Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

Szombat, 1984. október 6. 3 Befejeződött a közművelődési tanácskozás Aczél György beszéde Vitával folytatódott pénteken a Parlament kongreszszusi termében az országos közművelődési tanácskozás, amelyen az 1974. évi közművelődési párthatározat létrejötte, a közművelődési törvény 1976. évi megalkotása óta eltelt időszak legfontosabb tapasztalatait tekintették át a kulturális életben tevékenykedő szakemberek. A konferencia vitájában felszólalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Aczél György hangsúlyozta: nem az 197.4-ben született közművelődési párthatározat, s az akkor tartott konferencia jubileumát ünnepelni találkoztak most a szakemberek, a terület felelős vezetői, hanem az a sürgető igény hozta létre ezt a tanácskozást, hogy az új helyzetben értékeljük, megfogalmazzuk feladatainkat. Emlékeztetett arra, hogy tíz éve kedvezőbb külső és belső körülmények között dolgoztunk. A szűkebb és tágabb környezet változásainak jobban be kell hatolniuk a közművelődési intézmények falai közé, a kulturális életbe is. Régóta tudjuk — állapította meg —, hogy a nép műveltségi szintje meghatározó szerepet játszik az ország életében, előrehaladásában, ám, e felismerés társadalmi méretekben csak az elmúlt évtizedben vált általánossá. S különösen napjainkban érzékeljük, hogy gazdaságunk nem létezhet, nem fejlődhet kiművelt emberfők sokasága nélkül. A gazdaság és a közművelődés fejlesztésének ügye abban az értelemben is összefügg, hogy ha a magyar gazdaság „közepesen fejlett", ugyanúgy jellemezhető közművelődésünk állapota is. Ha ezt a „közepesen fejlett" szintet meg akarjuk haladni, elsősorban népünk műveltségét kell magasabbra emelni. A termelési kultúra, a munkakultúra magas szintjét elsajátító, művelt, a világ jelenségeiben eligazodni képes emberekre van szüksége a társadalomnak, hogy sikerrel birkózzon meg a mind magasabb követelményekkel. A művelődés és a gazdaság összefüggéseiről szólva hangsúlyozta még: szocialista körülmények között a demokrácia nem adomány a nép számára, hanem a fejlődés követelménye. A magyar mezőgazdaság nem állhatna például a világ élvonalában, szövetkezeti demokrácia nélkül. Azért törekszünk most az üzemek, a vállalatok életében is a társadalmi élet különböző területein a demokratizmus továbbfejlesztésére, mert az a hatékony termelés egyik rendkívül fontos feltétele. Ugyanakkor nincs demokrácia nagyobb tudású nép, a műveltségi színvonal állandó emelése nélkül. Népünk műveltségi szintje az elmúlt négy évtizedben példátlan mértékben emelkedett. Társadalmunk képes hatalmas teljesítményekre, önmaga megújításara; ehhez « közművelődésben dolgozóknak, a tudományos, művészi értékek terjesztőinek erőfeszítései is nagyban hozzájárultak. Az emberek megélhetésének közvetlen gondjai mára a legnagyobbrészt megszűntek. Ugyanakkor előtérbe került a „hogyan éljünk" kérdése — állapította meg a továbbiakban. Ennek megválaszolásához adhat segítséget társadalmi méretekben a közművelődés és az uj értelmiseg, amely a szocializmusban nőtt fel, és vállalja népünk szolgálatat. Rendkívül fontos, hogy ez a réteg mind szélesebb körben kapcsolódjék be a kultúra közvetítésébe, terjesz.tésebe, s hogy a közművelődés olyan személyiségekkel gazdagodjék, akik tudásukat, emberi-erkölcsi értékeiket tovább adva. tudatosan hatnak környezetükre. Aczél György a továbbiakban a közművelődés értékközvetítő szerepével foglalkozva, kiemelte annak fontosságát, hogy a szelekció elve minden területen a minőség legyen. Jelentse ez a tudomány, a kultúra minden értékének gondos kiválasztását és felmutatását, az értéktelen