Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

6 Szombat, 1984. október 6. MAG HM ÍM A Miska bácsi fia H

úsz éve már biztosan van, hogy kiálltam az út szélére autót kunyerálni magam alá. Szabadságról jöttünk haza az esti gyorssal, megszokott mozdulattal fölhúztam a csörgőórát. hogy föltétlenül elérjem a Csabára menő reggeli vonatot, és lefeküdtünk. Csörgött is az óra, mint a parancsolat de akkor már a hasamra sütött a nap: onnan indult este. ahol valamikor két héttel azelőtt megállt. Ha fáradt az ember, más bolondság is megesik vele. Nem baj, van következő vonat is, ugorjunk csak bele gyorsan nadrágba, cipőbe, aztán fussunk. Kérem a jegyet Csabára, de csak Vásárhelyig adnak. Ez a vonat csak addig megy. Százan állnak mögöttem, tanakodni való időm nincsen, kérem a jegyet Vásárhelyig. Kiballagtam a város szélére, hátha megállna valaki a kocsijával. Meg is állt, a kútvölgyi tanító volt, és el is vitt a szanatóriumi bejáróig. Ott aztán állhattam még három órát, senki meg nem állt. senki föl nem vett. Időbe tellett, amíg rájöttem. fertőző betegnek nézhetnek. Aki engem még el is vinne, a betegségemet semmiképpen nem vállalja. Elindultam tehát gyalog. Csaba felé. Ha jött valami, fölemeltem a kezem, ő rám se nézett én is mentem tovább. Áldott jó ember volt, aki mégis fölvett, döglisztet szállított Vásárhelyről Orosházára Nincs semmi baj. nálam a menetrend, látom, megy egy oldalági vonat, csak el kell érnem. Nyomta a pedált a masiniszta, még láthattam is a vonatot, ahogy kihúzott az állomásról. Akkoriban még jobban hittem az értekezletekben, bántott a dolog. Kimentem Orosháza szélére is, de ott se vett föl senki. Szilaj haragra gerjedtem, visszaballagtam a restibe, megebédeltem, és a dél) vonattal mentem Csabára. Ezer mentséget kitaláltam, hogy fogok én • beállítani, de egyre se volt szükség: a pesti előadó is c^ékrtán kettőkor érkezett. De a fogadalom azért megmaradt, én többet nem integetek senkineK. Aki gyámoltalannak születik, gyalog fog meghalni. Most megint sietős a dolgom, de hazafelé. Megnézem a menetrendet, húsz perc múlva itt a busz. és ha jól kilépek, húsz perc múlva éppen kiérek a megallóba Busz és vonat nálam egyremegy, ennek is csak a farát láthattam. Nem baj, ez már főútvonal, itt úgy donganak az autók, mint a darazsak, majdcsak hazakeemergek valahogy. Soha nem jutott eszembe, hogy bárkit is megszidják. amiéit nem akar jót tenni velem, most se tettem Aki kocsit vesz, maganak veszi, nem az ismeretlen útonjárónak. különben is annyi a stopos mostanában, egyikmásik kanyarban az utat is elállják. Csakhogy ide a bölcsesség nem elég, nekem igazán haza kell érnem igen rövid idő alatt. Ingó-bingó csodakocsik és apró Trabantok én előttem mind egyformák: egyik se áll meg. Káin-bélyeget látnak talán rajtam? Ha engem biciklivel akárki megkérne, én biztosan elvinném. Eltelik fél óra, még mindig integetek. Ügy maradhatott már a kezem, vagy messziről is látni lehetett szerencsétlenségemet, egyszercsak megáll egy tehertaxi. Ki fogja ezt kifizetni nekem. ez az első gondolatom, de aki olyan bolond, hogy akkor is rágódik, amikor már gurul a kocsi, megérdemli a sorsát. Inkább beszélgessünk, mint húsz évvel ezelőtt. — Döglisztet szokott szállíta— Még nem volt szerencsém hozzá, de koszorút igen. Most is azt vittem Pusztaszerre. Fiatalember Magyar Ferenc, hozzám képest nagyon fiatal. Időnk is van bőven, beszélgetünk