. .. Vagv fél óra múlva úiabb robbanás, csak éoDen távolabbról: az algvői híd búcsúia hallatszott... Nos. hát ígv kezdődött... Akitől a fenti mondatok szár»maznak. életének emlékeit több vastag kötetben. írásban rögzítette. (Minimális módosítással innen származnak a fenti és az ezután következő részletek is.) Hargitai Andor a Bácskában. Adán született, s 1906. óta Szeged lakóia. Előbb a MAV-nál. maid — 27 éven keresztül — ..a városnál" dolgozott. Volt vámtiszt és pénztárnok. ..iroda-főtiszt" és segédművezető, ma már természetesen jó deje nyugdíjas. Idén késő ősszel tölti be nvolcvanhatodik életévét. — Bíbor színben megjelent a hainal azon a napon ... Csak nagv néha lehetett hallani meszsziről egv-egv lövést, ágvúbuffanást. Tudtuk, hogv órákon belül a városban lesznek a gvőző hadsereg katonái. Kora reggel enyhe szél támadt, sápadt, gvűrött. kialvatlan arccal éppen felfelé iöttem az óvóhelyről, amikor az első harcost megpillantottam. Anvám is előkerült. Bácskaiak lévén. valamennyire tudtunk szerbül. ígv ..dobro iutro" köszöntéssel üdvözöltük azt a fiatalembert. aki a később olv iól ismert dobtáras géppisztollyal körülnézett a városháza előcsarnokában. maid szó nélkül kisietett. Valamivel később eav talpig bőrruhás-börkesztvűs. ötágú csillaggal díszített, vörös tányérsapkás tisztféle lépkedett a lépcsőn, nvakában térkéntáska kezében lövésre kész pisztolv. Észrevett bennünket. Üdvözöltük. Megsimogatta anvám arcát. és azt kérdezte: „Nem félnyi. anyuka?" „Nem én. magvarok vagyunk", hangzott a válasz. A tiszt kezet fogott velünk, és ¡ndult. de azután visszafordult, és megkérdezte. mi ez a ház. Gorockaia uorava. feleltem. Mosolygott, viszszaintett és már el is tűnt... Andor bácsi emlékiratköteteiben. a Morzsákban az egvik legérdekesebb. akár tán históriai dokumentumszámba is vehető, annak sem akármilven részlet azoknak az időknek egvik fontos szereplőiére vonatkozik: — Nehéz leírni, mit éreztem, amikor megtudtam, hogv a Szegedet felszabadító hadműveletek vezetőie. Malinovszkij marsall nálunk, a Tavasz utca 18 B szám alatti. Fazekas-féle házban szállásol. Geokocsivezetőie. egy bizonyos Andrei közölte ezt. akivel aránylag ió ismeretségbe kerültem. Vacsorávai fogadtuk (csirkeoaorikás volt), utána arra kért. vigvek fel neki a szobáiéba egv atlaszt. A magvar térképről jelölte be a maga katonai térképébe az utat. amin a csapatoknak tovább kellett haladniuk. Másnap már kora reggel eltávozott, és csak késő délután ért vissza, a feién iókora gézkötéssel. Kérdeztem. nem fái-e. ne kössük-e át tisztával. Csak intett. hogy nem kell. Két napot töltött öszszesen a házban. de kitűnő. igazi katonaembert ismerhettünk meg benne . . . — Másnap reggel megint úgy ébredtem, hogv nagyon keveset aludtam. Bizony, az efféle akkoriban elég mindennapos volt... Láttam, hogv Andrei már az utcán a marsall kocsi iával bíbelődik, amelyik sehogy sem akart elindulni. Odamentem hogy segítsek akkoriban már volt vezetői engedélvem értettem is valamit az autókhoz. Mondom Andreinek. szedie ki a gvertvákat gvorsan. kipróbáltam őket. az egyiket kicseréltettem vele. mert nem „adta le" a szikrát. Azután már indult