elutasítását, s jelentse azt is, hogy az emberek igényeit úgy elégítsük ki, hogy egyúttal új igényeket is keltsünk. Ezzel összefüggésben kitért a mostanában gyakran hallható, a hagyományos értékek válságával kapcsolatos nézetekre is. Hangsúlyozta: a kultúra munkásainak bátran ki kell állniuk szocialista értékeink mellett; ezek védelmében, továbbfejlesztésében bőségesen van tennivaló. S nem csupán a szűkebben vett kultúra területén, hanem például az emberek egymás közötti viszonyát szabályozó magatartáskultúrában is, ahol az új normák mellett a régi beidegződések továbbélése is tapasztalható. De minőségileg mások ma a gondok a szórakoztatás területén is; a szórakozás, a kikapcsolódás tömeges igényeinek kielégítése nem jelenti azt, hogy kulturális selejtet kínáljanak a közönségnek. A közművelődésnek világosan fel kell ismernie feladatait a művészi produktumok közvetítésében is. A nagyközönségnek szánt művek terjesztésekor az elkötelezett, a máról vagy a múltunkról felelősen szóló alkotások rovására nem kaphat teret az érthetetlen, öncélú kísérletezés. A KB titkára felszólalásában foglalkozott a szocialista nemzettudat erősítésének szükségességével, és a művelődési intézmények ezzel kapcsolatos feladataival is. Hangsúlyozta: a pártnak, mint a nemzet pártjának a nemzet minden gondját magára kell vállalnia, de gondjainkat, csak a nemzeti gyűlölködés minden formáját leküzdve, a hazaszeretet és az internacionalizmus alapján oldhatjuk meg. Kultúránk nemzeti tradíciói és a világkultúra értékei művelődésünk történetében összefonódtak: Arany, Petőfi, Babits vagy Ady az egyetemes emberi kultúra kincseit is igyekezett népünk számára hozzáférhetővé tenni. A szocialista társadalomban pedig a művelődésnek nemcsak lehetősége, de kötelessége is terjeszteni ezeket az értékeket. A továbblépéshez szükséges tennivalókat összefoglalva, a Központi Bizottság titkára hangsúlyozta: lehetőségeinkhez mérten, anyagilag is jobban kell támogatni a kultúrát, a köz művelődést. Ehhez az is hozzátartozik, hogv a vállalatok, a ' jnkahelyek is elfogadják: közvetlen érdekük segíteni dolgozóik művelődését. Az előrehaladáshoz az eddiginél több elkötelezett, jól felkészült közművelődési szakemberre van szükség, s arra. hogy a kulturális intézmények bátrabban vállalják a műveltség — benne a politikai, az esztétikai, a műszaki kultúra — új értékeinek megismertetését és terjesztését. A tanácskozás vitájának légköre azt mutatta, hogy a közművelődésben dolgozók cselekvő türelmetlenséggel, felelősen és önkritikusan közelítik meg és értékelik munkájuk eredményeit és hatását. Azt kérte, végezzék nagyobb önbizalommal munkájukat, mert tevékenységük eddigi eredményei alapján erre minden okuk megvan. A legfontosabb tennivalók egyike újabb es újab.b rétegek befogadóként és az ismeretek átadójaként való . megnyerése a közművelődésnek. Mindezek a feladatók hoszszú távra adnak programot. Megvalósításuk millióknak ígér gazdagabb, teljesebb emberi életet. E célokért érdemes ezt a munkát vállalni — mondotta befejezésül. A vitában felszólalt Poztgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. A korszerű közművelődési szemlélettel kapcsolatban hangsúlyozta azt a követelményt, hogy a kulturális élet szinterein ne a művelődés tárgyának, hanem alanyának tekintsék az embereket. A Hazafias Népfrontnak, mint politikai tömegmozgalomnak a közművelődésben elfoglalt helyéről szólva kiemelte- döntő tényező, hogy a mozgalom résztvevőiben belső indíték legyen a mai műveltségeszmény terjesztésére. Manapság különösen aktuális a közművelődés társadalmasítása, mert csak szerény anyagi eszközök fordíthatók a kulturális fejlesztésre — állapította meg. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a társadalomban határozott együttműködési készség van: a nép aktív résztvevője kíván lenni a közművelődésnek. A kormányzati szerveknek pedig arról kell gontdoskodniuk, hogy a közművelődés intézményi eszközeit pénzügyi lehetőségeinknek megfelelően, a társadalom rendelkezésére bocsássák — mutatott rá Pozsgay Imre. A népfront műveltségterjesztő szerepérői szólva kifejtette: a rendezvényközpontúság állapotából a valódi mozgalom irányába kívánatos lépni, tág teret adva a helyi kezdeményezéseknek. a művelődési központok körű! kialakuló társadalmi aktivitásnak. Ez pedig összefügg a közművelődés demokratizálásának követelményével. azzal, hogy a közösségi fórumokon résztvevők művelt, tájékozott állampolgárok legyenek, akik társadalmi szerepük tudatában vannak. A közművelődési párthatározat máig ható jelentőségét hangsúlyozva Pozsgay Imre rámutatott: a határozat lehetőséget adott a kultúra méltóságának erősödésére, arra, hogy a népművelő valóban a nép képviselője legyen. A vitában hozzászólók közül többen foglalkoztak az alapellátás kérdéseivel, és a közművelődés alapintézményeinek feladataival. Megállapították: a közművelődésben is kívánatos jobban összehangolni az erőfeszítéseket, s így mérsékelhető az egyes intézmények közötti káros rivalizálás. A művelődési házaknak a változó kulturális szükséglétekhez kell igazodniuk, törekedve a minőségi •ferog <-írnokra, az igényességre, a sokszínű szolgáltatásra Ezzel kapcsolatban felmerült: a közművelődési munka eszmei-ideológiai tartalmára is szükséges folyamatosan figyelmet fordítani. Mások arról szóltak: elodázhatatlan társadalompolitikai tennivaló a közművelődési intézményrendszer működési feltételeinek javítása, a kultúra terjesztésében alkalmazott módszerek korszerűsítése. A szükséges intézmények hiánya — például a főváros lakótelepein — azonban nem lehet gátja a közművelődési tevékenység kiterjesztésének. Az olyan átmeneti megoldásokban, mint például a nyitott iskola. a lakóklübok, az információs irodák még nagv tartalékok rejlenek, s ezek mind teljesebb kiaknázása sürgető feladat. A közművelődés szerkezete lényegében nem változott az utóbbi tíz esztendőben — hangzott el a vitában. Változatlanul gond. hogy a mintegy háromezer hazai művelődési háznak csupán egyharmada működik színvonalasan. A jövőben legalább annyira fontos javítani ezen az arányon, mint támogatni a spontán szerveződő közösségeket, az aktivitásról tanúskodó szakköröket, népfrontfórumokat. Mind több felszólaló hangsúlyozta, a közművelődésben helyet kell találni a szórakoztató formáknak, mert a lakosság igényli ezeket. De nem szoríthatják háttérbe az úgynevezett magas kultúrát sem. A kulturális munka eredményességének az értelmes élet társadalmi lehetőségeinek bővülése a fokmérője — hangsúlyozták a hozzászólók. Ezzel is összefüggésben rámutattak: nem szabad lemondani az alacsonv végzettséggel rendelkezők képzéséről. Az általános művelődési központok létrehozása éppen azért jelentős, mert lehetőséget ad a közoktatás és a közművelődés egységének megteremtésére. A kétnapos vitát lezáró összefoglalójában Köpeczi Béla művelődési miniszter kitért az eszmecsere során gyakran felvetődött kérdésekre. Hangsúlyozta: az igazi értékek megbecsülése, támogatása, a közművelődés kötelessége, és semmikép» sem szabad engedményt tenni az ízléstelenségnek, az igénytelenségnek. A közművelődés társadalmasításával kapcsolatban kiemelte: feltétlenül szükség van az állami intézményrendszer kínálta szolgáltatások és az újabb társadalmi művelődési formák összehangolására. Hozzáfűzte: az állami