hazáig. Januárban kezdte a taxizást, azelőtt a postánál dolgozott hat évig. Ez a jobb. de nem ilyen esős-taknyos időben. — Törzsgárdatagként ugyanannyit kerestem, mint az, aki tegnap lépett be. Köszönöm, ebből én nem kérek! Legyen minden ember egyenlő a másikkal, ha a munkában is egyenlő. Teljes az egyetértés közöttünk, ámbár én eddig se postás, sem pedig taxis nem voltam. Átfordítjuk a szót egy kicsit: hagyjuk el az egyenlőséget, ha munkáról van szó. A munkát fizessük meg, ne az egyenlőség' elveit. — Ebben a munkában az is jó, ha valami gondom van, ad-" hatok mgamnak egy nap szabadságot. — Tegye a szívére a kezét! Szokott adni? • . .. — Ritkán, nagyon ritkán. Addig kell dolgozni, ameddig lehet. — Hasonlítsuk össze a postával: most mennyit dolgozik? — Háromszor-ötször is annyit, de rövidebb idő alatt. Amikor munka van, akkor nincs idő lábat lógatni, ha viszont ráérek, akkoi se parancsol senki. Az jut eszembe, hogy túlhajtottuk a mutatót az óránkon. Nagyon kellelt vigyáznunk, hogy senki rosszul ne járhasson, arra már nem maradt időnk. hogv mindenki eleget dolgozzon. Ha fölnőtt ember maga is meg tudja szervezni a munkáját, hagyjuk rá! — Akárkiből lehet magántaxis? — Fizikailag kell ezt megszokni, kerem. Kötélidegzet keii ide. különben megbolondul. Beérünk Szeged körzetébe, belecsicsereg egy női hang a rádiónkba. Arra akarja rávenni Magyar Ferencet, este negyed hétkor menjen ide meg ide. Kimenti magát, este jön a szerelő, most nem ér rá. Hamar átlátom. hogy a magántaxisok ;s szerveztek maguknak valami irányító központot, és onnan jön az éteri hang. Egy jó taxisról két bőrt is le lehet húzni egyszerre: egy fillért nem fogad el. hiszen fuvarban volt, ez az egyik, meg is köszöntem illendően. a másik viszont az, hogy vígyen oda a csicsergő rádióshoz Tóth Andrásnéhoz. Hol is a központjuk? — A Szeged étteremben, én is oda megyek. Fél igazság van csak a szavában. nem az étteremben találom. csak az ajtajában, belülről. Akkora kis lyuk, egy széken és egy asztalon kívül semmi és senki el nem férne. Harminc személykocsinak és két tehernek ekkora hivatal is elég? Törékeny asszonyka ül a telefon mellett, aki beszélgetni akar vele, csak az ajtóból teheti. Hogyan tud ő rendet teremteni ennvi férfi között? Melyik a húsosabb fuvar, melyikre kit küldjön? — Ennél talán semmi sem egyszerűbb. Aki következik, mindig azt. — Az előbb is ketten jelentkeztek. hogy indulnak. — De csak egy lett belőle. Tisztázták maguk között, ebbe nekem nem kell beleszólnom. Nem is szabad. Itt csak fölnőtt emberek dolgoznak, el tudják azok kormányozni magukat. Soha nem nevet kérek, csak egv kocsit. Bocsánat, egy pillanat! A Tyúkászhoz keresek valak't — mondja a rádióba. Köszönöm. indulhatsz. — Ki az a. mi az a Tyúkász? — Vendéglő az Algyői út sarkán. Jönnek sorba a kórházak és klinikák, mintha összebeszéltek volna. Mind kocsit kér, mind ezt a feleletet kapia: máris indítom. Istenáldotta jó találmány ez a rádió, mindenki hallja az összes alkut. Lám. a teljes nyíltságnak technikai föltételei is vannak. — Máris indítom. Záporoznak a hívások, és egymást érik a taxisok. Nem kérnek semmit, csak köszönnek. Ha idejük is van. beszélgetnek. — Ki a főnök? — Itt mindenki egyforma. Ha valaki tudja a dolgát, minek oda főnök? Szokatlan ez még nekünk, civileknek. meg kell jól rágnom magamban, de nagy igazság lehet benne. Mi eddig úgy kezdtünk hozzá