a masina. Andrei meg közben sürgetett: siess a főnök észre ne vegve. hogv segítettél, mert abból bai lehet. . . Igen ám. de a marsall észrevette machinációinkat rrtert már époen iött az emeletről lefelé mi meg éppen búitunk ki a motorháztető alól. Rögtön rám csapott, azt mondia: ..Tü masiniszt. avtomobil masiniszt. nvet?" Hiába mondtam, hogv én csinovnyik vagyok a gorockaia uoraván. masina-oiszátvel. molim tóvári« genverál. Tréfásan megfenyegetett az ui iával tü harósii masiniszt. viszlek magammal Moszkvába. Nem lehet, dadogtam a hadvezérnek. akinek mellén egvik vállától a másikig kitüntetés kitüntetés hátán ragyogott, nem lehet, magyarázgattam, nekem itt van az idős édesanyám, beteges is. nem lehet. továris genverál. Malinovszkij mosolyogva. nagyvonalúan legyintett: ugvan. nem bai. iön velünk ő is. Mosolygott, beüit az autóba, intett még egvszer búcsúzóul, és már vonultak az Izabella-híd felé. .. A házat őrző nvolc-tíz fegyveres is felkerekedett. és már csak én álltam ott anyámmal a kapu előtt... Elmondta HARGITAI ANDOR (Szeged. Becsei u. 47/B) „Betáncoltam a mozgalomba .. Még 1943-ban szúrta meg egvik osztálytársa a Tisza-parti kereskedelmi iskola tanulóiát. Öszi Józsefet egv gombostűvel, de az a parányi piros pont azóta sem felejtődött el. Mert hogv a diákcsínyből' nagv galiba lett. Ügy csitult a vihar, hogv megkérték a 16 éves fiú anyját. íratná tán át egvszem gyermekét egv másik iskolába. Csak mindjárt ide. Szabadkára. Hétvégi „hazaiáró lélek" lett hát a fiú. ingázott Szőreg és Szabadka között, még 1944 kora őszén is. Volt hogv a bombázás eLeiét az állomásról kifutó vonatból nézte, a vége már Szabadkán érte. Aztán egv vasárnap délelőtt, az ottani vasútállomáson bóklászva, feltűnt valami. Orosz szavak röpködtek a levegőben, s az egyik veszteglő vonatról szőregi haverjai kiabáltak le: csomagolt Jóska lehet, hogv anvádék is ezen a vonaton menekülnek... Mire a gondiát viselő családnál összekapkodta a holmiiát s visszatért az állomásra, a vonat már kifutott, úgv mondták, valamerre a Dunántúlra. Délután bánatában moziba ment. a vetítés végén, az utcán, egv oofon verte le fejéről a kötelezően viselt leventesapkát. A történelmi sorsfordulók ilven apró mozzanatként jelennek meg az ember életében ... A lezárt városból persze már nem iuthatott ki. s hetfk teltek eL mire az ottani oartizánszövetség oaoíria oltalmában hazaindulhatott.. Nagyot nézett a Teréz utcai naavnéni hogv hozzá kopogtatott be először. ..Anvádék otthon vannak, meni nyugodtan." És- ment. november 23-án. végig a Kossuth Laios sugárúton. Azt tudta, hogv pontonhíd vezet át a Tiszán, de azt nem seitette. hogv a körút sarkán maid átinti a túloldalra egv szovjet kiskatona. Többedmagával lónvergeket pakolt. aztán este hatkor véget ért a „robot". Az édesanvia összeesett, amikor meglátta. Akkorra már úi igazgatója volt a kereskedelminek. visszavették a régi osztályába, velük érettségizett. 