intézményhálózatban is megteremthetők azok a formák, amelyek segítik a kis közösségek művelődését. A gazdaság és a kultúra kapcsolatáról szólva kiemelte: a közművelődés nem lehet kiszolgáltatottja a piacnak, ugyanakkor fontos annak meghatározása, hogy milyen művelődési feladatokat támogatunk mindenekelőtt állami eszközökből A kultúraközvetítésben nélkülözhetetlen intézmények tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése ugyancsak állami feladat. A kulturális gazdálkodás jelenlegi gondjainak enyhítését egy új, a mainál tagoltabb szabályozó rendszer megalkotása és bevezetése is előmozdíthatia majd. Köpeczi Béla végül bejelentette. hogy dokumentumot dolgoznak ki a közművelődés helyzetéről, továbbfejlesztésének feladatairól, s ezt a kormánu elé terjesztik. A dokumentumhoz akcióterv is kapcsolódik majd, amelyben meghatározzák az elkövetkező három évié szóló konkrét feladatokat. (MTI) fi hősiesség logikája H

OEV emlékezetünk mennyire nvúlik vissza az időbe, s képesek vaavunk-e végiggondolni egy-egy nagy történelmi sorsfordulónkat az utolsó konzekvenciákig. nemcsak szándékon és' lelkierön múlik, hanem azon is. hogv birtokunkba iutnak-e a tenvek. amelyekkel nyugodtan szembenézve, iózanul mérlegelhetünk. A múlt esztendőben látott napvilágot eav könyv az aradi vértanúkról. amelynek szerkesztője. Katona Tamás bevezető tanulmányában arra int. hogy ..az ő esetükben is végre a tényekkel ismerkedtünk meg. ne ériük be a költészetből és- szóvirágokból egvbevegvített legendákkal. Hiszen, valliuk be. még a vértanúk nevet sem nagyon Ismerjük, sokszor tévesen is írjuk.'' A köztudat már számukat illetően is pontatlan, hiszen Aradon szenvedett vértanúságot az 1849. augusztus 22-én felakasztott Ormai Norbert ezredes, az 1849. október 6-án agyonlőtt Kiss Ernő altábornagy. Dessewffy Arisztid. Schweidel' József tábornok és Lázár Vilmos ezredes. az ugyancsak 1849. október 6-án felakasztott Aulich Lajos. Damianich János. Knézich Károly. Láhner György. Leiningen-Westerburg Károly. Nagy-Sándor József. Poeltenberg Ernő. Török Ignác és Vécsev Károly tábornok, valamint az 1849. október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredes. De velük együtt Aradon volt a börtönben, megtébolyodott és elmebetegként meghalt Lenkev János tábornok is. aki csak szomorú és tragikusan gvors betegségének köszönhette, hogv megmenekült a kivégzéstől. Nevüket azért idéztük, hogv azok hangzása és olvasata szokottabb legven a hősiességnek nem épp bőviben levő korszak embere számára, hogv a fül és a szem könnvebben megőrizhesse a jövő korok magyarjai számára. Végigkísérni hőseinket vértanúságuk útjának állomásain ezúttal nincs mód. hiszen hosszú lenne az 1848— 49-es szabadságharc utolsó felvonásának, a világosi fegyverletételnek. maid Havnau vérengző bosszúiának tényszerű történetét most felidézni. Az meg végképp nem lenne könnvű. hogv egyetlen emlékezéssel visszaszorítsuk azt a köztudatban — a szabad-ágharc megítélésében — most is kísértő, nemzeti-romantikus, egyszerűsítő és csak hősökről és csak árulókról tudni akaró szemléletet, amelv ránkmaradt. Hiszen áruló volt-e Görgey, aki látta, hogv a többszörös túlerővel szemben hadserege már nem tud sikerrel ellenállni, legföliebb elpusztulni értelmetlenül. Azt mondhatiuk. helvesen számított, amikor a kilátástalan katonai helyzetben a kisebb rosszat választva a cári csapatok előtt rakta le a fegyvert. Ez a fegyverletétel, ha feltétel nélküli volt is. szabadságharcunk iogosságát hirdette. és tiltakozást jelentett az ellen a felfogás ellen, ami törvénytelen lázadásnak próbálta beállítani a magyar szabadságharcot. A szomorú aktus kifejezésre juttatta