mindenhez, hogy kineveztük a vezérkart, megszervezi ük a fegyelmi bizottságokat, mert ahol ennyien dolgoztak, ott rendet kell tartani, és csak utána toboroztuk a munkaerőt. Fejreállt volna a világ? — Miért állt volna? Fölnőttek vagyunk. Ismerős jön. a Miska. A Fődi Miska bácsi fia. Áldott jó ember volt az öreg. nálunk portáskodott akkor is. amikor már nyugdíjba*" ment. Azt hiszem, holta pillanatáig mosolygott szegény. — Hét te? — Látod, ide jutottam. — Nehéz? Valamikor a vezér kocsi iát vezetted. — Most független vagyok HORVÁTH DEZSŐ Tanító múzeum A z elmúlt évtizedben számos próbálkozásnak lehettünk tsműi, ¿X hogy közelebp kerüljenek egymáshoz a múzeumok es az iskolák; hogy a múzeumokban felhalmozódott hatalmas mennyiségű tárgy és dokumentum, kutatási eredmény ne csak a hagyományos kiállításokon kerüljön a közönség elé, hanem közvetlenül is segítse az iskolai oktató-nevelő mun" át. A kísérletek közül egyesek ellaposodtak és megszűntek, mert formálisak voltak, mások — megtalálván a múzeum sajátos lehetőségei és a» iskola követelményei között a megfelelő kapcsolódási pontokat — beépültek mindkét intézmény rendszeres és állandó tevékenységi körébe. Vélhetőleg ez utóbbiak közé sorolhatjuk majd a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum ötletét is, amelyről hosszú előkeszítő munka és egy tanév „üzemszerű" gyakorlata alapján kedvező tapasztalatokat szerezhettek tanulók, pedagógusok, muzeológusok egyaránt. TANTERVI EGYSÉGEK SZERINT. Tanító múzeumnak nevezték el az épületnek azt a részét, amelyet teljes egészében az iskolások birtokolnak: ez a 600 négyzetméter, amelyet egy korábban használatlan alagsorban alakítottak ki, nem is nyilvános: csak általános és középiskolás osztályok látogathatják — turisták csak szervezetten és előzetes bejelentés után. A muzeológusok elképzelése az volt, hogy a tanítási anyág tantervi egységei szerint csoportosítják a bemutatható tárgyakat és dokumentumokat, és a didaktikai szempontok szerint készítik el a 36 darabból álló színes diasorozatokat, amelyekkel a muzeológusok előadását illusztrálják. Így van Őskori, Honfoglalás kori és Hódoltság kori blokk. A szemléltető anyagot és a kísérő szöveget úgy állították össze, hogy érthető legyen a különböző korosztályok számára: kapcsolódjon az alsó tagozatosok környezetismereti óráin tanultakhoz éppen úgy, mint a történelem általános és középiskolai anyagóhoz, illetve a szakmunkásképző történelem órájához. Egyegy osztály múzeumlátogatására akkor kerül sor, amikor a megfelelő egységet az iskolában új anyagként már feldolgozták, de a/, összefoglalásra még nem került sor. A tapasztalat szerint a múzeumi látnivalók így épülnek hozzá a legjobban a már meglevő ismeretekhez. Az órát a tanító, tanár jelenlétében a muzeológusok tartják, egy kivételével valamennyien pedagógus képesítésűek. PIPA JENI PALANKÁBÓL. A tanító múzeum bemutatója keleti fegyvergyűjteménnyel kezdődik: az indiai alabárd, az arai) csatabárd, a japán rövidkard, a török szablya amolyan kedvcsináló a belépő gyerekeknek. Szobor, illetve dombormű örökíti meg Tolna megye múltjának három nevezetes személyiségét: Babits Mihályt, Perczel Mórt és Hollós László természettudóst. A barokk korra a regölyi templomból való két szép faszobor emlékeztet, 18. századi ritkaság egy idetelepült sváb asszony fekvő sírköve, amelyen a szöveg latin betűs, német nyelvű és tájszólásban íródott