1946 nvarán. ..Az volt a szerencsénk, hogv anvám dohánygyári munkásként a bérét dohányban, cigarettában kanta." Két cigarettáért ebédet, dohánylevélért minden szükségest vehettek. S élték a diákok — ha nem is gondtalan, de vidám — életét. A hazajövetele utáni hetekben, az egyik Madisz-bálon ismerte meg iövendő feleségét, s csöppent az ő révén az antifasiszta diákszövetség. s a Madisz fiataljai közé. „Táncolni iártunk a Lenin körút 15-be. aztán hogv a szövetség továbbköltözött a mai Juhász Gyula művelődési központ épületébe, mentünk mi is. Furcsán hangzik, de betáncoltunk a mozgalomba." Még diákként, negyvenötben kinevezték a rókusi körzet Madisz-titkárának. A Hét vezér utca 17-ből iránvították a tagság szervezését, a rendezvényeket ott gondolták ki. És iártak dalárdába. sportolni. .Nekem a foci. a teke. az asztalitenisz adta a legtöbb örömet. Akkor is. azóta is." Volt sporttiszt a Beliisvminisztérium kötelékében, és soortfelelős a MEDOSZ-ná! Elvégezte a testnevelési főiskolát, s a meevei tanácsnál is soortüevekkel foglalkozott. Ma a sport szeretetére tam'tia a 600-as ipari szakmunkásképző tanulóit. 1946. ianuár másodika óta taeia a pártnak. ..Maga előtt" — mondta e sorok íróiának — senki sem faggatott eddig arról, hogvan is éltünk. mit is végeztünk akkortáit." Elmondta: ÖSZI JÓZSEF (Szeged. Petőfi sgt 65.) — Dátumokra már nem emlékszem ... de még 1938-ban kezdődött. A Jósika utcában, ahol laktunk, volt egv cipész, ö mesélt nekem először a „vörösökről". a kommunizmusról. Ö adta az első röpcédulákat is a kezembe. Újságot árultunk, hozzá mindig egv röpcédulát. . . — Aztán iött a leventekorszak Nemcsak azért nem szerettem misére járni. mert nem voltam vallásos. A bennem már régóta gyökeret vert eszme is tiltakozott. Persze, nem babra ment a játék, ha nem voltunk ott a gyülekezőn. csendőr jött értünk, és mehettünk fogdát takarítani, csizmát, tisztítani. Egy vasárnapi misén a fogadalmi templomban feltűnően sok szurcnvos katona őrzött minket. (Valószínűleg 'október 8-án.) összenéztünk a barátommal, a szabadkai Nvi'tri Pistával: itt baj lesz! Lelépünk? PerLeventéből rendőr szel Az oltár mögött osontunk ki, mintha rosszul lennénk. Vágtában futottunk Deszkig. Egy árokban gubbasztottunk, aztán csatlakoztunk a szovjet hadsereghez (valószínűleg 9-én. akkor szabadult fel Deszik). Pista szerb tudásával, no meg kézzellábbal magvaráztunk nekik. Bejöttünk velük Szegedre. A Bertalan-szobornál (ez körülbelül a mai új híd úiszegedi lábánál állt) vertek pontonhidak A szegedi oldalon találkoztunk But.veriko alezredessel. aki bevitt a szovjet városparancsnokság főhadiszállására. a Kölcsey utca 11be. Tagja lettem a polgárőrségnek. már másnaptól őrjáratot tartottam. Kölcsey utca —Tisza Lajos körút—Híd utca—Kelemen utca—Kölcsey utca—Tisza Lajos körút—Híd utca—Kelemen utca—Kölcsey utca. . . — Aztán előbb a rókusi állomásra. majd a yagvállomásnál levő őrsre kerültem, rendőrségi állományba. Közösen őrködtünk a szovjet elvtársakkai. — Nem kerek még egyszer a háborúból. Az biztos, hogv ugyanígy e rendszer mellé állnék, de nem akarok újabb pusztulást. — Mi illegális személvek voltunk, papír, iratok nélkül, hiszen úgv szöktünk, lehat nem is lett volna más választásunk. — Ma is levelezek még régi bajtársakkal. Bár van olyan, akit mostanában nem talál már meg a levél .. . Elmondta: FARKAS VINCE (600-a.s Szakmunkásképző)