azt a felismerést. hogv a korabeli Európa két legerősebb katonai hatalmának csapataival szemben nincs mód a további fegyveres ellenállásra, hogv ..a függetlenségért harcoló magvar hadat a túlerő leverte, de nem adott fel semmit azokból az eszmékből, amelyeknek lobogóia alatt a szabadságharcot önfeláldozóan, szívósan és kitartóan végigküzdöttük". A fegyverletétel után rövid idővel megkezdődött a oéldátlan megtorlás, amelvnek hősi áldozatai az aradi vértanúk. A kivégzettek közül egyik sem akart meghalni, hős mártír, vértanú sem akart lenni. De búcsúleveleik és életük szívszorítóan keserű, utolsó percei bizonyítiák. hoev rendelkeztek a szükségszerűnek azzal a belső tudatával és azzal az erővel, amelv ahhoz kell. hogv az ember ..a halálba indulion az élet kedvéért, s ereie legyen nvitott szemmel elviselni az élet egész poklát, lelkében a szépség, igazság nagyszerű, fenséges élethimnuszát érezve." Emberek voltak, akik a szabadságáért és függetlenségéért küzdő nemzet erkölcsi tisztaságáért — mintegy nevében — mertek szembenézni a halállal. Hősök voltak, és helytállásukban legjobb erényeiket becsüljük. Cselekedetük, magatartásuk magas erkölcsisége avatia őket mintává, példaképpé, hogy általuk is nagyobb legven nemzeti közösségünk öntudata és erkölcsi ereie. Erőszakkal vették el tőlük az életüket, de emberi magatartásukkal a halálukból is értéket teremtettek, amelyet meg kell őriznünk, jobban is talán, mint eddig tettük. Hiszen — és erre is a vértanúságuk dokumentumait megismertető könvv döbbent rá bennünket — méltó életrajza egyiküknek sincs, emlékoszlopuk tévedésből vértanúhaláluktól távolabb került és csak egyikük. Lenkey János nyugvóhelye van Magyarországon. Egerben. R

ájuk emlékezve ajánlom a róluk szóló. * jobbára általuk is írt dokumentumkötetet mindannyiunk számára, 'hogy példáiuk — a 19-es forradalom, a fehérterror és a felszabadulás hőseinek és áldozatainak oéldáiával együtt — belénkívódiék és erkölcsiségünk része legven. Megismerkedve a magvar forradalom és szabadságharc leghűségesebb katonai vezetőivel, emberi arculatukkal. helytállásukkal, érzéseikkel és hitükkel, megbizonyosodhatunk affelől. hogv — bár volt köztük magvar. német, szerb és horvát származású, kiváló hadvezér és szerényebb katonai képességekkel megáldott tábornok is — az emberi tisztesség, a katonai becsület és az igaz ügv tántoríthatatlan szolgálata jellemezte valamennyit. A történelem nem adott igazat Havnaunak. aki gőgösen jelentette ki: ..Egv évszázadig nem lesz több forradalom Magvarországon." Mi tudiuk. hogv nekik lett igazuk, akik tiszta lelkiismerettel. bátran álltak bíráik és hóhéraik elé. azzal a szilárd meggyőződéssel hogv ..mit istennek megfeithetetlen végzete reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal. s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet". Csikós József Megemlékezések Pénteken Budapesten több helyütt megemlékeztek az aradi vértanúk napjáról: 135 éve, 1849. október 6-án végezték ki a magyar szabadságharc 13 hős tábornokát. Az általános és középisko'ák diákjai osztályfőnöki és történelemórákon. illetve úttörő- és KISZ-összejöveteleken idézték fel az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kimagasló alakjainak, katonáinak küzdelmeit. A vajdasági Eleméren pénteken megkoszorúzták Kiss Ernő altábornagynak. az aradi vértanúk egyikének sírját. A megemlékezés virágait Simon Pál, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete és Lukács György ezredes, katonai attasé helyezte el a magvar szabadságharc hős honvédtábornokának sírján. A koszorúzáson ielen voltak a helyi jugoszláv politikai és társadalmi szervezetek .képviselői.