Szent Orbánnak, a szőlőhegyek védőszentjének szobra 1782-böl, egy-egy római oltárkő, sírkő és mérföldkő éppen úgy hangulati bevezető, mint a nyolcvanezer évesre becsült agyar. Az őskori egységben bemutatják a közeli Mórágy-Tüzkődombon talált ötezer éves sírt, a festett, csőtalpas tálakat, egy korabeli koponyát és annak rekonstruált mását, kultikus szobrokat; a gyerekek kézbe vehetik a kőbaltát, a neolitikus korból származó tulokagyart. Hasonlóképpen gazdag leletanyaga van a múzeumnak a hon fog la la s korából és a török időkből. A mai Sió-delta mellett Jeni Palanka néven török palánkvár volt (nevét ma is őrzi Szekszárd-Palánk), innen valók a kávéivás, a dohányzá6. az ágyúontés. hús«ütés tárgyi emlékei. Mindezt a szokásokról, öltözetről szóló tájékoztató szöveg és diafilm egészíti ki: a vetitővászon előtt negyven gyerek számára van ülőhely. A többi látnivaló is felhasználható az egyes tantárgyak oktatásában (kidolgoztak diasorozatokat például az anyanyelvi neveléshez is). Az ötezer év kerámiái című kiállítás a ma is élő sárközi fazekasságig mutatja be a legszebb termékeket, a fonás, szövés eszközei technológiai sorban állnak előttünk a kendervágótol kezdve a szövőszékig, ez utóbbin egy decsi asszony mutatja be a gyerekeknek a szövést. Kézbe vehetik a tanulók a teljesen felszerelt lakatosbádogos műhely szerszámait; a vidék gazdag szölökultúrájára presek, a híres faddi bútorműhelyre festett ládák emlékeztetnek. NEM KŐTELEZŐ. DE NÉPSZERŰ. A muzeológusok és a pedagógusok először a bonyhádi gimnáziumban próbálták ki ezt a módszert. ahol egy klubteremben az Ősközösség című anyagrészt dolgozták ki hasonló módon: két éven át órarend szerint beosztott időben látogattak ide a város három középfokú intézményének és i helyi meg a környékbeli általános iskoláknak a tanulói. Az említett múzeumi részleg megnyitása után Szekszárdon dolgoztak tovább Az 1983 májusi avatóra a megye pedagógustársadalma már ismerte ezt a lehetőséget: a megyei tanács előbb szakfelügyetöknek .mutatta majd a tanítók, tanárok továbbképzésének rendszerébe is beillesztette a tanító múzeum munkájának megismerését. Gyakoriak itt a bemutató órák és a módszertani viták. A múzeumba látogatás nem kötelező, de — mint ezt dr. Vadas Ferenc, a Béri Balogh Adám Múzeum igazgatója elmondta — igen nagy az érdeklődés a népszeiü kiállítás iránt, hosszú a látogatásra jelentkezők sora. A következő lépés a múzeum gazdag 18—19. századi képzőművészeti anyagának feldolgozása tanítás céljára, hogy segítsék ezzel az irodalmi, történelmi és műelemzesi órákat. GÁRDONYI TAMÁS Weöres Sándor Simái Mihály Hadi emlékek Van aki ottmarad, van aki visszatér, s otthon hőstetteket, borzalmakat mesél. Van aki mellre szívja, van aki ásít. unia már és nézi lába bütvkén hogv mászkál a bogár. A lakás szögletében türelmes lámpa ég. körében kelnek-múlnak a háborús mesék. A Budapesti Néprajzi Múzeum legfrissebb bemr.tafóia: lakodalmi szokások tárgyi emlékei, lakodalmi viseletek. Képünkön: menyaszkzonvi díszben Tollrajzok VILLOGÓ TÁJ S/iromszikrák Kökénvtüzek Málvvák első fellángolása Forrósodik az ég-üveg Forrong fehérben az akácfa KARCOLÓ FŰBE Hátbaiámad a napsugár karcoló fűbe fekszem Zöld kardlaook — veri a nyár hőssé avatia a testem KISZŐKfTETT SZEREI.EM Papírmező Dioacspirosba lobban — álmodva ébredek Sustorog határnvi búzaszoknva — morzsolom — szinte imádkozva kiszőkített szerelmemet